Elcsépelt duma, hogy eufóriát nem az okoz, ha felérünk a csúcsra, hanem önmagában az út, ami odáig vezet. Ezzel közel s távol Ugyan Anitánál senki nincs jobban tisztában. Ő ugyanis fent volt a csúcson: a Mount Everesten. Kétszer. Ezzel egyedülálló a magyar hegymászás történetében. Azt mondja, ott, 8000 méteren más tudatállapotba kerül az ember. Beszűkül az érzékelés, elfogy a levegő, elfogy az erő, elfogy az ego. Még öt lépést bírjak ki! Még ötöt! Mindezt órákon át, mínusz 35 fokban, embertelen körülmények között. Ott fent átérzed a jelentéktelenségedet, hogy milyen apró porszem vagy a világban. És mindeközben ráébredsz, hogy mégis milyen hatalmas erő lakozik benned. Hogy sokkal többet kibírsz, mint amit elképzelsz. Felmenni a világ tetejére csodálatos élmény, óriási kaland, de legalább ilyen fontos az a belső út, az a személyiségfejlődés, amit általa átélsz. Mindezt alátámasztja az Anitával megejtett beszélgetésünk, aki végtelen bájjal, kedvességgel és bölcsességgel mesélte el nekünk, mit tanult ő az életről, halálról, önmagáról és a mindenségről a Himalája zord ormain.