Keresés Jelentkezés Digitális innovációnk Mi a podcast.hu?

Vakfolt podcast

Frivalszky-Mayer Péter és Huszár András

Vissza

Vakfolt podcast

Frivalszky-Mayer Péter és Huszár András

Televízió és film Filmtörténet Filmkritika

Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter, társaink Gyöngyösi Lilla, Rácz Viktória, Földi Gábor, Mikó László, Nagy Szabolcs.

Spotify Rss Web

Epizódok

181-190 megjelenítése a(z) 438 elemből.

Legújabb különkiadásunkban Spike Lee rendezőhöz térünk vissza, akinek korábban különálló blokkot szenteltünk. Legújabb, BlacKkKlansman című filmjét (magyarul Csuklyások) most is játsszák a mozik, és annyira tetszett nekünk, hogy ezt el akartuk mesélni a hallgatóinknak is. 

A film története valós eseményeket dolgoz fel, amelyben a hetvenes években egy Colorado Spring-i fekete bőrű rendőr telefonon összehaverkodott a Ku Klux Klan tagjaival, és egy fehér bőrű nyomozó kollégája segítségével be is épült közéjük. Az adásban beszélünk Denzel Washington kisfiának, John David Washingtonnak a menőségéről, Adam Driver komikusi tehetségéről, valamint természetesen Spike Lee rendezői erősségeiről: jól tud-e állni egy filmnek az egyértelmű politikai állásfoglalás? Működnek-e a direkt áthallások a jelenkorra? Mik a vitatható eltérések a valós eseményektől a jelentősen dramatizált cselekményben, és mennyire elfogadhatóak ezek?

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Mai második adásunkban James Dean legismertebb, sztárcsináló filmjéről hallgatthattok bennünket. A Rebel Without a Cause (Haragban a világgal) 1955-ös premierjét már nem érhette meg a színész, de alakítását a lázadó tinédzser szerepében a közönség mindmáig kitartó rajongásával hálálta meg.

Nicholas Ray filmje lényegében nemcsak James Dean mítoszát alkotta meg, hanem műfajteremtő alkotás is. A tinédzserekről szóló coming-of-age drámák egyik prototípusa ez a film, és azonnal fel is fedeztünk benne olyan stílusjegyeket, amiket még a nem olyan régen tárgyalt Fucking Amalban is előszeretettel hasznosítanak újra a mai filmesek. Persze nincs jó tinédzserfilm jó barátok és első szerelmek nélkül, így mind a három főszereplő színészi stílusát alaposan szemügyre vesszük, és elcsámcsogunk a forgatás körüli korabeli pletykákon is. Nicholas Ray rendezése sem kerüli el a figyelmünket, de kinek áll jobban a kameradöntögetés, neki, vagy Elia Kazannek? Az idestova hatvanhárom éves sztorit sem kíméljük: működik-e a huszonnégy óra alatt lezajló felnövéstörténet? Ma is érvényes a dramaturgiája? És James Dean tényleg akkora jelentőségű színész, mint amekkora a legendája? Sorra vesszük, kiket ihletett meg Johnny Depptől Tommy Wiseau-ig, és tetten érjük James Franco összes francóizmusát is.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Színészes évadunk folytatásában James Dean a témánk. A popkulturális ikon 1955-56 között három filmben szerepelt, és azonnal generációja egyik legfontosabb sztárjává vált. Ám egyedül a legelső mozifilmje, az East of Eden (Édentől keletre) premierjét érte meg; még 1955-ben életét vesztette autóbalesetben.

John Steinbeck monumentális családregényéből nem más, mint az Actors Studio atyja, Elia Kazan forgatott filmet. Kazan néhány évvel korábban katapultálta a sztárságba Marlon Brandót a Vágy villamosa, a Viva Zapata! és a Rakparton című filmekkel (ezek közül kettővel nemsokára foglalkozunk a Vakfolt podcastban is), most megnézzük, hogyan bánt a szárnyait bontogató, Brandónál lényegesen zárkózottabb, ifjú James Deannel. Miért okozott meglepetést a színész az elvárásainkhoz képest? Maníros-e, vagy naturalista a method actingje? Sikerül-e megfejteni a Steinbeck-adaptáció finoman kendőzött bibliai utalásait? Az adás során kielemezzük a különböző színészi stílusok ütközését, és vitába szállunk azon, hányszor jó megdönteni egy film alatt a kamerát.

