Egykori gyerekszínész, akit kamaszként ugyan elbizonytalanodott, de aztán nem lett hivatásos környezetvédő, a színpadon maradt.Úgy jellemzi magát, hogy saját személyiségében sokkal több Charlie Gordon van (Virágot Algenronnak), mint mondjuk Bokából (Pál utcai fiúk) vagy Hamletből.  A nagyon finom gyermeki pillanatokat említi Dávid a Charlieval közös emlékei kapcsán. Színészként megadatik neki, hogy akár más korok hangulatát is átélje, dea mai idegrendszerrel szeret játszani, nem vágyódik el más időkbe.Gyakran fotózik, de nem akárhogy; a szövegkönyvet fényképezi le az agyával és pánikhelyzetben előveszi a képet. Beszélgetünk mestereiről, Gréta Thunbergről és saját környezettudatosságáról, a 33 évesen polgármesterré vagy rendezővé váló fiatalemberek hasonló helyzetéről. Dávid nagyon határozottan fogalmaz a másság elfogadásával kapcsolatban, de van hozzá lábjegyzete is.Végül egy októberi veszprémi filmpremierről is szó esik; a családi nagyjátékfilm, amiben ő is szerepet kapott más helyi színészek mellett!