Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter.
Köszönöm, blokkot nem kérek! Az évad közepére egy különösebb ok nélküli válogatást biggyesztettünk, persze maradunk Európában, de nem tematizáljuk a következő néhány adásunkat ennél konkrétabban. Elsőként a svéd Lukas Moodysson első filmjével, a Fucking Amal-lal, vagyis a Redvás Amallal ismerkedtünk meg 1998-ból, amely az amerikai mozikban Show Me Love címmel ment (bizony van köze Robyn dalához, ha már így kérdezitek).
A két kamaszlány szerelméről szóló felnövéstörténetről nem tudunk úgy beszélni, hogy ne hasonlítanánk össze a megoldásait a közelmúlt nagy sikerű coming of age darabjaival, így The Edge of Seventeen mellett szóba kerül a Lady Bird is, de még a The Perks of Being a Wallflower is idekeveredik valahogyan. Mitől olyan borzasztóan nehéz kamasz karaktereket nemcsak hitelesen, de azonosulhatóan ábrázolni? Miben nyújt többet Moodysson filmje, mint a hollywoodi produkciók? Mielőtt szokás szerint végleg a kedvenc poénjaink elsorolásába csapnánk át, vetünk egy pillantást a film stílusbeli megoldásaira is. Végignézzük Lukas Moodysson alkotói kézjegyeit egészen a legutóbbi filmjéig, a We Are the Best-ig, a befejezést pedig az LGBTQ-filmek tágabb kontextusában értékeljük.
Linkek
A Vakfolt legújabb, ráadás epizódjában Thomas Vinterberg 1998-as dán filmklasszikusát, a Születésnap ot (eredeti címén Festen ) beszéljük ki. A Dogme 95 mozgalom első és egyik legismertebb alkotása egy nagyszabású családi ünnepség, egy 60. születésnapi parti történetét meséli el, ahol a felszín alatt fortyogó feszültségek és sötét titkok elemi erővel törnek a felszínre, mindezt a "Dogma" kiáltványra jellemző nyers, eszköztelen stílusban. A filmet a CineKorda sorozatban láttuk a Corvin moziban.
Az adásban részletesen kibontjuk, mit is takar a Dogme 95 mozgalom, milyen szabályok mentén születtek az ide tartozó filmek, és hogyan vált a Születésnap ennek a puritán, formabontó irányzatnak az egyik zászlóshajójává. Szó lesz arról, hogy a film milyen hatást váltott ki belőlünk a moziteremben, és hogy a családi traumák, a szembenézés, a társadalmi elhallgatás súlyos témái hogyan válnak egyetemes érvényűvé Vinterberg provokatív és felejthetetlen rendezésében.
Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is!
További linkek
A Vakfolt legújabb epizódjában Elem Klimov 1985-ös filmjét, a Jöjj és lásd!-ot elemezzük. A második világháború borzalmait bemutató, orosz produkció olyan háborúellenes film, amely az akkori Szovjetunióban is nagy hatással volt a nézőkre, nemzetközi jelentősége pedig mindmáig vitathatatlan. A film, amelyet a Cinema Niche vetítésének köszönhetően láthattuk idén a popkultúra egyik kötelező darabja, amelyet most részletesebben is megvizsgálunk.
Megvizsgáljuk, hogy miért tekinthető a Jöjj és lásd! a háborúellenes filmek csúcspontjának, és hogy a rendező milyen egyedi módszerekkel egyensúlyoz az esztétika és a nyers erőszakábrázolás határán. Megvizsgáljuk a film technikai megoldásait, a kameramunkától a hanghasználatig, és azt is, hogy a film milyen hatást gyakorol a nézőkre. Mennyire szabad szépnek lennie egy háborús filmnek? Mit akar Elem Klimov elmondani az emberi lélekről?
Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is!
További linkek
Az algíri csata 1966-ban, csupán négy évvel Algéria függetlenné válása után jelent meg. Olasz-algériai koprodukcióban, azaz olasz stábbal, algériai helyszíneken és ottani amatőr színészekkel forgatták a filmet, amely a francia kolónia felszabadítási küzdelméről szól. Gillo Pontecorvo mélységesen politikus, dokumentarista stílusú feldolgozást készített a függetlenségi háború kulcsfontosságú időszakáról. A film nemcsak Velencében nyert Arany Oroszlánt, de Oscar-jelöléseket is bezsebelt, miközben bemutatása után számos országban betiltották.
Hogyan lehet egyszerre dokumentum és dráma egy film? Miért vált tankönyvszerű hivatkozási alappá mind a Pentagon, mind a szabadságharcos csoportok számára? És mennyire hűen tükrözi a film a korabeli - csupán néhány évvel korábbi algériai - politikai és társadalmi viszonyokat? Adásunkban boncolgatjuk, milyen kameramunkával, milyen hanghatásokkal teszi átélhetővé a lázadók közegét Pontecorvo, elemezzük a karakterek ábrázolását, Ennio Morricone filmzenéjét, és mindezekből megpróbáljuk megérteni, miért maradt az "Algíri csata" ennyire releváns és hatásos alkotás napjainkban is.
Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is!
Mostantól Vakfolt logós pólót és egyéb kellékeket is szerezhetsz magadnak a webshopunkból!
További linkek
A Vakfolt podcast legújabb epizódjában Michelangelo Antonioni ikonikus 1966-os filmjét, a Nagyítást (Blow-Up) néztük meg. Egy Londonban élő divatfotós (David Hemmings) áll a középpontban, aki véletlenül egy rejtélyes gyilkosság nyomára bukkan. Mellette Vanessa Redgrave látható a filmben. A zenét a legendás Herbie Hancock szolgáltatja, valamint felbukkan egy jelenetben a Yardbirds nevű rockzenekar. Az adásunk vendége Gyöngyösi Lilla (Filmtekercs, Filmtett, Litera).
Milyen rendezői eszközökkel operál Antonioni a Nagyításban, hogy a valóság és a kép viszonyát, a művészet és a valóság határát feszegethesse? Hogyan tükröződik a filmben a ’60-as évek vibráló londoni atmoszférája? Mi az, amit Antonioni kívülről érkező rendezőként megállapít a kortárs angol kultúráról, és a társadalom különböző rétegeiről? És vajon milyen üzenetet hordoz a nyitott befejezés?
Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is!
Mostantól Vakfolt logós pólót és egyéb kellékeket is szerezhetsz magadnak a webshopunkból!
További linkek
A Vakfolt Podcast nemzetközi filmes évadjából ezúttal Fritz Lang talán leghíresebb alkotását, az M – Egy város keresi a gyilkost (M – eine Stadt sucht einen Mörder) című filmet vesézzük ki. A korai német filmgyártás egyik legnagyobb rendezőjének a magnum opusa, melyben Peter Lorre brillírozik, nem csupán egy sorozatgyilkost ábrázol, hanem egy társadalom morális válságát is tükrözi, melyben a bűnüldözés és az önbíráskodás határán egyensúlyoznak az egyének és csoportok. Az adásunk vendége Szabü Kristóf.
De mitől ennyire különleges Fritz Lang filmje a mai napig? Hogyan jelennek meg a német expresszionizmus stílusjegyei és a film noirt előrejelző elemei egyaránt? Milyen társadalmi és pszichológiai kérdéseket feszeget az alkotás, és hogyan tükrözi a korabeli német Weimari köztársaság politikai légkörét? Milyen kamerakezelési trükkökkel lép ki a komfortzónából Fritz Lang, és hogyan használja a hangkulisszát, hogy tovább szője a történetét?
Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is!
Mostantól Vakfolt logós pólót és egyéb kellékeket is szerezhetsz magadnak a webshopunkból!
További linkek
A 2025-ös évet, hagyományszerűen, inverz vakfolttal nyitjuk meg, vagyis olyan filmekkel, amelyek nemhogy nem pótolnivalóink, hanem többször is láttuk őket, mint illene. Ezúttal két távol-keleti filmmel készültünk, illeszkedve az évadunk tematikájához, amik az ezredforduló környékén készültek: Ang Lee Tigris és sárkány (2000) című alkotását, illetve Zhang Yimou Hős (2002) című filmjét választottuk. A két műről egy-egy órában beszélünk.
Milyen volt a két film fogadtatása a nemzetközi közönség előtt? Mitől látványosak és mennyire költőiek a harcművészeti jelenetek, és ezek hogyan viszonyulnak a cselekményhez és a drámához? Milyen különbségeket lehet felfedezni Zhang Yimou és Ang Lee hozzáállásában az akciójelenetekhez? Kiknek köszönhetők a pazar koreográfiák? Beszélünk arról is, mennyire máshogyan ábrázolák a szerelmet, és mennyire más a léptéke a két filmnek. Különböző értelmezéseket nyújtunk a Tigris és sárkány fináléjára, és a Hős kalligráfia-metaforájára is.
Ezekről és még sok másról beszélgetünk az adásban, tartsatok velünk!
Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is!
Mostantól Vakfolt logós pólót és egyéb kellékeket is szerezhetsz magadnak a webshopunkból!
További linkek
Rendhagyó módon egy olyan filmmel foglalkozunk a Vakfolt podcastban, amelyet idén mutattak be a magyar mozik. A Perfect Days (Tökéletes napok) a német rendező, Wim Wenders japán nyelvű filmje. 2023-ban Cannes-ban a főszereplőt, Jakuso Kódzsit a legjobb férfi főszereplő díjával jutalmazták, a 2024-en tartott Oscar-gálán pedig Japán nevezettjeként versenyzett a legjobb idegen nyelvű film díjáért.
Hogy kerül ahhoz egy német rendező, hogy japán nyelvű filmet forgasson, ráadásul azon belül is egy konkrét városrészben játszódó történetet egy vécétakarítóról? Elmeséljük a Tökéletes napok keletkezésének történetét, a forgatási körülményeit, és elemezzük Wim Wenders japán hatású filozófiáját, amelyet ezen a filmen keresztül megfogalmaz.
Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is!
Mostantól Vakfolt logós pólót és egyéb kellékeket is szerezhetsz magadnak a webshopunkból!
További linkek
Kuroszava elvitathatlan hatású kalandfilmje a Rejtett erőd, amelyet nem tartanak számon a legfőbb mesterművei között, de semmivel sem nyújt kevesebb szórakozást, mint a fő alkotásai. A Rejtett erőd (angolul ismert címén Hidden Fortress, eredetileg pedig Kakusi-toride no szan-akunin) a Véres trón és A testőr közé beékelődő dzsidaigeki kalandfilm (közben csinált persze mást is, például neo-noirt). Mifune Tosiró ezúttal is főszerepben látható, de mellette legalább ennyire hangsúlyos szerepet kap a Juki hercegnőt játszót Uehara Misza, valamint a Taheit és Matasicsit játszó Csiaki Minoru és Fudzsivara Kamatiri).
Vajon miért lett óriási anyagi siker a Rejtett erőd? Miért annyira könnyen befogadható a nyugati néző számára az egyébként is közönségbarát Kuroszava-életművön belül is ez a film? Mi újat láthatunk a dzsidaigeki műfajban ezúttal a japán mestertől? Beszélünk arról is, hogy milyen módokon ihlette George Lucast a Rejtett erőd, amikor a Csillagok háborúját írta.
Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is!
Mostantól Vakfolt logós pólót és egyéb kellékeket is szerezhetsz magadnak a webshopunkból!
További linkek
Kuroszava Akira nyerte meg a Facebook-csoportunkban, a Vakfolt podcast társalgóban rendezett játékunkat márciusban: ő lett a kedvenc nem angol nyelvű rendezőtök. Az ő tiszteletére idén több filmjét is szemlézzük, köztük az első A vihar kapujában, vagyis a Rashomon 1950-ből. Adásunk vendége a Filmvilág podcast egyik házigazdája, Huber Zoltán.
Miért hivatkozási alap mindmáig A vihar kapujában? Mit fogalmaz meg az igazság és az emlékezés természetéről Kuroszava Akira filmje, és mi az, amiben továbbgondolja az alapjául szolgáló novella mondanivalóját? Beszélünk a film mindegyik főszereplőjéről, az elmaradhatatlan Mifune Tosiróról, Kjó Macsikról, Mori Maszajukiról és Simura Takasiról egyaránt. Melyikük kapja a legnehezebb feladatot ebben a történetben, amelyben minden szereplő máshogyan idézi fel a közös emlékeiket és összetűzésüket? Beszélünk Kuroszava rendezői fogásairól, amelyek már a korai munkásságában is szembetűnőek voltak. Mitől öregszik hihetetlenül jól a Rashomon, és miért emlegeti megannyi rendező a kedvencei között?
Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is!
Mostantól Vakfolt logós pólót és egyéb kellékeket is szerezhetsz magadnak a webshopunkból!
További linkek