Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter.
A Vakfolt versus című spinoff-podcastunk harmadik évadja veszi kezdetét a héten. Ebben a szezonban nem ikerfilmek és nem is remake-ek a témáink, hanem olyan filmpárosokat tekintünk meg, amelyeket a rendezőjük egyazon naptári évben készített. Vissza fogunk menni egészen Hollywood hőskoráig, de közelmúltbeli duplázásáokra egyaránt sort kerítünk majd. Első alkalommal az egyik legszorgosabb rendezővel foglalkozunk: Steven Spielberg számtalanszor készített már két sikeres filmet egy évben, mi most a 2002-es Minority Report (Különvélemény) és a Catch Me If You Can (Kapj el, ha tudsz!) című alkotásait vetettük össze. A megmérettetésben segítségünkre volt vendégünk, a Brandon Hackett néven alkotó sci-fi szerző, Markovics Botond.
Általános áttekintéssel kezdjük az adást: mik a közös jellemzői Spielberg duplázásainak? Miben hasonlít mondjuk a The Post-Ready Player One páros a Catch Me If You Can-Minority Report kettősére. Hol tartottak ekkor karrierjeinkben a filmek főszereplői, Tom Cruise és Leonardo DiCaprio? Hogy került éppen ez a script Spielberg kezei közé? Ezt követően elmerülünk a Különvélemény disztópiájában, és megnézzük, Philip K. Dick művei miért annyira közkedvelt alapanyagai a hollywoodi science fictionöknek. Mennyire átgondolt a Különvélemény világteremtése? Mennyire állja meg a helyét 17 évvel később a film?
A Kapj el, ha tudsz! szintén adaptáció, de valós történetet dolgoz fel. Mégis találni hasonlóságokat közte, és a teljesen fiktív Különvélemény közt? Mit akarhatott ezzel a két történettel elmesélni Spielberg, és legfőképpen mi fogta meg őt a szélhámos Frank Abagnale Jr. karakterében? Milyen műfaji elemekkel zsonglőrködik a két film, és melyiknek sikerül konzekvensebben végigvinnie a tézisét? Melyik John Williams-score az elmékezetesebb? Mit hoz ki a filmekből Janusz Kaminski kamerája? Melyik főszereplő nyújtja élete alakítását, Leo vagy Tom?
Az adás végén ismét kvízezünk, a két film nyitó hétvégéjén egymással versengő filmeket kell kitalálnia Botondnak és Andrásnak.
Linkek
Az 1993-as évet egyetlen személy dominálta, Steven Spielberg, akinek két filmje is versengett az Oscar-szobrocskákért. Mi viszont egy másik rendező mesterművét vettük elő, amely három díjat is érdemelt a kiélezett versenyben. Jane Campion The Piano (A zongoralecke) című filmje a Jurassic Park és a Schindler listája díjesője mellett a színésznői kategóriákat tarolta le Holly Hunter és Anna Paquin alakításával, valamint az író-rendezőnő forgatókönyvét is jutalmazta az Akadémia.
Évadunk méltó megkoronázásának bizonyult a The Piano. Hosszasan ecseteljük is, miért szerettünk bele Jane Campion atmoszférateremtő képeibe, miért hengerelt le bennünket a két színésznő játéka. Nem szabad elfeledkeznünk a férfi mellékszereplőkről sem, hisz mind Sam Neill, mind Harvey Keitel kiveszik a részüket abból, hogy rabul ejtsen bennünket ez a film. Hogy lesz egy szűkre szabott kosztümös dráma ennyire erotikus? Hogyan teszi a néma főszereplőnő introspektív történetét expresszívvé Jane Campion történetmesélése? Mit ragad meg az érzelmekből Michael Nyman zenéje?
Az évad utolsó Oscar-kvízében több meglepetéssel is szembesülünk, hisz nem csak Spielberg nagy duplázásának éve volt az 1993-as. A box office játékban meglepetések már kevésbé érnek bennünket, de véglegesen megerősödnek a teóráink a 90-es évek kedvenc zsánereiről. Végül kéretlenül remake-eljük A zongoraleckét, a választott műfajunk pedig jobban működik, mint gondolnánk.
Jövő héten a közönségszavazás nyertes filmjével térünk vissza, amely Tarr Béla Kárhozat című munkája lesz 1987-ből. Köszönjük a szavazataitokat!
Az adás végén pedig bejelentjük a Vakfolt versus harmadik évadjának terveit, és az ősszel érkező nyolcadik Vakfolt-évadról is lehull a lepel. Ne kapcsoljátok ki idejekorán a lejátszást!
Linkek
1992-höz értünk, és ebből az évből, ha nem is a legtöbb Oscar-díjat nyert filmet, de mindenképpen a legtöbb Oscar-díjast felvonultató filmet néztük meg. Robert Altman The Player (A játékos) című alkotása egyszerre játék a zsánerekkel és görbe tükör Hollywood számára. Tim Robbins törtető filmproducert alakít, Whoopi Goldberg ravasz nyomozót, szinte mindenki más pedig saját magát. Az adáshoz vendéget is hívtunk, aki nem más, mint a Filmklub Podcast házigazdája, Varga Feri.
Megnézzük, hol helyezkedik el az expanzív Altman-életműben az 1992-es darab, és a karrierje különböző szakaszaiban is megpróbálunk összefüggéseket keresni. A rendezői kézjegyei mellett az írói képességeiről is szót kell ejtenünk, amely kapcsán kiderül, hogyan építgette a saját legendáját Robert Altman. A milliónyi világsztár cameójával tarkított történet kapcsán muszáj beszélnünk arról is, miért hálásak Robert Altman filmjeinek szerepei. A The Player zsánert meghazudtoló megoldásaival pedig megpróbáljuk lerántani a leplet arról, mit is akar mondani Hollywoodról ez a film. Lehet azonosulni Tim Robbins karakterével? Szabad ilyet? Hányszoros metaszinten működik a finálé? Mennyire hatol csontig Altman a szatírájával?
Az adás hátralévő részében Feri leiskolázza Pétert az Oscar-kvízben és a box office játékban egyaránt, majd - az alkalomhoz illően elszállt producerek módjára - remake-eljük a The Playert egy új korban, egy új műfajban.
Linkek
Spoileres kibeszélőben szentelünk közel három órát az Avengers: Endgame (Bosszúállók: Végjáték) című filmnek. Különleges vendégünk Kati, Péter felesége.
Huszonkét filmből álló ciklus betetőzése a Russo testvérek filmje, de melyik karakterívek működtek a legjobban az idők során? Mennyire lett koherens ez a hibrid szerializált történetmesélés? Hogy működtek az érzelmi momentumok a filmben? Utólagosan felülértékelheti ez a befejezés a korábbi, kívánnivalókat maguk után hagyó installációkat? Meddig tart az üres fanservice, és hol kezdődik a kiérdemelt, kielégítő érzelmi momentum?
Beszélünk az MCU lehetséges jövőjéről, a Disney mindent bekebelező természetéről, valamint az Endgame Oscar-esélyeiről. Végül megtesszük tétjeinket: mely filmek fogják uralmi az amerikai box office-t idén nyáron? Beszálltunk a Slashfilm játékába, a Summer Movie Wagerbe, amelyben az Endgame-mel kezdődően szeptember első hétvégéjéig bemutatott filmek közül állítunk top 10-et a bevételi rangsorban. Ti is csatlakozzatok a játékhoz, és az év végén összevetjük az eredményeinket!
A mi listánkat itt tudjátok megtekinteni (le kell görgetni), a pontozási szabályokat pedig itt találjátok.
Linkek
John Singleton amerikai filmrendező 2019 április 29-én hunyt el, 51 évesen. 1991-es debütáló filmje, a Boyz n the Hood (Fekete vidék) régóta a látóterünkben volt, de folyton halogattuk a megtekintését. Most, hogy az évadunk is elérkezett 1991-be, úgy döntöttünk, megnézzük a Los Angeles-i fekete közösség mindennapjairól szóló darabot, hogy megemlékezzünk John Singletonról.
A Boyz n the Hood premierjét ováció fogadta Cannes-ban, és két Oscar-jelölést érdemelt John Singleton számára. 24 évesen ezzel a legfiatalabb és egyben az első fekete bőrű filmes volt, akit legjobb rendezői Oscarra jelöltek. Munkásságáról, a mentori szerepéről rengeteget beszélünk az adásban, amely kapcsán szóba kerül ennek a filmnek a szereposztása is: Laurence Fishburne és Angela Basset veteránjai mellett először láthatták a nézők a mozivásznon Ice Cube-ot, továbbá olyan későbbi Oscar-díjas színészeket castingolt Singleton, mint Cuba Gooding, Jr. és Regina King. De meddig terjed a zöldfülű rendező tehetsége az ügyes színészválogatáson túl? Óhatatlanul összevetjük a filmet Spike Lee két évvel korábbi Do the Right Thingjével, és megkeressük Singleton többi nyilvánvaló ihletőforrását is. Mi mindenről szólal fel a forgatókönyvíró Jong Singleton? Hogyan tudja másként megfogalmazni a mondanivalóját, mint Spike Lee?
Az adás második felében a kvízjátékainkra kerül sor: András villámsebességgel tippeli meg az Oscar-díjra jelölt filmeket és alkotókat, igyekezzen, aki lépést próbál tartani vele. A box office game-ben is egyre kevesebb a meglepetés, ahogyan közeledünk azokhoz a filmekhez, amelyeken mi magunk is felnőttünk. A Boyz n the Hood képzeletbeli, senki által nem kívánt remake-jével pedig ismét feltesszük az i-re a pontot.
Linkek
Stephen Frears brit rendező amerikai bemutatkozása négy Oscar-jelölést érdemelt: a The Grifters (Svindlerek) 1990-es filmje olyan neveket vonultatott fel, mint Anjelica Huston, Annette Bening és John Cusack. A szélhámosok szerelmi háromszögéről szóló film alapjául szolgáló Jim Thompson-regényt Donald E. Westlake dolgozta fel, az ő munkáját is Oscar-jelöléssel jutalmazták.
A Veszedelmes viszonyok épp az ezt megelőző filmje Stephen Frearsnek, és nem is olyan régen foglalkoztunk vele a podcastban. Áttekintjük a brit rendező életpályáját, hátha sikerül konklúziókal levonnunk ennyi film alapján a stílusáról és az érdeklődési köréről. Annette Beninget is viszontlátjuk, vele legutoljára a Veszedelmes viszonyok ikerfilmjében, a Valmontban találkoztunk: miben hasonlít egymásra a két szerep? Hogyhogy nem ő játszotta a Batman visszatérben a Macskanő szerepét? Hol tartott ekkor a karrierjében a magnólóbáló John Cusack? Anjelica Huston alakítását pedig nem győzzük eleget méltatni.
Az adás végére marad a három játékunk: az Oscar-kvízben egyre ismerősebb címekkel van dolgunk, a box office játékban váratlanul sok Arnold Schwarzenegger bukkan fel, a The Grifters képzeletbeli remake-je pedig talán még jobban is tetszik nekünk, mint az eredeti.
Linkek
Steven Soderbergh (Traffic, Ocean's Eleven) huszonhat éves korában készítette el első filmjét Sex, Lies, and Videotape (Szex, hazugság, videó) címmel, amely 1989-ben fenekestől felforgatta a hollywoodi stúdiórendszer filmgyártásról alkotott elképzeléseit. Soderbergh forgatókönyvét Oscarra jelölték, de csak miután a film elnyerte a Cannes-i filmfesztivál legrangosabb díját. Hogy képet alkossunk a munkamániás rendező életpályájáról, meghívtuk régi rajongóját, Földi Gábort, azaz Fegát.
Adásunk ezúttal a szokásos szerdai nap helyett késett, mert a felvétellel technikai problémák adódtak.
Kezdésnek áttekintjük Steven Soderbergh idestova harminc évet felölelő karrierjét, amelyben közönségsikerek és furcsa indie-k egyaránt helyet kapnak. Beszélünk a korai nyugdíjba vonulásáról és váratlan visszatéréséről, ahol szó esik az HBO-val és a Netflixszel folytatott közös munkájáról is. Ezt követően összevetjük a Sex, Lies, and Videotape-et más rendezők debütáló filmjeivel: milyen közös vonásokat lehet felfedezni a szintén minimális költségvetéssel dolgozó, a kilencvenes évek elején berobbanó sztárrendezők első alkotásaival? Milyen szokatlan húzások teszik merésszé Soderbergh rendezését? Szót kell ejtenünk az őrült munkatempójáról és sokoldalúságáról is, így a forgatókönyvet és a vágást sem hagyhatjuk ki - amelyek mellé később felírhatta a portfoliójába a fényképezést is.
Az adás végén Fegát izzasztjuk meg a kérdéseinkkel: milyen filmek versengtek az Oscar-szobrokért az 1990-es gálán? Hogyan alakult a mozifilmes bevételi toplista? Végezetül ismét kísérletet teszünk egy indokolatlan remake-re új rendezővel, új szereplőkkel, sőt, új műfajban.
Linkek
1987 Oscar-szezonját Bernardo Bertolucci Az utolsó császára dominálta, mi azonban idén sem a nagyágyúra vetettünk szemet. Egy kisebb filmet választottunk az adásunk témájának, amely a színésznői kategóriákban aratott: Norman Jewison rendezése, a Moonstruck (Holdkórosok) Cher és Nicolas Cage főszereplésével hat Oscar-jelöléséből hármat is díjra tudott váltani.
A Holdkórosok számtalan tekintetben előképe a ma is divatos "etnikai" romantikus komédiáknak: milyen műfajteremtő hatásokat fedezünk fel az olasz-amerikai közösségben játszódó történetben? Mi választja el a nevetséges sztereotípiát a kulturális sajátosságok hiteles ábrázolásától? Hogyan válik egy szimpla szerelmi sztori operai melodrámává, és el tudja-e kerülni, hogy saját maga paródiájává váljon? Na és mi a helyzet Nicolas Cage alakításával? Már fiatalon is fékezhetetlen őslény volt? A díva Cherről is muszáj beszélnünk, lenyűgözve nézzük végig az ötvenéves karrierjét.
Az epizód végén az Oscar-kvízre is sor kerül, és jót szórakozunk a meglepetésekkel teli box office játékon, végül váratlan, mégis odaillő műfajban remake-eljük a Moonstruckot. Ti kivel tudjátok elképzelni ennek a filmnek a mai változatát?
Linkek
Oscar-évadunkban 1986-ból a The Mission (A misszó) című brit filmet választottuk. Hét Oscar-jelöléséből egyet Roland Joffé rendező érdemelt, egyet pedig Ennio Morricone filmzenéje. Színészi kategóriákban nem indult a film, annak ellenére, hogy a szereposztása olyan nevekből állt, mint Robert de Niro, Jeremy Irons és Liam Neeson. Az adáshoz vendéget is hívtunk, Nagy Szabolcs az, akit a vallási témáról kikérdezünk.
A történet valós eseményeken alapszik, Dél-Amerikában, az 1750-es években a portugál és spanyol hódító hatalmak közé ékelődő jezsuita rend tagjaival ismerkedünk meg. A papok egyetlen célja, hogy megőrizzék a helyi guaraní törzs függetlenségét, és bizonyítsák a hittérítői kísérleteik sikerességét. Vajon mi a relevanciája ennek a történetnek 1986-ban? Miről akar mesélni a vallásos kontextuson keresztül az ateista Roland Joffé? Összehasonlítjuk a filmet Martin Scorsese Némaságával is, amely ugyancsak idegen országba érkező hittérítőkről szól, rendezője azonban maga is katolikus vallású. Meg kell még említenünk Werner Herzogot, aki a dél-amerikai őserdő rettenetével foglalkozik rengeteget. Van-e olyan jelentős a dzsungel Joffé filmjében, mint Herzognál? Mit ad hozzá az atmoszférához Ennio Morricone zenéje?
Az adás végén szokás szerint a film Oscar-teljesítményét vizsgáljuk meg, miközben megtippeljük a többi jelöltet az évből. A The Mission ugyan megbukott az amerikai mozipénztáraknál, de attól még érdemes megnéznünk, milyen furcsa felhozatal tölti ki a tíz legnyereségesebb film toplistáját az 1986-os évből. Végezetül bátor műfaji váltással újra feldolgozzuk a The Missiont, talán még sikerül is kijavítnunk a film néhány hiányosságát!
Linkek
1984 még olyan év volt, amikor egy apró költségvetésű családi komédia-dráma egyszerre versenghetett a világ legnagyobb franchise-ának epikus fináléjával nemcsak a mozipénztáraknál, hanem az Oscar-díjátadón is. A Terms of Endearment (Becéző szavak) még technikai kategóriákban is versenyre hívta A jedi visszatért, végül pedig két szereplője kapott Oscart, az egyszemélyes rendező-író-producer James L. Brooks pedig három díjat is bezsebelt élete első játékfilmjével.
Mi lehetett a Becéző szavak döbbenetes sikerének titka? Milyen mai filmek állnak hozzá legközelebb, és hova lettek a box office toplistákról? Hogy fér meg egymás mellett a hisztérikus komédia és a betegséges családi dráma ebben a filmben? Hogyan tudja klisék tömkelegét elkerülni ez a történet? James L. Brooks egy 1975-ös regényt dolgozott fel, de jelentősen átdolgozta azt, így meg tudjuk figyelni a markáns írói kézjegyeit is, no meg persze a szokatlan karakterkezelését. Ebben partnerei a színészek is: Debrah Winger, Shirley MacLaine, Jack Nicholson, Jeff Daniels és John Lithgow mindannyian kiveszik a részüket abból, hogy a karaktereik eredetiek és megismételhetetlenek legyenek. Kezdő rendezőként Brooks azért a kamera mögött is bátran kísérletezik, megnézzük a vágással és a színészvezetéssel kapcsolatos őrült húzásait is.
A Box office game-ben együtt hüledezünk a Terms of Endearment sikerén, az Oscar-kvízben pedig már csupa ismerős filmmel van dolgunk, ahogy közeledünk a saját születési dátumainkhoz. És persze ez a film sem kerülheti el a remake-rémet, könyörtelenül feldolgozzuk és kiköpjük, minden cinizmusunkat beleadva a teljesen értelmetlennek tűnő feladatba.
Linkek