A távol-keleti harcművészettel – azon belül is főként kung-fu filmekkel – foglalkozó blokkunk második fejezetében a hongkongi filmgyártás egyik legnagyobb sztárját, Jackie Chant vesszük elő, az 1994-es Részeges karatemester 2. (Drunken Master II.) című filmje kapcsán, amelyben a múlt heti adásunk alanyával, Wong Fei-Hunggal találkozhatunk ismét, más felfogásban.

Miben különbözik Jackie Chan és Jet Li interpretációja? Mely jellemvonásait domborítják ki a kínai Robin Hoodnak? És egész pontosan mitől olyan időtálló Jackie Chan művészete? A beszélgetés során kitárgyaljuk, hogyan viszonyulunk az akciósztár színészi képességeihez, pellengérre állítjuk Harvey Weinsteint, továbbá azt is megtudhatjátok, vajon James Cameron felveheti-e a versenyt Jackie Channel. Az adás második felében aztán kicsit elrugaszkodunk a tárgyalt filmtől, és tágabb kontextusban beszélgetünk arról, mikor működik számunkra egy akciójelenet.

Kitekintő

Jackie Chan egyik védjegyéből kiindulva ezen a héten olyan filmeket kerestünk, amelyekben a szereplők kreatív módon használnak fegyverként hétköznapi tárgyakat.

Linkek:

• Az Every Frame a Painting videóesszé-sorozat Jackie Channel foglalkozó darabja.
• A Drunken Master II. verzióit összevető videó.
• A Vakfolt podcast facebook oldala
• Vakfolt címke a Letterboxdon
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Emailen is elértek bennünket: feedback@vakfoltpodcast.hu
• A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Új blokkunkban a távol-keleti harcművészettel foglalkozunk, azon belül is kínai, hongkongi mozifilmekkel. Időrendben az első választottunk az 1991-es Volt egyszer egy Kína, angol címén Once Upon a Time in China, amely a kínai népi hős, Wong Fei-Hung életéről szól Jet Li főszereplésével.

A kínai nevek kiejtésével hősies harcot folytatva igyekszünk történelmi és filmtörténeti kontextusba is helyezni a mitikus Wong Fei-Hung karakterét. Teljesen laikusként megküzdünk azzal, hogy a wire-fu alzsáner kialakulásának az okait meghatározzuk, ezzel kockáztatva, hogy magunkra haragítjuk a műfaj rajongóinak seregeit. Legalább ilyen eposzi a csatánk a túlkomplikált történetszálak kibogozásával, valamint a hirtelen stílusváltásokkal, amelynek során magyarázatot próbálunk találni a csetlős-botlós poénokra is ebben a véresen komoly filmben. Végezetül eláruljuk, miért találkozunk jövő héten is Wong Fei-Hunggal.

Kitekintő

A Volt egyszer egy Kín végső leszámolásához kapcsolódóan a kedvenc film végi összecsapásainkat rangsoroltuk. 

Linkek

• A Vakfolt podcast facebook oldala
• Vakfolt címke a Letterboxdon
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Emailen is elértek bennünket: feedback@vakfoltpodcast.hu
• A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

A történelem első videojátékos Vakfolt podcastjában walking simulatornak gúnyolt indie kalandjátékokkal, elsősorban a Firewatch-csal és a The Stanley Parable-lel foglalkoztunk, de szóba hoztuk a Gone Home-ot is, vállalva, hogy hosszabb legyen az e heti adás a megszokottnál. Vendégünk Juhász Viktor, a NeocoreGames narratív designere.

Az adás első felében a Firewatch a téma, hallgassátok, hogy András, a szinte teljesen kezdő játékos hogyan bukdácsol végig a szemet gyönyörködtető tájon, mi tetszett a szokatlan játékmenetben Péternek, és miket figyelt meg szakmai szemmel Viktor. Megbeszéljük, miért ez a valaha készült legmagányosabb játék, és ennek ellenére – vagy épp ezért – miért nagy élmény végigjátszani, felfedezni vélünk rengeteg tévésorozatos referenciát, és megvitatjuk, kellenek-e drámai fordulatok, vagy jobb a cselekménytelenség.

A második részben a The Stanley Parable című rendhagyó “meta”-játékkal foglalkozunk, ami elé minél kevesebb előzetes ismerettel érdemes leülni. Szórakoztató lehet egy kezdő számára a minden szabályt felrúgó, kigúnyoló mechanika? Milyen kliséket parodizál a The Stanley Parable? Kinek melyik volt a kedvenc befejezése ebben a vég nélküli játékban? A hallgató ezen a ponton abbahagyta az olvasást, még a kitekintő rovat tartalmát, nevezettjeit is átugrotta, egyből elindította inkább az adást. Mondom, elindította. Ehh, nem is értem, miért vesződök veled.

Kitekintő

A toplistánkban olyan egyéb műfajba tartozó alkotásokat soroltunk fel, amelyek kísértetiesen emlékeztettek bennünket a videojátékokra – persze szigorúan olyanokat, amelyek nem játékadaptációk voltak. 

Linkek

• A Firewatch, a The Stanley Parable és a Gone Home is megvásárolható a Steamen.
• A Vakfolt podcast facebook oldala
• Vakfolt címke a Letterboxdon
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Viktor a Twitteren: @brainoiz
• Emailen is elértek bennünket: feedback@vakfoltpodcast.hu
• A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Kétrészes Scott & Scott blokkunk második felvonásában az ifjabbik testvér, Tony Scott munkásságából ragadunk ki egy darabot, ez pedig a True Romance (Tiszta románc) lesz 1993-ból. A Quentin Tarantino egyik első forgatókönyvéből készült film olyan sztárparádét vonultat fel, amelyben Christian Slater, Patricia Arquette, Christopher Walken és Gary Oldman csak néhány név a sok közül.

Hogy fér meg egymás mellett a Tarantino-féle eltúlzott irónia a Scott-féle önfeledt szórakoztatás? Milyen mítoszt teremt a True Romance a Thelma & Louise vérbeli amerikai sztorijához képest? Sok-e vagy kevés az alkotók kölcsönös mértéktelensége? Egy gondolatkísérletben elképzeljük, milyen lehetett volna a Tiszta románc, ha nem Tony Scott, de még csak nem is Tarantino rendezi, a múlt héthez hasonlóan addig méltatjuk a film mellékszereplőit – és higgyétek el, rengetegen vannak -, míg bele nem botlunk egy filmsztár elfeledett kistestvérébe, és újabb fejezettel bővítjük Péter “beef”-rovatát. Ráadásként még egy neves vendéget is üdvözölhetünk a körünkben.

Kitekintő

A héten nem tudtuk kihagyni a lehetőséget, és Gary Oldman legfurcsább szerepeit soroltuk fel.

Linkek

• A Vakfolt podcast facebook oldala
• Vakfolt címke a Letterboxdon
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Emailen is elértek bennünket: feedback@vakfoltpodcast.hu
• A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Disclaimer: Elnézést kérünk a késedelemért, az adásfelvételbe váratlanul hiba csúszott. Sajnos kis stúdió lévén mi nem építjük be a produkciós menetrendbe a pótfelvételeket, így csak kis késéssel sikerült leszállítanunk a javított műsort. 

Ezen a héten a két felvonásos Scott & Scott blokkunk első felét mutatjuk be, amelyben a Ridley és Tony Scott testvérpár egy-egy munkájával foglalkozunk. Súlyos hiányosságunk volt Sir Ridley életművéből a rengeteget méltatott Thelma & Louise, ezúttal végre ezt is bepótoltuk.

Az adásban megérteni ugyan nem, de megvilágítani megpróbáljuk Hollywood mostoha bánásmódját a színésznőivel Geena Davis és Susan Sarandon karrierjén keresztül. Megnézzük, hogy ha nekik nem is, akkor Brad Pittnek miért lehetett ez a film hatalmas ugródeszka a világsztárság felé, és megállapítjuk, melyik másik hollywoodi csillaggal jártak be párhuzamos életpályát. A film castingjának a méltatása során felfedezünk egy elveszett Baldwin-testvért, valamint Michael Madsen brillírozását látván megmondjuk a frankót a “mindig csak saját magukat játszó” színészekkel kapcsolatban. A kedvenc karakterek meg a kedvenc poénok mellett rengeteg szó esik Callie Khouri forgatókönyvének ellentmondást nem tűrő feminizmusáról, és megcsodáljuk Ridley Scott képi világát is. Felmerül, hogy mi a film felelőssége a bűn, bűncselekmények ábrázolásával, de szerencsére András és Péter ezzel kapcsolatos nézeteltérését sikerül elsimítani az adás végéig.

