Keresés Jelentkezés Digitális innovációnk Mi a podcast.hu?

Vakfolt podcast

Frivalszky-Mayer Péter és Huszár András

Vissza

Vakfolt podcast

Frivalszky-Mayer Péter és Huszár András

Televízió és film Filmtörténet Filmkritika

Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter, társaink Gyöngyösi Lilla, Rácz Viktória, Földi Gábor, Mikó László, Nagy Szabolcs.

Spotify Rss Web

Epizódok

91-100 megjelenítése a(z) 442 elemből.

Horrorfilmes évadunkban immár második alkalommal látjuk vendégül Wostry Ferencet, ezúttal George A. Romero 1968-as debütáló filmjéről beszélünk. A Night of the Living Dead (magyarul Az élőhalottak éjszakája) nemcsak megteremtette a modern zombifilmes alműfajt, lefektetve annak szabályait, hanem megreformálta a mozinézők horrorról alkotott képét is.

Hogyan változott meg Romero rendezésének hatására a horror műfaja? Milyen szabályokkal találta fel a zombifilmeket Az élőhalottak éjszakája? Hogy tudott aprócska költségvetésből ennyire maradandó filmet alkotni a horrorlegenda? Megvitatjuk a Night of the Living Dead társadalompolitikai vetületeivel kapcsolatban, hogy mennyire lehetett tudatos a finálé reflexiója a hatvanas évek polgárjogi mozgalmaira, és mennyit számított, hogy Romeróék Duane Jonesszal feketebőrű főszereplőt kasztingoltak. Végül szó esik a film feldolgozásairól, illetve a folytatások közül kiemelten beszélünk a Dawn of the Deadről, vagyis a Holtak hajnaláról.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Megkezdődik a horror évad, amelyben igyekszünk többé-kevésbé átfogó képet nyerni a rémisztő filmek műfajáról. Persze három évad is kevés lenne a teljesen alapos kutatómunkához, ezért a Hollywood hőskorszakából aprócska lesz a merítésünk: egyedül Tod Browning 1932-es Freaks, avagy Szörnyszülöttek című filmjét tekintjük meg, mielőtt rögtön a hatvanas évekre ugrunk a jövő héten.

Az adás elején a horror műfajáról beszélünk általánosságokban. Miért nézünk ijesztő filmeket? Miért vitatott egyes filmek esetében a horrorműfaji besorolásuk? Hol vannak a határvonalak?

A Lugosi Béla-féle Drakula 1931-es átütő sikere után a Freaks azonnal derékba törte a rendezője karrierjét. Mitől volt - finonam szólva - ellentmondásos a cirkuszi mutatványos film? Hogyan dolgozta át Tod Browning a mű alapjául szolgáló történetet, és milyen út vezetett a film 1960-as évekbeli újrafelfedezéséhez és -értékeléséhez? Együttérez-e a film a különös testi adottságokkal rendelkező főszereplőivel? Milyen módon váltja ki a nézők szimpátiáját?

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Igazán speciális adással jelentkezik a Vakfolt podcast: történetünk első audiókommentár epizódját hallhatjátok. A film, amit megnézünk, a Hamilton című Broadway-musical felvétele, amely a Disney+ streamingszolgáltatón látható 2020. július eleje óta. Az adásban minden eddiginél népesebb vendégseregletet hallhattok, velünk tartott Lepp Tünde, Rácz Viktória, Nagy Szabolcs, Földi Gábor, valamint Cyclo, azaz Mikó László. Itt szeretnénk is rögtön kiemelni, hogy a nagy számú vendég mellett a szokásos hangminőséget nem tudtuk garantálni, de reméljük, élvezhető lett a felvétel.

Az adás nem rögtön a film lejátszásával veszi kezdetét: 07:47 másodpercnél nyomjuk meg a PLAY gombot.

