A mostani adás igencsak különösre sikeredett "valaki" miatt és a megszokott menet is fel lett rúgva. Mindent meg fogtok érteni, de addig is meg kell tennem amit kér, hogy szabadulhassak innen. Nem lesz egyszerű, de addig is, elhoztam nektek A Holnap Határát. Loopra fel!

Olvastam már sok különös, fura és meghökkentő könyvet, de Michel Faber alkotása valamiért rendkívül emlékezetes volt és óriási hatással volt rám. Ugyan még nincs vége az évnek, de meg merem kockáztatni, hogy nálam az idei éve befutója a "Legjobb könyvek" versenyben. Hipnotikus, melankólikus, felkavaró és maradandó élmény.

Vannak olyan művek, amik egy életen át elkísérnek. Számomra A Holló ilyen. Számtalanszor olvastam már az évek során és ha már így alakult és amúgy is Halloween van, remek alkalom újra elővenni. És azt kell, hogy mondjam, semmit nem veszített az erejéből és pontosan akkorát üt, mint annak idején, amikor először került a kezembe.

A sorozat robog tovább, idegenek mindenhol, az M41-esek megállás nélkül szórják a muníciót. Ennyivel le is rendezhetném ezt az epizódot, csakhogy azért van még itt miről beszélni. Mivel a sorozat második része képes volt fejlődni az első részhez képest. Ha lehet, még izgalmasabb és feszesebb a sztori, de az igazi meglepetést és fejtörést ezúttal nem az Alienek fogják okozni.

A komfortzóna egy remek dolog: biztonságot ad, nyugalmat és kellőképpen ismerős vesznek körül általa. Csakhogy ezzel az a gond, hogyha nem merjük elhagyni, akkor minden alkalommal elzárhatjuk magunkat valami újtól. Sajnos így jártam én is, de végre megléptem és olyan dolgot tapasztalhattam meg, amit remélni sem mertem. A Szputnyik, szívecském! tipikusan egy olyan regény, amelyik minden alkalommal képes újat adni, annak függvényében, hogy milyen hangulatban vagyunk, mennyi idősek vagy épp milyen kérdések foglalkoztatnak. Számomra nagyon sok mindent pendített meg a könyv, amiket nagyon sokáig fogok magammal hordozni.

Itt az idő, hogy a végére járjunk, hogy hogyan sikerült végül összerántania Timothy Zahnnak a trilógia záró kötetével a sztoriját. Próbáltunk a beszélgetés során választ találni arra, hogy mennyire állja meg ma ez a széria a helyét, illetve mennyire lehet egyenként górcső alá venni az egyes részeket külön-külön vagy inkább a nagy egészre érdemes koncentrálni.

Imádom a meséket. Talán ez is segít abban, hogy meg tudjam őrizni a bennem élő gyereket. Viszont az olyan jellegű történetekért, amik újramesélnek egy klasszikust, egy másik köntösbe csavarják az eredetit, egyenesen rajongok. Az olyanok, mint a Kotnyeles Kölykök instant kedvencek tudnak lenni, ha kellő vért pumpálnak az eredetibe és új elemekkel dobják fel a sztorit. Éppen ezért voltam nagyon kíváncsi erre a könyvre, pláne, hogy a szerző a Lezárt Sír sorozat írója, ami nálam abszolút favorit.

Az adásban említett, Gideon, a Kilencedik:

https://open.spotify.com/episode/5zo4AHdez6BG5O8Hvo0gTn?si=bU0IRtm3TN-M25x28JGW_g

Mindig is szerettem az Alien univerzumát. Mondhatni komfort filmekként vannak jelen az életemben. Sőt, én az a fajta ember vagyok akinek kimondottan tetszik a harmadik rész és a negyedik gondolatára sem fintorgok. Nyilván nem Oscar-díjas alkotások, de szerintem megállják a helyüket. Node, mit lehet tenni, amikor elfogy a nézni való? Jóhogy leemelem a polcon porosodó Alien könyvek közül egyet.

Tudom, tudom! Nem volt tökéletes az első rész és elég sok olyan dologra világítottam rá, amik kissé megnehezítették számomra a zökkenőmentes olvasásélményt. De ennek ellenére jól szórakoztam a Vérrel írt Ígéretekkel. Viszont a folytatással kapcsolatban voltak elvárásaim. És sikerült-e ezeket megugrania a Karmazsin Hadjáratnak?

Nálam hivatalosan is beköszöntött az ősz, ami egyet jelent azzal, hogy jöhetnek a horror alkotások. Általában ilyenkor előkerülnek az olyan komfort produktumok, mint a Rémálom az Elm Utcában széria, vagy az Alien, videójátékos fronton a Resident Evil vagy a Silent Hill. Csakhogy kifejezetten oda vagyok az olyan alkotásokért, amik kicsit másmilyenek, mint a megszokottak. Ezért is örülök, hogy horogra akadtam a Horgokkal, mert ilyen könyvel,. de mégy csak hasonlóval sem találkoztam mostanában.