Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter.
Folytatjuk a Ghibli stúdióval, és ezzel együtt az animációs filmekkel való ismerkedésünket: a hiperrealisztikus és lehangoló Grave of the Fireflies után a stúdió másik vezéralakja, Mijazaki Hajao (Hayao Miyazaki) fantasztikus hőstörténetét tekintettük meg. A Princess Mononoke (Mononoke Hime / A vadon hercegnője) 1997-ben jelent meg, és egyből Japán legsikeresebb mozifilmjévé vált. Közel húsz évvel később is a három legnépszerűbb animációs film közé tartozik hazájában, csak Miyazaki saját, későbbi alkotásai előzik meg, a Chihiro szellemországban és a Vándorló palota.
Mivel ez utóbbi filmeket Péter már kipipálta, ezért esett a választásunk a Mononokéra. Milyen vizuális motívumokat, milyen toposztokat lehet felfedezni Miyazaki meséiben? Mi jellemzi a főgonoszait? Ki a történet valódi főszereplője, a címszereplő San, azaz a vadon hercegnője, vagy a természet és az iparosodás konfliktusába belecsöppenő Ashitaka herceg? Mennyire ítéli el Miyazaki Lady Eboshi törtető progresszivitását, és hogyan lehet ezt összehasonlítani a rendező korábbi filmjével, a Nauszika – a szél harcosaival? Mennyire egyértelmű Miyazaki álláspontja a film központi ellentétében? Milyen párhuzamokat és ellentéteket fedezhetünk fel ebben a felfogásban és a nyugati animációs filmekben, mint Walt Disney munkái vagy az Avatar-rajzfilmsorozatok? Mit nyomozott ki András Hayao Miyazaki munkaetikájáról és a filmben használt technikai megoldásokról? És végezetül, mit kell tenned, ha el akarod kerülni, hogy Harvey Weinstein vágói lemészárolják a kétórás eposzodat?
A Vakfolt podcast új blokkjával először tesz látogatást az animációs filmek világába: a Ghibli stúdióval foglalkozó trilógiánkat a nyomasztó, mégis emberségre nevelő Grave of the Fireflies (Szentjánosbogarak sírja) című 1988-as filmmel indítjuk útjára.
Takahata Iszao (Isao Takahata) író-rendező szokatlan témaválasztásával rögtön feladja a leckét. Hogyan viszonyuljunk egy rajzfilmhez, amely két kisgyerek szenvedéseit taglalja a második világháború sújtotta Japánban? Hogyan egyeztethető össze a forrásmű szerzőjének szándéka, a film rendezőjének interpretációja, és a kettőnk huszonegyedik századi olvasata? Ki a felelős a tragédiákért: a közönyös japán társadalom vagy a felelőtlen fiatalság? Beszélgetünk arról, mennyire tudunk közel kerülni egy-egy animált szereplőhöz, végigkövetjük a filmben ábrázolt mellékalakok empátiavesztését, és mi is megvívjuk a magunk harcát azzal, hogy tudunk-e empatikusak lenni a főszereplővel. És kivételesen még az adáson belül eláruljuk a Ghibli blokk következő két fejezetét is.
Darwyn Cooke, az Eisner-díjas képregényíró és -rajzoló idén májusban hunyt el, és egyik legelismertebb képregényével, a DC számára írt The New Frontierrel emlékezünk meg róla. Adásunk szomorú apropója nem jelenti azt, hogy nem tudtunk ugyanúgy lelkesedni a Golden és a Silver Age-et megidéző képkockáknak, ahogy Cooke lelkesedik a saját hőseiért. A The New Frontier nagyszerű betekintést nyújt a DC szuperhőseinek világába az olyan avatatlan olvasók számára is, mint amilyenek mi vagyunk. Hol a helye a mai grimdark szuperhőskultúrában a töretlen optimizmussal ábrázolt hősöknek? Milyen párbeszédet folytat Cooke a nyolcvanas évek posztmodern munkáival, Alan Moore és Frank Miller graphic noveljeivel? Kik a főszereplők András, és kik Péter szerint – van-e közös keresztmetszet? Hosszan éltetjük Cooke képi megoldásait, Kennedy szavai nyomán egy elfecsérelt jövő fölött busongunk, és még a DC univerzumban ténykedő két Snydert is a helyére tesszük.
Stanley Kubrick utolsóelőtti filmjével intünk búcsút a rendezőnek. Az 1987-es Full Metal Jacket (Acéllövedék) a vietnami háborúba repít bennünket, ám mielőtt a frontvonalon megmérettetnék magukat a szereplőink, át kell esniük Hartman őrmester elembertelenítő kiképzésén.
Foglalkozunk Leonard Lawrence, avagy Gomer Pyle közlegény (Vincent D'Onofrio) lelki világával és Joker önironikus jungi kettősségével, valamint az őt alakító Matthew Modine alakításával. Nem maradhat szó nélkül a minden kiképzőőrmesterek legnagyobbika, a kíméletlen Hartman sem R. Lee Ermey zsánert meghatározó játékában. Megpróbáljuk megérteni, mi tette zsenivé Stanley Kubrickot, és ehhez összehasonlítjuk a film két felvonását, a rövidebb kiképzős szakaszt és a Tet-offenzíva alatt játszodó második szakaszt. Hosszan vitatkozunk arról, vajon mit is jelentenek a záró képsorok: Joker emberiességre lelt az embertelenségben, vagy pont, hogy örökre elvesztette az ártatlanságát? És még arra is fény derül, milyen szerepet játszott a film születésében Val Kilmer balhés természete.
A Vakfolt podcast tizedik epizódjában Stanley Kubrick kevésbé ismert, de nem kevésbé mesteri művével, az 1975-ös Barry Lyndon című filmmel foglalkozunk. Az első kisebb mérföldkövünk alkalmából vendéget hívtunk az adásunkba: Wostry Ferenc csatlakozott hozzánk, hogy a kedvenc Kubrick-filmjéről értekezzen velünk.
Az adásban szót ejtünk a Wiliam Makepeace Thackeray eredeti, The Luck of Barry Lyndon című könyvéről, amelyet Kubrick a hírnevéhez méltó módon újraértelmezve adaptált. Megismerhető-e számunkra több száz év távlatából a 18. századi társadalom, amikor még a háborúkat is szabályok szerint vívták? Van-e keresnivalója az önzetlenségnek az ember eredendő gyarlósága és zsigeri egoizmusa mellett? Hosszan beszélünk a főszereplő, Redmond Barry, illetve későbbi nevén Barry Lyndon személyiségéről, azonosulhatóságáról; szóba kerül, hogy hátrány-e vagy előny Ryan O'Neal amerikai sztáralkata, és megpróbálunk olyan Kubrick-szereplőket keresni, akiket szeretett a rendező. Összehasonlítjuk a háromórás darab két felvonását, a főhős kalandos felemelkedésének, majd tragikus elbukásának stiláris különbségeit. És természetesen nem maradhatnak említés nélkül Kubrick technikai eszközei, a film képi megoldásai a természetes fény használatától kezdve az agresszív zoomokig.
Tovább ismerkedünk Sofia Coppola munkásságával. A 2003-as Lost in Translation (Elveszett jelentés) András nagy kedvence, míg Péter most látta először a Bill Murray és Scarlett Johansson főszereplésével készült, érzékeny romantikus drámát. A szűk egy órás beszélgetés során megvizsgáljuk a film Japánról alkotott képét, összevetjük a vizuális megoldásait Spike Jonze Herjével, és körbedicsérjük a színészi alakításokat. Megvitatjuk, rasszista-e a film, netán irritálóan sznobok-e a szereplők, és még egy váratlan párhuzamot is felfedezünk az egyik korábbi adásunk témájával. A Garfieldról pedig egy szót sem ejtünk.
A Kitekintő rovatban Beyoncé új albumáról, a Lemonade-ről, valamint a The Film Reroll című podcastról beszélünk.
Linkek
Első zenés adásunkban a Simon & Garfunkel duó munkásságát dolgozzuk fel. Paul Simon és Art Garfunkel kezdetben Tom & Jerry néven léptek fel, aztán 1964 és 1970 között sikeres amerikai folk rock zenekarrá váltak öt stúdiólemezükkel. Ezen az öt albumon – Wednesday Morning, 3 A.M. (1964), Sounds of Silence (1966), Parsley, Sage, Rosemary and Thyme (1966), Bookends (1968), Bridge over Troubled Water (1970) – haladunk végig az egyórás műsor alatt. Kiemeljük az emlékezetesebb dalokat, köztük az olyan slágereket, mint a The Boxer vagy az America vagy a Mrs. Robinson, és persze a személyes kedvenceinkről is beszélünk. Végül kicsit kitérünk a két zenész szólókarrierjére, a kitekintőben pedig egy nagyszerű magyar filmről és egy sorozattal kapcsolatos remek hírről hallhattok.
Linkek:
A Vakfolt podcastban nemcsak műfaji válogatásokat tervezünk, hanem rendezői életműveket is bevizsgálunk időről-időre. Olyan rendezőkét, akikről rengeteget halottunk, adott esetben láttunk is tőlük dolgokat, de nagyobb alapműveik valamiért kimaradtak az életünkből. Az első kiszemeltünk Sofia Coppola, akinek három filmjét fogjuk megnézni a következő hetekben.
Az Öngyilkos szüzek (The Virgin Suicides) Coppola első egészestés filmje 1999-ből, és korábban sem András, sem Péter nem látta. Azért esett erre a választásunk, mert lazán kapcsolódik az előző blokkunkhoz, a tinédzseres filmekhez. Jeffrey Eugenides 1993-as, azonos című regényének az adaptációjára korábban felkérték a Ghost World rendezőjét, Terry Zwigoffot is, továbbá a The Virgin Suicides főszereplői ugyancsak tinédzserek. Ezúttal a kamaszkor énkeresésébe, a szexualitás felfedezésébe nyerhetünk betekintést ebben a kísérteties, melankolikus atmoszférájú filmben. Egy hetvenes évekbeli kisvárosi tragédiát láthatunk öt testvérről, akik nem találják a helyüket a világban, vagy ha úgy tetszik, a világ nem tudja a helyükön kezelni őket. Egy olyan coming-of-age film ez, amely elutasítja a coming-of-age-et. A film soundtrackjét a francia elektronikus zenei duó, az Air szerezte.
A Kitekintő rovatban a Bem mozi és a Toldi mozi programjait dicséri András, Péter pedig Prince 2004-es Rock Hall of Fame fellépését idézi fel.
Linkek
A Ghost World (Tétova tinédzserek) című Terry Zwigoff-filmmel zárjuk le a tinédzseres-felnőttéválásos tematikus blokkunkat. Daniel Clowes 1993-1997 között kiadott képregényéből a forgatókönyvet együtt írta Zwigoff és Clowes. A főszerepekben Thora Birch (Enid), Scarlett Johannson (Rebecca) és Steve Buscemi (Seymour) látható. A film témái a nosztalgia, a fogyasztói társadalom kritikája és az érettségi utáni felnőtté válás illetve az énkép keresése. Ezeken kívül beszélünk a film bogaras humoráról, a kitekintő rovatban pedig a Better Call Saul sorozatról szóló Polite Fight videók és a Marvel új Black Panther-szériája kerül elő. Linkek
A Vakfolt podcast első évadjának harmadik adásában folytatjuk a tinédzseres, felnőttéválásos tematikus trilógiánkat, és Richard Linklater Dazed and Confused (Tökéletlen idők) című filmjével ismerkedünk meg. A főbb szerepekben Ben Afflecket, Milla Jovovichot, Adam Goldberget és persze Matthew McConaughey-t láthatjuk. Ezúttal a szokottnál kicsit hosszabb adással készültünk, ami egyrészt jelzi a lelkesedésünket, másrészt passzol a film csapongó, céltalan stílusához. Ráadás: a podcast első – nem hivatalos – vendégszereplői is tiszteletüket teszik!
Linkek: