A Fintech Világa legutóbbi adásában Érczfalvi András műsorvezető Suppan Mártonnal, a Peak alapítójával és Horváth Dáviddal, a Peak Payment csapatának vezetőjével beszélgetett arról, milyen fizetéselfogadási lehetőségei vannak ma egy magyar vállalkozásnak, és mi változhat a piacon 2026-ban.

A kiindulópont meglepően hétköznapi volt: egy rosszul összerakott fizetési folyamat képes tönkretenni a vásárlási élményt, legyen szó akár csak egy síbérlet online megvételéről. A beszélgetés egyik fő tanulsága már itt kirajzolódott: a payment nem pusztán technológia, hanem ügyfélélmény is, ahol a túl sok lépés, a bonyolult folyamatok és a rossz felületek közvetlenül rontják a konverziót és a felhasználói elégedettséget.

Készpénz és kártya: a magyar piac hosszú ideje kétpólusú

Magyarországon a fizetéselfogadás sokáig nagyon egyszerű képletre épült: készpénzre és kártyára. Ez egy „statikus” világ volt, mert hosszú időn át kevés valódi innováció mozgatta, és az elfogadói oldalon egy domináns szereplő, az OTP meghatározó jelenléte alakított ki kvázi egyeduralkodó helyzetet. A logika érthető: ha ugyanaz a bank áll a terminál mögött, mint amelyik a kártyát kibocsátotta, bankon belüli tranzakció jön létre, ami olcsóbb, és így a kereskedők is kedvezőbb feltételekkel találkoznak.

Ez a stabilitás fogyasztói szemmel nem feltétlenül rossz, hiszen az elfogadói költségek végső soron beépülnek az árakba, de a piac szempontjából a hosszú távú következmény az lett, hogy nehéz volt versenyre kelni, és a fejlődés is lassabb volt.

Mi változott? Megérkezett a qvik

A beszélgetés központi témája volt, hogy az elmúlt időszakban megjelent a qvik-alapú fizetéselfogadás, ami az azonnali átutalás infrastruktúrájára épít. Magyarországon 2020 óta működik az azonnali fizetés, amely ma már nem csak barátoknak utalásra vagy mobilbanki átvezetésre használható, hanem akár bolti fizetésre is. A logika egyszerű: a terminálon megjelenő QR-kód beolvasása után a vásárló a mobilbankjába kerül, ahol egy előre kitöltött utalást hagy jóvá, és a tranzakció azonnali átutalásként teljesül. Ennek igazi jelentősége nem pusztán az, hogy „van egy új opció”, hanem az, hogy ezzel egy új, kártyás tranzakcióktól részben független fizetési pálya nyílt meg.

Miért fontos ez a kereskedőknek?

Kereskedői oldalról a qvik legnagyobb vonzereje a költségcsökkentés, mert lényegesen olcsóbb lehet a kártyás fizetésnél, és nagy volumen mellett ez nagyon gyorsan látványos megtakarítássá válik. A beszélgetésben ezért is került szóba, hogy a nagy szereplőknél válik igazán érdekessé a történet: ha egy piacvezető lánc bevezeti és láthatóvá teszi ezt a fizetési formát, az bizalmat épít, a fogyasztóknak természetessé válik a használat, és idővel „leszivárog” a megoldás a kisebb kereskedőkhöz is. Magyarán a terjedés kulcsa az, hogy a nagyoknak érdekükben álljon kiajánlani a kártya mellé, és ez az érdek elsősorban a díjstruktúrából fakad.

Gyorsabb? Nem. Olcsóbb? Igen.

A műsor egyik fontos megállapítása az volt, hogy ügyfélélményben a qvik ma még nem veri a legkényelmesebb kártyás megoldásokat, különösen nem az Apple Pay jellegű fizetést, ahol néhány mozdulattal lezárul a tranzakció. A qvik esetében több lépés van, ezért önmagában attól nem lesz tömegesen népszerű, hogy „létezik”. Éppen ezért kerül képbe a kereskedők ösztönzése, leginkább a loyalty programok logikáján keresztül: ha a kereskedőnek olcsóbb, akkor pontokkal, kedvezményekkel vagy extra előnyökkel rá tudja venni a vásárlókat, hogy bizonyos helyzetekben ezt válasszák.

Emellett elhangzott az is, hogy a bankok közös gondolkodása is elindult az élmény javítására, például úgy, hogy bizonyos kereskedőket „megbízhatóként” kezelve csökkenjen a jóváhagyások és azonosítások száma, és limitbeállításokkal gyorsabb, kényelmesebb folyamattá váljon az egész.

Indul a verseny - és mindenki nyer

A qvik megjelenése az igazi változ...

Az AI ma már nem külön téma, hanem a digitális termékfejlesztés „alapzaja”. A Fintech Világa legújabb adásában Érczfalvi András Suppan Mártonnal, a Peak alapítójával és Muck Ferenccel, az ff.next társalapítójával beszélgetett arról, miért lett a design system 2026-ra alapvetés, és hogyan gyorsítja fel mindezt a generatív mesterséges intelligencia. A fő üzenet egyszerű: a design system ma már nem extra, hanem infrastruktúra, az AI-jal együtt pedig olyan tempót és munkamódszert hoz, ami átírja a fejlesztés ritmusát.

Design system: több, mint színek és gombok

A design system elsőre száraz fogalomnak tűnhet, valójában viszont a csapat egyik legfontosabb gyorsítója. Példaként gondoljunk az emojikra: nem rajzoljuk újra őket minden alkalommal, hanem egy egységes készletből „levesszük a polcról” azt, amire szükség van. A design system ugyanezt adja egy app vagy weboldal esetében: egy közös vizuális és működési keretrendszert, amiben nem kell újra meg újra ugyanazokat a döntéseket meghozni. Ennek a hozadéka nemcsak az egységesebb felület, hanem az is, hogy kevesebb vita keletkezik az ügyféllel, és több energia marad a valódi értékteremtésre a repetitív, hibalehetőségekkel teli „favágás” helyett.

A Volkswagen-alváz logikája

Muck Ferenc a Volkswagen-csoport platformstratégiáját hozta analógiának: ugyanarra az alvázra többféle autó épülhet, mégis teljesen más élményt adhat a végén. A design system is ilyen. A tévhit az, hogy csak színeket és logót cserélünk, miközben a jól felépített rendszer ennél sokkal mélyebben testreszabható. A közös alap rövidíti a fejlesztési ciklust, csökkenti a költséget, és mégis lehet belőle teljesen más terméket építeni - úgy, hogy a végfelhasználó nem azt érzi, hogy valami sablont kapott.

AI + design system: promptból prototípus

A beszélgetés legizgalmasabb pontja az volt, hogy a design system az AI számára is „iránytűvé” válik. Ha a komponenskészlet rendezett és konzisztens, akkor a generatív AI nem a semmiből próbál kitalálni mindent, hanem egy adott keretrendszerben rak össze felületeket. Elhangzott az a vízió is, hogy hamarosan elég lehet szövegesen leírni, mit szeretnénk látni - például egy bejelentkezési folyamatot megadott színekkel és logóval -, és az AI a design system elemeiből összerakja a kattintható prototípust. Ami korábban hetek-hónapok egyeztetése és tervezése volt, az most nagyon rövid idő alatt validálhatóvá válik.

“Tankerhajó-fordulás” a bankoknál és telkóknál

A bankok és telekommunikációs cégek világa azért különösen érintett, mert sokáig „tankerhajóként” működött: hosszú tervezés, hosszú fejlesztés, majd mire elkészül a termék, a piac már továbblépett. A design systemre és AI-ra épülő prototípuskészítés ezt a logikát fordítja meg. A döntéshozók gyorsabban látnak kézzelfogható anyagot, hamarabb lehet A/B tesztelni és irányt váltani, és kisebb az esélye annak, hogy a végén egy elavult koncepciót fejlesztenek le drága pénzen.

Mi lesz a juniorokkal?

Az adásban szóba került az is, hogy a repetitív feladatok eltűnésével átalakul a belépő szint. A hangsúly egyre inkább a rendszerszintű gondolkodáson van, és azon, hogy a designereknek üzleti szemléletet is fel kell venniük. Nem az a kérdés, lesznek-e pályakezdők, hanem az, hogy gyorsabban kell „bevethetővé” válniuk, mert a klasszikus, lassú betanulási modell egyre kevésbé fér bele.

A korszakváltás lényege

A beszélgetés végkicsengése szerint a design system ma már alap, nem luxus. Az AI-jal együtt pedig nem egyszerűen gyorsít, hanem új munkafolyamatot hoz: előbb prototípus és validáció, utána fejlesztés. Ez kevesebb súrlódást, gyorsabb piacra lépést és jobb döntéseket jelent. Vagyis azt, hogy a termékfejlesztés nemcsak hatékonyabb lesz, hanem életszerűbb tempóra vált a mai piaci környezetben.

A globális AI-verseny látványos fordulóponthoz érkezett. Míg 2024-ben a kínai nagy nyelvi modellek részesedése alig volt érzékelhető, 2025-re már közel 30 százalékot hasítottak ki a globális piacból. Ráadásul nemcsak felzárkóztak az amerikai élmezőnyhöz, hanem árban is komoly nyomást helyeztek a piacra. A Fintech Világa legújabb adásában Érczfalvi András Suppan Mártonnal, a Peak alapítójával és Sajtos Istvánnal, a PeakX vezetőjével beszélgetett arról, mit jelent ez a fordulat Európa és a vállalatok számára.

30% - de főként hazai pályán

A növekedés mögött elsősorban a kínai és ázsiai belső piac robbanása áll. A kínai lakosság korábban kevésbé használta az AI-eszközöket, 2025-re viszont tömegesen kezdte el alkalmazni őket. Ha ehhez hozzávesszük Ázsia demográfiai súlyát, a 30 százalék már kevésbé meglepő.

A geopolitika tovább erősíti ezt a folyamatot. Az amerikai piacon nem használhatók kínai modellek, Kínában pedig nem elérhetők az amerikai megoldások. A két blokk lényegében saját ökoszisztémát épít, ami mesterségesen is gyorsítja a belső terjedést. A számok mögött azonban valós felhasználók és valós adaptáció áll.

Európa: szabályozásban erős, de nagy a technológiai függőség

A beszélgetés egyik kulcsállítása, hogy Európa gazdasági és technológiai ütközőzónává vált. Miközben az EU szigorú szabályozási környezetet teremtett a GDPR-ral és az AI Acttel, az infrastruktúra döntően nem európai kézben van. A cloudpiac túlnyomó része amerikai hyperscalerekre épül, ami adatszuverenitási kérdéseket vet fel, különösen a Cloud Act fényében.

Az ellentmondás nyilvánvaló: az EU szigorú normákat állít, de közben a technológiai motorok az Egyesült Államokban és Kínában működnek. A vállalatok ezért gyakorlatilag rákényszerülnek arra, hogy külső technológiára építsenek.

Le lehet kapcsolni a villanyt?

A függés nem feltétlenül drámai formában jelenik meg. Sokkal reálisabb forgatókönyv, hogy egy új modell nem válik elérhetővé az EU-ban, vagy az árak emelkednek jelentősen. A felhasználók már most is tapasztalhatják, hogy bizonyos AI-funkciók késve vagy egyáltalán nem érkeznek meg Európába. Ez a kitettség üzleti szempontból komoly kockázat, különösen akkor, ha egy vállalat kritikus folyamatait egyetlen külső szolgáltatóra építi.

A kiút: nyílt forráskód és saját infrastruktúra

Az egyik lehetséges megoldás a nyílt forráskódú modellek alkalmazása. Mind amerikai, mind kínai oldalon léteznek olyan modellek, amelyek saját európai infrastruktúrán futtathatók. Ez nem ideológiai, hanem kontrollkérdés: ha a vállalat saját szerveren, saját adatkezelési keretek között működteti a modellt, csökkenti a geopolitikai és szolgáltatói függést. Ez azonban technológiai és pénzügyi felkészültséget igényel, nem pusztán egy gyors implementációt.

Mit tudnak valójában a kínai modellek?

A PeakX saját mérési rendszere a magyar Nemzeti Kompetenciamérés feladataival tesztelte a modelleket, nem laboratóriumi benchmarkokkal. Az eredmények szerint a kínai modellek teljesítménye csak néhány százalékkal maradt el a top amerikai modellek mögött, miközben költségben akár 80–90 százalékos előnyt is mutattak. A különbségek ráadásul finomhangolással tovább csökkenthetők, ami azt jelenti, hogy a minőségi rés gyorsan záródhat.

Árháború és geopolitikai játszma

A kínai térnyerés nem csupán technológiai verseny, hanem geopolitikai küzdelem is. Szankciók, exportkorlátozások és piacszabályozási döntések alakítják a mezőnyt. Ugyanakkor a verseny árleszorító hatása a vállalatok számára kedvező lehet, ha tudatosan választanak technológiát. A kérdés már nem az, hogy melyik modell a legjobb, hanem az, hogy melyik illeszkedik leginkább az adott felhasználási célhoz és kockázati profilhoz.

Európa szerepe és az integrátorok felelőssége

Európa jelenleg inkább szabályozási, mint technológiai vezető szerepet tölt be. A valódi...

Londonban járni önmagában is inspiráló élmény, de amikor az ember Európa legnagyobb oktatástechnológiai expóján, a BETT (British Educational Technology Show) Londonon vesz részt, akkor egész másként kezd gondolkodni a jövőről. A Fintech Világa legutóbbi adásában Érczfalvi András műsorvezető Suppan Mártonnal, a Peak alapítójával beszélgetett a konferencián szerezett tapasztalatokról, hogy mit láttak és mit tanultak, illetve hogy miért lehet sorsdöntő az oktatás jövője szempontjából az, ami most történik a mesterséges intelligencia körül.

Egy expó, ami minden eddigit felülírt

A BETT nem csak egy konferencia. Az Excel London hatalmas területén megrendezett esemény Európa legnagyobb, globálisan is meghatározó oktatástechnológiai találkozója. Suppan elmondása szerint számára különösen érdekes volt a helyszín, hiszen fintech karrierje is innen indult több mint egy évtizeddel ezelőtt - ám most valami egészen mással szembesült.

Míg a korábbi fintech expók is nagynak számítottak, a BETT ezekhez képest négy-ötször akkora volt. Több száz (egyes becslések szerint 650–850 kiállító) próbálta bemutatni, hogyan gondolkodik az oktatás jövőjéről. Hardverek, szoftverek, platformok, adminisztrációs rendszerek, tanulást támogató megoldások - gyakorlatilag minden, ami az iskolák világához kapcsolódik. És igen: volt magyar stand is, több kifejezetten ígéretes hazai oktatási innovációval.

Miért ment a Peak a BETT-re?

Bár a Peak neve elsősorban fintech megoldásokhoz kötődik, a londoni út nem elsősorban pénzügyi fókuszú volt. A cégcsoport AI-üzletágán, a PeakX-en belül ugyanis már több, aktívan futó oktatási mesterséges intelligencia projekt is működik.

A cél egyértelmű volt:
– visszamérni a piacot,
– megnézni, hogy a Peak stratégiája mennyire előremutató,
– és felmérni, hogy hol tartanak a nemzetközi versenytársak.

A Peak olyan hiperperszonalizált oktatási platformokon és AI-ügynökökön dolgozik, amelyek a tanulási folyamatot teljesen a diák igényeihez szabják - tempóban, formátumban és módszertanban is. A nagy kérdés tehát az volt: előrébb járnak, lemaradásban vannak, vagy fej-fej mellett haladnak a piaccal?

Meglepő válasz: az AI az oktatásban még gyerekcipőben jár

A válasz sok szempontból megnyugtató - és egyben riasztó is. Bár a mesterséges intelligencia szinte minden standon megjelent valamilyen formában, Suppan szerint az oktatási AI-megoldások többsége még rendkívül kezdetleges. Kevés igazán komplex, rendszerszintű megoldást láttak, inkább egy-egy részproblémára fókuszáló eszközöket.

Ez azt jelenti, hogy a Peak iránya kifejezetten erősnek tűnik. Ugyanakkor a piac éhes az egyszerűbb, gyorsan bevezethető megoldásokra is.

Fintech az iskolában: szűk, de izgalmas piac

A BETT-en fintech cégek is feltűntek, elsősorban az iskola–szülő–diák hármas pénzügyi folyamataira fókuszálva. Ilyen volt például a ParentPay, amely több tízezer iskolát és milliós felhasználói bázist szolgál ki az Egyesült Királyságban.

Ezek a megoldások az iskolai befizetéseket, kirándulásokat, étkezéseket, biztosításokat kezelik. Egy olyan piacot, amely Közép-Kelet-Európában gyakorlatilag nem létezik, miközben Nyugat-Európában teljesen természetes.

Big Tech háború az iskolákért

A kiállítók között természetesen ott volt a Big Tech teljes arzenálja: Google, Microsoft, Apple és Amazon. Suppan szerint kifejezetten látványos volt a Google–Microsoft rivalizálás, amely az oktatási intézményekért zajlik.

Az iskolák nem csupán felhasználók, hanem hosszú távú belépési pontok: aki ott nyer, az évtizedekre beágyazódik. Nem véletlen, hogy a cégek eszközökkel, támogatásokkal, komplett ökoszisztémákkal próbálják „levenni a lábukról” az intézményeket.

Az izlandi példa: amikor a diák dönt

A beszélgetés egyik legerősebb része az izlandi oktatási modell bemutatása volt. Ott a diákok nem kész...

A Fintech Világa legújabb adásában Érczfalvi András műsorvezető Suppan Mártonnal, a Peak alapítójával és Krocsek Attilával, a BlockBen vezérigazgatójával beszélgetett arról, hogyan forgatja fel gyökeresen az európai kriptopiacot az új MiCA-szabályozás, és hogy milyen hatása van az SZTFH-rendeletnek itthon. Szó esett piaci kivonulásokról és túlélési stratégiákról, a BlockBen mögött álló nyolc év munkájáról, valamint arról is, miért lehet a szabályozás most először nem fék, hanem versenyelőny a felkészült kriptoszolgáltatók számára.

Vérfürdő vagy megtisztulás? – átalakulóban az európai kriptopiac

A számok önmagukért beszélnek. Egy évvel ezelőtt még nagyjából 3000 kriptoszolgáltató működött bejelentett formában az Európai Unióban. A MiCA rendelet hatálybalépésével ez a szám pár száz környékére zsugorodott, és a következő hónapokban tovább csökkenhet.

Ez egyszerre drámai és felszabadító folyamat. Egyrészt – ahogy Krocsek Attila fogalmazott – vérfürdő azoknak, akik nem készültek fel, hiszen még a világ legnagyobb forgalmú kriptotőzsdéi közül is van olyan, amely sehol Európában nem tudott MiCA-engedélyt szerezni. Másrészt viszont tisztulás azoknak, akik a kezdetektől fogva komolyan vették a pénzügyi, jogi, IT- és compliance-követelményeket.

Nyolc év munkája egyetlen engedélyben

A BlockBen története ebben a környezetben különösen tanulságos. Bár a MiCA-engedély megszerzése formálisan 7–8 hónapos eljárás, Attila szerint valójában nyolc év munkája sűrűsödött bele ebbe a döntésbe. A cég már indulásától átláthatóan működött, euró kapcsolattal rendelkezett, és megfelelt azoknak az elvárásoknak, amelyek most hirtelen kötelezővé váltak mindenki számára.

A lett felügyelettől megszerzett engedély ráadásul EU-s passporting jogot biztosít, vagyis a BlockBen az egész Európai Unióban jogosult kriptoeszköz-szolgáltatásokat nyújtani. Ez az a pont, ahol a szabályozás nem korlátoz, hanem piacot nyit.

MiCA mint befektetés: jobb hozam, mint a bitcoin?

A MiCA-engedélybe való befektetés az elmúlt évtized egyik legjobb üzleti döntése volt azok számára, akik meglépték – hangzott el az erős mondat a beszélgetés során. Ha a 3000 szereplőből végül csak 100–200 marad:

• a piaci torta harmincszorosára nő az engedéllyel rendelkező cégek számára,
• miközben a kriptopiac egészének növekedési üteme az EU-ban évi 10–30% között mozoghat.

Nem véletlen, hogy a BlockBen körül hirtelen megélénkült az érdeklődés – üzleti és befektetői oldalról egyaránt.

Magyarország mint tesztpiac

Bár a BlockBen európai szereplővé vált, Magyarország továbbra is kulcsszerepet játszik a stratégiában. A budapesti központ nemcsak operatív bázis, hanem kísérleti terep is. Itt lehet ugyanis gyorsan validálni üzleti modelleket, és innen lehet továbbvinni a sikeres megoldásokat az EU-s piacra. A kelet-európai régióban a kriptopiac növekedési potenciálja még nagyobb, mint Nyugat-Európában, különösen akkor, ha az intézményi tőke is megérkezik.

SZTFH-rendelet: sokkhatás után kivárás

A beszélgetés végén szó esett az új magyar SZTFH-rendeletről is, amely a tranzakció-validátori szerepkör bevezetésével sokkolta a piacot. Több szolgáltató azonnal kivonult, míg mások a kivárásra játszanak.

