Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter, társaink Gyöngyösi Lilla, Rácz Viktória, Földi Gábor, Mikó László, Nagy Szabolcs.
Carrie Fisherről szóló blokkunk második felében a Postcards from the Edge (Képeslapok a szakadékból) című film a témánk, amelyet a saját könyvéből adaptált a nemrég elhunyt színésznő. A főszerepekben Meryl Streep és Shirley MacLaine láthatók, mellettük Gene Hackman és Dennis Quaid bukkan még fel. Így véletlenszerűen sikerült egyfajta keretbe zárni az évadunk első három adását, mert a két héttel ezelőtti Angels in America egyik főszereplője ugyancsak Meryl Streep volt, és azt is Mike Nichols rendezte.
Mennyire ihlette Carrie Fisher forgatókönyvét a saját anyjával való kapcsolata? Hatásosan ábrázolja a film Hollywood lélektelen álomgyárát? Vagy érdekesebb Mike Nichols számára az anya-lánya kapcsolat és a drogfüggőség témája? Beszélünk arról, hogy miért szerettük rettenetesen Carrie Fishert, és hol fedeztük fel a forgatókönyvben a kézjegyeit: a film éles humora mellett a férfi és a női karakterekkel való viszonyát is elemeztük.
Linkek
Első blokkunk a harmadik évadban csupán kétrészes lesz: Carrie Fisher munkásságának szenteljük ezt és a következő epizódot. Először az 1975-ös Shampoo (Sampon) című film a témánk, amelyben még azelőtt bukkant fel egy apró szerepben, mielőtt a neve örökre egybefonódott volna Leia hercegnőével.
Hal Ashby filmje eszméletlenül sikeres volt a maga idejében, amit megpróbálunk összevetni a film szokatlan szerkezetével és szokatlan karaktereivel. A Vakfolt podcast történetének legkiélezettebb vitájában rögtön hajba is kapunk azon, hogy szerethetőek-e a film karakterei vagy sem. Megkínlódunk továbbá a film műfaji behatárolásával is, amely valahol a szatíra, a dramedy és a screwball comedy határán helyezkedik el. Ez újabb alapot ad a két műsorvezetőnek, hogy egymásba kössenek: működhet-e egy történet annak ellenére, ha egyszerű, felszínes figurák a szereplői? Kell-e tudni azonosulni a főhőssel ahhoz, hogy együttérezhessünk vele? Vajon ki tud-e még békülni valaha a két műsorvezető, vagy képtelenek félretenni a Shampoo okozta ellentétüket? A folytatásban kiderül!
A kitekintőnket Warren Beatty hajkoronája ihlette, és felsoroltuk a három-három kedvenc férfi hajviseletünket a filmekből, nehezítésképpen kizárva a sci-fi, fantasy és képregényfilmeket. Kit hagytunk ki a listáról? Nektek kinek a fejszerkezete maradt meg az emlékeitekben? A kommentekben várjuk a reakcióitokat!
Linkek
Harmadik évadunk az HBO 2003-as nagyszabású minisorozatával, az Angels in America (Angyalok Amerikában) című darab feldolgozásával startol el. Tony Kushner színpadi művét Mike Nichols rendezésével adaptálták a kisképernyőre, a hatrészes produkcióban olyan nevek fordulnak meg, mint Emma Thompson, Meryl Streep, Al Pacino, Patrick Wilson vagy Jeffrey Wright.
Az adásban végére járunk a számtalan társadalmi témának, amelyeket Kushner boncolgat a már színpadi előadásként is monumentális művében. Előkerülnek is a vallási és egyéb közösségek, a melegek társadalmi helyzete, és ezek kapcsán kicsit megvizsgáljuk, hogy változhatott mindez az eltelt évtizedekben, és hogyan lehet még mindig releváns egy 1993-as darab, amely 1985-ben játszódik. Végignézzük a parádés szereposztást is, amelyet felosztunk idősebb és ifjabb nemzedékre, hogy szembefordíthassuk őket egymással és kinevezhessük a sorozat MVP-jét. Megvitatjuk, működött-e a sorozat “mágikus realizmusa”, azaz mit szóltunk a természetfeletti jelenetekhez.
Linkek
Második évadunk – és első naptári évünk – végeztével újabb különkiadással jelentkezünk, amelyben eltérünk a podcast premisszájától. Ezúttal azért, hogy (sosem találnátok ki) felállítsuk a top tízes listánkat a Magyarországon idén bemutatott filmekből. Na jó, ennyire azért nem egyszerű a helyzet, mert összevissza csaltunk, hogy a kedvenceinket be tudjuk juttatni a listába. Beengedtük azokat a filmeket is, amelyeknek rendes premierje nem volt nálunk, csupán fesztiválokon mutatták be, illetve becsempésztünk olyanokat is, amelyeket külföldön idén játszottak, de esélytelen, hogy nálunk mozikba kerüljenek.
A rekordhosszúságú, kétórás adásban mindketten felsoroljuk a tíz-tíz helyezettünket, és meghallgathatjátok azt is, hogy a korábbi vendégeinknek az elmúlt évből mi volt a kedvenc filmjük. A kitekintő rovatot ezúttal annak szenteljük, hogy kiválasszuk a legjobb könyv-, zene, illetve sorozatélményünket az elmúlt évből.
Linkek
A szokásosnál hosszabbra nyújtottuk a távol-keleti harcművészettel foglalkozó blokkunkat, hogy Wong Fei-hung után Ip Man két életrajzi filmjét is összehasonlítsuk. A múlt heti alkotás után az In the Mood for Love rendezője, Wong Kar-wai (magyar átírásban Vong Kar-vaj) filmjét, a 2013-as A nagymestert (The Grandmaster) vizsgáltuk meg.
A fő kérdésünk: sikerült-e Wongnak a saját stílusára formálnia a kung fu filmes műfajt. Megállapítjuk, mik az inkább művészfilmesként ismert rendező erősségei és gyengeségei, és mennyire férnek össze a kézjegyeiként ismert képi megoldások a The Grandmaster premisszájával. A két főszereplő, Tony Leung és Zhang Ziyi (magyar átírásban Csang Ce-ji) karakterének románcát vizsgálva megkeressük, kiről szól valójában ez a film, összehasonlítjuk Donnie Yen és Tony Leung Ip Manját, megpróbáljuk megfejteni, mi mindent jelenthet egy lassítás, és András még szerelmet is vall az egyik főszereplőnek.
Kitekintő
Ezen a héten Gong Er és Ip Man összecsapásától inspirálva olyan filmes jeleneteket rangsoroltunk, amelyben férfi és nő karakterek csapnak össze.
Linkek
Wong Fei-Hung után egy fiatalabb legenda, Ip Man életét dolgozzuk fel újabb két epizódban. A távol-keleti harcművészet óriási jelentőségű mesterének életét 2008 óta számos alkalommal dolgozták fel, mi most ezek közül is az első filmmel, a Donnie Yen főszereplésével készült Ip Man című 2008-as filmmel foglalkozunk.
Tud-e egy Jet Li és egy Jackie Chan film után, 2008-ban újat mutatni egy kung fu film? És Donnie Yen vajon megállja a helyét a két másik akciósztárhoz képest? Ha a korábbi két filmünkben a túlkomplikált cselekményre panaszkodtunk, akkor vajon meg tudunk-e végre elégedni az Ip Man lényegretörően egyszerű történetével? Vagy már semmi sem elég a Vakfolt podcast műsorvezetőinek? Megpróbáljuk feltárni, mi lehetett az Ip Man alkotóinak célja a kung fu mester élettörténetének kozmetikázásával, miközben mondvacsinált filmes párhuzamokkal sem fukarkodunk, és két váratlan összecsengést is felfedezünk A hét mesterlövésszel.
Kitekintő
Ezúttal azokat a kedvenc igaz történet alapján készült filmjeinket listáztuk, amelyeket annyira szerettünk, hogy azt is meg tudtunk nekik bocsátani, hogy szemérmetlenül átírták a történelmet.
Linkek
A távol-keleti harcművészettel – azon belül is főként kung-fu filmekkel – foglalkozó blokkunk második fejezetében a hongkongi filmgyártás egyik legnagyobb sztárját, Jackie Chant vesszük elő, az 1994-es Részeges karatemester 2. (Drunken Master II.) című filmje kapcsán, amelyben a múlt heti adásunk alanyával, Wong Fei-Hunggal találkozhatunk ismét, más felfogásban.
Miben különbözik Jackie Chan és Jet Li interpretációja? Mely jellemvonásait domborítják ki a kínai Robin Hoodnak? És egész pontosan mitől olyan időtálló Jackie Chan művészete? A beszélgetés során kitárgyaljuk, hogyan viszonyulunk az akciósztár színészi képességeihez, pellengérre állítjuk Harvey Weinsteint, továbbá azt is megtudhatjátok, vajon James Cameron felveheti-e a versenyt Jackie Channel. Az adás második felében aztán kicsit elrugaszkodunk a tárgyalt filmtől, és tágabb kontextusban beszélgetünk arról, mikor működik számunkra egy akciójelenet.
Kitekintő
Jackie Chan egyik védjegyéből kiindulva ezen a héten olyan filmeket kerestünk, amelyekben a szereplők kreatív módon használnak fegyverként hétköznapi tárgyakat.
Linkek:
Új blokkunkban a távol-keleti harcművészettel foglalkozunk, azon belül is kínai, hongkongi mozifilmekkel. Időrendben az első választottunk az 1991-es Volt egyszer egy Kína, angol címén Once Upon a Time in China, amely a kínai népi hős, Wong Fei-Hung életéről szól Jet Li főszereplésével.
A kínai nevek kiejtésével hősies harcot folytatva igyekszünk történelmi és filmtörténeti kontextusba is helyezni a mitikus Wong Fei-Hung karakterét. Teljesen laikusként megküzdünk azzal, hogy a wire-fu alzsáner kialakulásának az okait meghatározzuk, ezzel kockáztatva, hogy magunkra haragítjuk a műfaj rajongóinak seregeit. Legalább ilyen eposzi a csatánk a túlkomplikált történetszálak kibogozásával, valamint a hirtelen stílusváltásokkal, amelynek során magyarázatot próbálunk találni a csetlős-botlós poénokra is ebben a véresen komoly filmben. Végezetül eláruljuk, miért találkozunk jövő héten is Wong Fei-Hunggal.
Kitekintő
A Volt egyszer egy Kín végső leszámolásához kapcsolódóan a kedvenc film végi összecsapásainkat rangsoroltuk.
Linkek
A történelem első videojátékos Vakfolt podcastjában walking simulatornak gúnyolt indie kalandjátékokkal, elsősorban a Firewatch-csal és a The Stanley Parable-lel foglalkoztunk, de szóba hoztuk a Gone Home-ot is, vállalva, hogy hosszabb legyen az e heti adás a megszokottnál. Vendégünk Juhász Viktor, a NeocoreGames narratív designere.
Az adás első felében a Firewatch a téma, hallgassátok, hogy András, a szinte teljesen kezdő játékos hogyan bukdácsol végig a szemet gyönyörködtető tájon, mi tetszett a szokatlan játékmenetben Péternek, és miket figyelt meg szakmai szemmel Viktor. Megbeszéljük, miért ez a valaha készült legmagányosabb játék, és ennek ellenére – vagy épp ezért – miért nagy élmény végigjátszani, felfedezni vélünk rengeteg tévésorozatos referenciát, és megvitatjuk, kellenek-e drámai fordulatok, vagy jobb a cselekménytelenség.
A második részben a The Stanley Parable című rendhagyó “meta”-játékkal foglalkozunk, ami elé minél kevesebb előzetes ismerettel érdemes leülni. Szórakoztató lehet egy kezdő számára a minden szabályt felrúgó, kigúnyoló mechanika? Milyen kliséket parodizál a The Stanley Parable? Kinek melyik volt a kedvenc befejezése ebben a vég nélküli játékban? A hallgató ezen a ponton abbahagyta az olvasást, még a kitekintő rovat tartalmát, nevezettjeit is átugrotta, egyből elindította inkább az adást. Mondom, elindította. Ehh, nem is értem, miért vesződök veled.
Kitekintő
A toplistánkban olyan egyéb műfajba tartozó alkotásokat soroltunk fel, amelyek kísértetiesen emlékeztettek bennünket a videojátékokra – persze szigorúan olyanokat, amelyek nem játékadaptációk voltak.
Linkek
Kétrészes Scott & Scott blokkunk második felvonásában az ifjabbik testvér, Tony Scott munkásságából ragadunk ki egy darabot, ez pedig a True Romance (Tiszta románc) lesz 1993-ból. A Quentin Tarantino egyik első forgatókönyvéből készült film olyan sztárparádét vonultat fel, amelyben Christian Slater, Patricia Arquette, Christopher Walken és Gary Oldman csak néhány név a sok közül.
Hogy fér meg egymás mellett a Tarantino-féle eltúlzott irónia a Scott-féle önfeledt szórakoztatás? Milyen mítoszt teremt a True Romance a Thelma & Louise vérbeli amerikai sztorijához képest? Sok-e vagy kevés az alkotók kölcsönös mértéktelensége? Egy gondolatkísérletben elképzeljük, milyen lehetett volna a Tiszta románc, ha nem Tony Scott, de még csak nem is Tarantino rendezi, a múlt héthez hasonlóan addig méltatjuk a film mellékszereplőit – és higgyétek el, rengetegen vannak -, míg bele nem botlunk egy filmsztár elfeledett kistestvérébe, és újabb fejezettel bővítjük Péter “beef”-rovatát. Ráadásként még egy neves vendéget is üdvözölhetünk a körünkben.
Kitekintő
A héten nem tudtuk kihagyni a lehetőséget, és Gary Oldman legfurcsább szerepeit soroltuk fel.
Linkek