Ugyan már, ez sose fog megtörténni! Vagy legfeljebb majd ezer év múlva! A jövőről gondolkodva sokszor szembesülünk ezzel az állásponttal, ami nem is csoda, hiszen ha valami a mi életünkben viszonylag állandónak tűnik, arról hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindig így volt és mindig így lesz. Ehhez képest milyen furcsa, hogy például Svájc teljes területén csak 1990 óta szavazhatnak a nők? Hogy az 1970-es években Katarban még virult a törvényes rabszolgaság intézménye? Hogy a nagyszüleink nagyszüleinek gyerekkorában még nem létezett a mai fogalmaink szerinti iskola? Hogy az 1980-as években még a budapesti bérházak komoly részében sem volt a lakásban vécé, és 200 éve a világ leghatalmasabb uralkodóinak is elképzelhetetlen luxus volt az, ahogy ma a legkispénzűbb nyugati átlagember él? Vörös András kérdéseire Rab Árpád jövőkutató és Filippov Gábor történész-szociológus világítja meg számtalan példával, hogy az, ami nekünk most természetes állapot, valójában csak pillanatfelvétel, és ahhoz, hogy megpróbáljuk megérteni a jövőt, érdemes először a múltba nézni.