Keresés Jelentkezés Digitális innovációnk Mi a podcast.hu?

Vakfolt podcast

Frivalszky-Mayer Péter és Huszár András

Vissza

Vakfolt podcast

Frivalszky-Mayer Péter és Huszár András

Televízió és film Filmtörténet Filmkritika

Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter.

Spotify Rss Web

Epizódok

231-240 megjelenítése a(z) 1 067 elemből.

Elérkeztünk a hetedik évadunk fináléjához. Ezen a héten egy olyan alkotást beszéltünk meg, amelyet ti, a hallgatóink ajánlottatok a figyelmünkbe. Tarr Béla Kárhozat című, 1987-es filmjét néztük meg, köszönjük mindenkinek, aki szavazott!

Hogyan kezd neki két avatatlan néző egy Tarr Béla-filmnek? Milyen előismeretekkel, milyen elő�téletekkel vágtunk bele ebbe az adába, és mi sült ki belőle a végén? Mik igazak a legendás rendező filmjeit övező közhiedelmekből? Beszélünk alkotótársairól, Hranitzky Ágnesről, Víg Mihályról és természetesen Krasznahorkai Lászlóról. Mivel szippantja be a nézőit Tarr "slow cinema" módszere? Hogyan teremtenek atmoszférát, és mit mesélnek a kameramozgásai? Baj-e, ha egy film annyira lassú, hogy időnként le is dobja a nézőjét? Hogy lehet mértéktelen alázat és áhitat nélkül beszélni Tarr Béláról? Hallgassátok meg, hogy apró lépéseink egy nehezen megmászható kulturális hegy első emelkedőjén hogyan sikerülnek.

Az adás végén visszatekintünk az évadunkra, számot vetünk, reflektálunk. A Kárhozat sem szabadulhat rossz szokásunktól, és megkíséreljük ezt is remake-elni, ami legalább arra jó, hogy megtaláljuk Tarr Béla nemzetközi megfelelőit.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

1992-höz értünk, és ebből az évből, ha nem is a legtöbb Oscar-díjat nyert filmet, de mindenképpen a legtöbb Oscar-díjast felvonultató filmet néztük meg. Robert Altman The Player (A játékos) című alkotása egyszerre játék a zsánerekkel és görbe tükör Hollywood számára. Tim Robbins törtető filmproducert alakít, Whoopi Goldberg ravasz nyomozót, szinte mindenki más pedig saját magát. Az adáshoz vendéget is hívtunk, aki nem más, mint a Filmklub Podcast házigazdája, Varga Feri.

Megnézzük, hol helyezkedik el az expanzív Altman-életműben az 1992-es darab, és a karrierje különböző szakaszaiban is megpróbálunk összefüggéseket keresni. A rendezői kézjegyei mellett az írói képességeiről is szót kell ejtenünk, amely kapcsán kiderül, hogyan építgette a saját legendáját Robert Altman. A milliónyi világsztár cameójával tarkított történet kapcsán muszáj beszélnünk arról is, miért hálásak Robert Altman filmjeinek szerepei. A The Player zsánert meghazudtoló megoldásaival pedig megpróbáljuk lerántani a leplet arról, mit is akar mondani Hollywoodról ez a film. Lehet azonosulni Tim Robbins karakterével? Szabad ilyet? Hányszoros metaszinten működik a finálé? Mennyire hatol csontig Altman a szatírájával?

Az adás hátralévő részében Feri leiskolázza Pétert az Oscar-kvízben és a box office játékban egyaránt, majd - az alkalomhoz illően elszállt producerek módjára - remake-eljük a The Playert egy új korban, egy új műfajban.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Spoileres kibeszélőben szentelünk közel három órát az Avengers: Endgame (Bossz��llók: Végjáték) című filmnek. Különleges vendégünk Kati, Péter felesége.

Huszonkét filmből álló ciklus betetőzése a Russo testvérek filmje, de melyik karakterívek működtek a legjobban az idők során? Mennyire lett koherens ez a hibrid szerializált történetmesélés? Hogy működtek az érzelmi momentumok a filmben? Utólagosan felülértékelheti ez a befejezés a korábbi, kívánnivalókat maguk után hagyó installációkat? Meddig tart az üres fanservice, és hol kezdődik a kiérdemelt, kielégítő érzelmi momentum?

Beszélünk az MCU lehetséges jövőjéről, a Disney mindent bekebelező természetéről, valamint az Endgame Oscar-esélyeiről. Végül megtesszük tétjeinket: mely filmek fogják uralmi az amerikai box office-t idén nyáron? Beszálltunk a Slashfilm játékába, a Summer Movie Wagerbe, amelyben az Endgame-mel kezdődően szeptember első hétvégéjéig bemutatott filmek közül állítunk top 10-et a bevételi rangsorban. Ti is csatlakozzatok a játékhoz, és az év végén összevetjük az eredményeinket!

A mi listánkat itt tudjátok megtekinteni (le kell görgetni), a pontozási szabályokat pedig itt találjátok.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

John Singleton amerikai filmrendező 2019 április 29-én hunyt el, 51 évesen. 1991-es debütáló filmje, a Boyz n the Hood (Fekete vidék) régóta a látóterünkben volt, de folyton halogattuk a megtekintését. Most, hogy az évadunk is elérkezett 1991-be, úgy döntöttünk, megnézzük a Los Angeles-i fekete közösség mindennapjairól szóló darabot, hogy megemlékezzünk John Singletonról.

A Boyz n the Hood premierjét ováció fogadta Cannes-ban, és két Oscar-jelölést érdemelt John Singleton számára. 24 évesen ezzel a legfiatalabb és egyben az első fekete bőrű filmes volt, akit legjobb rendezői Oscarra jelöltek. Munkásságáról, a mentori szerepéről rengeteget beszélünk az adásban, amely kapcsán szóba kerül ennek a filmnek a szereposztása is: Laurence Fishburne és Angela Basset veteránjai mellett először láthatták a nézők a mozivásznon Ice Cube-ot, továbbá olyan későbbi Oscar-díjas színészeket castingolt Singleton, mint Cuba Gooding, Jr. és Regina King. De meddig terjed a zöldfülű rendező tehetsége az ügyes színészválogatáson túl? Óhatatlanul összevetjük a filmet Spike Lee két évvel korábbi Do the Right Thingjével, és megkeressük Singleton többi nyilvánvaló ihletőforrását is. Mi mindenről szólal fel a forgatókönyvíró Jong Singleton? Hogyan tudja másként megfogalmazni a mondanivalóját, mint Spike Lee?

Az adás második felében a kvízjátékainkra kerül sor: András villámsebességgel tippeli meg az Oscar-díjra jelölt filmeket és alkotókat, igyekezzen, aki lépést próbál tartani vele. A box office game-ben is egyre kevesebb a meglepetés, ahogyan közeledünk azokhoz a filmekhez, amelyeken mi magunk is felnőttünk. A Boyz n the Hood képzeletbeli, senki által nem kívánt remake-jével pedig ismét feltesszük az i-re a pontot.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Steven Soderbergh (Traffic, Ocean's Eleven) huszonhat éves korában készítette el első filmjét Sex, Lies, and Videotape (Szex, hazugság, videó) címmel, amely 1989-ben fenekestől felforgatta a hollywoodi stúdiórendszer filmgyártásról alkotott elképzeléseit. Soderbergh forgatókönyvét Oscarra jelölték, de csak miután a film elnyerte a Cannes-i filmfesztivál legrangosabb díját. Hogy képet alkossunk a munkamániás rendező életpályájáról, meghívtuk régi rajongóját, Földi Gábort, azaz Fegát.

Adásunk ezúttal a szokásos szerdai nap helyett késett, mert a felvétellel technikai problémák adódtak.

Kezdésnek áttekintjük Steven Soderbergh idestova harminc évet felölelő karrierjét, amelyben közönségsikerek és furcsa indie-k egyaránt helyet kapnak. Beszélünk a korai nyugdíjba vonulásáról és váratlan visszatéréséről, ahol szó esik az HBO-val és a Netflixszel folytatott közös munkájáról is. Ezt követően összevetjük a Sex, Lies, and Videotape-et más rendezők debütáló filmjeivel: milyen közös vonásokat lehet felfedezni a szintén minimális költségvetéssel dolgozó, a kilencvenes évek elején berobbanó sztárrendezők első alkotásaival? Milyen szokatlan húzások teszik merésszé Soderbergh rendezését? Szót kell ejtenünk az őrült munkatempójáról és sokoldalúságáról is, így a forgatókönyvet és a vágást sem hagyhatjuk ki - amelyek mellé később felírhatta a portfoliójába a fényképezést is.

Az adás végén Fegát izzasztjuk meg a kérdéseinkkel: milyen filmek versengtek az Oscar-szobrokért az 1990-es gálán? Hogyan alakult a mozifilmes bevételi toplista? Végezetül ismét kísérletet teszünk egy indokolatlan remake-re új rendezővel, új szereplőkkel, sőt, új műfajban.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Szégyen, de még egyetlen filmet sem láttunk Pedro Almodóvartól. Ideje volt ezen változtatnunk, így 1988-ból az Oscar-jelöltek legesélyesebbjei helyett az ő filmjére esett a választásunk, amely a legjobb idegen nyelvű film jelöléséig jutott. Az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén (eredetileg Mujeres al borde de un ataque de nervios) nemzetközi elismertséget hozott a prolifikus spanyol rendezőnek.

Almodóvar ebben a kompakt, alig kilencvenperces történetben több rendezői fogást villant fel, mint mások egész karrierjük alatt: hogyan ússza meg, hogy fárasztóan tömény legyen a filmje? Milyen zsánerekkel ráz kezet, hogy a harsány képi megoldásait összhangba hozza a szaoppanoperai magasságokban szárnyaló sztorival? Milyen kellemetlen kliséket asszociálunk a megcsalt nőkkel, és hogyan kerüli el ezeket Almodóvar? Végül színelméleti teóriát is felállítunk, csak hogy rögtön elbizonytalanodjunk a saját filmesztétai képességeinkben.

Az adás végén Péter vért izzadva fejti meg az Oscarra jelölt filmeket és az amerikai bevételi toplista helyezettjeit, és ismét meglepő címekkel találkozunk mindkét játékban. Szokás szerint váratlan, valahogy mégis találó műfajban kell remake-elnünk a filmünket, sajnos a technika ördöge ezt a szegmenst kicsit megnyirbálta, ezért kétszeresen is a hallgatóinkra bízzuk, hogy hogyan képzelnek el egy kortárs változatot az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén című filmből.

 

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

1987 Oscar-szezonját Bernardo Bertolucci Az utolsó császára dominálta, mi azonban idén sem a nagyágyúra vetettünk szemet. Egy kisebb filmet választottunk az adásunk témájának, amely a színésznői kategóriákban aratott: Norman Jewison rendezése, a Moonstruck (Holdkórosok) Cher és Nicolas Cage főszereplésével hat Oscar-jelöléséből hármat is díjra tudott váltani.

A Holdkórosok számtalan tekintetben előképe a ma is divatos "etnikai" romantikus komédiáknak: milyen műfajteremtő hatásokat fedezünk fel az olasz-amerikai közösségben játszódó történetben? Mi választja el a nevetséges sztereotípiát a kulturális sajátosságok hiteles ábrázolásától? Hogyan válik egy szimpla szerelmi sztori operai melodrámává, és el tudja-e kerülni, hogy saját maga paródiájává váljon? Na és mi a helyzet Nicolas Cage alakításával? Már fiatalon is fékezhetetlen őslény volt? A díva Cherről is muszáj beszélnünk, lenyűgözve nézzük végig az ötvenéves karrierjét.

Az epizód végén az Oscar-kvízre is sor kerül, és jót szórakozunk a meglepetésekkel teli box office játékon, végül váratlan, mégis odaillő műfajban remake-eljük a Moonstruckot. Ti kivel tudjátok elképzelni ennek a filmnek a mai változatát?

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

 

Oscar-évadunkban 1986-ból a The Mission (A misszó) című brit filmet választottuk. Hét Oscar-jelöléséből egyet Roland Joffé rendező érdemelt, egyet pedig Ennio Morricone filmzenéje. Színészi kategóriákban nem indult a film, annak ellenére, hogy a szereposztása olyan nevekből állt, mint Robert de Niro, Jeremy Irons és Liam Neeson. Az adáshoz vendéget is hívtunk, Nagy Szabolcs az, akit a vallási témáról kikérdezünk.

A történet valós eseményeken alapszik, Dél-Amerikában, az 1750-es években a portugál és spanyol hódító hatalmak közé ékelődő jezsuita rend tagjaival ismerkedünk meg. A papok egyetlen célja, hogy megőrizzék a helyi guaraní törzs függetlenségét, és bizonyítsák a hittérítői kísérleteik sikerességét. Vajon mi a relevanciája ennek a történetnek 1986-ban? Miről akar mesélni a vallásos kontextuson keresztül az ateista Roland Joffé? Összehasonlítjuk a filmet Martin Scorsese Némaságával is, amely ugyancsak idegen országba érkező hittérítőkről szól, rendezője azonban maga is katolikus vallású. Meg kell még említenünk Werner Herzogot, aki a dél-amerikai őserdő rettenetével foglalkozik rengeteget. Van-e olyan jelentős a dzsungel Joffé filmjében, mint Herzognál? Mit ad hozzá az atmoszférához Ennio Morricone zenéje?

Az adás végén szokás szerint a film Oscar-teljesítményét vizsgáljuk meg, miközben megtippeljük a többi jelöltet az évből. A The Mission ugyan megbukott az amerikai mozipénztáraknál, de attól még érdemes megnéznünk, milyen furcsa felhozatal tölti ki a tíz legnyereségesebb film toplistáját az 1986-os évből. Végezetül bátor műfaji váltással újra feldolgozzuk a The Missiont, talán még sikerül is kijavítnunk a film néhány hiányosságát!

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

1984-be érkeztünk, és az év legnagyobb Oscar-nyertes filmjét pótoljuk be: Miloš Forman életrajzi drámáját, az Amadeust csak Péter nem látta még, de András is szívesen újranézte. Visszatérő vendégünknek, Cyclónak pedig az egyik kedvenc filmjéről van szó, így nem hagyhattuk ki az alkalmat, hogy visszahívjuk a podcastba. A nyolc Oscar-díjas alkotás főszerepeiben F. Murray Abraham (Antonio Salieri) és Tom Hulce (Wolfgang Mozart) láthatóak, előbbi meg is nyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat, de a legjobb film, legjobb forgatókönyv és legjobb rendezés kategóriáiban sem maradt üres kézzel a film.

Hogyan öregedett az Amadeus? Nem ez az első kosztümös filmünk, de mindig megjegyezzük, hogy a témához társított képzetek - modoros előadásmód, lassú tempó - mennyire igazak ezúttal. Az Amadeus vágását azonban nem hiába jelölték Oscarra, a hangvágása pedig nem véletlenül nyert is. Meg kell vitatnunk azt is, hogy mi a helyzet Tom Hulce Mozartjával, mitől működik az ő alakítása, és miért esett vajon Forman választása egy relatíve ismeretlen színészre? F. Murray Abraham Oscar-nyertes szerepéről is kimerítően beszélünk: milyen árnyalatokat tud beletenni Abraham az alapvetően "gonosztevői" szerepbe? A film készítésével kapcsolatos érdekességekre is kitérünk, kezdve a fények használatától a Vasfüggönyön innen zajló forgatás részleteiig. Végül megválaszoljuk a mindannyiunk oldalát furdaló kérdést is: melyik Miloš Forman fő műve, ez vagy a Száll a kakukk fészkére?

Az adás végén Cyclo sem maradhat ki a visszatérő blokkjainkból, ahol ismét megtekintjük az év tíz legsikeresebb filmjét, valamint a legfontosabb Oscar-kategóriákat is, hogy további tanulságokat vonjunk le a díjazott és az anyagilag sikeres filmek szétválásáról. Az Amadeust is remake-eljük, méghozzá kétezres évekbeli akciófilmként. Ha nektek van elképzelésetek, milyen szereposztással és melyik rendezővel lehetne újra leforgatni Mozart és Salieri rivalizálását, küldjtétek el nekünk az ötleteiteket!

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

1984 még olyan év volt, amikor egy apró költségvetésű családi komédia-dráma egyszerre versenghetett a világ legnagyobb franchise-ának epikus fináléjával nemcsak a mozipénztáraknál, hanem az Oscar-díjátadón is. A Terms of Endearment (Becéző szavak) még technikai kategóriákban is versenyre hívta A jedi visszatért, végül pedig két szereplője kapott Oscart, az egyszemélyes rendező-író-producer James L. Brooks pedig három díjat is bezsebelt élete első játékfilmjével.

Mi lehetett a Becéző szavak döbbenetes sikerének titka? Milyen mai filmek állnak hozzá legközelebb, és hova lettek a box office toplistákról? Hogy fér meg egymás mellett a hisztérikus komédia és a betegséges családi dráma ebben a filmben? Hogyan tudja klisék tömkelegét elkerülni ez a történet? James L. Brooks egy 1975-ös regényt dolgozott fel, de jelentősen átdolgozta azt, így meg tudjuk figyelni a markáns írói kézjegyeit is, no meg persze a szokatlan karakterkezelését. Ebben partnerei a színészek is: Debrah Winger, Shirley MacLaine, Jack Nicholson, Jeff Daniels és John Lithgow mindannyian kiveszik a részüket abból, hogy a karaktereik eredetiek és megismételhetetlenek legyenek. Kezdő rendezőként Brooks azért a kamera mögött is bátran kísérletezik, megnézzük a vágással és a színészvezetéssel kapcsolatos őrült húzásait is.

A Box office game-ben együtt hüledezünk a Terms of Endearment sikerén, az Oscar-kvízben pedig már csupa ismerős filmmel van dolgunk, ahogy közeledünk a saját születési dátumainkhoz. És persze ez a film sem kerülheti el a remake-rémet, könyörtelenül feldolgozzuk és kiköpjük, minden cinizmusunkat beleadva a teljesen értelmetlennek tűnő feladatba.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés