Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter, társaink Gyöngyösi Lilla, Rácz Viktória, Földi Gábor, Mikó László, Nagy Szabolcs.
Folytatjuk a birkózásunkat a létezés enigmájával és az univerzum felfoghatatlanságával, azaz Werner Herzog rendezői életművével. A spanyol konkvisztádorok után ezúttal az NSZK népi hőse, Stroszek veszi be Amerikát, ám a természet helyett most a kapitalizmus gyűri maga alá a nagyravágyó hódítót.
Hogyan állítja szembe Herzog a szülőhazája és az USA ábrázolását? Miért megy mindig eseményszámba, ha valaki a határain túlról érkezve forgat filmet Amerikáról? És mi a baj a tyúkokkal? A rendezővel versengve ámulunk el a film szedett-vedett szereposztásán, beszélünk a már nevében is rejtélyes Bruno S. iránti empátiájáról. Kielemezzük, hogyan mosódnak el a határok Werner Herzognál a valóság és a fikció között, és összevetjük a film befejezését az új-hollywoodi anti-happyendekkel.
A Kitekintőben az amerikai álomról, USA-ba bevándorlós filmekről beszélünk.
Linkek
Monumentális Werner Herzog-blokkba kezdünk ezzel az adással: az Aguirre, Isten haragja (Aguirre, der Zorn Gottes) című alkotás az első darabja a négyrészes sorozatunknak, amelyben a különleges orgánumú német rendező mesterműveivel foglalkozunk.
Értetlenül hüledezünk, hogy a Dél-Amerikában forgatott film hogyan készülhetett el az NSZK filmes rendszerében, és megcsodáljuk Herzog leleményes túlélési módszereit és trükkjeit, amelyekkel véghezvitte ezt a lenyűgöző rendezői teljesítményt. Próbát teszünk, hogy ebből az egy filmből megértsük Werner Herzog világképét az emberi viselkedésről és a természetről, hogy fel is fedezzünk párhuzamokat és ellentéteket a létező összes ezt követő dzsungeles témájú mozifilmmel. Kitárgyaljuk a Werner Herzog mítoszokkal tarkított együttműködését Klaus Kinskivel, a film címszereplőjével, a munkakapcsolatuk leglenyűgözőbb és a legrémisztőbb pillanataival egyetemben, amellyel kapcsolatban kitárgyaljuk a filmgyártás notóriusan toxikus/desktruktív munkakapcsolatait: meddig tart a színész hangulatával való trükközés, hol kezdődik a manipuláció, és meddig lehet elmenni egy legendás alakítás kinyerése érdekében?
A kitekintőben Aguirre karakterétől megihletve a legőrültebb, legmániákusabb színészi alakításokat vesszük sorra.
Linkek
Észak-európai komédiákkal foglalkozó blokkunk záró darabjában Dániába látogatunk el, hogy Anders Thomas Jensen debütáló rendezését, a Blinkende Lygter (Gengszterek fogadója) című filmet tekintsük meg 2001-ből.
Van élet a kortárs dán filmművészetben Lars von Trieren és a Dogme 95 mozgalmon túl? Milyen dolog az, hogy Mads Mikkelsen nem öltönyben van, hanem atlétatrikóban? Megnézzük, Anders Thomas Jensen melankóliájának mi köze egy másik háromnevű Thomashoz, a karrierjének meg egy másik egykori videotékás forgatókönyvíró-rendezőhöz. Adásunkból azt is megtudhatjátok, sikerült-e megfejtenünk a skandináv humor mibenlétét, és megnézzük, mi történik, amikor európai rendezők szerencsét próbálnak Hollywoodban. Annyi nevet sorolunk fel, alig győzzük szuflával!
A Kitekintőben megragadjuk az alkalmat, hogy a kedvenc olyan rendezői bemutatkozásainkról beszéljünk, amelyek hosszú és sikeres forgatókönyvírói karriert követtek.
Linkek
Északi filmekkel foglakozó sorozatunk második részeként Roy Andersson rendezőtől tekintettük meg a Sånger från andra våningen (Dalok a második emeletről) című darabot 2000-ből.
Miután végigtekintünk Roy Andersson különös filmográfiáján, elmerülünk a még különösebb rendezői stílusában. Tudunk még nevetni a nyomoron, vagy teljes a kilátástalanság? Hol helyezkedik el a rendező Aki Kaurismaki, a Monty Python társulat és Wes Anderson koordinátarendszerében? Megszámoljuk, hány vágás található a Dalok a második emeletről című filmben, és rátromfolunk a kameramozgások számával. Nemcsak a film egyházi és költészeti motívumaival kelünk birokra, hanem a szuperlatívuszokkal is, amelyekkel ezt az egyedi darabot ajánlani lehetne.
A Kitekintőben Roy Andersson tévéreklámos múltjára reflektálva a kedvenc reklámjainkat emeljük ki a kedvenc filmrendezőinktől.
Linkek
Ezúttal három film erejéig Észak-Európába vádorolunk, hogy megnézzük, hogyan vigadnak sírva az ottani filmesek. Elsőként a Leningrad Cowboys menni Amerika és más filmek legendás rendezője, Aki Kaurismaki 2002-es filmjét, Mies vailla menneisyyttä (A múlt nélküli ember)-t tekintettük meg.
Tekinthető komédiának A múlt nélküli ember? Működik egyfajta urbánus meseként is? Mi az a titkos recept, amellyel a mélyszegénységben tengődő szereplők túlélését be lehet burkolni életigenlő köntösbe anélkül, hogy giccsessé vagy hamissá váljon? Verdiktet mondunk a slow cinema műfajáról, és eldöntjük, beletartozik-e A múlt nélküli ember, majd megbeszéljük, melyik házba tartoznának a film szereplői a Trónok harcából. Az adásból továbbá azt is megtudhatjátok, mi fán terem az Arany Párna-díj.
A Kitekintőben a film legfőbb toposzával, az amnéziával foglalkozunk, és felidézzük a legkedvesebb és a legszörnyűbb filmes élményünket az emlékezetvesztéssel kapcsolatban.
Linkek
Krzysztof Kieślowski Trois couleurs: rouge (Három szín: piros) című filmje 1994-ben követte a Fehéret. A Három szín trilógia harmadik része a francia zászló harmadik színét képviseli, és a francia köztársaság alapeszményei közül a testvériséget dolgozza fel. Főszerepében Irène Jacobot és Jean-Louis Trintignant-t láthatjuk.
Miután megküzdünk a színek különféle elnevezéseivel és a francia nevek kiejtésével, megvitatjuk a filmtrilógiák általános színvonal-ingadozását. Mindig a harmadik rész a leggyengébb, vagy vannak kivételek? Ez a film kivétel? Később elmorfondírozunk azon, jótett-e a jótett, ha önzőségből fakad, a Jean-Louis Trintingnant által játszott bíróval kapcsolatban bibliai párhuzamokat vélünk feltárni, és még azt a filmművészetet évtizedek óta megosztó kérdést is eldöntjük, hogy Kieslowski felér-e bravúrosságban M. Night Shyamalanhoz.
Linkek
Krzysztof Kieślowski Trois couleurs: Blanc (Három szín: fehér) című filmje 1994-ben követte a Kéket. A Három szín trilógia második része az egyenlőséggel foglalkozik a francia köztársaság három alapeszménye közül, főszerepében pedig Zbigniew Zamachowski és Julie Delpy látható.
Tényleg ez az epizód volna a leggyengébb a trilógiából, mint sokan állítják? Lehet a fehér színnel is intenzív hatást kelteni? Gonosz dolog az egyenlőségre törekvés? Kivesézzük, milyen véleménnyel van Kieślowski a rendszerváltás utáni, újra egyesülő Európáról, és hihető-e Karol Karol karakteríve a finálé tükrében. Sőt, a film főszereplőjével kapcsolatban olyan tévétörténeti mérföldkövekkel is párhuzamokat vonunk, mint a Breaking Bad és a Szomszédok.
A Kitekintőben a fehér színnel kapcsolatos kedvenc filmes élményünket választottuk ki. Az adás legelején vadonatúj “Kaptunk egy kommentet” szekciónkat hallhatjátok, amelyben kicsit beszélünk a Full Metal Jacket adásunkról. Ha el akarjátok kerülni a spoilereket, tekerjetek a 05:00 perchez.
Linkek
Európai évadunkat Krzysztof Kieślowski francia gyártású trilógiájával folytatjuk. Az 1993-as Trois couleurs: Bleu (Három szín: kék) témája a szabadság, a folytatásoké pedig az egyenlőség és a testvériség. A filmben Juliette Binoche alakít egy frissen megözvegyült asszonyt, akiben a gyász viaskodik a saját függetlenségi vágyaival.
Az adásból megtudhatjátok, hányféle módon lehet feldolgozni filmen a gyászt, és működött-e számunkra Kieślowski megközelítése. Kielemezzük, hogy a rendező milyen szokatlan képi megoldásokkal házasítja a komolyzenét, és mennyi mindent jelenthet a kék szín egyszerre. Vajon hány percbe telik a műsorvezetőknek, mire elhangzik a “művészfilmes” kifejezés, mit árul el az emberről, ha van kedvenc karambolos jelenete, és hogy kerül ide Hans Zimmer?
A kitekintőben a kék színnel kapcsolatos kedvenc filmes élményünket választottuk ki. Jövő héten a Három szín trilógia következő darabjával, a fehérrel folytatjuk.
(Figyelem, a megszokottnál rosszabb hangminőség egy rossz beállítás műve, amit nem vettünk észre a felvétel közben. Elnézést kérünk!)
Linkek
A múlt héten hatalmas svunggal indult európai évadunkat rögtön meg is szakítjuk egy különkiadással, amelyben a Life Is Strange című 2015-ös videójátékról beszélünk. A játéknak épp a közelmúltban jelent meg az előzménye, a Life Is Strange: Before the Storm, ami jó apropónak tűnt, hogy végre mindketten bepótoljuk. Vendéget is hívtunk Moskát Anita író és szerkesztő személyében, akinek a Life Is Strange a megjelenése óta hatalmas kedvence.
Az adásban megbeszéljük, mitől különleges a Life Is Strange feleletválasztásos kalandjáték-mechanikája, és hogyan aknázzák ki a DONTNOD fejlesztői az idővisszatekergetős trükköt. El lehet viselni a 2010-es évek elejének tömény diákszlengjét? Hát az irritáló tiniket? Megtudhatjátok, hogy ki fedezte fel a legtöbb easter egget a játékban, kinek sikerült teljesen beleélnie magát Max karakterébe, és ki kezdett el egyből kegyetlenkedni a diáktársaival. Mi a helyzet a játék befejezésével? Létezik helyes döntés? És mit árul el a műsorvezetők és a vendég lelkivilágáról?
Linkek
Negyedik, európai témájú évadunkat Mathieu Kassovitz 1995-ös La Haine (Gyűlölet) című filmjével nyitjuk. Hogy megpróbáljuk magunkat apránként hozzászoktatni a hollywoodi filmek sokasága után a saját földrészünkhöz, első választásunk olyasvalakire esett, aki a saját példaképeinek olyan amerikaiakat tekint, mint Martin Scorsese, Steven Spielberg és Spike Lee.
Az adásban alaposan körbe is járjuk, hogyan érhető tetten Kassovitz munkájában a hollywoodi előképek hatása, a kamerakezeléstől a zenehasználatig. A Do the Right Thing után ismét elmerülünk a társadalmi ellentétekben és a gettók feszült hétköznapjaiban, de nem állnak meg itt a párhuzamok Spike Lee filmjével: az adásunkban meghallgathatjátok, milyen hasonlóságokat fedeztünk fel a két produkció közt, és mégis mi teszi eredetivé a Gyűlölet-et. Megpróbáljuk megérteni Vincent Cassel bestiális varázsát, miközben arra is magyarázatot keresünk, mi az istennyila történt a nagy reményekkel induló Mathieu Kassovitz rendezői karrierjével. Hogyan lesz Vincent Casselből a francia Robert de Niro? Ki a film Samuel L. Jacksonja? És hogy kerül ide Asterix?
Ezen kívül kérünk benneteket, hogy ha még nem tettétek meg, akkor töltsétek ki a második magyar podcasthallgatói felmérést! A podkaszt.blog.hu gyűjtőoldal kezdeményezésébe mi is beszállunk, szeretnénk többet megtudni a hallgatói szokásaitokról, hogy még jobb tartalmat kínálhassunk nektek.
Linkek