Keresés Jelentkezés Digitális innovációnk Mi a podcast.hu?

Vakfolt podcast

Frivalszky-Mayer Péter és Huszár András

Vissza

Vakfolt podcast

Frivalszky-Mayer Péter és Huszár András

Televízió és film Filmtörténet Filmkritika

Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter.

Spotify Rss Web

Epizódok

361-370 megjelenítése a(z) 1 050 elemből.

Mai adásunkban újabb színészlegendával ismerkedünk meg. Ő Deborah Kerr, akit hosszas karrierje során hat alkalommal jelöltek Oscar-díjra, többek közt az Anna és a sziámi király és az Ég tudja, Mr. Allison című filmek főszerepéért. Első alkalommal egy olyan filmjével foglalkozunk, amely nemcsak az ő főszerepe miatt keltette fel az érdeklődésünket, hanem a rendezőpáros neve miatt is: Michael Powell és Emeric Pressburger készítették a Black Narcissus, azaz Fekete nárcisz című filmet 1947-ben.

A magyar származású Pressburgerrel és kollégájával korábban már találkoztunk az A Matter of Life and Death című filmjük kapcsán, és azóta foglalkoztatott bennünket a Black Narcissus, amely nemzetközi elismerést hozott Deborah Kerr számára. Visszatérő vendégünk, Wostry Ferenc régi kedvence a rendezőpáros, ezért meghívtuk őt, hogy beszélgessünk az apácákról szóló, meglepően erotikus filmről. Jó választás volt-e Kerr életművéből ez a film, ha a színészetével akarunk megismerkedni? És mit tudunk meg Powellről és Pressburgerről, immár, hogy a második filmjüket látjuk? Szexista-e a film, vagy inkább rasszista? És honnan jönnek ezek a furcsa zajok a podcastfelvétel alatt, amitől a műsorvezetők megtébolyodnak?

Linkek

 
Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

James Dean utolsó alakítását néztük meg a héten. A Giant (Óriás) című háromórás texasi cowboyeposzt halála napjáig forgatta, az 1956-os bemutatót és az azt követő posztumusz Oscar-jelölést tragikus autóbalesete miatt nem érte meg. A filmben mellékszerepben bukkan fel ugyan, de a karaktere fiatalkorától idős éveiig végigkíséri a két főhős, Rock Hudson és Elizabeth Taylor életét.

A három színész évtizedeket felölelő alakításánál talán csak a film körüli botrányok és máig kibontakozó pletykák érdekesebbek. Hogyan szaladt ki George Stevens (Shane) rendező kezéből a gyeplő annyira, hogy a film költségvetése megsokszorozódott, és az utómunkálatok több mint egy évig tartottak? Hogyan viszonyul a rendezői stílusa a két korábbi Dean-filmhez, a Rebel Without a Cause-hoz és az East of Edenhez? Használt, vagy ártott a filmnek Rock Hudson és James Dean személyes ellentéte? Beszélünk Elizabeth Taylor eseménydús karrierjéről és életútjáról egyaránt, amelyet színésztársaival való romantikus és baráti kapcsolatai köveztek ki. És James Dean szörnyen korai halálán is lamentálunk: milyen lelki gondok gyötörték a 24 éves sztárt? Mennyire befolyásolja a mitikus kultuszát, hogy ilyen fiatalon elhunyt? Ezzel a filmmel reméljük, végérvényesen megtaláljuk a választ arra a kérdésre, amelyet már az előző két adásban is feszegettünk: mi minden járult hozzá ahhoz, hogy James Dean a popkultúra kultikus alakjává vált.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Legújabb különkiadásunkban Spike Lee rendezőhöz térünk vissza, akinek korábban különálló blokkot szenteltünk. Legújabb, BlacKkKlansman című filmjét (magyarul Csuklyások) most is játsszák a mozik, és annyira tetszett nekünk, hogy ezt el akartuk mesélni a hallgatóinknak is. 

A film története valós eseményeket dolgoz fel, amelyben a hetvenes években egy Colorado Spring-i fekete bőrű rendőr telefonon összehaverkodott a Ku Klux Klan tagjaival, és egy fehér bőrű nyomozó kollégája segítségével be is épült közéjük. Az adásban beszélünk Denzel Washington kisfiának, John David Washingtonnak a menőségéről, Adam Driver komikusi tehetségéről, valamint természetesen Spike Lee rendezői erősségeiről: jól tud-e állni egy filmnek az egyértelmű politikai állásfoglalás? Működnek-e a direkt áthallások a jelenkorra? Mik a vitatható eltérések a valós eseményektől a jelentősen dramatizált cselekményben, és mennyire elfogadhatóak ezek?

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Mai második adásunkban James Dean legismertebb, sztárcsináló filmjéről hallgatthattok bennünket. A Rebel Without a Cause (Haragban a világgal) 1955-ös premierjét már nem érhette meg a színész, de alakítását a lázadó tinédzser szerepében a közönség mindmáig kitartó rajongásával hálálta meg.

Nicholas Ray filmje lényegében nemcsak James Dean mítoszát alkotta meg, hanem műfajteremtő alkotás is. A tinédzserekről szóló coming-of-age drámák egyik prototípusa ez a film, és azonnal fel is fedeztünk benne olyan stílusjegyeket, amiket még a nem olyan régen tárgyalt Fucking Amalban is előszeretettel hasznosítanak újra a mai filmesek. Persze nincs jó tinédzserfilm jó barátok és első szerelmek nélkül, így mind a három főszereplő színészi stílusát alaposan szemügyre vesszük, és elcsámcsogunk a forgatás körüli korabeli pletykákon is. Nicholas Ray rendezése sem kerüli el a figyelmünket, de kinek áll jobban a kameradöntögetés, neki, vagy Elia Kazannek? Az idestova hatvanhárom éves sztorit sem kíméljük: működik-e a huszonnégy óra alatt lezajló felnövéstörténet? Ma is érvényes a dramaturgiája? És James Dean tényleg akkora jelentőségű színész, mint amekkora a legendája? Sorra vesszük, kiket ihletett meg Johnny Depptől Tommy Wiseau-ig, és tetten érjük James Franco összes francóizmusát is.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Színészes évadunk folytatásában James Dean a témánk. A popkulturális ikon 1955-56 között három filmben szerepelt, és azonnal generációja egyik legfontosabb sztárjává vált. Ám egyedül a legelső mozifilmje, az East of Eden (Édentől keletre) premierjét érte meg; még 1955-ben életét vesztette autóbalesetben.

John Steinbeck monumentális családregényéből nem más, mint az Actors Studio atyja, Elia Kazan forgatott filmet. Kazan néhány évvel korábban katapultálta a sztárságba Marlon Brandót a Vágy villamosa, a Viva Zapata! és a Rakparton című filmekkel (ezek közül kettővel nemsokára foglalkozunk a Vakfolt podcastban is), most megnézzük, hogyan bánt a szárnyait bontogató, Brandónál lényegesen zárkózottabb, ifjú James Deannel. Miért okozott meglepetést a színész az elvárásainkhoz képest? Maníros-e, vagy naturalista a method actingje? Sikerül-e megfejteni a Steinbeck-adaptáció finoman kendőzött bibliai utalásait? Az adás során kielemezzük a különböző színészi stílusok ütközését, és vitába szállunk azon, hányszor jó megdönteni egy film alatt a kamerát.

Továbbá egy jó hírünk van a hallgatók számára: bár két-két adást jelentettünk be a színészekkel, akikkel az évadban foglalkozunk, de nem tudtunk ellenállni, és megnéztük James Dean teljes filmográfiáját. Ezért ma még egy Vakfolt podcasttal jelentkezünk, és jövő héten hallhatjátok a James Deanről szóló harmadik adásunkat.

Linkek

 

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Gena Rowlands-ről szóló blokkunk második, egyben záró epizódjában az Opening Night (magyarul Premier) 1977-es című film a témánk. John Cassavetes filmrendező a sztárságot, az alkotói folyamattal kapcsolatos konfliktusokat a színház világán keresztül mutatja be, saját feleségét pedig a címbeli nyitó este darabjának főszereplőjévé teszi meg.

Az előző adásban is beszéltünk Cassavetes indie-filmekre gyakorolt hatásáról, itt sem maradhatnak el az összehasonlítások más rendezők filmjeivel, akik a saját alkotói válságukat, a filmvilággal kapcsolatos személyes tapasztalataikat egy színházi fellépés körüli hercehurcába csatornázzák át. Cassavetes rendezői kézjegyein a mindketten próbálunk fogást találni, de talán csak abban tudunk megegyezni, hogy nem tudunk megegyezni: mikor mennyire kezeli tudatosan a kameráját, és mikor használja ki a szerencsés véletlenek erejét? Gena Rowlands színészi teljesítményének a méltatásakor nem maradhat ki az sem, mennyire más karaktert formál meg itt, mint az A Woman Under the Influence című film főszerepében. András újfent egy elvont teóriával kacérkodik a film szubjektív nézőpontját illetően, Péter pedig alig bírja véka alá rejteni, hogy megint jobban odavolt Gena Rowlands jelenetpartneréért, mint magáért Rowlandsért.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Színészes évadunk folytatásában Gena Rowlands méltatlanul kevéssé elismert alakításairól beszélünk. John Cassavetes színész-rendező és felesége a független filmkészítés előhírnökei voltak a 70-es években, nagyrészt saját pénzből olyan monumentális, két és fél órás, de introspektív darabokat alkottak, mint a heti témánk, az A Woman Under the Influence, magyarul Egy hatás alatt álló nő (1974). A toxikus családi környezetről szóló lélektani dráma hatása mindmáig érezhető az indie filmeken, az átütő erejéből pedig fikarcnyit sem veszített az eltelt negyvennégy év alatt.

Adásunkban megtárgyaljuk, miért tartják szakmai és kritikai körökben is örök érvényűnek Gena Rowlands színészi játékát ebben a filmben, és együtt hüledezünk a korai indie rendezés szokatlan módszerein. Mennyire tudatos rendező Cassavetes, és mennyire befolyásolta vajon a körülmények kényszerítő ereje? Beszélünk a Columbótól meredeken eltérő erejű alakítást nyújtó Peter Falkról is, és versenyt űzünk abból, melyikünk ismert rá jobban a saját szüleire a Rowlands-Falk páros által játszott házas felekben. Ki az, aki a legjózanabb ebben a filmben? Kit lehet hibáztatni a toxikus családi környezet kialakulásáért? Végezetül mozikvízünkben az 1974-es év legjobb színésznői alakításait és legjobb eredeti forgatókönyveit nézzük végig.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Nem sokat teketóriázunk ma, az évadnyitó után pár órával máris hallgathatjátok a következő epizódunkat: Daniel Day-Lewis első Oscar-díjas szerepét néztük meg, amelyben a cp-s festő és írót, Christy Brownt játszotta el az önéletrajzi könyvének a feldolgozásában. A My Left Foot (A bal lábam) Jim Sheridan első rendezése, egyben első közös munkája Day-Lewisszal, akivel az egy évtizedes együttműködésük további olyan elismert alkotásokat gyümölcsözött, mint A bunyós és az Apám nevében.

Az előző filmünkben még csak egy mellékszerepet tett emlékezetessé, ezúttal már Daniel Day-Lewisé a rivaldafény. Be is vetett minden lehetséges módszert, hogy a mozgássérült Christy Brownt élethűen megformálja a nagyvásznon: beszélünk a method actingről, és igyekszünk belelátni DDL fejébe, hogy megértsük a szerepválasztásait és a visszavonulását. Az életrajzi film műfaját is kielemezzük, ha már olyan keveset foglalkozunk velük a podcastban. Sikerül Jim Sheridannek elkerülnie a zsáner legnagyobb buktatóit? Hogy viszonyul a film más zsenik életének a feldolgozásához, mint a Mindenség elmélete vagy A számolás joga? Az adás végén a My Left Foot díjesőjéről és annak árnyoldaláról is beszélünk, majd ezúttal Péternek kell megmérettetnie, hogy sikerül-e András kvízkérdéseiből kitalálni, kik indultak a színészi kategóriákban a My Left Foot szereplői ellen az 1990-es Oscar-gálán.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Köszönöm, blokkot nem kérek! Az évad közepére egy különösebb ok nélküli válogatást biggyesztettünk, persze maradunk Európában, de nem tematizáljuk a következő néhány adásunkat ennél konkrétabban. Elsőként a svéd Lukas Moodysson első filmjével, a Fucking Amal-lal, vagyis a Redvás Amallal ismerkedtünk meg 1998-ból, amely az amerikai mozikban Show Me Love címmel ment (bizony van köze Robyn dalához, ha már így kérdezitek).

A két kamaszlány szerelméről szóló felnövéstörténetről nem tudunk úgy beszélni, hogy ne hasonlítanánk össze a megoldásait a közelmúlt nagy sikerű coming of age darabjaival, így The Edge of Seventeen mellett szóba kerül a Lady Bird is, de még a The Perks of Being a Wallflower is idekeveredik valahogyan. Mitől olyan borzasztóan nehéz kamasz karaktereket nemcsak hitelesen, de azonosulhatóan ábrázolni? Miben nyújt többet Moodysson filmje, mint a hollywoodi produkciók? Mielőtt szokás szerint végleg a kedvenc poénjaink elsorolásába csapnánk át, vetünk egy pillantást a film stílusbeli megoldásaira is. Végignézzük Lukas Moodysson alkotói kézjegyeit egészen a legutóbbi filmjéig, a We Are the Best-ig, a befejezést pedig az LGBTQ-filmek tágabb kontextusában értékeljük.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

A Vakfolt legújabb, ráadás epizódjában Thomas Vinterberg 1998-as dán filmklasszikusát, a Születésnap ot (eredeti címén Festen ) beszéljük ki. A Dogme 95 mozgalom első és egyik legismertebb alkotása egy nagyszabású családi ünnepség, egy 60. születésnapi parti történetét meséli el, ahol a felszín alatt fortyogó feszültségek és sötét titkok elemi erővel törnek a felszínre, mindezt a "Dogma" kiáltványra jellemző nyers, eszköztelen stílusban. A filmet a CineKorda sorozatban láttuk a Corvin moziban.

Az adásban részletesen kibontjuk, mit is takar a Dogme 95 mozgalom, milyen szabályok mentén születtek az ide tartozó filmek, és hogyan vált a Születésnap ennek a puritán, formabontó irányzatnak az egyik zászlóshajójává. Szó lesz arról, hogy a film milyen hatást váltott ki belőlünk a moziteremben, és hogy a családi traumák, a szembenézés, a társadalmi elhallgatás súlyos témái hogyan válnak egyetemes érvényűvé Vinterberg provokatív és felejthetetlen rendezésében.

Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is!

További linkek

 

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés