"Eldöntöttem, hogy érteni akarok valamihez én is..." Aki ismeri Asztalos Istvánt, egyáltalán nem lepődik meg azon, hogy nem tudtuk egy epizódba sűríteni mondandóját. Izgalmas és fordulatokban bővelkedő beszélgetésünket ezúttal is két részben osztjuk meg a podcast hallgatóival. "Nekem virsliből vannak az ujjam!" - hangzik el a vallomás, amikor a középiskolai laborgyakorlatot és annak kapcsán az osztályismétlés rémét idézi fel. Egy ekkor tett ígéretet betartva lett tanár Istvánból. Kiderült, hogy igazából kétszer kapott sorsformáló tapsot. Illyés Gyula Cserepező című verse kapcsán, majd a Börtönmusical szerzőjeként aratott komoly sikert.  Nem esünk túlzásba, ha azt mondjuk, Asztalos Pista drámai pillanatokat hozott létre beszélgetésünk azon pontján, amikor nyilvánosan, a legszűkebb környezetén kívül első alkalommal tárta fel egy katonaélményét. Amiben meghatározó szerep töltött be a laktanya "arkangyala", a "D"-tiszt, és az igen komoly súlyú döntése, ami jól kirajzolja jellemét.  Hiába soroljuk a darabok sorát, amikben szerzőként közreműködött, azt mondja, ő sose lett igazán színházi ember, mindig megilletődött civil volt, aki nem tudta, hogyan keveredett oda. Kérdeztük közéleti szerepvállalásáról, s ő kendőzetlenül beszélt a múltról, rossz és jó döntésekről, MSZMP-ről, spontán jelöltségről, elnyert tisztségeiről és még a tőle megilletődött munkásőrről is. Szembesítettük egy korábbi nyilatkozatával, amiben elmondta, bírálóit ellenségnek látta. Nem sértődötten reagált, inkább beszélt ma is meglévő érzékenységéről, arról,  mennyire fontos számára, hogy elfogadják tanítványai, önmaga primadonnaságáról és a reményéről, mely szerint ma már civilizáltan kezeli a kritikákat.