Kitekintő

Imádtuk a Thelma & Louise bolti rablását, ezért felállítottunk egy rögtönzött top 3-3 rablós jelenetes listát. 

Linkek

• A Thelma & Louise jelenete, amelyben Thelmát szexuális támadás éri
• A Vakfolt podcast facebook oldala
• Vakfolt címke a Letterboxdon
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Emailen is elértek bennünket: feedback@vakfoltpodcast.hu
• A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Végéhez ért az 1940-es éveket feldolgozó blokkunk, amelyet az 1950-ben (tudjuk, tudjuk) megjelent Sunset Boulevard (másként Sunset Blvd., magyarul pedig Alkony sugárút) című Billy Wilder-filmmel zárunk.

Hogyan csavar egyet a film noir paneljein Wilder alkotása? Hogyan házasítható össze ez a földhözragadt és cinikus műfaj Hollywood saját maga iránti nosztalgiájával? Milyen párhuzamokat lehet felfedezni a film csodás szereposztása és a megformált karakterek között? Beszélünk a film duplafenekű narrációjáról, triviázunk kicsit a Sunset Boulevard Oscar-jelölései ürügyén, megpróbáljuk megfejteni, mit jelent a majom, és az is kiderül az adásból, hogy ki volt a 40-es, 50-es évek Hollywoodjának Jeremy Rennere.

Kitekintő

Ezen a héten a legkülönlegesebb rendezői cameókat listáztuk.

Linkek:

• A The Dissolve cikke Charles Brackett és Billy Wilder közös karrierjének érdekfeszítő történetéről.
• Így került David Lynch a Louie-ba.
• A Vakfolt podcast facebook oldala
• Vakfolt címke a Letterboxdon
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Emailen is elértek bennünket: feedback@vakfoltpodcast.hu
• A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

A múlt héten megkezdett, 1940-es évekbe visszatekintő blokkunk második darabjával maradunk a romantikánál, de ezúttal az újságírók morálisan szürke valósága helyett az élet és halál, a földi és a földön túli világ közötti fantasztikus létbe csöppenünk. Az A Matter of Life and Death című film, amelyet Amerikában Stairway to Heaven, Magyarországon Diadalmas szerelem címmel mutattak be, a nagy nevű brit alkotópáros, Michael Powell és a miskolci születésű Emeric Pressburger (Pressburger Imre) munkája.

Hol köszönnek vissza a mai nézőnek hetven év távlatából azok a képek, amelyekkel Powellék a túlvilágot ábrázolják? Valóban megtörténnek a film eseményei, vagy csupán David Niven karakterének a fejében zajlik le a mennyei tárgyalás? Egyáltalán tud-e működni manapság egy ilyen bájosan naiv és méltóságteljes mese? Két műsorvezetőnk nem tud kiegyezni abban, hogy a monokróm halál utáni léttel szembeállított ragyogó Technicolor valóság érzelemgazdaggá vagy giccsessé teszi-e a filmet, megpróbálják a helyére tenni a film politikai jellegű hangsúlyváltását, és arra is fény derül, mi köze egy II. világháború utáni filmnek a Mad Max: Fury Roadhoz vagy J. K. Rowlinghoz.

Kitekintő

E heti toplistánkat a színek és a fekete-fehér képek váltakozása inspirálta, olyan filmeket rangsoroltunk, amelyek ezzel az eszközzel ügyesen játszanak.

Linkek

• A Vakfolt podcast facebook oldala
• Vakfolt címke a Letterboxdon
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Emailen is elértek bennünket: feedback@vakfoltpodcast.hu
• A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Az 1940-es His Girl Friday (A pénteki barátnő) című filmmel nyitjuk meg az 1940-es évekbe tekintő blokkunkat. Howard Hawks screwball comedy-je egy letűnt műfaj maradandó példánya, amely ma is hivatkozási alap, ha párkapcsolati, nemek harca-vígjátékokról van szó.

A podcastban beszélünk arról, hogy vajon a kor férfiideálja, Cary Grant, vagy az “underdog”-ként mellé castingolt Rosalind Russell nyújt-e jobb alakítást, álmélkodunk, hogy mennyire időtállóak a film rátermett karakterei és a gyortüzelő dialógusai, és időnként magunk is egyszerre három-négy témába akarunk belecsapni. A 30-as, 40-es évek hollywoodi stúdiórendszerének is rengeteg időt szentelünk, kezdve az önszabályozó Hays code-tól egészen a futószalagon gyártott sikerfilmekig, és elméletet gyártunk, hogy vajon mi volt Hawks mondanivalója a film enyhén csalódást keltő, de legjobb esetben is ellentmondásos befejezésével.

