Színészes évadunk záró adásában Marlon Brando ikonikus szerepével foglalkozunk. Az 1954-es On the Waterfront (A rakparton) című filmben nyújtott alakításáért életében először Oscarral jutalmazták Brandót. Mellette még hét kategóriában nyert a dokkmunkásokról szóló társadalmi dráma, köztük a legjobb film és a legjobb rendező díját is.

A rakparton újabb politikai témájú történet Elia Kazan rendezőtől, akinek az amerikai kommunista párttal és a hatóságokkal folytatott viharos kapcsolata több filmjét is meghatározta. A vágy villamosa után vallomást tett a HUAC, vagyis az amerikai képviselőház kommunistaellenes bizottsága előtt, majd leforgatott két USA-barátabb filmet, köztük szintén Brandóval a Viva Zapatá!-t. Ezek után jött A rakparton, amely a szorosan összezárkózó maffia ellen vallomást tevő hétköznapi hősről szól. Marlon Brando játssza a bokszolóból lett kikötői rakodómunkást, aki egy személyben áll ki a szervezett bűnözés ellen. Mennyire feleltethető meg Elia Kazan (és a film írója, Budd Schulberg) élményeinek a történet? Milyen rendezői megoldásokat sikerül felfedeznünk immáron a harmadik Kazan-filmünkben? És mi újat tanulunk Brando színészetéről? Működik a film pátoszos befejezése? És hányszor sikerül Péternek Marlon Brandót hitelesen utánoznia?

Linkek

• A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk
• A Vakfolt podcast a Twitteren
• A Vakfolt Patreon-oldala (új!)
• Vakfolt címke a Letterboxdon
• A Vakfolt az Apple podcasts oldalán
• A Vakfolt a Spotify-on
• A Vakfolt a YouTube-on
• A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Emailen is elértek bennünket: feedback@vakfoltpodcast.hu