Egy ideális világban az ember eredményeit nem befolyásolja a neme. Egy ideális világban a kislányok és kisfiúk találkoznak női hősökkel is, akiktől tanulnak emberségről, szakmaiságról. A Delonghi és a Könyves Magazin közös, Túl a plafonon című podcastsorozatában ilyen példaképekkel beszélgetünk: nőkkel, akik úttörők lettek egy korántsem ideális világban. Aztán könyvet írtak belőle.

Tavasszal új sorozatunk indult a Civil Rádióban, amiben arra vállalkoztunk, hogy havonta 10-12 percben összefoglaljuk, hogy szerintük mi volt a hónap legfontosabb könyves vagy irodalmi témája, a hónap könyve és a beszélgetés végén még egy adaptációt is ajánlunk.

Az év vége az egyik legmozgalmasabb időszak a könyvpiaci szereplők számára, de izgalmas nekünk is, mert ekkor állítjuk össze 50 tételes ÉV KÖNYVE listánkat az idén megjelent kötetekből. A hangsúlyozottan szubjektív listán regények, verseskötetek és számos non-fiction mű is szerepel. A hónap témájaként a válogatás szempontjairól, az idei könyves élményekről beszélgettünk.

A hónap könyvének Andri Snær Magnason Időről és vízről című könyvét választottuk, ami az irodalom és a történetmondás eszközeivel teszi feldolgozhatóbbá a klímaváltozásról szóló adatok mögötti valóságot. 

A hónap adaptációja ezúttal egy színházi darab lett, Térey János zombiapokalipszése, a Káli holtak Dömötör András rendezésében a Katona József Színházban. 

A múlt héten jelent meg a 2021 legjobb könyveit bemutató év végi ötvenes listánk: a hosszú évek óta készülő listázással azt szeretnénk bemutatni, mi történt a hazai könyvkiadásban. Verseskötetek, regények, novelláskötetek és tényirodalmi művek sorakoznak egymás után. A szerkesztőség összeült, hogy személyesebben mutassa be, hogyan olvastunk idén. A legjobb tízzel külön foglalkozunk, de végigszáguldunk néhány fontos alkotáson is a lista többi részéről. Ha csak egy órátok van képbe kerülni az idei legjobb olvasmányokról, akkor hallgassátok!

(A TELJES LISTA: 50-41., 40-31., 30-21., 20-11., 10-1.)

Hogyan lehet felismerni a kiégést, mik a legfőbb tünetei? Mi változott meg a társadalomban, ami miatt ennyire sokan élnek folytonos túlhajszoltságban? Kell-e küzdeni a kiégés kultúrája ellen vagy meg kell tanulni együtt élni vele? A Könyves Magazin legfrissebb podcastjében Anne Helen Petersen Jöttünk, láttunk, elegünk van című könyve nyomán beszéltük át a témát.

A WHO két évvel ezelőtt hivatalosan is egészségügyi rendellenességnek minősítette a kiégést, definíciójuk szerint egy olyan szindrómáról van szó, amit a krónikus munkahelyi stressz okoz, amit nem kezelnek megfelelően. Az önkizsigerelés és a túlhajszoltság okozta fásult, energiahiányos állapot ma rengeteg embert érint és részben ez az oka számos más társadalmi problémának, köztük a közösségi hálók felbomlásának, az elmagányosodásnak vagy a gyerekvállalási kedv csökkenésének. Anne Helen Petersen új könyvében annak járt utána, hogy a milleniálokat miért sújtja jobban a kiégés problémája, és miért van szükség rendszerszintű változásokra ahhoz, hogy ezt a korunkra jellemző népbetegséget visszaszorítsuk. Podcastünkben személyes példákon és tapasztaltokon keresztül vitattuk meg a témát, elmeséltük, hogy nálunk hogyan szokott jelentkezni a kiégés, mik a hatásai és hogyan szoktunk megküzdeni vele. Kitértünk arra is, hogy a munka és a magánélet hogyan folyik át egymásba mostanában, hogy milyen gyerekkori előzményei lehetnek a kiégésnek, és hogy a járvány hogyan befolyásolta a munkával töltött órák számát. 

A Jane Austen életművet feldolgozó sorozatunk ötödik beszélgetésének témája az Emma, kritikusai szerint Austen legkidolgozottabb, legösszetettebb regénye. Machinációk, manipulációk, félreértések, előítéletek, valamint ezek megdőlése és kisiklása jellemzi a könyvet, aminek eszes, de elbizakodott címszereplője, a kifejezetten jó módban élő, 21 éves Emma Woodhouse a többi Austen-hősnőtől eltérően egyáltalán nem szándékozik férjhez menni.  Mivel meggyőződése, hogy sikeresen eligazodik az emberi érzelmek útvesztőiben, a legfőbb szórakozása az, hogy másokat viszont összeboronáljon. Saját értékítéletébe vetett vak hittel tép szét és csomóz össze emberi sorsokat, és csak idővel döbben rá, hogy nemcsak mások, de a saját érzelmeit sem ismeri igazán. 

Tavasszal új sorozatunk indult a Civil Rádióban, amiben arra vállalkoztunk, hogy havonta 10-12 percben összefoglaljuk, hogy szerintük mi volt a hónap legfontosabb könyves vagy irodalmi témája, a hónap könyve és a beszélgetés végén még egy adaptációt is ajánlunk.

Kollár-Klemencz László című új regényét választottuk a hónap könyvének, ami az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon és Könyvvásáron mutatkozott be. Az Öreg Banda egyszerre család- és zeneregény, egyúttal pedig Újhartyán fiktív krónikája is, aminek alapját gyerekkori emlékek, családi anekdoták, legendák, fikciók és dokumentumok adják.

Anne Helen Petersen Jöttünk, láttunk, elegünk van címmel megjelent könyve kapcsán a kiégésről, túlhajszoltságról beszélgettünk, ami ma már gyakorlatilag népbetegségnek számít, olyannyira, hogy a WHO 2019 májusában hivatalosan is egészségügyi rendellenességnek minősítette. Peterson a könyvében a milleniálok problémái felől közelít, de sokszor leírja, hogy a kiégés nemcsak őket, hanem szinte mindenkit érint.

November 1-jén volt 25 éve, hogy bemutatták Baz Luhrmann rendhagyó Rómeó és Júlia feldolgozását, úgyhogy ebből az alkalomból újra megnéztük a filmet, kíváncsian arra, vajon miként öregedett a Romeo + Juliet.

A Libri irodalmi díjas Tompa Andrea első regénye 2010-ben jelent meg A hóhér háza címen. Egy éven át írta a rendszerváltás előtti Kolozsváron játszódó regényt, amelynek főszereplője, T. A. a román diktatúrában néz szembe családja sorsával és felnövéstörténetével. Hosszú mondatokról, hóhérokról, Magyarországra költözésről, diktatúráról beszélgettünk Tompa Andreával, aki azt is elmesélte, hogyan kapcsolódik első regényéhez a 2020-ban megjelent Haza című könyve.

Hallgasd meg az előző epizódokat is: AZ ELSŐ: NÁDAS PÉTER

AZ ELSŐ: DRAGOMÁN GYÖRGY

Ottlik Gézáról sokan azt tartják, hogy mindig az Iskola a határont írta, az összes szövege ennek a mára kultikussá vált regénynek a leágazása. Sokak a katonaéveik alatt forgatták, szinte mint Bibliát, Ottlik figurája és a regény számos író életére és alkotói munkájára volt fontos hatással. Ottlik matematikus volt, akinek elemi kérdése volt, hogy a valóság titkos szerkezetét nyelvileg meg lehet-e ragadni, sok minden mellett erről is szól az Iskola a határon. A regényről Németh Gáborral beszélgettem. 

A klastrom titka egyszerre fejlődésregény és szatíra, egyúttal Jane Austen egyik legvitriolosabb és legszórakoztatóbb műve. Hősnője egy antihős, legalábbis abban az értelemben, ahogy a regények általában megjelenítik a hősnőket, ő mégis a regények szűrőjén keresztül szemléli a világot.

Bár már 1803-ban befejezte, végül csak Jane Austen halála után, 1817-ben jelenhetett meg A klastrom titka, amely az író talán egyik legszemélyesebb könyve. A nyüzsgő fürdővárosban, Bath-ban és a gótikus jegyeket magán viselő northangeri kastélyban játszódó történet 17 éves hőse, Catherine Morland folyamatosan a félreértések csapdájában vergődik, melyek nagy részét saját maga gerjesztette. De mi baj lehet abból, ha életvezetési útmutatóként tekintünk egy regényre, hogyan viszonyul Austen azokhoz a karaktereihez, akik nem szeretnek olvasni, és vajon ki lehet az egész Austen-univerzum egyik legellenszenvesebb karaktere? Az Austen-projekt negyedik adásából kiderül ez is.

1962 karácsonyán fejezte be első elbeszélését, A Bibliát Nádas Péter. Húsz éves volt, újságírótanonc, még előtte állt az Egy családregény vége, az Emlékiratok könyve, a Párhuzamos történetek és a Világló részletek megírása. A szöveg először 1965-ben jelent meg az Új Írásban. Nádas Péterrel diktatúráról, az alkotói folyamat indulásáról, erőszakról, Rákosi villájáról és egy megbánt elbeszélői nézőpontról beszélgettünk.