Mit tehetnek a biztosítótársaságok az ügyfél, az ügyfélkényelem érdekében, hovatovább azért, hogy megtartsák az ügyfeleket? És mi a helyzet a hazai biztosítási szektorban, keresik a digitális élményeket?
Annak, aki ritkán használja az autóját, biztosan megfordult már a fejében, hogy miért fizessen egész évben biztosítást, ha csak hétvégente, vagy még ennél is ritkábban használja. Ők valószínűleg értékelni fogják a használat alapú cascót. De valóban jobban járnak-e vele? Jó az nekünk, ha a biztosító látja, hogy milyen tempóban közlekedünk?

Hogy a biztosítókra is ráférne némi megújulás, nem kérdés, csak gondoljunk a saját szerződéseinkre, vagy beszélgessünk a szomszéddal. Néhány éve már a társaságokat is foglalkoztatja, hogy ügyfeleik akár 50%-át is elveszíthetik, ha nem használják ki a digitális transzformáció lehetőségeit, és hogy a megszokott módon és eszközeikkel többé nem képesek megfelelni a növekvő fogyasztói elvárásoknak.
Szidhatjuk a biztosítókat, hogy lassúak, hogy nehézkesek, ami igaz is, de az ő életük sem könnyű, a vonatkozó szabályzás betartása erősen rombolja az ügyfélélményt. Viszont az is kiderült, a változás elindult.

Hova korcsolyázzanak a bankok a digitális bankolásban? Foglalkozzanak-e a jövő digitális bankolását fejlesztő fintech cégekkel? Hogyan korcsolyáznak a hazai bankok?
LEMÁK Gábor kipróbálta. Egy online számlanyitáshoz 53 oldalon, 16 legördülő menün kellett “átolvasnia” magát, 19 szövegboxot kitöltenie, összesen úgy hetvenszer kattintania. Aki gyorsan olvas, az is eltölt két órát ezzel.

Nem a bankok hibája? A technológia már biztosítaná a lehetőséget a hatékonyabb bankolásra, de ezt a szabályozói környezet – még – blokkolja. Mi a megoldás, van megoldás?
Számlát nyitni 8 perc alatt, anélkül, hogy a kávédat letennéd, és felállnál a fotelből? Hitelt igényelni 9 perc alatt, és ha pozitív az elbírálás, 24 órán belül megkapni az összeget? Van még kérdés? Igen, lehetséges, de arról ne is álmodj, hogy ezt a mostani bankodtól megkapod. Soha ne mondd, hogy soha, de egy jó ideig még biztosan nem.

A hazai mobilfizetési forradalom 2009-ben a mobilparkolással kezdődött. És ezzel nem csak véget is ért, de egyelőre zsákutcának is tűnik. Nem csak Magyarországon, de nagyjából az egész világon, dacára annak, hogy már tíz magyar mobilfizetési app van a piacon, és folyamatosan jönnek az újak. Vajon igaza van Steve Jobsnak, abban, hogy a mobilfizetés irányát a felhasználók szokásait firtató piackutatásra alapozni zsákutca? És INOTAY Balázsnak és SUPPAN Mártonnak abban, hogy a mobilfizetésnek a jelenlegi formájában “lefőtt a kávé”?

Az a hír járja, hogy néhány hazai bank vadul egyeztet valamelyik gigásszal, annak mobilfizetési megoldásának magyarországi bevezetéséről. Kis lépés ez az Apple-nek, a Google-nek, vagy a Samsungnak – egyelőre nem tudni melyik lesz a befutó. Óriási lépés azonban annak a valamivel több, mint félmillió magyarnak, akik térdelő rajtban várják, hogy a pénztárcájukat eztán a telefonjukban hordhassák.
A mobilfizetés gondolata több, mint másfél évtizeddel korábban abból fakadt, hogy hamarabb vesszük észre, hogy nincs nálunk az imádott készülékünk, mint a pénztárcánk. Igazán gyökeret azonban az okostelefonok elterjedésével eresztett.
Hosszú még az út addig, hogy annak biztos tudatában indulhassunk el otthonról egy mobiltelefonnal, pénz és kártya nélkül, hogy mindenhol biztosan fizetni tudunk.

Feri fizikus. Több kereskedési algoritmust is írt. Egy ideje pedig a fintech pályán mozog. Nincs egyedül. Marcik, Barnabások, Alexek, Balázsok, Tamások, Janik fogalmazzák meg a különvéleményt és kínálnak alternatív megoldást pénzügyeink kezelésére, pénzküldésre, mobilfizetésre, megtakarításaink kezelésére stb. Kik Ők, kik alkotják ma a hazai fintech ökoszisztémát?
Lemák Gábor nemrégiben egy konferencián bankszakembereket kérdezett, hogy a világban egyébként jól ismert fintech cégeket ismerik-e? A válasz eléggé lesújtó volt, a résztvevők alig tíz százaléka válaszolt igennel. Magyar viszonylatban még döbbenetesebb a helyzet.

Rum, nádcukor, mentalevél, ásványvíz, lime és jégkocka. Külön-külön is használhatóak, de együtt olyan ízharmóniát alkotnak, aminek nehéz ellenállni. Ezek ugyanis a mojito, az egyik legkellemesebb koktél „alkatrészei”.

Prepaid kártyához jutni a világ egyik legegyszerűbb dolga. Legalábbis annak, aki tiszta lappal játszik. Bizonyos fajtáihoz elég csak néhány adatot megadni. A neveket azonban a szolgáltatók különféle listákon futtatják át, a gyanús, valamely szerv adatbázisában szereplő nevek azonnal fennakadnak. Persze előfordulhat véletlen adategyezés is, ilyenkor további, még szigorúbb azonosítás történik. Ilyen egyszerű például terroristát fogni prepaid kártyával.

Ha van pénze azért, ha nincs pénze azért, de a legtöbbünk bankol. És több az elégedetlen ügyfél, mint az elégedett, mert a bankok szeretnek visszaélni a helyzetükkel. Már nem sokáig, pár hónap és úgy válogathatod össze a banki szolgáltatásokat, mint a ruházatodat, nem mindent egy helyről, mindent onnan, ahol azt kapod, ami szeretnél. Hogy a bankok ennek örülnek-e? Nyilván nem, pedig hosszú távon ez nekik is jót hozhat.
Az Európai Unió nemrég elfogadott pénzügyi irányelve nem hogy nem vágja a fát az innovatív szolgáltatásokat nyújtó fintech cégek alatt, de a bankokat is igyekszik rávenni a megújulásra. Vajon képesek lesznek-e a hagyományos szolgáltatók megújulni, vagy egy-két évtized, és kihalnak, mint a dinoszauruszok?