A mainstream önsegítő módszerek elhitették velünk, hogy a belső gyermekünk egy sérült, kiszolgáltatott, megmentésre váró részünk. A felnőtt énünkre van szükség, hogy megvigasztalja és erőt adjon neki. Ez egy nagyon szép elképzelés, de hiányos.
Ebben az epizódban Virág hősnő személyes történetén keresztül beszélgetünk a belső gyermekről, a megfelelési kényszerről, a belső kritikus hangjáról, valamint a hamis és a valódi énünkről.
Megnézzük, hogyan válhat a gyerekkori alkalmazkodásból felnőttkori önkritika és teljesítménykényszer, és hogyan találhatunk vissza ahhoz az önmagunkhoz, akinek nem kell folyton bizonyítania az értékét.
A belső gyermek modell helyett javaslunk egy másikat, amifigyelembe veszi mindazt a kreativitást, spontaneitást, életörömöt, amit a valódi énünk hordoz.
Bemutatjuk Ronald Fairbairn elméletét arról, hogy gyermekként miért magunkat hibáztatjuk (a szülő helyett), leleplezzük a belső szabotőrt, és Donald Winnicott nyomán megkülönböztetjük a túlélésre berendezkedett „hamis ént” a spontán, szabad „valódi éntől”.
Ha eleged van abból, hogy az önismeret is egy újabbteljesítménykényszerré váljon, ez a rész neked szól: fedezd fel, hogyan válhat a belső gyermeked áldozatból az egyik legerősebb szövetségeseddé.
Kérdéseiteket, téma javaslataitokat ide várjuk: podcast@hosnoutja.hu
Kövess minket Facebookon is: Hősnő Útja.
Iratkozz fel a csatornára, és tarts velünk a Hősnő Útján!
Amiről még ebben az epizódban szó lesz: