103.epizód: Igenis dolgunk feloszlatni a misztikus ködöt a pszichiátriai betegségek körül (Vendég: dr. Balczár Lajos) Legfőképpen azért, mert a köd komolyan akadályozza, hogy felismerjük a bajt és segítséget kérjünk. Hát akkor rajta, oszlassuk a ködöt a pszichiáterrel folytatott beszélgetésünkkel. Kapóra jön korábbi vendégünk esete, aki Balczár főorvos páciense volt, mert így megszemélyesítve tudtunk a kreativitás és a skizofrénia együttjárásáról beszélni. Ahogy Lajos fogalmaz, Oravetz Dani is a betegségével fizetett a tehetségéért. A Veszprémben gondozott 600 beteg csak a jéghegy csúcsa, mivel a lakosság 1/4-ét a szorongás és a depresszió biztosan utoléri élete során. Ma már neve is van sikeres módszerüknek, amire azt mondja, nem találták fel a spanyolviaszt, csak alkalmazzák. A "Veszprémi modell", így nevezte el a pszichiátria szakmai közössége. Szerinte kevesen ismerik őket és szolgáltatásaikat Veszprémben, de azt mondja, szívesen ismerkednek, nyitott szellemiségű hely közösségi ellátásuk. Nem volt kihagyható a kérdés, hogy vajon miért választja egy fiatal orvos a szakmáján belül legkevésbé megbecsült irányt, az elmegyógyászatot. Ráadásul a páciensek is hasonlóan alulértékelik a pszichiáterek munkáját. Összetettnek tűnő válaszából megismerjük Nagykátát, ahol az ország legnagyobb pszichiátriai intézménye volt, hallunk Dobáról, az első munkahelyéről, aztán mestereiről, akik között találunk a versei miatt bebörtönzött iskolateremtőt, na meg a bio-pszicho-szociális megközelítésről és a Horgonyról. Egyébként pedig a forradalmi idők és az elhivatott, zseniális fáklyavivők a megfejtés. Megtanuljuk, hogy igenis lehet objektíven mérni a társadalom mentális állapotát és nem csak az elfogyasztott 3,8 millió doboz antidepresszánssal, hanem az öngyilkosságok számával. Utóbbi Veszprémben tendenciózusan csökken, amire a maja istennőről elnevezett Xtab-díj odaítélésével hívta fel a figyelmet a szakma. Nem mellesleg idén megérkezett a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje Balczár Lajos elismeréseinek sorába.