Mi ez az egész különkiadás? A Hamilton című musicalről a támogatóinknak már beszéltünk egy vészrészben. Az Egyesült Államok alapító atyáiról, köztük is elsősorban a címszereplő Alexander Hamiltonról szóló produkció alkotója Lin-Manuel Miranda, és a musical a 2015-ös megjelenése óta nemcsak minden létező Tony-díjat besöpört, de nézők millióinak csavarta el a fejét. A Hamilton-rajongás Magyarországra is elért, amikor megjelent a musical dalaiból összeállított album, és idén végre, öt évvel később, láthattuk a színpadi produkciót is.

És mi ez az audiókommentár dolog? Az epizódot igyekeztük úgy fölvenni, hogy azok is élvezzék, akik látták ugyan a musicalt, de nem ülnek le a képernyő elé a podcast hallgatása közben. Teljes élményt persze akkor nyújt az adásunk, ha a lejátszásával párhuzamosan elindítjátok a Hamiltont is a tévén. Azoknak nem ajánljuk, akik még nem látták a Hamiltont.

A jövőben több hasonló audiókommentárra számíthattok majd tőlünk, igaz, vendégek nélkül. Régi filmes kedvenceinket fogjuk végigkommentálni, igaz, ezek az adások már csak a Patreonunkon lesznek elérhetők. A Hamiltonról úgy gondoltuk, hogy viszonylag csekély a magyarországi rajongótábora, ezért érdemes a publikus Vakfolt podcastban, a lehető legnagyobb eléréssel közzétennünk, viszont a jövőben a filmklasszikusokról már csak a támogatóinknak fogunk beszélni.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Máris az utolsó előtti epizódjához érkeztünk az idei Vakfolt versus évadnak. Eddig kizárólag horrorfilmekkel foglalkoztunk idén, ezúttal egy adás erejéig kitérünk a science-fiction zsánerre. Stanisław Lem Solaris című történetét két rendező dolgozta fel, Andrej Tarkovszkij 1972-ben, és Steven Soderbergh 2002-ben, kereken harminc év eltéréssel.

Első alkalommal fordul a kocka az évadban, ezúttal a régebbi film számít a jobban elismert munkának. Mi az oka annak, hogy Soderbergh művét nem fogadták jól? Hogyan interpretálja újra a történetet az amerikai rendező, és mit emel ki a Tarkovszkij-film rétegeiből? Miért adta a fejét egy sci-fi-re a 2000-es évek elején komoly drámasikereket elérő Soderbergh? Milyen lehetett volna a Solaris, ha James Cameron rendezi? Elmélyedünk persze Tarkovszkij mesterművében is: eldöntjük, ki a kedvenc meggyötört arcú kozmonautánk, megbeszéljük, Solaris bolygója isteni vagy primitív intelligenciával bír-e, és még az is kiderül, ezt vagy a Sztalkert szeretjük-e jobban.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Remake-es évadunkban megnéztük az 1951-es The Thing from Another World című filmet Howard Hawkstól (A lény - egy másik világból) és a John Carpenter-féle 1982-es The Thing című filmet (A dolog). A beszélgetésben vendégünk volt a Dot & Line blog szerzője, Herczeg Zsófi.

Az adás elején beszélünk az 1938-as Who Goes There? című kisregényről, amely a két film alapjául szolgált, majd az 1951-es filmre térünk át. Christian Nyby vagy Howard Hawks rendezte az alkotást? Mai szemmel mennyire félelmetes a filmklasszikus, amelyen cidriztek a korabeli nézők? Miket emel át a film a kisregényből, miket emel át ebből a filmből az 1982-es feldolgozás, és hogyan egészíti ki a kapcsolati rendszert a Nyolcadik utas: a Halál? Aztán végképp áttérünk John Carpenter horror-mesterűvének a kitárgyalására. Meg lehet jegyezni a tucatnyi szereplőt? Ma is működnek a rémisztések? Mi lett Ennio Morricone zenéjével? Miért bukott meg annak idején A dolog? Kitérünk még a 2011-ben készült előzményfilmre is, az adás végén pedig András és Zsófi megpróbálják kitalálni, mely filmekkel versenyzett a mozipénztáraknál John Carpenter filmje.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Megkezdjük a Vakfolt versus, vagyis a nyári különkiadásunk negyedik évadját. Az idei témánk: filmek, és az évtizedekkel később készített feldolgozásuk. Minimum 25-30 éves eltéréssel remake-elt alkotásokat fogunk megnézni. Az első páros egyben a legtöbb idő elteltével készült remake is az évadunkban. A The Mummy eredetileg 1932-ben került a mozikba Boris Karloff főszereplésével. Bár A múmia címmel készültek további filmek is az eltelt időben, de Imhotep csak 1999-ben jelent meg újra a vásznon, Arnold Vosloo alakításában, aki ellen Rachel Weisz, Brendan Fraser és John Hannah vonultak hadrendbe. Az adásunkban vendégünk volt Lepp Tünde a Popkult, csajok, satöbbi podcastból.

Az adás elején beszélünk a Universal-stúdió szörnyistállójáról, amely nem sokkal az 1932-es Múmia előtt kezdett el épülni Frankenstein szörnyével és Drakulával. Boris Karloff és Lugosi Béla rivalizálása is szóba jön, majd megbeszéljük, mi működött a közel kilencvenéves film rémisztgetéseiből. Szándékosan vicces, amikor vicces a Múmia? Mi a múmiák, mint horrorszörnyek vonzereje? Ezt követően áttérünk az 1999-es, mára már kultikussá vált kalandfilmre. Miket emel át az eredetiből a teljesen újrahangszerelt blockbuster? Muszáj beszélnünk Brendan Fraser, Rachel Weisz és a rendező, Stephen Sommers karrierjéről is. Ki a nagyobb király, az Ardeth Bayt játszó Oded Fehr vagy John Hannah? Miért iszonyú menő Rachel Weisz könyvtáros karaktere? Mennyi comic relief számít túl sok comic reliefnek? Mennyire ment nagyot a legendásan erős 1999-es mozis mezőnyben A múmia?

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

A 2018-as különkiadás után újabb levelezőrovattal jelentkezünk. Az adást a 200. epizódunk környékén jelentettük be, és vártuk a kérdéseiteket kérdéseiteket néhány héten keresztül. Először a támogatóinktól, aztán a szélesebb hallgatói közönségünktől is fogadtunk kérdéseket. Mivel szép számmal érkezett kérdés a támogatóinktól, ezért a levelezőrovatot teljes hosszában, három adásra szétbontva, csak a Patreonunkon tettük közzé. Ebben az adásban a rövidített változatát hallhatjátok a támogatói tartalomnak.

Először Szántó Eszter kérésére beszélünk valamennyit magunkról, aztán megpróbáljuk elmondani, milyen szempontok alapján állítunk össze tematikus évadokat. Ezt követően Bavalics István kérdésére hosszasan megvitatjuk, lehet-e objektívan, vagy ha nem is objektívan, akkor következetesen értékelni filmeket. Csordás Attila azt kérdezi, mit nézünk szívesebben, filmet vagy sorozatot, ám mi az eldöntendő kérdéseket sem tudjuk egy-egy szóban megválaszolni. Tudunk-e belefeledkezni egy filmbe, vagy már mindent analitikus szűrőn keresztül nézünk? Nagy Szabolcs kérdésére pedig arról beszélgetünk, hogy miért van óriási szakadék a filmekről szóló "hétköznapi" beszélgetések és a kritikai diskurzus közt, valamint hogy mekkora befolyása lehet a stúdiók döntéseire a kritikus közönségnek.

Az adás végén egymásnak is felteszünk egy-egy kérdést, hogy a Vakfolt podcast eddigi kilenc évadjára és több mint kétszáz epizódjára reflektáljunk picit.

A támogatói oldalunkon további kérdéseket válaszoltunk meg Esztertől, Istvántól, illetve Frivalszky-Mayer Katitól, és egymásnak is további kérdéseket tettünk fel.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Ázsiai filmes évadunk végéhez értünk. A legismertebb, legelismertebb kortárs iráni rendezővel fejezzük be körutunkat a kontinensen. Ő Asghar Farhadi, vagy magyarosabb átírásban Aszhar Farhadi. A Nader és Simin - Egy elválás története (angolul ismert címén A Separation) 2011-ben elnyerte Berlinben az Arany Medvét, 2012-ben pedig a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart.

Ismertetjük Aszhar Farhadi filmes előéletét, karrierjét, és összehasonlítjuk a stílusát a korábban tárgyalt két rendezőével, Abbasz Kiarosztamival és Dzsafar Panahival. Elkerülhetetlen az összehasonlítás más, családi konfliktusokról szóló filmekkel, különösen elválásos történetekkel: miért fontos, hogy Farhadi kiemelt szereplőjévé teszi Nader és Simin gyermekét? Hogyan építi fel Farhadi Oscar-jelölt forgatókönyve a karakterek hajmeresztő döntéseit úgy, hogy ne érezzük őket erőltetettnek? Hogyan éri el, hogy a szimpátia-iránytűnk mindig más irányba lengjen ki?

Az adás végén átfogóan beszélünk az ázsiai filmes évadunkról: mennyi új kedvenccel gazdagodtunk? Melyik film lepett meg bennünket a legjobban?

Végül bejelentjük a két hét múlva kezdődő Vakfolt versus évadtematikáját, amelyről a egy hétig szavazhatnak még a támogatóink a Patreonunkon.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Utolsó előtti ázsiai filmes adásunkban a kegyvesztett iráni rendező, Dzsafar Panahi (angolos átírásban Jafar Panahi) A kör (Dayereh) című filmjét néztük meg, amely angol nyelvterületen The Circle címen ismert. Az Arany Oroszlán-nyertes film az iráni nők életét átszövő mindennapos megpróbáltatásokat dolgozza fel.

Az adást Dzsafar Panahi munkásságával kezdjük: mivel váltotta ki az iráni kormány haragját Panahi, és hogyan forgat filmeket a saját hazájában a kegyvesztett rendező? Aztán megnézzük, hogyan körözi (hupsz!) le a mai akciórendezőket Panahi a hosszú egysnitteseivel. Ismét olyan ázsiai filmet nézünk meg, amely az országa társadalmi különbségeiről mesél: miben más A kör, mint mondjuk a szintén bravúros A bűn érintése? Ügyesebben vált-e a főszereplői között Panahi, mint Csia Csang-ke?

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Máris megéreztünk az ázsiai évadunk utolsó etapjához (hogy elrepült, igaz?), ugyani Iránban fejezzük be a kontinens körüli utunkat. Abbas Kiarostami az iráni új hullám jeles alakja, akit a nemzetközi filmkritikusok és filmrajongók is óriási becsben tartanak. A cseresznye íze (angolul ismert címén Taste of Cherry) 1997-es sikere is ezt mutatja, amellyel megosztva, de első iráni filmként elnyerte az Arany Pálmát Cannes-ban.

Ismét előkerül a Vakfolt podcastban az Arany Párna-díj, amelyet csodák-csodájára másodjára is egy olyan filmmel kapcsolatban osztunk ki, amelynek a főszereplője egy elmagányosodott férfi, akinek a kilátástalanságáról mégis sikerül humanista filmet faragnia alkotójának. De mivel tűnik ki a nemzetközi filmesek sokaságából Kiarostami rendezése? Miért izgalmas, ha egy rendező amatőröket választ a szerepeire? Mikor jó szundítani egyet a moziban? Hogyan jutunk dűlőre a film különös záró képsoraival?

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés