Az életem egy viszonylag nehezebb időszakában voltam, amikor az élet összesodort az akkor még early acces-ben lévő, Pixel Piracy-vel. 

Akkoriban ez a játék, egy fajta mentsvárat jelentett nekem, ezért nagyon kedves emlékek fűznek hozzá. Ettől függetlenül egy igen nagy potenciállal rendelkező, indie produktumot ismerhettem meg, és talán a Pixel Piracy volt az első játék aminek a fejlesztését aktívan követtem. 

Sajnos nem sokáig ment ez így, mert egy idő után elapadtak a frissítések, és sajnos a fejlesztő cég, Quadro Delta kommunikációja is. 

Évekkel később láttam, hogy a Pixel Piracy elérte az 1.0, kiadott állapotot, de a reakciók egyértelműen negatívak voltak. 

Van az, amikor nem akarjuk elrontani a kedves emlékeinket, mert tudjuk hogy egy film, vagy épp játék rosszul öregedett. A negatív reakciók láttán nem akartam megkockáztatni hogy ez történjen velem, így ebben az epizódban, az emlékeimből fogok táplálkozni. 

A SoloQ Podcast 5. adásában nem a játékdizájn lesz a téma, hanem egy, az emlékeimben élő csodás játékról, amely történetében sajnos elmaradt a happy end. Nem sikerült befejezni a Pixel Piracy-t, és a fejlesztő cég későb, egy másik projekt sikertelensége nyomán tönkrement. Az okokról nem sokat tudunk, de igyekeztem összeszedni, amit internet szerte ki lehetett deríteni. 

Egy biztos, sokat veszített az indie szféra mind a játékkal, és mind annak fejlesztőivel is. A Pixel Piracy-ról, már az első perctől kezdve látszik, hogy szívvel, lélekkel készítették, és adott volt egy remek alap ahhoz, hogy később egy alap indie gyöngyszemként hivatkozzunk rá. Sajna nem tudta kibontani a potenciálját a játék, de örömmel, és hálaval emlékszem vissza az early access időszakára, mikor még minden új volt, és az egész projektet belengte az izgalom, hogy mi lehet még ebből. 

Szóval most egy kevésbé dizájn, inkább játék centrikus, vissza révedős epizód következik, melyet azért szerettem volna felvenni, hogy nem merüljön feledésbe a Pixel Piracy hagyatéka.

Köszönöm hogy itt vagytok, és hallgatjátok a podcast-et!