Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter.
A Gene Kelly-adástrilógia megkoronázásaképpen eljött az ideje, hogy megnézzük a Singin' in the Rain, vagyis az Ének az esőben című filmet. Kelly újra összeállt a rendezőtársával, Stanley Donennel, akivel az On the Townt készítették. Az An American in Parishoz hasonlóan kerített maga mellé egy üdvöskét táncpartnernek, aki ezúttal Debbie Reynolds lett (akiről mellesleg a Postcards from the Edge-adásunkban beszélgettünk). A filmről visszatérő vendégünk, a Filmtett, a Filmtekercs és többek közt a Recorder szerzője, Rácz Viktória társaságában beszélgettünk.
A múlt heti An American in Paris után ismét egy jukebox musicallel van dolgunk. Ezúttal azonban nem egy zeneszerző egy darabjának a feldolgozását hallhatjuk, hanem a producer Arthur Freed nevéhez fűződő dalok egyvelegét. Mennyire áll össze kerek történetté a változatos zeneművekre felfűzött cselekmény? Hogy működik Gene Kelly és Debbie Reynolds karakterének a románca? Kinek melyik a kedvenc dala a filmből? Beszélünk a mellékszereplőkről is, hisz Jean Hagen alakítását Oscar-jelöléssel jutalmazták, Donald O'Connor pedig ágynak dőlt megterhelő forgatás alatt. Most sem maradhatnak el az észrevételeink a film utóéletéről: mitől számít minden idők legjobb musicaljének és minden idők egyik legjobb filmjének az Ének az esőben? Vajon szereti-e a filmet Damien Chazelle, a La La Land rendezője?
Linkek
Még bírjuk szusszal a musicaleket, és Gene Kellyvel sem tudunk leállni: megnéztük az egyik együttműködését a korának egyik legjelentősebb musicalrendezősjével, Vincente Minellivel. Mindkettőjükkel találkoztunk már külön-külön (Minelli a Meet Me in St. Louis rendezője, Gene Kelly pedig az On the Town főszereplője volt ezelőtt), ideje volt az MGM-istálló két ászát együtt is szemügyre venni. Az An American in Paris (Egy amerikai Párizsban) című filmről Gócza Gina társaságában beszéltünk.
Ezzel a filmmel először találkozunk az évadban a "jukebox musical" alműfajával, hisz az összes betétdal szerzője George Gerschwin. Hogy működik a történet, amelyet utólagosan írtak a már kész zeneműre? Hogyan használja ki az európai helyszínt Minelli musicalje? Gene Kelly ezúttal sokkal hangsúlyosabb főszerepet kap, mint a matrózos musicalben; el tudja vinni a vállán a filmet egymaga? Megragadjuk az alkalmat, hogy Kelly tenyeres-talpasabb vonzerejét összehasonlítsuk Fred Astaire elegáns modorával. Mit tudunk elmondani a film többi szereplőjéről? Ki emlékezetesebb, és ki kevésbé, mint az On the Town három szerelmespárja? Milyen szerkó áll a legjobban Gene Kellynek? Hogy birkóztunk meg a finálét kitevő, elkerülhetetlen, monumentális tánckoreográfiával, és sikerült megúsznunk La La Land-párhuzam nélkül az adást?
Linkek
Musical évad nem múlhat el Gene Kelly nélkül. Ezt olyannyira komolyan vettük, hogy összesen négy filmet válogattunk be a műsorrendünkbe Gene Kellytől, amelyek közül az első az 1949-es On the Town. A filmben először rendezett együtt a Singin' in the Raint sikerre vivő Stanley Donen-Gene Kelly páros, a főszerepekben pedig Gene Kelly mellett a korszak énekes nagyágyúját, Frank Sinatrát láthatjuk. Az adásban újra vendégül láttuk Gyöngyösi Lillát, a Prae.hu, a Filmtekercs, és a Filmtett szerzőjét.
Megvizsgáljuk, 1949-ben hol tartott a mainstream musical: kik voltak az MGM stúdió sztárrendezői, és milyen munkakapcsolat előzte meg Stanley Donen és Gene Kelly első közös rendezését? Hogyan lehet összehasonlítani az ő stílusukat Vincente Minelli képi világával? És hogyan lehet meghatározni Gene Kelly táncstílusát a korábban látott Fred Astaire eleganciájához képest? Beszélünk az On the Town előzményeiről is, hiszen nem ez az első matrózos produkció, amelyben Sinatra és Kelly együtt dalolnak. A női főszereplők sem maradhatnak szó nélkül, hiszen az On the Townt is jelentős részben az izgalmas és vicces női karakterek viszik el a hátukon. De mi a helyzet a betétdalokkal és a tánckoreográfiákkal? A zenékben találunk mindent, még a legendás Leonard Bernsteinnel is újra találkozunk. És mi az istennyila van egy bizonyos New York, New York című betétdallal ebben a Frank Sinatra nevével fémjelzett filmben?
Linkek
A musical évad harmadik filmjéhez érkeztünk. A Meet Me in St. Louis egyből 1944-be röpít bennünket, azaz majdnem tíz évet teszünk meg a legutóbbi Top Hat után. A musical műfaja mára kiforrott, a népszerűsége pedig a csúcson jár. Olyan nevek dominálják a zsánert, mint Judy Garland, aki a heti filmünk főszereplője, illetve Vincente Minelli, aki pedig a rendezője. Az adásban vendégünk volt Gyöngyösi Lilla, akinek írásaival találkozhattok a Prae.hu-n, a Filmtekercsen, illetve a Filmtetten is.
A negyvenes évekre a musical műfaja egészen új szintet ért el. Szemben a Top Hattel és a Footlight Parade-del, ebben a filmben a szereplőink nem hivatásos előadóművészek, mégis spontán dalra fakadnak. Hogyan kezeli a cselekménybe épített dalokat a történet? Áttekintjük a főszereplő, Judy Garland élettörténetét is, gyerekkori szerepeitől kezdve, amelyek közül mi is láttuk a nyáron az Óz, a csodák csodáját. Mi Judy Garland vonzereje, amely több generáció sztárjává tette őt? Mitől tragikus a karrierje, és hogyan hatott ez a Meet Me in St. Louis forgatására? Mi a helyzet a többi szereplővel? Megpróbálunk dűlőre jutni a Smith család legkisebb csemetéjének morbid szokásaival, és igyekszünk azt is eldönteni, hogy jó parti-e a Judy Garland karaktere által kiszemelt szőke herceg. Vincente Minelli rendezőtől ez az első musicalünk idén, de nem utoljára találkozunk vele, így felmérjük rögtön az erősségeit, amelyek az MGM stúdió kedvelt házi rendezőjévé tették őt.
Linkek
Folytatódik a musical évad, és máris eljutottunk a műfaj egyik legendás párosához. A Top Hat című 1935-ös zenés-táncos film főszereplői Ginger Rogers és Fred Astaire.
Ginger Rogers és Fred Astaire tíz filmet készítettek együtt, ezek döntő többsége a harmincas évekre esik. Párosuk újradefiniálta a musical műfaját és magasra tette a lécet a rivális stúdiók produkciói számára egyaránt. Az együttműködésük közepéről ragadtuk ki a Top Hatet, az RKO stúdió legjövedelmezőbb filmjét az 1930-as évtizedből. Mitől működik Rogers és Astaire alkímiája? Milyen főszereplő Fred Astaire a múlt héten látott James Cagney-hez képest? Van-e hozzájuk mérhető táncpartnerség a film történetében? Hogyan alakultak ki együtt a zenei jazz standardek a musical műfajával? A zenére tett hatásuk és a tánctudásuk mellett beszélünk Rogers és Astaire divatot meghatározó öltözködéséről is. Milyen magyar vonatkozásai vannak a filmnek? Lehet La La Land-említés nélkül musicalről podcast-epizódot készíteni?
Linkek
Elkezdődött szeptember, és ezzel a Vakfolt podcast nyolcadik évadja is. Idén ősszel musicalekkel, illetve zenés-táncos filmekkel fogunk foglalkozni. Péter gyakorlatilag teljesen tájékozatlan a műfajban, András pedig az utóbbi években kezdett pótolni komoly alapműveket. Kitaláltuk, hogy mi sem tökéletesebb alkalom arra, hogy kicsit bepótoljuk a hiányosságainkat ezen a téren, mint hogy egy egész évadot szenteljünk neki a Vakfoltból. Szteppcipőket, felhúzni, hangszálakat beénekelni, kezdődik a musical-évad!
Első alkalommal az 1933-as Footlight Parade című filmmel foglalkozunk, amelyben James Cagney először mutatta meg a mozinézők számára a tánctudását. Koreográfusa Busby Berkeley volt, aki mindmáig hivatkozási alap a nagyszabású táncjelenetek terén. Az adás elején végigszáguldunk a musical, mint filmes műfaj történetén nagy vonalakban. Elhelyezzük a történetben Busby Berkeley-t, illetve a filmet gyártó Warner Bros. stúdió szerepét. Zenés filmről lévén szó, utánanézünk a zeneszerzőknek is, akiknek a fülbemászó dalokat köszönhetjük. A filmet magát sem hagyjuk szó nélkül, persze: ma is olyan ellenállhatatlan Jimmy Cagney karizmája, mint az 1930-as években? Mennyire koptatta el az idő a fekete-fehér, Hollywood aranykora-beli felvételeket? És milyen a cselekmény tempója ahhoz képest, amihez a mai néző hozzá van szokva?
Linkek
Legújabb különkiadásunkban Quentin Tarantino kilencedik filmjéről beszélünk, a Once Upon a Time... in Hollywood (Volt egyszer egy Hollywood) című bombasikerről. A kibeszélő spoileres, nehogy nekiálljatok, mielőtt a filmet láttátok volna!
Mik a film témái, mi köti össze Rick Dalton és Cliff Booth, valamint Sharon Tate történetszálát? Mi ihlette meg Sharon Tate tragédiájában Tarantinót? Mi a jelentősége még, hogy a film 1969-ben játszódik? Beszélünk a hollywoodi filmipar dinoszauruszairól és üdvöskéiről, illetve arról, hogy mit gondol a rendező az úgynevezett "Old Hollywoodról" és a "New Hollywoodról". Kibeszéljük a három főszereplő alakítását, melyikük alakított jobbat a filmben, Leonardo DiCaprio vagy Brad Pitt? Mi a helyzet Margot Robbie-val? Elégedettek voltunk a szerepével? Ha már itt tartunk, szóba jönnek a filmmel kapcsolatos ellentmondások is. Kitérünk Tarantino kézjegyeire: mi van azokkal a legendás dialógusokkal és dalbetétekkel? Végezetül beszélünk a film Oscar-esélyeiről.
Linkek
A Vakfolt versus idei évadjára talán minden idők legnagyobb rendezői duplázásával tesszük fel a koronát. Igaz, Victor Fleming nem egyes-egyedül dirigált a Gone with the Wind (Elfújta a szél) és a The Wizard of Oz (Óz, a csodák csodája) forgatásain, de ő volt az egyetlen rendező, akit mind a két 1939-ben megjelent film stáblistáján láthattak a nézők. A filmek elkészítésének különös körülményeiről és sok minden másról beszélgetett velünk, Lepp Tünde a Popkult, csajok, satöbbi podcastból.
Hogy került kapcsolatba mindkét filmmel Hollywood hőskorának legendás rendezője, George Cukor? Hogyhogy Victor Fleming kapta mindkét film rendezői kreditjét? Mindkét alkotás mindmáig legendás, de ki mikor látta őket először? Mennyire működhet a mai kisgyerekeknek az Óz, a csodák csodája? Mennyire relevánsak ma az Elfújta a szél témái? Beszélünk az Óz és az Elfújta a szél szereposztásáról egyaránt (ki a kedvencünk Dorothy útitársai közül? Jó-e az összhang Vivien Leigh és Clark Gable közt?), na és persze Fleming rendezői erősségeiről, eszközeiről. A két nagyszerű filmmel elbúcsúzunk a rendezői duplázós Versus-évadtól, és fél lábbal már bele is lépünk a szeptemberben induló új Vakfolt-etapba, amelyben musicalekkel foglalkozunk. Részletek hamarosan!
Linkek
Denis Villeneuve minden bizonnyal a kortárs auteur, vagy vizionáriusnak kikiáltott filmrendezők egyik legfrissebbike. Művészfilmesnek túl agyas, mainstream filmesnek túl elvont. Ezen a határmezsgyén egyensúlyozik a két 2013-as filmje: az előbbi, az Enemy a függetlenfilmek határait feszegeti a vizuális effektusaival, az utóbbi, a Prisoners a stúdiófilmek nézőinek türelmét teszi próbára a komótos tempójával. Az adásunkhoz Török Dénest hívtuk vendégül, aki az Artur zenekarral a Vakfolt podcast (nem a versus!) összes eddigi főcímzenéjében részt vett, és korábban hallhattátok a PJ Harvey adásunkban zenéről beszélni. Adásunkban két rejtélyes, fordulatos filmet taglalunk, óriási spoilerekkel!
Hol helyezkedik el ez a két produkció a kanadai független filmesként indult, azóta blockbustereket szállító rendező karrierjében? Kiket nevez meg ihletőforrásaként a két film kapcsán? És mitől ilyen népszerűek Villeneuve filmjei? Mik a felszíni és a mélyebb hasonlóságok az Enemy és a Prisoners közt, és milyen átivelő gondolatokat lehet felfedezni a rendező egyéb műveivel összefüggésben? Belemegyünk az Enemy kriptikus történetmesélésébe is, és a saját magyarázatainkkal szolgálunk a doppelgängeres rejtélyre, valamint arra, hogy miket rejtenek a film szimbólumai. Az ikonikus befejezést is kielemezzük. A Prisoners kapcsán megvitatjuk, mi áll jobban Villeneuve-nek: a visszafogott, introvertált főhősök, mint Jake Gyllenhaal az Enemyben, vagy Hugh Jackman kirobbanó alakítása a Prisonersben? Van mélyebb olvasata is a ponyva-krimi történetnek? Érdemes egyáltalán leásni odáig? A versusban nemcsak a két filmet mérjük össze egymással, hanem összesen három Jake Gyllenhaal-alakítást is párbajnak indítjuk Hugh Jackman játékával.
Linkek
A jelenleg is alkotó rendezők közül az egyik legtermékenyebb minden bizonnyal Steven Soderbergh. 2000-es teljesítményét azonban valószínűleg már sosem fogja felülmúlni. Abban az évben ugyanis két olyan filmje is megjelent gyors egymásutánban, amelyek aztán a rá következő Oscar-díjátadón több kategóriában is egymással versengtek. Ezek közül az első a Julia Roberts főszereplésével készült Erin Brockovich, a második pedig az összes hollywoodi sztár főszereplésével készült Traffic. Az adáshoz újra vendégül hívtuk Fegát, azaz Földi Gábort, akivel legutóbb Steven Soderbergh első rendezéséről, a Sex, Lies and Videotape-ről beszélgettünk.
A spielberges epizódunk óta nem volt két ennyire különböző hangvételű film a Vakfolt versusban. Mégis, milyen tematikai hasonlóságokat lehet felfedezni Soderbergh két rendezésében? Lehet átfogóbb párhuzamokat találni az életművében ezen a két filmen keresztül? Megnézzük azt is, mi történt vele a Szex, hazugság, videók után, hogy ennél a két filmnél kötött ki, és természetesen most sem szalasztjuk el az alkalmat, hogy a pályája későbbi szakaszát is az egekbe magasztaljuk. A hasonlóságo után azt is megvizsgáljuk, milyen markáns rendezői megoldások különböztetik meg a két 2000-es filmjét. Muszáj beszélnünk a felvonultatott sztárseregletről is: kiderül, mit gondoltunk Julia Roberts díjnyertes alakításától, illetve ki volt a Traffic legértékesebb csapatjátékosa, ki okozott óriási meglepetést, és ki okozott csalódást.
Linkek