Kitekintő

A rebootolt Kitekintő rovatban ezen a héten azokból a filmekből szemezgetünk, amelyek emlékezetes módon ábrázolták a nemek harcát egy-egy szerelmi kapcsolaton keresztül, más szóval, összeszedtük a top 3 kedvenc will they-won’t they párosainkat. Akad köztük mai szemmel kevéssé védhető, abuzív kapcsolat, modernizált Shakespeare, és egy galaxison átívelő románc.

Linkek:

• A Vakfolt podcast facebook oldala
• Vakfolt címke a Letterboxdon
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Emailen is elértek bennünket: feedback@vakfoltpodcast.hu
• A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Úgy látszik, minden évadra jut egy zenés adásunk: a Simon & Garfunkel után megint sikerült beletenyerelnünk a fehérember bölcsészrockjának a kellős közepébe, ezúttal a Talking Heads new wave bandával és az 1984-es koncertfilmjükkel, a Stop Making Sense-szel ismerkedünk meg.

Az adás nagy része a filmről szól, amelyet a zsenge Jonathan Demme rendezett (később A bárányok hallgatnak és a Philadelphia lettek a karrierjének meghatározó állomásai). Megbeszéljük, Demme hogyan tud újat mutatni a koncertfilmes műfajban, amely ebben az időben unalomig ismert panelekből építkezett. Megállapítjuk, hogyan egészíti ki a rendezése David Byrne és a zenekarának spontán bolondságait.

Miután végignézzük a zenekar tagságát, hosszan beszélünk a “csendestársukról”, Brian Enóról, aki David Byrne dalszövegei mellett a legnagyobb hatással volt a Talking Heads zajos post-punkból meghatározó new wave zenekarrá fejlődésében. Aztán megpróbáljuk megfejteni David Byrne lelki világát, és hogy jót tesz-e egy banda zenei teljesítményének, ha irányításmániás a frontemberük. A nyolc lemezes munkásságnak is nekiveselkedünk az adás második felében, bár időnk leginkább csak az első öt, fontosabb albumra jut.

Kitekintő

Visszatér az átalakított Kitekintő rovatunk, amelyben minden héten egy-egy top 3-as listát szerkesztünk az adás témájához kapcsolódóan. Ezúttal azt a kérdést tettük fel, hogy milyen híres rendezőktől láttuk a legváratlanabb filmeket. 

Linkek:

• A Vakfolt podcast facebook oldala
• Vakfolt címke a Letterboxdon
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Emailen is elértek bennünket: feedback@vakfoltpodcast.hu
• A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Előző héten lezárult a Vakfolt bajnokság, a győztesünk pedig Damien Chazelle lett. Ahogy ígértük, új adásunkban az ő filmjével foglalkozunk, ez pedig a 2009-es Guy and Madeline on a Park Bench lesz. Igaz, Damien Chazelle a Whiplash című filmmel vált ismertté, de ragaszkodni akartunk ahhoz, hogy lehetőleg vakfoltot dolgozzunk fel, és természetesen szóba került a dobos thriller is.

A Guy and Madeline on a Park Bench egy lo-fi, kis költségvetésű, romantikus musical. Hogyan tudja az előnyére fordítani Damien Chazelle a szűkös (anyagi) kereteket? Miért érdemes vizsgafilmeket nézni ismert rendezőktől? Sztepptáncolni vagy spontán dalra fakadni szeretünk jobban? Beszélgetünk a felvállalt amatőrizmus diszkrét bájáról, megvitatjuk, fontos-e egy zenés témájú filmnél az autentikusság, és alkotóelemeire bontjuk a Whiplasht, hogy aztán újra összerakjuk. Ahogy azt Fletcher tenné. Nem véletlen, hogy ő a példaképünk.

Kitekintő

A Vakfolt bajnokság lezárultával új rovatot vezetünk be, de a Kitekintő nevet megtartottuk. Minden héten a témánkhoz kapcsolódó kérdést teszünk fel egymásnak, és igyekszünk egy rögtönzött top-3-at összeállítani a kérdésre válaszolva. Ezen a héten Péter azt kérdezte, hogy kik a filmtörténet legemlékezetesebb zenészből lett színészei.