A piac azonban lassan alkalmazkodni látszik: már van engedélyezett magyar validátor, a szolgáltatók szerződésekkel visszatérhetnek, a kezdeti pánikot pedig fokozatosan felváltja az üzleti racionalitás.

A teljes adás az alábbi Spotify linken elérhető.

A Fintech Világa legújabb adásában Érczfalvi András műsorvezető, Suppan Márton, a Peak alapítója és Siklós Bence, a Peak tanácsadója a fintech szektor jelenleg egyik legforróbb témáját vesézték ki alaposabban: a predikciós piacokat.

Mi az a predikciós piac – és miért nem egyszerűen szerencsejáték?

A predikciós piacokat gyakran nevezik „jós piacoknak”, de ez félrevezető. A támogatók szerint ugyanis ezek nem a szerencséről, hanem az információról szólnak. A lényege egyszerű: egy jövőbeli eseményhez tartozik egy kontraktus, amelynek az ára azt tükrözi, hogy a piac szerint mekkora az esélye annak, hogy az esemény bekövetkezik.

Ha egy esemény esélyét 80 százalékra árazzák, akkor egy kontraktus nagyjából 80 centbe kerül. Ha az esemény valóban megtörténik, a kontraktus 1 dollárt ér. Ha nem, akkor nullát. A különbség a nyereség - vagy a veszteség.

A kritikusok szerint ez nagyon hasonlít az online szerencsejátékhoz. A védelmezők viszont azt mondják: ez egy információ-aggregációs mechanizmus, amely sok ezer, egymástól független szereplő tudását sűríti egyetlen számban – az árban.

A Kalshi és a Polymarket: milliárd dollárok pörögnek

A téma aktualitását jól mutatja, hogy a Kalshi nevű predikciós piaci platform néhány év alatt a szektor zászlóshajójává vált. Tavaly nyáron még „csak” 2 milliárd dollárra értékelték, azóta azonban újabb tőkebevonásokkal 11 milliárd dolláros értékelésig jutott. Mellette a Polymarket is egyre nagyobb forgalmat bonyolít, különösen politikai és geopolitikai események kapcsán. Ez nem niche játék többé: intézményi pénz, nagy fintech-platformok és tömegek jelennek meg ezeken a piacokon.

Amikor valaki túl jól tudja, mi fog történni

A beszélgetés egyik legizgalmasabb példája egy friss geopolitikai eset volt. Egy Polymarket felhasználó január 2-án nem kis összeget tett arra, hogy a venezuelai elnököt, Nicolas Madurót 24 órán belül elfogják - miközben a piac ezt mindössze 16–18% eséllyel árazta. Az esemény bekövetkezett, a fogadó pedig ötszörös–hatszoros nyereséggel szállt ki. Az ilyen eseteknél óhatatlanul felmerül a kérdés: ez még kollektív bölcsesség, vagy már bennfentes kereskedelem?

A predikciós piacok egyik nagy kockázata éppen ez: ha valaki információs előnyben van, vagy elég nagy tőkével rendelkezik, torzíthatja az árakat és a narratívát.

Jobbak lehetnek, mint a közvélemény-kutatások?

Gyakori érv a predikciós piacok mellett, hogy „itt pénz van a vélemény mögött”, nem csak egy telefonos válasz. A közvélemény-kutatásokkal való párhuzam azonban félrevezető lehet. Egy választó például szavazhat A jelöltre, de közben azt gondolhatja, hogy B jelölt fog nyerni.

A predikciós piacon nem azt mondja meg, mit szeretne, hanem azt, mit tart valószínűnek. Ettől árnyaltabb képet adhat, de nem feltétlenül „igazabbat”. A valóság sokszor a különböző módszerek átlagában rajzolódik ki.

Peer-to-peer fogadás: nem a ház ellen játszol

Fontos különbség a klasszikus szerencsejátékhoz képest, hogy a predikciós piacokon nem a ház ellen fogadsz. A platform csak közvetítő: akkor tudsz nyerni, ha a másik oldalon valaki mást gondol a jövőről, mint te.

Ez a peer-to-peer logika csökkenti a szolgáltató kockázatát, miközben a bevétele biztos: minden tranzakcióból lecsíp egy keveset. Innen nézve a platformnak nem az a legfontosabb kérdés, hogy ki nyer, hanem az, hogy minél nagyobb legyen a forgalom.

Fintech-integráció: vonzó funkció vagy üzleti öngól?

Nem véletlen, hogy olyan nagy nevek, mint a Robinhood, a Coinbase vagy az Interactive Brokers is kísérleteznek predikciós piaci funkciókkal. A kérdés inkább az: megéri-e hosszú távon? Egy ilyen feature eleinte vonzó lehet, ami pörgeti az aktivitást, de ha a felhasználók sorra elveszítik a pénzüket, gyors lemorzsolódáshoz vezethet. Ez a dinamika ismerős lehet a BNPL-ből, a k...

A Fintech Világa legújabb adásában Érczfalvi András műsorvezető ezúttal Suppan Mártonnal, a Peak alapítójával és Siklós Bencével, a Peak tanácsadójával ült le, hogy végigvegyék, mik lesznek azok a főbb trendek, amik meghatározzák a fintech szektor 2026-os évét.

Agentic AI: amikor az AI nem csak válaszol, hanem cselekszik

2026-ban a fintech szektor egyik kulcsszava kétségtelenül az agentic AI. Ezek olyan AI-szoftverek (ügynökök), amelyek nem csupán javaslatokat adnak, hanem folyamatokat visznek végig, lépéseket tesznek, döntési pontokat kezelnek - mindezt ma már pénzügyi területen is. Itt már rég nem arról van szó, hogy az AI „szöveget ír” vagy „összefoglal”. Az AI ügynökök ma már képesek back-office folyamatok autonóm támogatására (például tranzakcióegyeztetés), csalások észlelésére, hitelkérelmek feldolgozására, sőt: a jövőben akár proaktív pénzügyi menedzserként is működhetnek.

A beszélgetés során felvetődött, hogy a bankok elképesztő adatmennyiségen ülnek, mégis sok ügyfél élménye az, hogy a bankja „szinte semmit sem tud róla” - vagy legalábbis nem úgy használja az adatot, hogy annak értelme legyen. 2026-ban a verseny fókusza pedig egyre kevésbé az árazás vagy a kamat lesz, sokkal inkább az ügyfélélmény: ki tud kényelmesebb, okosabb, személyre szabottabb élményt adni.

Itt jön a képbe az agentic AI ígérete: előre jelezni a problémát, és jókor a jó megoldást felkínálni, például egy vállalkozásnál a közelgő likviditási gondot.

A Peak tapasztalatai

A Peak tapasztalata alapján a pénzintézeteknél „csatasorba állított” AI agentek jelentős része nem is ügyféloldalon dolgozik, hanem a felszín alatt: gyorsítja a belső munkát, segíti az információhoz jutást, és hatalmas “dokumentumtengerben” keres vissza.

A legtanulságosabb sztori egy olyan belső asszisztens bevezetése volt, ahol az AI a dokumentumokból válaszol a kollégáknak. Bár ez elsőre egyszerűnek hangzik, a valóságban a termékek évek alatt annyiszor módosultak (moratórium, szerződésmódosítások, feltételek változása), hogy a hivatkozások és verziók már követhetetlenek.

Amikor egy ilyen rendszernél a visszatesztelés „csak” 76 százalékos pontosságot mutatott, az ok nem az volt, hogy az AI rossz, hanem hogy a belső policyk eltértek attól, amit az ügyfél valóban aláírt. Innen jött egy új felismerés: az AI nemcsak automatizál, hanem láthatóvá teszi a szervezetben lévő ellentmondásokat. És ebből akár külön termék is születhet: „policy-javító” AI, amely kiszűri a belső működés inkonzisztenciáit.

Fordul a kocka: az inkumbensek előzhetnek

A beszélgetés egyik megállapítása, hogy az agentic AI akár az inkumbenseknek kedvezhet. Miért? Mert mára a nagyobb fintech szereplők is felhalmoztak egyfajta „legacy-t”: 10–15 évnyi működés után náluk is vannak örökölt rendszerek, adósságok, rossz döntések. Aki viszont kivárt, és most lép jól, akár kanyarban előzhet.

Embedded finance: pénzügy ott, ahol épp szükség van rá

A második trend, ami 2026-ban szintén nagyot mehet, az embedded finance, vagyis a beágyazott pénzügyek. Röviden: amikor a pénzügyi szolgáltatás nem külön banki csatornán jelenik meg, hanem a platformélmény természetes része lesz.

A beszélgetés alapján a valódi ígéret a bonyolultabb, üzletvezetési környezetekben van: vállalkozói platformok, ökoszisztémák, ahol a pénzügyi termék a megfelelő pillanatban jelenik meg.

Az embedded finance lényege nem az, hogy „mindenhol bankolunk”, hanem hogy akkor kapunk ajánlatot, amikor tényleg szükségünk van rá: például amikor likviditási problémánk alakul ki, vagy finanszírozási rés keletkezik.

Stablecoinok: a fizetési infrastruktúra új paradigmája

A harmadik trend - a stablecoinok - szintén nagy súlyt kapott a beszélgetésben. És nem azért, mert egy divatos kriptós téma, hanem mert a stablecoinok immár rendszerszintű kérdéssé váltak.

Siklós Bence egy erős állítás...

A Fintech Világa legújabb adásában Érczfalvi András műsorvezető Suppan Mártonnal, a Peak alapítójával és Sajtos Istvánnal, a Peak AI üzletágának vezetőjével beszélgetett a generatív mesterséges intelligencia piacot meghatározó trendekről. A diskurzus messze túlmutatott a szokásos „AI-hype” kérdéseken: szó esett befektetési trendekről, munkaerőpiaci átalakulásról, információfogyasztási sokkról – és arról is, hogy az emberi gondolkodás hogyan változik visszafordíthatatlanul.

Az AI mint befektetési mágnes

Suppan Márton egy londoni befektetési bankárral folytatott friss beszélgetést idézett fel, amely jól mutatja a globális pénzpiaci hangulatot: 2025-ben gyakorlatilag minden tőke az AI-hoz kötődő vállalatok felé áramlik, miközben minden más szektor – legyen szó bankokról, energetikáról vagy iparról – háttérbe szorul.

Nem azért, mert mindenki biztos benne, hogy ez a legokosabb stratégia, hanem mert mindenki ezt csinálja. Ez klasszikus önbeteljesítő jóslat: ha a befektetők jönnek, az árfolyamok nőnek, ami újabb befektetőket vonz. Az AI így valódi „pénzügyi mágnessé” vált.

Meghaladja-e az AI az emberi intelligenciát?

Az egyik leggyakrabban feltett kérdés – és talán a leginkább félreértett is. Sajtos István szerint ma már sokkal óvatosabban fogalmaznak azok is, akik korábban konkrét éveket jósoltak az „ember feletti AI” megjelenésére.

„Nem az a kérdés, hogy meghaladja-e az embert, hanem az, hogy melyik embert és miben.”

A kép inkább a specializált AI agentek irányába mutat: olyan mesterséges intelligenciák jelennek meg, amelyek egy-egy jól körülhatárolt területen - jogi elemzésben, pénzügyi modellezésben, kódírásban vagy ügyfélszolgálati automatizmusokban - már ma is felülmúlják az emberi teljesítményt.

Az általános, „mindent tudó” mesterséges intelligencia viszont még messze van. A GPT-3 és GPT-4 közötti ugrás kivételes volt: ez a fejlődési sebesség nem tartható fenn. Konszolidáció jön, nem robbanás.

Nem egy AI kell, hanem sok – mint egy jól működő szervezetben

A beszélgetés egyik legerősebb gondolata az volt, hogy az AI-t nem „svájci bicskaként”, hanem munkatársakként érdemes elképzelni.

Ahogy egy cég sem egyetlen polihisztorra épül, úgy az AI esetében sem működik az „egy megold mindent” logika. A jövő a különböző, célzott AI agentek összekapcsolásáról szól – amelyek ugyanazon adatvagyonra támaszkodnak, képesek egymással kommunikálni, és jól definiált feladatokat látnak el.

Ennek egyik legnagyobb akadálya nem is maga az AI-technológia, hanem az adatok állapota: széttöredezett, silószerű, strukturálatlan adatvagyonra nem lehet csodát építeni.

Amikor az AI felfalja a saját „szülőjét”

Az adás egyik legérdekesebb paradoxona a tartalomipart érinti. A nagy nyelvi modellek – részben – a Wikipedia és a nyílt web tartalmaiból tanultak. Most viszont éppen ezek a platformok szenvednek.

A Wikipedia forgalma 23–24%-kal csökkent az elmúlt időszakban, döntően a keresőforgalom visszaesése miatt. Ha a Google keresési találatai felett AI által generált összefoglaló jelenik meg, a linkek átkattintási aránya akár 60%-kal is visszaesik.

A felhasználók már nem forrásokat akarnak, hanem válaszokat. Ez radikálisan átalakítja a médiát, a webshopokat, a tudásmegosztást – és a teljes figyelemgazdaságot.

Információtömeg és a kritikus gondolkodás válsága

A hatékonyságnövekedés ára az információs túlterhelés. Az AI lerövidíti az információhoz jutás útját, de nem ad automatikusan jobb megértést. A beszélgetés egyik legfontosabb tanulsága: az emberek egyre kevésbé ellenőrzik az információkat, és egyre inkább elfogadják az AI válaszait végső igazságként. A kritikus gondolkodás és a forráselemzés így nemhogy elavuló készség, hanem kulcskompetencia lesz – a munkaerőpiacon és a mindennapi életben egyaránt.

AI mint lelki támasz – és függőség?

z év első Fintech Világa adása nem a szokásos lendülettel indul: fáradt péntek, újévi visszazökkenés, de közben a stúdióban ott van a két Sparks-kiadványból a második, az AI fókuszú Fintech Sparks. Érczfalvi András műsorvezető, Suppan Márton, a Peak alapítója és Siklós Bence, a Peak tanácsadója ezúttal arról beszélgetnek, hogy mit mutat meg 2025 az AI-piacról. Kik a nyertesek-vesztesek, és miért érezzük úgy, hogy „ez az év nem egy év volt, hanem legalább három”.

A Sparks kulisszatitka: mennyi anyag, mennyi idő, mennyi AI?

A „hogyan készült” blokk: a korábbi Sparksok statikus PDF-ek voltak (80–100 dia). Az idei webes formátum viszont tartalomban úgy nőtt meg, hogy külön-külön is kb. 200 diának felelne meg – vagyis összesen ~400 dia anyag.

Bence ráadásul konkrét eszközt is mond: a Replit nevű, ügynök-alapú AI segített összerakni az oldalt. Nem csak szöveget generál, hanem „megcsinálja a munkát”: prompt alapján felépít, átrendez, módosít – jellemzően pár perces iterációkkal.

ROI a valóságban: gyorsabb munka ≠ automatikus megtérülés

A műsor ráfordul arra a problémára, ami sok cégnél most jön ki: a generatív AI valóban tud időt spórolni, de a megtérülés sokszor nem fordul át automatikusan.

A kulcsmondat: a szervezetek (HR/controlling) nincsenek felkészülve arra, hogy mérjék és visszacsatornázzák az így felszabaduló kapacitást. Ha egy feladat 5 óra helyett 2 óra, attól még nem biztos, hogy:

• van kijelölt folyamat a „plusz 3 óra” újratöltésére,
• a kolléga kap új feladatot,
• a cég valóban „realizálja” a spórolást.

Közben viszont van egy fontos „puha” hozadék: jobb élmény dolgozni, könnyebb a toborzás, „szexibb” a cég. Csak ezt ritkán írják bele a ROI táblázatokba.

AI-nyertesek 2025-ben: a nagy trió és egy fontos kivétel

A nyerteseknél nem érkezik nagy csavar: Google, OpenAI, Anthropic az első sorban. De van egy izgalmas negyedik is: a Hugging Face, mint nyílt platform lehetővé teszi, hogy kisebb szereplők is építkezzenek milliárdos modelltréning nélkül.

Konkrét számok is elhangzanak (fejlesztők, modellek/adathalmazok, értékelés, bevételi sáv), és a Google év végi hajrája a Gemini fejlesztésével.

AI-vesztesek: amikor a hype találkozik a valósággal

A vesztesek blokk hozza a klasszikus tanulságot: nem elég a nagy név - például ex-Apple mérnökök - és nem elég a sok pénz.

Kiemelt sztori a Humane AI Pin: látványos vízió, képernyő nélküli „jövőkütyü”, aztán a piac visszajelzése: nem működik jól. 

A végjáték pedig még beszédesebb: felvásárlás jóval alacsonyabb áron, termékek visszavonása – tankönyvi példa arra, hogy az AI köré épített hardware-nél a „wow” nem helyettesíti a használhatóságot.

„Mikor győz le minket az AI?” – szorongás helyett józan keretezés

Előkerül a nagy kérdés is: AGI (Artificial General Intelligence), „legyőzés”, időtávok – és ezzel szemben a műsor üzenete kifejezetten földhözragadt:

• a technológia fejlődik, de közben az emberiség is alkalmazkodik,
• szkeptikusnak lenni oké, szorongani felesleges,
• a hangsúly a jó használaton van.

Ebbe a vonalba illeszkedik az a példa is, hogy az OpenAI-nál az AgentBuilder fejlesztésében már jelentős szerepe volt a kódoló AI-nak (az „AI már önmagát építi” gondolatkör).

Magyar piac: 90% használat, 7–8% „éles” vállalati AI

Az adás egyik legfonto...

A Fintech Világa legújabb adásában Érczfalvi Ándrás műsorvezető és Suppan Márton, a Peak alapítója Siklós Bencét, a Peak tanácsadóját látja vendégül. Az adás középpontjában a Peak friss fintech piaci kiadványa, a Fintech Sparks 2025: az éves nagy leltár, ahol toplisták, statisztikák, nyertesek, vesztesek, botrányok és trendek egyetlen, könnyen böngészhető csomagban állnak össze.

A Sparks idén más lett: nem PDF, hanem interaktív élmény

Az adás egyik fő sztorija maga a formátumváltás: a Sparks korábban klasszikus PDF-ként élt, idén viszont egy kattintható, webes felületté alakult. A beszélgetésből kiderül, miért számít ez valódi szintlépésnek, hogyan tette ezt megfizethetővé a mesterséges intelligencia, és mi az a fajta plusz érték, ami korábban milliós fejlesztési tétel lett volna. A kiadvány bővül emellett egy AI Asszisztenssel is, akivel beszélgetni lehet majd a fintech piacról. Vagyis a Sparks nem csak olvasmány, hanem interaktív tudásbázis.

Botrányok, hackek, memecoinok: a 2025-ös év sötétebb fejezetei

A karácsonyi hangulat ellenére az év összképe nem csak ünnepi: előkerülnek az idei nagy adatszivárgások és hekkertámadások. Köztük egy történelmi léptékű belépési adat-kiszivárgás, valamint a kriptovilág egyik legnagyobb rablása, amely még a „biztonságosnak hitt” hidegtárcás logikát is új megvilágításba helyezi. 

És persze nem marad ki a politikai-kripto szappanopera sem: Trump és Melania memecoinjaival a beszélgetés rávilágít arra, hogyan működik a hype, mit jelent a likviditás „eltűnése”, és miért kerül elő újra és újra a bennfentes kereskedés gyanúja.

Magyar fintech kép: stabil 200+ cég, de kevés friss alapítás

A műsorban külön blokkot kap a hazai piac: a Sparks alapján a magyar fintech ökoszisztéma nagyjából 200–210 cég körül stabilizálódott. Ez elsőre akár jó hír is lehet, de az adásban megjelenik a kérdés: ez a stabilitás valódi erő, vagy inkább azt mutatja, hogy kevés az új alapítás, és inkább konszolidáció, felvásárlás, összeolvadás és csődök formálják a térképet. A kép árnyalt: nem omlik össze a piac, de nem is robban.

Revolut–kripto: miért fagyasztották, miért nyitották újra, és miért zárják be mégis?

A beszélgetés egyik legélesebb része a Revolut kriptós döntéssorozata: befagyasztás, részleges visszaengedés, majd a szolgáltatás megszüntetésének bejelentése. Szóba kerül a MiCA-licenc, a magyar validációs bizonytalanság, és az is, hogy egy ekkora szereplő miért nem engedheti meg magának a szabályozási kockázatot – még akkor sem, ha a döntés sok magyar ügyfélnek frusztráló. A műsor egyértelműen felteszi a kérdést: a magyar szabályozási szigor vajon mennyi innovációt tolhat ki az országból.

Kik voltak a nyertesek 2025-ben?

Az év végi mérleg másik serpenyője is előkerül: idén sem maradtunk ikonikus nyertesek nélkül. A beszélgetésben szó esik olyan nevekről, amelyek évek óta stabilan hozzák a növekedést, és olyanokról is, amelyek most váltak igazán figyelemre méltóvá – például egy afrikai neobank, amely hosszú évek után lett nyereséges, miközben felhasználói bázisa sokszorosára nőtt. A nagyoknál pedig továbbra is zajlik a „szuperszereplők” versenye: értékeltség, volumen, globális terjeszkedés, és az örök kérdés, hogy mikor lehet majd egyes nevekre tőzsdén is rárepülni.

Hol éred el, é...