A második évad utolsó epizódja több szempontból is rendhagyó, ezúttal ugyanis mi voltunk a vendégek, házigazdánk pedig Csányi Vilmos, biológus, biokémikus, etológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, akit valószínűleg senkinek sem kell bemutatni. Hogy tényleg elkezdenek-e hamarosan beszélni a kutyák, és mi a helyzet a majmokkal, lovakkal, malacokkal és egyéb állatokkal, az kiderül az évadzáró adásból.

Valóban a sarlatánok korát éljük, vagy korábban ez még inkább így volt, csak most jobban látjuk? Tudós vagy áltudós volt-e a középkori járványdoktor vagy az eret vágó felcser? Mi pontosan az áltudomány és hogyan alakul ki? Ki, mikor és miért találta ki a laposföld-elméletet vagy a lúgosító diétát? Miért van az, hogy ha valaki belecsúszik valamelyik összeesküvés-elméletbe, akkor jó eséllyel sok másik is beszippantja? És ha a legvadabbakat nem is hiszi el, miért nem tekintheti senki magát immunisnak mindezekre? Falyuna Nóra nyelvész, tudománykommunikációs szakértő és Krekó Péter szociálpszichológus, politológus, a Sarlatánok kora - miért dőlünk be az átudományoknak? című könyv szerkesztői mesélnek.

Hol tart most a genetika, és hova fejlődhet a közeljövőben? Jelent-e megoldást minden problémánkra? Elkészíthetjük-e tökéletes, okos, szép, egészséges és az éghajlati változásokhoz is alkalmazkodó embert? Akarjunk-e 800 évig élni? És mi a helyzet a többi élőlénnyel? Lesznek-e még malacok és csirkék a világon, ha már nem öljük őket a húskért, mert azt laboratóriumban olcsóbban elő tudjuk állítani? Belefér-e a művészi szabadságba, ha a képzőművész génmódosítással zölden foszforeszkáló egeret hoz létre élő szoborként? Sétálnak-e hamarosan újra mamutok Szibériában? És milyen az ablak alatt virágzó petúnia, amibe a kísérletező kedvű ember a saját génjeit plántálta bele, mert hogy ilyen is történt már? Nemes László bioetikus, filozófus és Rab Árpád lebilincselően mesél, Vörös András hallgatja.

Mit jelent az, hogy startup, és hogy lehet egy induló vállalkozásból néhány év alatt világpiaci tényező? Akár Magyarországról is? Kinek van esélye és kinek kevésbé? Mi a legfontosabb, az ötlet vagy valami egészen más? És ha már ötlet, érdemes titkolni attól félve, hogy mások ellopják vagy épp ellenkezőleg? Hogyan, mi alapján válogatnak a befektetők, akik a robbanásszerű növekedést finanszírozhatják, és kik ezek a pénzemberek? Hány befektetésük lesz sikeres és mennyi bukik el? Hogy működik ez a roppant izgalmas világ, kik a hazai szereplők és jó példák és mi mindenen múlik az, hogy ki lesz "a következő Google"? Rab Árpád és Oszkó Péter, volt pénzügyminiszter, kockázatitőke-befektető, az OXO Holding alapítója mesél.

Mik voltak a világ első műkincsei? Mikor és hogyan nyílt az első kereskedés? Mi történik egy árverésen? Mitől függ, hogy melyik műkincs mennyit ér? Mennyiben tekinthetünk eredetinek bármilyen reneszánsz festményt, amely az akkori festékből valószínűleg egy grammot sem tartalmaz már? Ki a tényleges alkotója annak, amit látunk, Leonardo Da Vinci vagy a legutóbbi restaurátor? Ehhez képest mi a helyzet a digitális alkotásokkal? Átírja-e a játékszabályokat az NFT? Egyáltalán, mi az az NFT pontosan? És végül, de nem utolsósorban: milyen graffitik díszítették vagy csúfították már a Római Birodalom városait is? Rab Árpád és Martos Gábor művészeti író, számos nagyszerű könyv szerzője világosít fel és mesél izgalmasan, rengeteg vicces és érdekes sztorival fűszerezve.

Tudjuk, hogy a kábítószer egyidős az emberi civilizációval, de az elmúlt bő évszázadban a kémiai tudományok fejlődésével a kannabiszhoz, ópiumhoz vagy kokalevélhez képest jelentősen bővült a választék. Az utóbbi tíz év pedig a dizájnerdrogok megjelenésével ezt is megsokszorozta. Hogyan tarthat lépést a hatóság a kábítószereket előállító jól képzett vegyészekkel? Mit kell tiltani és mit lehet hatékonyan üldözni? Egyáltalán, mi számít kábítószernek és ezt ki határozza meg? Mi a helyzet az egyéb függőségekkel? Drog-e a facebookozás vagy a játék? És a virtuális valóság? Mi lesz, ha az agykutatás eredményeinek köszönhetően hamarosan nemcsak el- vagy felszívható vegyületekkel, de elektromos impulzusokkal is módosíthatjuk a tudatunkat? Vörös András kérdéseire Rab Árpád jövőkutató és Csesztregi Tamás vegyészmérnök, a Kábítószerkutató Szakértői Intézet igazgatója válaszolnak.

Kell-e, lehet-e, érdemes-e készülni a világvégére? Legyen az járvány, nukleáris csapás, klímaváltozás, becsapódó aszteroida vagy bármi más? Hányszor jövendölték már meg a történelemben az idők végezetét, és hányszor álltunk tényleg hajszálnyira az apokalipszistől? És mi a helyzet most, amikor nemcsak jóslatok riogatnak, de a vírus és a háború a mindennapjaink valóságát jelentik? Érdemes-e bunkert építeni, készleteket tartalékolni vagy ezzel pont semmire sem megyünk? Mit tehetünk, mit tegyünk közösségként és egyénileg? Vörös András immár többszörösen visszatérő vendége a kitűnő Filippov Gábor, történész, politológus, az Egyensúly Intézet kutatási igazgatója, aki szokás szerint lebilincselően érdekeseket mesél múltról és jövőről.

Mi az a digitális hagyaték és hogyan rendelkezhetünk róla? Mi lesz a közösségi oldalainkkal, felhőben tartott dolgainkkal vagy egy online játékban magas szintre fejlesztett karakterünkkel? Na és a kriptovalutánkkal? Hol tart ebben a jogi szabályozás, tud-e lépést tartani a világ gyors változásával, és mi a feladata? Kié az adatmennyiség, amit felhalmoztunk, és definiálható-e egyáltalán örökölhető dologként? Mit ér a digitális világban a kézi aláírásunk és köthetünk-e szerződést írott helyett videós formában? Kihez fordulhatunk tanácsért, és mit tehetünk mi magunk digitális javainkkal és örökségünkkel? Vörös Andrásnak Rab Árpád és dr. Parti Tamás, a Magyar Közjegyzői Kamara alelnöke segít eligazodni.

A kiberháború lényegében az internet megjelenése óta egyhuzamban folyik, de az utóbbi hetekben érhető módon a korábbiaknál is sokkal intenzívebbé vált. De mit is takar a fogalom pontosan? Milyen a leggyakoribbnak számító túlterheléses támadás, és milyen más módszerek léteznek? Hogy néz ki egy kiberhadsereg, és hol lehet akár Magyarországon is hackerképzésre jelentkezni? Miért jó és miért baj, hogy rengeteg civil is beszállt a küzdelembe? Milyen példákat láthattunk kiberharcokra az utóbbi évtizedben, akár anélkül is, hogy átlagemberként egyáltalán tudtuk volna, mivel van dolgunk? És mi várható a jövőben? Vörös András kérdéseire Rab Árpád és dr. Bányász Péter  kiberbiztonsági szakértő, egyetemi oktató, a Magyar Hadtudományi Társaság szakértője válaszolnak.

Mi, laikusok sokan azt hittük, hogy a 21. században egy háborúban már nem elsősorban a gyalogos katonáké és a tankoké lesz a főszerep, hanem a precíziós fegyvereké, drónoké, meg persze a kiberhadviselésé, és az ember már sokkal kevésbé van kitéve a fizikai pusztításnak, akár katonaként, akár civilként. Persze Szíria példája eddig is mutatta, hogy ez nem így van, de mégis arculcsapásként ért most mindenkit, hogy a közelünkben kitört egy olyan háború, ami első ránézésre alig különbözik attól, ahogy a második világháborút elképzeljük. Persze közben eltelt 80 év, és akkorát fejlődött a technika, mint korábban soha, de akkor mi az alapvető különbség? Miért van szükség továbbra is klasszikus invázióra, százezernyi katonával, véletlenszerűnek tűnő pusztítással? Mi az ami változott, és mi az, ami nem? Mi az, ami nem is változhat soha? Milyenek most a legmodernebb fegyverek, milyenek azok, amik már a kanyarban vannak, kísérleteznek velük, illetve milyenek lehetnek azok, amik egyelőre még csak a hosszú távú tervekben, netán csak a képzeletben léteznek? Lesz-e valaha olyan, hogy tényleg nem kell lőfegyver vagy rakéta egy háborúhoz? Rab Árpád és Vörös András vendége Kemény János, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos munkatársa.