Keresés Jelentkezés Digitális innovációnk Mi a podcast.hu?

Vakfolt podcast

Frivalszky-Mayer Péter és Huszár András

Vissza

Vakfolt podcast

Frivalszky-Mayer Péter és Huszár András

Televízió és film Filmtörténet Filmkritika

Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter.

Spotify Rss Web

Epizódok

391-400 megjelenítése a(z) 1 076 elemből.

Színészes évadunk folytatásában James Dean a témánk. A popkulturális ikon 1955-56 között három filmben szerepelt, és azonnal generációja egyik legfontosabb sztárjává vált. Ám egyedül a legelső mozifilmje, az East of Eden (Édentől keletre) premierjét érte meg; még 1955-ben életét vesztette autóbalesetben.

John Steinbeck monumentális családregényéből nem más, mint az Actors Studio atyja, Elia Kazan forgatott filmet. Kazan néhány évvel korábban katapultálta a sztárságba Marlon Brandót a Vágy villamosa, a Viva Zapata! és a Rakparton című filmekkel (ezek közül kettővel nemsokára foglalkozunk a Vakfolt podcastban is), most megnézzük, hogyan bánt a szárnyait bontogató, Brandónál lényegesen zárkózottabb, ifjú James Deannel. Miért okozott meglepetést a színész az elvárásainkhoz képest? Maníros-e, vagy naturalista a method actingje? Sikerül-e megfejteni a Steinbeck-adaptáció finoman kendőzött bibliai utalásait? Az adás során kielemezzük a különböző színészi stílusok ütközését, és vitába szállunk azon, hányszor jó megdönteni egy film alatt a kamerát.

Továbbá egy jó hírünk van a hallgatók számára: bár két-két adást jelentettünk be a színészekkel, akikkel az évadban foglalkozunk, de nem tudtunk ellenállni, és megnéztük James Dean teljes filmográfiáját. Ezért ma még egy Vakfolt podcasttal jelentkezünk, és jövő héten hallhatjátok a James Deanről szóló harmadik adásunkat.

Linkek

 

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Gena Rowlands-ről szóló blokkunk második, egyben záró epizódjában az Opening Night (magyarul Premier) 1977-es című film a témánk. John Cassavetes filmrendező a sztárságot, az alkotói folyamattal kapcsolatos konfliktusokat a színház világán keresztül mutatja be, saját feleségét pedig a címbeli nyitó este darabjának főszereplőjévé teszi meg.

Az előző adásban is beszéltünk Cassavetes indie-filmekre gyakorolt hatásáról, itt sem maradhatnak el az összehasonlítások más rendezők filmjeivel, akik a saját alkotói válságukat, a filmvilággal kapcsolatos személyes tapasztalataikat egy színházi fellépés körüli hercehurcába csatornázzák át. Cassavetes rendezői kézjegyein a mindketten próbálunk fogást találni, de talán csak abban tudunk megegyezni, hogy nem tudunk megegyezni: mikor mennyire kezeli tudatosan a kameráját, és mikor használja ki a szerencsés véletlenek erejét? Gena Rowlands színészi teljesítményének a méltatásakor nem maradhat ki az sem, mennyire más karaktert formál meg itt, mint az A Woman Under the Influence című film főszerepében. András újfent egy elvont teóriával kacérkodik a film szubjektív nézőpontját illetően, Péter pedig alig bírja véka alá rejteni, hogy megint jobban odavolt Gena Rowlands jelenetpartneréért, mint magáért Rowlandsért.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Színészes évadunk folytatásában Gena Rowlands méltatlanul kevéssé elismert alakításairól beszélünk. John Cassavetes színész-rendező és felesége a független filmkészítés előhírnökei voltak a 70-es években, nagyrészt saját pénzből olyan monumentális, két és fél órás, de introspektív darabokat alkottak, mint a heti témánk, az A Woman Under the Influence, magyarul Egy hatás alatt álló nő (1974). A toxikus családi környezetről szóló lélektani dráma hatása mindmáig érezhető az indie filmeken, az átütő erejéből pedig fikarcnyit sem veszített az eltelt negyvennégy év alatt.

