84. epizód: Előre megfestettem, hogy a füredi sétány ledobja láncait (Vendég: Kulcsár Teodóra és Oravetz Dániel) Állítólag a barátok még nem tudták eldönteni, hogy az amúgy skizofrén Dani egyszeri levelibékaként csupán előrejelzi a változásokat vagy inkább igazi mágus, aki lerajzol valamit, ami aztán megvalósul. Az utóbbi történt Füreden, hiszen a festőművész semmit nem tudott a későbbi tervekről, mégis évekkel korábban vászonra vitte a Tagore-sétányt láncok nélküli panorámával, pasztellben. A valósággal összecsúszó képzeletvilág gyakori kísérőtünete a betegségnek... Nem az első négyesben zajló beszélgetésünk ez, de atmoszférájában az eddigi legkülönlegesebb. A természetesség és kendőzetlen őszinteség hatja át vendégeink jelenlétét. Dóri mesél az első látásra szerelemről, Dani minőségeiről, a sziporkázó intellektusról, a rendkívül romantikus karakterről és az igazi szívemberségről. De nem hallgatja el a többször is kilátástalanul sötétbe forduló világukat, ahonnan csakis a feltétel nélküli szeretet mentette ki őket. Önmagáért beszél, hogy Dani múzsaként említi a mellette ülő Dórit. Párosuk közös aurája hatott ránk és rendkívüli szerepet játszott podcastunk szerkesztési elveinek spontán átalakításában. Történetünkben első alkalommal kértünk vendégeinktől kamerák előtt visszajelzést a beszélgetésről. Bevállalták a kockázatot, az epizód végén ez is meghallgatható. Azoknak, akik szeretnének közelebb kerülni Dórihoz és Danihoz, ajánljuk a következőket: - közösen írt regényük, a “Nem vagyok bolond, csak szkizofrén” egyedül itt rendelhető meg: www.tenkesh.hu - segítői blogju a www.mentalcafe.hu, Dani digitális művészeti galériája a www.oravetz.hu címen érhető el.