Keresés Jelentkezés Digitális innovációnk Mi a podcast.hu?

Vakfolt podcast

Frivalszky-Mayer Péter és Huszár András

Vissza

Vakfolt podcast

Frivalszky-Mayer Péter és Huszár András

Televízió és film Filmtörténet Filmkritika

Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter.

Spotify Rss Web

Epizódok

511-520 megjelenítése a(z) 1 064 elemből.

A Vakfolt versus idei évadjára talán minden idők legnagyobb rendezői duplázásával tesszük fel a koronát. Igaz, Victor Fleming nem egyes-egyedül dirigált a Gone with the Wind (Elfújta a szél) és a The Wizard of Oz (Óz, a csodák csodája) forgatásain, de ő volt az egyetlen rendező, akit mind a két 1939-ben megjelent film stáblistáján láthattak a nézők. A filmek elkészítésének különös körülményeiről és sok minden másról beszélgetett velünk, Lepp Tünde a Popkult, csajok, satöbbi podcastból.

Hogy került kapcsolatba mindkét filmmel Hollywood hőskorának legendás rendezője, George Cukor? Hogyhogy Victor Fleming kapta mindkét film rendezői kreditjét? Mindkét alkotás mindmáig legendás, de ki mikor látta őket először? Mennyire működhet a mai kisgyerekeknek az Óz, a csodák csodája? Mennyire relevánsak ma az Elfújta a szél témái? Beszélünk az Óz és az Elfújta a szél szereposztásáról egyaránt (ki a kedvencünk Dorothy útitársai közül? Jó-e az összhang Vivien Leigh és Clark Gable közt?), na és persze Fleming rendezői erősségeiről, eszközeiről. A két nagyszerű filmmel elbúcsúzunk a rendezői duplázós Versus-évadtól, és fél lábbal már bele is lépünk a szeptemberben induló új Vakfolt-etapba, amelyben musicalekkel foglalkozunk. Részletek hamarosan!

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Denis Villeneuve minden bizonnyal a kortárs auteur, vagy vizionáriusnak kikiáltott filmrendezők egyik legfrissebbike. Művészfilmesnek túl agyas, mainstream filmesnek túl elvont. Ezen a határmezsgyén egyensúlyozik a két 2013-as filmje: az előbbi, az Enemy a függetlenfilmek határait feszegeti a vizuális effektusaival, az utóbbi, a Prisoners a stúdiófilmek nézőinek türelmét teszi próbára a komótos tempójával. Az adásunkhoz Török Dénest hívtuk vendégül, aki az Artur zenekarral a Vakfolt podcast (nem a versus!) összes eddigi főcímzenéjében részt vett, és korábban hallhattátok a PJ Harvey adásunkban zenéről beszélni. Adásunkban két rejtélyes, fordulatos filmet taglalunk, óriási spoilerekkel!

Hol helyezkedik el ez a két produkció a kanadai független filmesként indult, azóta blockbustereket szállító rendező karrierjében? Kiket nevez meg ihletőforrásaként a két film kapcsán? És mitől ilyen népszerűek Villeneuve filmjei? Mik a felszíni és a mélyebb hasonlóságok az Enemy és a Prisoners közt, és milyen átivelő gondolatokat lehet felfedezni a rendező egyéb műveivel összefüggésben? Belemegyünk az Enemy kriptikus történetmesélésébe is, és a saját magyarázatainkkal szolgálunk a doppelgängeres rejtélyre, valamint arra, hogy miket rejtenek a film szimbólumai. Az ikonikus befejezést is kielemezzük. A Prisoners kapcsán megvitatjuk, mi áll jobban Villeneuve-nek: a visszafogott, introvertált főhősök, mint Jake Gyllenhaal az Enemyben, vagy Hugh Jackman kirobbanó alakítása a Prisonersben? Van mélyebb olvasata is a ponyva-krimi történetnek? Érdemes egyáltalán leásni odáig? A versusban nemcsak a két filmet mérjük össze egymással, hanem összesen három Jake Gyllenhaal-alakítást is párbajnak indítjuk Hugh Jackman játékával.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

A Vakfolt legújabb adásában, Wostry Ferenc vendégszereplésével a hetvenes évek amerikai filmgyártásának egyik sarokkövét, William Friedkin 1971-es, Oscar-díjas filmjét, a Francia kapcsolatot (The French Connection) vesszük elő. A Gene Hackman és Roy Scheider főszereplésével készült kőkemény, realista krimi a New Hollywood korszak egyik legfontosabb alkotása, amely újraírta a zsarufilmek szabályait és máig ható klasszikussá vált.

Az adásban megvizsgáljuk, mi tette a Francia kapcsolatot forradalmi alkotássá a maga korában, és hogyan ábrázolja a rendőri munkát minden korábbi romantikától mentesen. Milyen dokumentarista eszközökkel teremtette meg William Friedkin a film nyers, feszült atmoszféráját? Beszélünk a filmtörténet egyik leghíresebb autósüldözésének kulisszatitkairól, és arról, hogy Gene Hackman karaktere, Popeye Doyle miért számít a zsáner egyik legemlékezetesebb antihősének. Végül azt is elemezzük, mit árul el a film pesszimista befejezése a korszak kiábrándultságáról és a bűnüldözés hiábavalóságáról.

Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is!

További linkek

 

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Újabb vészrésszel jelentkezünk, melyben a téma Todd Phillips 2019-es filmje, a Joker, főszerepben Joaquin Phoenixszel. A kibeszélő spoileres, de szólunk előre, mielőtt belemegyünk a cselekménnyel kapcsolatos részletekbe.

Milyen kérdéseket vet föl a film, milyen témákat pedzeget? Tekinthetjük szuperhősfilmnek a Jokert? Hogyan akarja a film magát pozicionálni? Milyen problémákat találtunk a kivitelezéssel, és milyen apróságokon sikerül a legjobban fennakadnunk? Mely jelenetek gyakorolták ránk a legnagyobb hatást? Hogy tetszett a címszerepben Joaquin Phoenix? Jó rendező Todd Phillips? Lesz-e folytatás? Mik a film Oscar-esélyei? Ki a legjobb Joker a karaktert eddig eljátszó színészek közül?

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

1953-hoz érkeztünk, már majdnem az évad felénél járunk. A The Band Wagon fontos állomása musical történetét áttekintő sorozatunknak, hisz utoljára találkozunk Arthur Freeddel, Fred Astaire-rel és Vincente Minellivel is, három olyan névvel, akik Hollywood hőskorában meghatározták a zenés-táncos filmeket.

A Singin' in the Rain után ismét olyan történettel van dolgunk, amely a showbizniszre reflektál, sőt, a metaszintű utalások ezúttal még mélyebbre hatolnak. Hány utalást sikerült megértenünk a kikacsintások tömkelegéből? Nemcsak a történet, a zeneválasztás is hasonló, ugyanis ismételten szinte csak feldolgozásokat hallhatunk a filmben. Ezúttal mennyire sikerült épkézláb cselekményt farigcsálni a dalok köré? Vannak-e olyan izgalmasak a szereplők, mint Gene Kelly és alkotótársai a múlt heti filmben? Hogy teljesít az idősebb, Ginger Rogers-telenített Fred Astaire? Hiteles a románc közte és a sokkal fiatalabb Cyd Charisse között? Működik a Top Hatből kölcsönzött dinamika a páros közt?

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

A Gene Kelly-adástrilógia megkoronázásaképpen eljött az ideje, hogy megnézzük a Singin' in the Rain, vagyis az Ének az esőben című filmet. Kelly újra összeállt a rendezőtársával, Stanley Donennel, akivel az On the Townt készítették. Az An American in Parishoz hasonlóan kerített maga mellé egy üdvöskét táncpartnernek, aki ezúttal Debbie Reynolds lett (akiről mellesleg a Postcards from the Edge-adásunkban beszélgettünk). A filmről visszatérő vendégünk, a Filmtett, a Filmtekercs és többek közt a Recorder szerzője, Rácz Viktória társaságában beszélgettünk.

A múlt heti An American in Paris után ismét egy jukebox musicallel van dolgunk. Ezúttal azonban nem egy zeneszerző egy darabjának a feldolgozását hallhatjuk, hanem a producer Arthur Freed nevéhez fűződő dalok egyvelegét. Mennyire áll össze kerek történetté a változatos zeneművekre felfűzött cselekmény? Hogy működik Gene Kelly és Debbie Reynolds karakterének a románca? Kinek melyik a kedvenc dala a filmből? Beszélünk a mellékszereplőkről is, hisz Jean Hagen alakítását Oscar-jelöléssel jutalmazták, Donald O'Connor pedig ágynak dőlt megterhelő forgatás alatt. Most sem maradhatnak el az észrevételeink a film utóéletéről: mitől számít minden idők legjobb musicaljének és minden idők egyik legjobb filmjének az Ének az esőben? Vajon szereti-e a filmet Damien Chazelle, a La La Land rendezője?

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Denis Villeneuve minden bizonnyal a kortárs auteur, vagy vizionáriusnak kikiáltott filmrendezők egyik legfrissebbike. Művészfilmesnek túl agyas, mainstream filmesnek túl elvont. Ezen a határmezsgyén egyensúlyozik a két 2013-as filmje: az előbbi, az Enemy a függetlenfilmek határait feszegeti a vizuális effektusaival, az utóbbi, a Prisoners a stúdiófilmek nézőinek türelmét teszi próbára a komótos tempójával. Az adásunkhoz Török Dénest hívtuk vendégül, aki az Artur zenekarral a Vakfolt podcast (nem a versus!) összes eddigi főcímzenéjében részt vett, és korábban hallhattátok a PJ Harvey adásunkban zenéről beszélni. Adásunkban két rejtélyes, fordulatos filmet taglalunk, óriási spoilerekkel!

Hol helyezkedik el ez a két produkció a kanadai független filmesként indult, azóta blockbustereket szállító rendező karrierjében? Kiket nevez meg ihletőforrásaként a két film kapcsán? És mitől ilyen népszerűek Villeneuve filmjei? Mik a felszíni és a mélyebb hasonlóságok az Enemy és a Prisoners közt, és milyen átivelő gondolatokat lehet felfedezni a rendező egyéb műveivel összefüggésben? Belemegyünk az Enemy kriptikus történetmesélésébe is, és a saját magyarázatainkkal szolgálunk a doppelgängeres rejtélyre, valamint arra, hogy miket rejtenek a film szimbólumai. Az ikonikus befejezést is kielemezzük. A Prisoners kapcsán megvitatjuk, mi áll jobban Villeneuve-nek: a visszafogott, introvertált főhősök, mint Jake Gyllenhaal az Enemyben, vagy Hugh Jackman kirobbanó alakítása a Prisonersben? Van mélyebb olvasata is a ponyva-krimi történetnek? Érdemes egyáltalán leásni odáig? A versusban nemcsak a két filmet mérjük össze egymással, hanem összesen három Jake Gyllenhaal-alakítást is párbajnak indítjuk Hugh Jackman játékával.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

A jelenleg is alkotó rendezők közül az egyik legtermékenyebb minden bizonnyal Steven Soderbergh. 2000-es teljesítményét azonban valószínűleg már sosem fogja felülmúlni. Abban az évben ugyanis két olyan filmje is megjelent gyors egymásutánban, amelyek aztán a rá következő Oscar-díjátadón több kategóriában is egymással versengtek. Ezek közül az első a Julia Roberts főszereplésével készült Erin Brockovich, a második pedig az összes hollywoodi sztár főszereplésével készült Traffic. Az adáshoz újra vendégül hívtuk Fegát, azaz Földi Gábort, akivel legutóbb Steven Soderbergh első rendezéséről, a Sex, Lies and Videotape-ről beszélgettünk.

A spielberges epizódunk óta nem volt két ennyire különböző hangvételű film a Vakfolt versusban. Mégis, milyen tematikai hasonlóságokat lehet felfedezni Soderbergh két rendezésében? Lehet átfogóbb párhuzamokat találni az életművében ezen a két filmen keresztül? Megnézzük azt is, mi történt vele a Szex, hazugság, videók után, hogy ennél a két filmnél kötött ki, és természetesen most sem szalasztjuk el az alkalmat, hogy a pályája későbbi szakaszát is az egekbe magasztaljuk. A hasonlóságo után azt is megvizsgáljuk, milyen markáns rendezői megoldások különböztetik meg a két 2000-es filmjét. Muszáj beszélnünk a felvonultatott sztárseregletről is: kiderül, mit gondoltunk Julia Roberts díjnyertes alakításától, illetve ki volt a Traffic legértékesebb csapatjátékosa, ki okozott óriási meglepetést, és ki okozott csalódást.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Alfred Hitchcock minden idők egyik legtermékenyebb rendezője, nem egyszer sikerült egy éven belül két mozival is előállnia. Nincs azonban még egy olyan éve, mint az 1954-es, amikor két akkora klasszikust hozott egyszerre tető alá, mint a Dial M for Murder (Gyilkosság telefonhívásra) és a Rear Window (Hátsó ablak). Mindkét filmben Grace Kelly játssza a női főszerepet.

A Dial M for Murder a maga idejében nem volt sikeres, ma viszont Hitchcock legtöbbet méltatott filmjei között szerepel. A Rear Window ellenben már a bemutatásakor is kassza- és kritikai sikert könyvelhetett el. Ráadásul az előbbit Alfred Hitchcock a szülőhazájában forgatta, utóbbit pedig Amerikában, így a stáb jelentős része is lecserélődött. Azért rengeteg a hasonlóság is, hisz mindkét film lényegében egy helyszínen játszódik. Melyiket milyen vizuális történetmesélési trükkökkel dobja fel a legendás krimirendező? Melyik történet mesélteti jobban magát a filmvásznon? Melyik film Grace Kellyje érdekesebb? És melyik férfi főszereplő lopja be magát a szívünkbe, James Steward Robert Capáról mintázott kalndvágyó fotósa, vagy Ray Milland csavaros észjárású gonosztevője?

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Preston Sturges az 1940-es évek legendás komédiarendezője és -írója. A legjobb éve 1941 volt, amikor két mesterműve jelent meg egymás után: először a The Lady Eve februárban, majd év végén a Sullivan's Travels (Sullivan utazásai). Előbbiben Barbara Stanwyck és Henry Fonda romantikázik, utóbbiban Joel McCrea és Victoria Lake.

A The Lady Eve szélhámosos screwball comedyje kapcsán rögtön exhumáljuk vakfoltos emlékeinket, és összehasonlítjuk a látottakat a Gentlemen Prefer Blondesszal, a His Girl Fridayjel, de még a közelmúltbeli Griftersszel és a Titanickal is találunk párhuzamokat. Hogyan feszegeti az öncenzúrázó Hays Code határait Preston Sturges? Mitől izgalmas főszereplő Barbara Stanwyck? Mennyire hihető a karizmatikus Henry Fonda a film balekjaként?

A Sullivan's Travels szerelmespárját rögtön össze is mérjük a The Lady Eve-ével, és ennél a filmnél is találunk remek párhuzamokat korábbi vakfolttal, hiszen Sturges könnyed humorú Hollywood-szatírája Altman The Playerjét idézi fel bennünk. Mik a közös vonások a két Sturges-film társadalomábrázolásában? Mi különbözteti meg a két, hasonlóan együgyű férfi főhősét? Összhangban van-e a film végkövetkeztetése azzal, amit Preston Sturges a saját filmjével a vászonra visz?

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés