Mi, laikusok sokan azt hittük, hogy a 21. században egy háborúban már nem elsősorban a gyalogos katonáké és a tankoké lesz a főszerep, hanem a precíziós fegyvereké, drónoké, meg persze a kiberhadviselésé, és az ember már sokkal kevésbé van kitéve a fizikai pusztításnak, akár katonaként, akár civilként. Persze Szíria példája eddig is mutatta, hogy ez nem így van, de mégis arculcsapásként ért most mindenkit, hogy a közelünkben kitört egy olyan háború, ami első ránézésre alig különbözik attól, ahogy a második világháborút elképzeljük. Persze közben eltelt 80 év, és akkorát fejlődött a technika, mint korábban soha, de akkor mi az alapvető különbség? Miért van szükség továbbra is klasszikus invázióra, százezernyi katonával, véletlenszerűnek tűnő pusztítással? Mi az ami változott, és mi az, ami nem? Mi az, ami nem is változhat soha? Milyenek most a legmodernebb fegyverek, milyenek azok, amik már a kanyarban vannak, kísérleteznek velük, illetve milyenek lehetnek azok, amik egyelőre még csak a hosszú távú tervekben, netán csak a képzeletben léteznek? Lesz-e valaha olyan, hogy tényleg nem kell lőfegyver vagy rakéta egy háborúhoz? Rab Árpád és Vörös András vendége Kemény János, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos munkatársa.