Továbbá egy jó hírünk van a hallgatók számára: bár két-két adást jelentettünk be a színészekkel, akikkel az évadban foglalkozunk, de nem tudtunk ellenállni, és megnéztük James Dean teljes filmográfiáját. Ezért ma még egy Vakfolt podcasttal jelentkezünk, és jövő héten hallhatjátok a James Deanről szóló harmadik adásunkat.

Linkek

 

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Gena Rowlands-ről szóló blokkunk második, egyben záró epizódjában az Opening Night (magyarul Premier) 1977-es című film a témánk. John Cassavetes filmrendező a sztárságot, az alkotói folyamattal kapcsolatos konfliktusokat a színház világán keresztül mutatja be, saját feleségét pedig a címbeli nyitó este darabjának főszereplőjévé teszi meg.

Az előző adásban is beszéltünk Cassavetes indie-filmekre gyakorolt hatásáról, itt sem maradhatnak el az összehasonlítások más rendezők filmjeivel, akik a saját alkotói válságukat, a filmvilággal kapcsolatos személyes tapasztalataikat egy színházi fellépés körüli hercehurcába csatornázzák át. Cassavetes rendezői kézjegyein a mindketten próbálunk fogást találni, de talán csak abban tudunk megegyezni, hogy nem tudunk megegyezni: mikor mennyire kezeli tudatosan a kameráját, és mikor használja ki a szerencsés véletlenek erejét? Gena Rowlands színészi teljesítményének a méltatásakor nem maradhat ki az sem, mennyire más karaktert formál meg itt, mint az A Woman Under the Influence című film főszerepében. András újfent egy elvont teóriával kacérkodik a film szubjektív nézőpontját illetően, Péter pedig alig bírja véka alá rejteni, hogy megint jobban odavolt Gena Rowlands jelenetpartneréért, mint magáért Rowlandsért.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Színészes évadunk folytatásában Gena Rowlands méltatlanul kevéssé elismert alakításairól beszélünk. John Cassavetes színész-rendező és felesége a független filmkészítés előhírnökei voltak a 70-es években, nagyrészt saját pénzből olyan monumentális, két és fél órás, de introspektív darabokat alkottak, mint a heti témánk, az A Woman Under the Influence, magyarul Egy hatás alatt álló nő (1974). A toxikus családi környezetről szóló lélektani dráma hatása mindmáig érezhető az indie filmeken, az átütő erejéből pedig fikarcnyit sem veszített az eltelt negyvennégy év alatt.

Adásunkban megtárgyaljuk, miért tartják szakmai és kritikai körökben is örök érvényűnek Gena Rowlands színészi játékát ebben a filmben, és együtt hüledezünk a korai indie rendezés szokatlan módszerein. Mennyire tudatos rendező Cassavetes, és mennyire befolyásolta vajon a körülmények kényszerítő ereje? Beszélünk a Columbótól meredeken eltérő erejű alakítást nyújtó Peter Falkról is, és versenyt űzünk abból, melyikünk ismert rá jobban a saját szüleire a Rowlands-Falk páros által játszott házas felekben. Ki az, aki a legjózanabb ebben a filmben? Kit lehet hibáztatni a toxikus családi környezet kialakulásáért? Végezetül mozikvízünkben az 1974-es év legjobb színésznői alakításait és legjobb eredeti forgatókönyveit nézzük végig.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Nem sokat teketóriázunk ma, az évadnyitó után pár órával máris hallgathatjátok a következő epizódunkat: Daniel Day-Lewis első Oscar-díjas szerepét néztük meg, amelyben a cp-s festő és írót, Christy Brownt játszotta el az önéletrajzi könyvének a feldolgozásában. A My Left Foot (A bal lábam) Jim Sheridan első rendezése, egyben első közös munkája Day-Lewisszal, akivel az egy évtizedes együttműködésük további olyan elismert alkotásokat gyümölcsözött, mint A bunyós és az Apám nevében.