Adásunkban megtárgyaljuk, miért tartják szakmai és kritikai körökben is örök érvényűnek Gena Rowlands színészi játékát ebben a filmben, és együtt hüledezünk a korai indie rendezés szokatlan módszerein. Mennyire tudatos rendező Cassavetes, és mennyire befolyásolta vajon a körülmények kényszerítő ereje? Beszélünk a Columbótól meredeken eltérő erejű alakítást nyújtó Peter Falkról is, és versenyt űzünk abból, melyikünk ismert rá jobban a saját szüleire a Rowlands-Falk páros által játszott házas felekben. Ki az, aki a legjózanabb ebben a filmben? Kit lehet hibáztatni a toxikus családi környezet kialakulásáért? Végezetül mozikvízünkben az 1974-es év legjobb színésznői alakításait és legjobb eredeti forgatókönyveit nézzük végig.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Nem sokat teketóriázunk ma, az évadnyitó után pár órával máris hallgathatjátok a következő epizódunkat: Daniel Day-Lewis első Oscar-díjas szerepét néztük meg, amelyben a cp-s festő és írót, Christy Brownt játszotta el az önéletrajzi könyvének a feldolgozásában. A My Left Foot (A bal lábam) Jim Sheridan első rendezése, egyben első közös munkája Day-Lewisszal, akivel az egy évtizedes együttműködésük további olyan elismert alkotásokat gyümölcsözött, mint A bunyós és az Apám nevében.

Az előző filmünkben még csak egy mellékszerepet tett emlékezetessé, ezúttal már Daniel Day-Lewisé a rivaldafény. Be is vetett minden lehetséges módszert, hogy a mozgássérült Christy Brownt élethűen megformálja a nagyvásznon: beszélünk a method actingről, és igyekszünk belelátni DDL fejébe, hogy megértsük a szerepválasztásait és a visszavonulását. Az életrajzi film műfaját is kielemezzük, ha már olyan keveset foglalkozunk velük a podcastban. Sikerül Jim Sheridannek elkerülnie a zsáner legnagyobb buktatóit? Hogy viszonyul a film más zsenik életének a feldolgozásához, mint a Mindenség elmélete vagy A számolás joga? Az adás végén a My Left Foot díjesőjéről és annak árnyoldaláról is beszélünk, majd ezúttal Péternek kell megmérettetnie, hogy sikerül-e András kvízkérdéseiből kitalálni, kik indultak a színészi kategóriákban a My Left Foot szereplői ellen az 1990-es Oscar-gálán.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Köszönöm, blokkot nem kérek! Az évad közepére egy különösebb ok nélküli válogatást biggyesztettünk, persze maradunk Európában, de nem tematizáljuk a következő néhány adásunkat ennél konkrétabban. Elsőként a svéd Lukas Moodysson első filmjével, a Fucking Amal-lal, vagyis a Redvás Amallal ismerkedtünk meg 1998-ból, amely az amerikai mozikban Show Me Love címmel ment (bizony van köze Robyn dalához, ha már így kérdezitek).

A két kamaszlány szerelméről szóló felnövéstörténetről nem tudunk úgy beszélni, hogy ne hasonlítanánk össze a megoldásait a közelmúlt nagy sikerű coming of age darabjaival, így The Edge of Seventeen mellett szóba kerül a Lady Bird is, de még a The Perks of Being a Wallflower is idekeveredik valahogyan. Mitől olyan borzasztóan nehéz kamasz karaktereket nemcsak hitelesen, de azonosulhatóan ábrázolni? Miben nyújt többet Moodysson filmje, mint a hollywoodi produkciók? Mielőtt szokás szerint végleg a kedvenc poénjaink elsorolásába csapnánk át, vetünk egy pillantást a film stílusbeli megoldásaira is. Végignézzük Lukas Moodysson alkotói kézjegyeit egészen a legutóbbi filmjéig, a We Are the Best-ig, a befejezést pedig az LGBTQ-filmek tágabb kontextusában értékeljük.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

A Vakfolt legújabb, ráadás epizódjában Thomas Vinterberg 1998-as dán filmklasszikusát, a Születésnap ot (eredeti címén Festen ) beszéljük ki. A Dogme 95 mozgalom első és egyik legismertebb alkotása egy nagyszabású családi ünnepség, egy 60. születésnapi parti történetét meséli el, ahol a felszín alatt fortyogó feszültségek és sötét titkok elemi erővel törnek a felszínre, mindezt a "Dogma" kiáltványra jellemző nyers, eszköztelen stílusban. A filmet a CineKorda sorozatban láttuk a Corvin moziban.

Az adásban részletesen kibontjuk, mit is takar a Dogme 95 mozgalom, milyen szabályok mentén születtek az ide tartozó filmek, és hogyan vált a Születésnap ennek a puritán, formabontó irányzatnak az egyik zászlóshajójává. Szó lesz arról, hogy a film milyen hatást váltott ki belőlünk a moziteremben, és hogy a családi traumák, a szembenézés, a társadalmi elhallgatás súlyos témái hogyan válnak egyetemes érvényűvé Vinterberg provokatív és felejthetetlen rendezésében.

Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is!

További linkek

 

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

A Vakfolt legújabb epizódjában Elem Klimov 1985-ös filmjét, a Jöjj és lásd!-ot elemezzük. A második világháború borzalmait bemutató, orosz produkció olyan háborúellenes film, amely az akkori Szovjetunióban is nagy hatással volt a nézőkre, nemzetközi jelentősége pedig mindmáig vitathatatlan. A film, amelyet a Cinema Niche vetítésének köszönhetően láthattuk idén a popkultúra egyik kötelező darabja, amelyet most részletesebben is megvizsgálunk.

Megvizsgáljuk, hogy miért tekinthető a Jöjj és lásd! a háborúellenes filmek csúcspontjának, és hogy a rendező milyen egyedi módszerekkel egyensúlyoz az esztétika és a nyers erőszakábrázolás határán. Megvizsgáljuk a film technikai megoldásait, a kameramunkától a hanghasználatig, és azt is, hogy a film milyen hatást gyakorol a nézőkre. Mennyire szabad szépnek lennie egy háborús filmnek? Mit akar Elem Klimov elmondani az emberi lélekről? 

Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is!

További linkek

 

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Az algíri csata 1966-ban, csupán négy évvel Algéria függetlenné válása után jelent meg. Olasz-algériai koprodukcióban, azaz olasz stábbal, algériai helyszíneken és ottani amatőr színészekkel forgatták a filmet, amely a francia kolónia felszabadítási küzdelméről szól. Gillo Pontecorvo mélységesen politikus, dokumentarista stílusú feldolgozást készített a függetlenségi háború kulcsfontosságú időszakáról. A film nemcsak Velencében nyert Arany Oroszlánt, de Oscar-jelöléseket is bezsebelt, miközben bemutatása után számos országban betiltották.

Hogyan lehet egyszerre dokumentum és dráma egy film? Miért vált tankönyvszerű hivatkozási alappá mind a Pentagon, mind a szabadságharcos csoportok számára? És mennyire hűen tükrözi a film a korabeli - csupán néhány évvel korábbi algériai - politikai és társadalmi viszonyokat? Adásunkban boncolgatjuk, milyen kameramunkával, milyen hanghatásokkal teszi átélhetővé a lázadók közegét Pontecorvo, elemezzük a karakterek ábrázolását, Ennio Morricone filmzenéjét, és mindezekből megpróbáljuk megérteni, miért maradt az "Algíri csata" ennyire releváns és hatásos alkotás napjainkban is.

Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is!

Mostantól Vakfolt logós pólót és egyéb kellékeket is szerezhetsz magadnak a webshopunkból!

További linkek

 

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

A Vakfolt podcast legújabb epizódjában Michelangelo Antonioni ikonikus 1966-os filmjét, a Nagyítást (Blow-Up) néztük meg. Egy Londonban élő divatfotós (David Hemmings) áll a középpontban, aki véletlenül egy rejtélyes gyilkosság nyomára bukkan. Mellette Vanessa Redgrave látható a filmben. A zenét a legendás Herbie Hancock szolgáltatja, valamint felbukkan egy jelenetben a Yardbirds nevű rockzenekar. Az adásunk vendége Gyöngyösi Lilla (Filmtekercs, Filmtett, Litera).

Milyen rendezői eszközökkel operál Antonioni a Nagyításban, hogy a valóság és a kép viszonyát, a művészet és a valóság határát feszegethesse? Hogyan tükröződik a filmben a '60-as évek vibráló londoni atmoszférája? Mi az, amit Antonioni kívülről érkező rendezőként megállapít a kortárs angol kultúráról, és a társadalom különböző rétegeiről? És vajon milyen üzenetet hordoz a nyitott befejezés? 

Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is!

Mostantól Vakfolt logós pólót és egyéb kellékeket is szerezhetsz magadnak a webshopunkból!

További linkek

 

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

A Vakfolt Podcast nemzetközi filmes évadjából ezúttal Fritz Lang talán leghíresebb alkotását, az M – Egy város keresi a gyilkost (M – eine Stadt sucht einen Mörder) című filmet vesézzük ki. A korai német filmgyártás egyik legnagyobb rendezőjének a magnum opusa, melyben Peter Lorre brillírozik, nem csupán egy sorozatgyilkost ábrázol, hanem egy társadalom morális válságát is tükrözi, melyben a bűnüldözés és az önbíráskodás határán egyensúlyoznak az egyének és csoportok. Az adásunk vendége Szabü Kristóf.

De mitől ennyire különleges Fritz Lang filmje a mai napig? Hogyan jelennek meg a német expresszionizmus stílusjegyei és a film noirt előrejelző elemei egyaránt? Milyen társadalmi és pszichológiai kérdéseket feszeget az alkotás, és hogyan tükrözi a korabeli német Weimari köztársaság politikai légkörét? Milyen kamerakezelési trükkökkel lép ki a komfortzónából Fritz Lang, és hogyan használja a hangkulisszát, hogy tovább szője a történetét?

Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is!

Mostantól Vakfolt logós pólót és egyéb kellékeket is szerezhetsz magadnak a webshopunkból!

További linkek

 

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés