Hogyan lehet felismerni a kiégést, mik a legfőbb tünetei? Mi változott meg a társadalomban, ami miatt ennyire sokan élnek folytonos túlhajszoltságban? Kell-e küzdeni a kiégés kultúrája ellen vagy meg kell tanulni együtt élni vele? A Könyves Magazin legfrissebb podcastjében Anne Helen Petersen Jöttünk, láttunk, elegünk van című könyve nyomán beszéltük át a témát.

A WHO két évvel ezelőtt hivatalosan is egészségügyi rendellenességnek minősítette a kiégést, definíciójuk szerint egy olyan szindrómáról van szó, amit a krónikus munkahelyi stressz okoz, amit nem kezelnek megfelelően. Az önkizsigerelés és a túlhajszoltság okozta fásult, energiahiányos állapot ma rengeteg embert érint és részben ez az oka számos más társadalmi problémának, köztük a közösségi hálók felbomlásának, az elmagányosodásnak vagy a gyerekvállalási kedv csökkenésének. Anne Helen Petersen új könyvében annak járt utána, hogy a milleniálokat miért sújtja jobban a kiégés problémája, és miért van szükség rendszerszintű változásokra ahhoz, hogy ezt a korunkra jellemző népbetegséget visszaszorítsuk. Podcastünkben személyes példákon és tapasztaltokon keresztül vitattuk meg a témát, elmeséltük, hogy nálunk hogyan szokott jelentkezni a kiégés, mik a hatásai és hogyan szoktunk megküzdeni vele. Kitértünk arra is, hogy a munka és a magánélet hogyan folyik át egymásba mostanában, hogy milyen gyerekkori előzményei lehetnek a kiégésnek, és hogy a járvány hogyan befolyásolta a munkával töltött órák számát. 

A Jane Austen életművet feldolgozó sorozatunk ötödik beszélgetésének témája az Emma, kritikusai szerint Austen legkidolgozottabb, legösszetettebb regénye. Machinációk, manipulációk, félreértések, előítéletek, valamint ezek megdőlése és kisiklása jellemzi a könyvet, aminek eszes, de elbizakodott címszereplője, a kifejezetten jó módban élő, 21 éves Emma Woodhouse a többi Austen-hősnőtől eltérően egyáltalán nem szándékozik férjhez menni.  Mivel meggyőződése, hogy sikeresen eligazodik az emberi érzelmek útvesztőiben, a legfőbb szórakozása az, hogy másokat viszont összeboronáljon. Saját értékítéletébe vetett vak hittel tép szét és csomóz össze emberi sorsokat, és csak idővel döbben rá, hogy nemcsak mások, de a saját érzelmeit sem ismeri igazán. 

Tavasszal új sorozatunk indult a Civil Rádióban, amiben arra vállalkoztunk, hogy havonta 10-12 percben összefoglaljuk, hogy szerintük mi volt a hónap legfontosabb könyves vagy irodalmi témája, a hónap könyve és a beszélgetés végén még egy adaptációt is ajánlunk.

Kollár-Klemencz László című új regényét választottuk a hónap könyvének, ami az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon és Könyvvásáron mutatkozott be. Az Öreg Banda egyszerre család- és zeneregény, egyúttal pedig Újhartyán fiktív krónikája is, aminek alapját gyerekkori emlékek, családi anekdoták, legendák, fikciók és dokumentumok adják.

Anne Helen Petersen Jöttünk, láttunk, elegünk van címmel megjelent könyve kapcsán a kiégésről, túlhajszoltságról beszélgettünk, ami ma már gyakorlatilag népbetegségnek számít, olyannyira, hogy a WHO 2019 májusában hivatalosan is egészségügyi rendellenességnek minősítette. Peterson a könyvében a milleniálok problémái felől közelít, de sokszor leírja, hogy a kiégés nemcsak őket, hanem szinte mindenkit érint.

November 1-jén volt 25 éve, hogy bemutatták Baz Luhrmann rendhagyó Rómeó és Júlia feldolgozását, úgyhogy ebből az alkalomból újra megnéztük a filmet, kíváncsian arra, vajon miként öregedett a Romeo + Juliet.

A Libri irodalmi díjas Tompa Andrea első regénye 2010-ben jelent meg A hóhér háza címen. Egy éven át írta a rendszerváltás előtti Kolozsváron játszódó regényt, amelynek főszereplője, T. A. a román diktatúrában néz szembe családja sorsával és felnövéstörténetével. Hosszú mondatokról, hóhérokról, Magyarországra költözésről, diktatúráról beszélgettünk Tompa Andreával, aki azt is elmesélte, hogyan kapcsolódik első regényéhez a 2020-ban megjelent Haza című könyve.

Hallgasd meg az előző epizódokat is: AZ ELSŐ: NÁDAS PÉTER

AZ ELSŐ: DRAGOMÁN GYÖRGY

Ottlik Gézáról sokan azt tartják, hogy mindig az Iskola a határont írta, az összes szövege ennek a mára kultikussá vált regénynek a leágazása. Sokak a katonaéveik alatt forgatták, szinte mint Bibliát, Ottlik figurája és a regény számos író életére és alkotói munkájára volt fontos hatással. Ottlik matematikus volt, akinek elemi kérdése volt, hogy a valóság titkos szerkezetét nyelvileg meg lehet-e ragadni, sok minden mellett erről is szól az Iskola a határon. A regényről Németh Gáborral beszélgettem. 

A klastrom titka egyszerre fejlődésregény és szatíra, egyúttal Jane Austen egyik legvitriolosabb és legszórakoztatóbb műve. Hősnője egy antihős, legalábbis abban az értelemben, ahogy a regények általában megjelenítik a hősnőket, ő mégis a regények szűrőjén keresztül szemléli a világot.

Bár már 1803-ban befejezte, végül csak Jane Austen halála után, 1817-ben jelenhetett meg A klastrom titka, amely az író talán egyik legszemélyesebb könyve. A nyüzsgő fürdővárosban, Bath-ban és a gótikus jegyeket magán viselő northangeri kastélyban játszódó történet 17 éves hőse, Catherine Morland folyamatosan a félreértések csapdájában vergődik, melyek nagy részét saját maga gerjesztette. De mi baj lehet abból, ha életvezetési útmutatóként tekintünk egy regényre, hogyan viszonyul Austen azokhoz a karaktereihez, akik nem szeretnek olvasni, és vajon ki lehet az egész Austen-univerzum egyik legellenszenvesebb karaktere? Az Austen-projekt negyedik adásából kiderül ez is.

1962 karácsonyán fejezte be első elbeszélését, A Bibliát Nádas Péter. Húsz éves volt, újságírótanonc, még előtte állt az Egy családregény vége, az Emlékiratok könyve, a Párhuzamos történetek és a Világló részletek megírása. A szöveg először 1965-ben jelent meg az Új Írásban. Nádas Péterrel diktatúráról, az alkotói folyamat indulásáról, erőszakról, Rákosi villájáról és egy megbánt elbeszélői nézőpontról beszélgettünk.

Tavasszal új sorozatunk indult a Civil Rádióban, amiben arra vállalkoztunk, hogy havonta 10-12 percben összefoglaljuk, hogy szerintünk mi volt a hónap legfontosabb irodalmi témája, a hónap könyve és a beszélgetés végén még egy adaptációt is ajánlunk. 

A hónap témája ezúttal a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár volt, amelyet október 14. és 17. között rendeztek meg a Várkert Bazárban. Valuska László arról beszélt, hogy 2011 óta csinálják a fesztivált és ez a hatodik vagy hetedik év, amikor ősszel is megtartják. A fesztiválnak szerinte az a vonzereje, hogy nagyon sok külföldi szerző érkezik, idén például Jón Kalman Stefánsson, Jennifer Teege és Irene Solá is ellátogatott a rendezvényre (ha lemaradtál, olvasd el tudósításainkat és ajánlóinkat itt). Szó esett a Margó-díjról is, amelyet idén Halász Rita nyert Mély levegő című könyvével.

A hónap könyve ezúttal Jennifer Teege Nagyapám engem agyonlőtt volna című kötete lett, amelyet szintén a Margón mutattak be. A félig nigériai, félig német származású szerző 38 évesen fedezte fel, hogy a nagyapja nem más, mint a szadizmusáról elhíresült náci lágerparancsnok, Amon Göth. Jennifer anyja, Monika Göth nevelőotthonba adta a kislányát, ezért ő mit sem tudott a családi múltról. A felismerés sokkjától a múlt feldolgozásának útját egy nemzetközi sikerű, megrázó könyvben írta meg, amelyről Sándor Annát kérdeztük (a bemutatóról ITT írtunk, interjúnk a szerzővel ITT olvasható).

A hónap adaptációja ezúttal A feleségem története volt. Füst Milán 1942-ben megjelent regényéből Enyedi Ildikó készített nagyjátékfilmet (interjúnk ITT olvasható). Valuska László az adaptáció vegyes fogadtatásáról beszélt és arról, miért tartja nagyon európai filmnek. „Szerintem nagy érzelmeket mozgat meg, Enyedi Ildikó igazi nagyszabású rendező” – fogalmazta meg. 

A kötelező olvasmányokról mindenkinek van élménye és véleménye. Még akkor is, ha valaki történetesen nem olvasta el őket. A Könyves Magazin szerkesztőségi podcastjében most személyes élményeinken keresztül fedjük fel, nekünk milyen élményeink, emlékeink kötődnek a kötelező olvasmányokhoz – beszélünk kudarcokról, nagy felfedezésekről, irodalmi becsípődésekről. Ez a Kötelezők szubjektív.

----more----

A kötelező olvasmányok generációk közös tapasztalata, amikről még akkor is lehet beszélni, ha valaki történetesen nem olvasta el őket. A miértek megvitatása baráti beszélgetések, internetes kommentszekciók kedvelt témája. A Könyves Magazin szerkesztői viszont jobbára elolvasták a kötelező olvasmányokat, ez kiderül legújabb podcastünkből, ami viszont nem jelenti azt, hogy ne lennének kimaradók vagy traumatikus olvasmányok, vagy épp olyan könyvek, amelyek csak évekkel később szólítottak meg minket. A beszélgetésből kiderül, hogy miből kellett olvasmánynaplót írnunk, milyen könyvek fogtak ki rajtunk, mit gondolunk az irodalmi tesztekről, mikor éreztük, hogy egyedül hagytak minket a művel, ahogy az is, hogy a Könyves olvasói melyik kötelező olvasmányokat szerették a legjobban. ----more----A kötelező olvasmányokkal kapcsolatos korábbi cikkeink:

A kötelező Bánk bán technóra válik szerethetővé

Még mindig ott tartunk, hogy minden nagy költő és író halott

Kötelező olvasmányok: legalább 60 éve ugyanarról vitatkozunk

Női írók és főhősök, akiknek ott lenne a helyük a kötelezők közt (1. rész)

Női írók és főhősök, akiknek ott lenne a helyük a kötelezők közt (2. rész)

Tíz kortárs alternatíva a kötelező olvasmányokra

Elővettük minden idők legnépszerűbb kötelező olvasmányát

NEMECSEK az nem kisbetű

A Légy jó mindhaláligot a tanároknak kellene kötelezően elolvasniuk

Závada Péter átiratában Rómeó első szerelme a drog [Kötelező]

Az odüsszeuszi férfiideál mára komikusnak hathat [Kötelező]

Závada Péter nem először nyúl Shakespeare szöveghez, az Ahogy tetszik után 2019-ben a Rómeó és Júliával dolgozott, ami Bodó Viktor rendezésében idén elnyerte a Színházi Kritikusok Céhe által odaítélt legjobb előadás díját. A szövegkönyvben szinte nem maradt eredeti Shakespeare mondat, de nem volt elég nyelvileg újragondolni a drámát, hanem a cselekményt 2021-ben is érvényessé kellett tenni. Az egyik legnagyobb kérdés Lőrinc atya szerepe volt, akinek felelőtlensége máig szinte érthetetlen, hiszen ő buzdítja a szerelmeseket az öngyilkosságra, a másik kérdés, hogy manapság létezik-e még ennyire naiv és nagy szerelem, ami végül tragédiához vezet. A két család rivalizálásának helyszíne egy Kertész utcai autómosó lett, Mercutio pedig saját démonaival, a drogokkal küzd.