Az előző filmünkben még csak egy mellékszerepet tett emlékezetessé, ezúttal már Daniel Day-Lewisé a rivaldafény. Be is vetett minden lehetséges módszert, hogy a mozgássérült Christy Brownt élethűen megformálja a nagyvásznon: beszélünk a method actingről, és igyekszünk belelátni DDL fejébe, hogy megértsük a szerepválasztásait és a visszavonulását. Az életrajzi film műfaját is kielemezzük, ha már olyan keveset foglalkozunk velük a podcastban. Sikerül Jim Sheridannek elkerülnie a zsáner legnagyobb buktatóit? Hogy viszonyul a film más zsenik életének a feldolgozásához, mint a Mindenség elmélete vagy A számolás joga? Az adás végén a My Left Foot díjesőjéről és annak árnyoldaláról is beszélünk, majd ezúttal Péternek kell megmérettetnie, hogy sikerül-e András kvízkérdéseiből kitalálni, kik indultak a színészi kategóriákban a My Left Foot szereplői ellen az 1990-es Oscar-gálán.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Visszatért a Vakfolt podcast, immáron a hatodik évadba csapunk bele. A 2018-as év hátralevő részére új műsortematikát találtunk ki: ezúttal nem rendezők és nem is világtájak megismerésével foglalkozunk, hanem a legnagyobb színészlegendák alakításait csodáljuk meg. Évadunk nyitányában Daniel Day-Lewis két filmjét tekintettük meg, és a továbbiakban további híres brit és hollywoodi színművészek két-két szerepét dolgozzuk majd fel. DDL az idén vonult vissza a szakmától, miután a Phantom Thread (Fantomszál) című filmje tiszteletköreit lejárta, így nem is volt kérdés, hogy a munkássága előtt emeljük meg kalapunkat elsőként az új szezonban. Az évadnyitót az Ivory-Merchant produkciónak, A Room with a View-nak (Szoba kilátással) szenteljük, amely nemcsak Day-Lewis egyik első jelentősebb szerepe 1985-ből, hanem egyben Helena Bonham Carter főszereplői debütálása is.

A brit filmkészítés üdvöskéi mellett azért a mindig megbízható karakterszínészek sokasága is felbukkan a filmben, illetve a minden szerepében feledhetetlen Maggie Smith és Judi Dench is együtt láthatóak a képernyőn. Mi mégis inkább a férfi szereplőket mustráljuk végig, már csak azért is, mert az Edward-korabeli kosztümös történet Helena Bonham Carter ideális férjjelöltjének a megtalálásáról szól. Ki a jobb parti, Daniel Day-Lewis sznob arisztokratája, vagy Julian Sands búsképű lovagja? A film jelentős része a firenzei nyárban játszódik, így nem maradhatnak el az összehasonlítások a Call Me By Your Name-mel sem: mindkét történet James Ivory nevéhez fűződik (a Szoba kilátással az ő rendezése, a Szólíts a neveden pedig a forgatókönyve alapján készült), mindkét film az olasz temperamentumot állítja szembe az angolszász társadalmi elvárások nyomásával. Végezetül a humort sem felejthetjük el, és elmélázunk azon, miért látjuk oly keveset komikus szerepben a mély beleéléséről ismert Daniel Day-Lewist.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

A Vakfolt versus 2. évadában először és utoljára visszatérnek a kivágott jelenetek! Ezúttal adás előtti bemelegítés gyanánt színészről színészre vándorolunk vendégünkkel, Cyclóval. Megtippeljük, fog-e valaha Oscart nyerni Nicolas Cage, majd mérlegre tesszük Jon Hamm komikusi és Steve Carell drámai karrierjét. Szóba kerül az idén novemberben a magyar mozikba kerülő új Millennium-film, a könyvsorozat negyedik kötetének adaptációja (The Girl in the Spider's Web, magyar címén: Ami nem öl meg; ennek már nem Stieg Larsson volt a szerzője), gyorsan végigbogarásszuk a film IMDb-adatlapját, és az előzetes alapján ítéletet mondunk Claire Foy várható alakításáról.

Stílszerű is, hogy színészes extrával búcsúzunk, a Vakfolt podcast szeptemberben induló 6. évadát ugyanis színészközpontú blokkokból fogjuk felépíteni. A menetrendről hamarosan lehull a lepel, addig is egy CLUE: elsőként egy tavaly visszavonult Oscar-díjas színészóriással fogunk foglalkozni, akinek egy filmjét egyszer már érintettük a podcastban.

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

A Vakfolt versus második évadjának fináléjában a svéd Män som hatar kvinnor (A tetovált lány, 2009) és a The Girl with the Dragon Tattoo (A tetovált lány, 2011) verseng, hogy kiderüljön, melyikük a jobban sikerült adaptációja Stieg Larsson eredeti regényének. Vendégünk a megrögzött Rooney Mara- és tetováltlány-rajongó CyClotronic.

Eldönti-e a két tetováltlányos film az örök vitát, hogy mi értelme újra leforgatni valamit, amit egyszer már elkészítettek? Miért nyúlt vajon a témához pont David Fincher? Fincher nevét nem kell bemutatni egy filmrajongónak sem, de labdába tud rúgni mellette a svéd változatot jegyző Niels Arden Oplev? És mi a helyzet a két Lisbeth Salanderrel? Noomi Rapace vagy Rooney Mara autentikusabb a szerepben? Megnézzük, mennyire máshogyan közelítik meg a karaktert, melyikük hajstílusa és ruhaviselete az izgalmasabb, és megvitatjuk, el lehet-e vonatkoztatni James Bondtól, ha Daniel Craigről van szó. Értetlenkedünk egy sort az akcentusokon, de csak miután rosszul ejtünk ki szinte minden északi nevet, nem kerüljük ki a nemi erőszak ábrázolásának problémakörét sem, és végül "telik az a rohadt idő" jeligére zárjuk box office játékkal az adást, és egyben a Versus második évadát.

Linkek

 
Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Remake-megmérettetésünk e heti epizódjában a spanyol Abre los ojos (Nyisd ki a szemed, 1997) és a Vanilla Sky (Vanília égbolt, 2001) esik egymásnak. Az álmokkal, rejtélyekkel és fordulatokkal átszőtt romantikus történetet eredetileg Alejandro Amenabar készítette el, az amerikai remake-et pedig Tom Cruise főszereplésével Cameron Crowe forgatta le. A filmekről a Filmklub podcast házigazdája, Varga Ferenc beszélget velünk.

Igyekszünk a spanyol eredetiről is kimerítően beszélni, de nehezen kerüljük el, hogy ne a nyolcvanas-kilencvenes évek aranykezű író-rendezőjének az első kritikai pofáraesésével töltsük ki az adás nagy részét. Szemlézzük Cameron Crowe karrierjét, amely a Vanilla Sky-ig vezetett, akárcsak Tom Cruise szerepválasztásai és a nyilvánosság előtti szerepe közti párhuzamok sem kerülhetik el a figyelmünket. Azért a két film összehasonlítására is szánunk időt: jót tesz a fifikás történetnek Crowe elbűvölően egyedi hangvétele és a karakterépítése? Hogyan alakítja saját képére Tom Cruise a karaktert, akit eredetileg Eduardo Noriega formált meg? Ki a jobb szerető, Penelope Cruz vagy Penelope Cruz? És persze ott vannak a maszkok: ki viselte jobban? Cruise vagy Noriega? Esetleg vérfagyasztóan kacagó harmadikként egy főgonosz az év legsikeresebb horrorjából?

Linkek

 
Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés