Csak pár éve fordult a színészet felé, de már emlékezetes alakítást nyújtott minden idők legjobb magyar tévésorozatában, illetve az Oscar-díjas Saul fia rendezőjének második filmjében is. Gyerekkorában folyamatosan videózta az anyukája, az erdő közepén nőtt föl, a drámasuliban egy teljes éven át nem szóltak hozzá az osztálytársai. Tévériporternek tanult, amikor megkapta a kiismerhetetlen Dóra szerepét az Egynyári kalandban, aztán a Viszkis barátnőjére maga Antal Nimród nézte meg, de végül más lett a befutó. Nemes Jeles László egy hónapokig tartó folyamat végén választotta ki a Napszállta második legfontosabb női figurájának megformálására. Evelin elárulta, mi volt az a zeneszám, amit megszállott módjára hallgatott újra és újra a forgatás szüneteiben, nem tudtuk rávenni viszont, hogy szavalja el azt a Szabó Lőrinc-verset, amivel tarolt a castigon. Megvitattuk a Napszállta kiábrándító fogadtatását, méltatlankodtunk azon, hogy senkinek nem hozott újabb lehetőségeket a film, és épp kanyarodtunk volna rá Evelin lelkének a kitárgyalására, amikor áramszünet miatt hirtelen vége szakadt az adásnak, így azt már nem tudtuk megkérdezni, mikor halt ki belőle a naivitás.

Kis Hajni filmográfiája ugyan nem hosszú, viszont annál nagyszerűbb alkotásokat tartalmaz: a diák-Oscar-jelölt Szép alak című kisfilmjével került a köztudatba 2016-ban, amely egy gimnáziumi takarítónő vonzalmát mutatja be egy fiatal kosaras lány iránt, azóta pedig már láthattuk SZFE-s diplomafilmjét, a Zsurzs Kati főszereplésével készült Last Call-t, ebben pedig egy idős nő készül maga mögött hagyni addigi életét, hogy külföldre utazzon a lányához. A két kisfilm sorra nyerte a díjakat, így nem is volt olyan meglepő, hogy a Filmalap Inkubátor Programján nyert támogatást első egész estés filmjére, az életrajzi ihletésű Külön falkára. A podcastban Hajni beszélt arról, hogy mennyire elvárt egy fiatal magyar filmestől, hogy A-kategóriás filmfesztiválon debütáljon, hogy mekkora terhet jelentett neki a diák-Oscar-jelölés, emiatt milyen megfelelési kényszer alakult ki benne és hogyan kezelte helyén a felé támasztott elvárásokat a diplomafilmjénél. Kiderült, nagyon szereti az amatőr szereplőket, és a Last Call eredeti terveiben is egy tai chi táborban megismert nő alakította volna a főszereplőt, a Külön falkáról pedig megtudtuk hogyan kötődik a rendező életéhez és milyen személyes motivációi voltak a film elkészítéséhez. (Ez az adás másfél évvel ezelőtt készült, a Külön falka forgatása mostanáig még nem indult el.)

Újratervezés című kisfilmjével több mint másfél millió embert ríkatott meg pár éve, az Osvárt Andrea főszereplésével készült Susotázs pedig tavaly rákerült a tízes szűkített Oscar-listára. A szinkrontolmácsos vígjáték végül nem kapott jelölést, ám Tóth Barnabás rendezőnek nem értek véget az izgalmak idénre: ismét beleveti magát az Oscar-versenybe, ugyanis a héten a mozikba kerülő Akik maradtak című posztholokauszt drámája lett a hivatalos magyar nevezés a nemzetközi film kategóriában. Podcastunkban elmesélte a Susotázs őrületes fesztiválkörútját, beavatott minket halandókat a legmenőbb amerikai filmfesztivál titkaiba és az Akik maradtak adaptációs folyamatába, kiderült, mit csinált éppen, amikor megtudta, hogy Oscar-közelbe került, illetve az Oscar-misztikum hátterében lévő kőkemény munkáról is lerántotta a leplet. A Filmalap által sokszor kikosarazott rendező nem a sérelmeire koncentrál, tele van filmtervekkel, de azért azt is megkérdeztük tőle, hogy fantáziált-e Andy Vajnáról. Megtudtuk továbbá, hogy miért nem érdemes leszólítani kedvenc amerikai filmünk sztárszínész főszereplőjét.

Hartung Attila eddig a legfiatalabb rendező, aki a Filmalap támogatásával csinálhatta meg az első filmjét. A FOMO a mai budapesti fiatalok életét és szexuális szokásait mutatja be, bepillanthatunk a Z generáció az átbulizott éjszakáikba és a social media használatukat is megismerhetjük. Hartung még csak 27 éves, de közelebb állnak hozzá a mai tinédzserek problémái, mint a harmincasok dilemmái, hiszen vissza tudott nyúlni a saját tapasztalataihoz és abból meríteni ihletet. Ennek ellenére szorong a social media használatától és komoly görcsöt okoz neki kiposztolni egy-egy képet Instagramra vagy Facebookra, de a voyeurködést ő sem veti meg. Mesélt az amatőr tinédzserszereplők castingjáról, a Filmalappal való konzultációkról, a iPhone filmnyelvi használatáról, társadalomkritikáról és arról, vajon hogyan juthat el majd az október 10-én mozikba kerülő FOMO a célközönséghez.

Gyerekkorától kezdve szívta magába a filmművészetet, vágó édesanyja miatt sokat lógott az MTV-székház játszóterén és Tímár Péter filmjeinek forgatásán. 13 évesen már casting tippeket adott a 6:3 rendezőjének. Hivatalosan nem tanult rendezőnek, de végigjárta a filmes ranglétrát és kipróbált mindent, amit csak lehetett: színészkedett, operatőrködött, forgatáson futkosott férfitáskáért, werkfilmes céget alapított, castingolt a Made in Hungáriába, felfedezett fiatal színészeket, saját zsebből készített dokumentumfilmet, és az egyik legmenőbb kortárs magyar zenekarnak rendezett szkeccsfilmet (#Sohavégetnemérős). Minden vágya, hogy egy olyan musicalt rendezzen, mint a Sing Street, jelenleg pedig egyik gyerekkori álmát váltja valóra: egy karácsonyi romantikus komédiát fog csinálni. Szó esett arról is, hogy milyen színészeket fedezett fel, mely fiatal filmeseket tartja nagyra, hisz-e az amatőrökben, mit gondol a klasszikus filmszínész-képzésről, illetve, hogy hogyan lehet függetlenként filmet forgalmazni.

Főszerepet játszott a Virágvölgyben, EU Cannibal néven zenét szerez, rázós helyeken modellkedik, egy olasz tanyán nevel csirkéket, cipőket tervez és néhanapján együtt ebédel Rihannával, Robert Pattinsonnal nézi a vébét, vagy metrózik a Daft Punk tagjaival. Berényi Bianka a zenélést élvezi a legjobban, nem tartja magát lázadónak, művészeti egyetem helyett szülészettel próbálkozott, a 444-en megjelent portrécikke után pedig hirtelen a figyelem középpontjába került szokatlan életmódjával. De vajon mi van a bokorba pisilős és csirkesimogatós képek mögött, és hogyan csöppent a színészkedésbe? Ezekről is faggattuk, továbbá elmesélt egy egészen elképesztő sztorit a csecsenföldi kalandjairól.

Tasnádi Zsófival beszélgettünk, aki olyan filmeken dolgozott látványtervezőként, mint Reisz Gábor önéletrajzi ihletésű Rossz versek című mozifilmje, Freund Ádám diák-Oscarra jelölt Földiek című sci-fije, és Badits Ákos a Boglárka című SZFE diplomafilmje után felkérte debütáló egész estése, az Űrpiknik látványvilágát is megálmodni. Art directora volt Mundruczó Kornél menekült sci-fijének, a Jupiter holdjának, és visszatérő alkotótársa Szilágyi Fanninak (Kamaszkor vége, Minden vonal, A csatárnő bal lába életveszélyes), de kipróbálta magát reklámokban, videóklipekben és színházban is. Zsófi elsőgenerációs filmesnek számít jogász családjában, és ma már az egyik legfelkapottabb látványtervező itthon. A podcastból kiderül miből is áll pontosan egy látványtervező és egy art director munkája, de ami még izgalmasabb, hogy megtudhatjuk milyen volt a ’90-es éveket visszahozni a Rossz versekben, mely tárgyak voltak különösen fontosak Reisz Gábornak, vagy hogy milyen analóg technikával oldották meg a film látványilag legnehezebb és legérdekesebb jeleneteit.

Görbe Nóra 35 éve játszotta el Lindát, a magyar tévésorozattörténet egyik legemblematikusabb karakterét, neve pedig 35 éve forrt össze a Babettával járó, rövid hajú, taekwandózó feminista ikonnal, aki minden rosszfiút megagyal, majd hűvösre tesz. De hogy viselte a beskatulyázást és a hirtelen sikert? Milyen volt a kapcsolata színész apjával, és milyen tapasztalatokat hozott a fóti gyermekotthonban töltött évekből? Miért nem lett balerina és milyen verssel felvételizett a színművészetire? Mely filmek voltak rá a legnagyobb hatással és hogy bírja a kortárs mozit? És vajon volt-e hosszú haja? A Filmklub podcast adásában Görbe Nóra nemcsak a fenti kérdésekre ad választ, hanem többek közt a Linda gyártásáról és énekesi karrierjéről is mesél. (Ez a műsor 2014. június 22-én készült, de csak most találtuk meg a felvételt.)

Június 15-én, négy évad után véget ért az egyik legjobb magyar tévésorozat, az Egynyári kaland. Fiatalok nyaralnak a Balatonon, vagy épp a nyári munkájukat töltik a tó mellett, keverednek félreértésekbe, esnek szerelembe és keresik önmagukat. A 2015-ben indult széria (Dyga Zsombor által rendezett és Kovács M. András által írt) első évada még a szocialista ifjúsági sorozatok naiv báját és ártatlan meseszerűségét hozta, ám a második évadtól sokkal reálisabb problémák kerültek a középpontba, és meglepő nyitottsággal mutatta be a fiatalok korántsem gondtalan életét.

Ez az éles váltás Zomborácz Virághoz köthető, aki a második évadtól írta és rendezte a szériát, egyedi humora és botladozó karakterei pedig szerethetővé és átélhetővé tették a történetet. Bátor döntés volt addig jóformán ismeretlen színészekre osztani a főbb szerepeket (Rubóczki Márkó, Vecsei H. Miklós, Schmidt Sára, Dobos Evelin, Döbrösi Laura, Héricz Patrik, később pedig Király Dániel, Walters Lili, Fehér Balázs Benő, Piti Emőke), és a szuperül megírt mellékfigurákat híres neveknek adni (Szerednyei Béla, Zsurzs Kati, Mucsi Zoltán, Fullajtár Andrea), de az Egynyári kaland ezért is marad emlékezetes: egyfajta tabló, mely megismertette a nézőkkel a kortárs magyar filmművészet legígéretesebb tehetségeit.

Mikor a negyedik évadot forgatták, még nem lehetett tudni, hogy lesz-e folytatás, ám a műsorra kerülés után nem sokkal kiderült, nem kapunk több nyári kalandot és el kell búcsúznunk azoktól a fiataloktól, akiknek 26 epizódon át követtük a sorsát. A tökéletes záróepizód másnapján a Filmklub podcast vendége volt Zomborácz Virág író-rendező, az Ákost játszó Fehér Balázs Benő, valamint a Levit alakító Király Dániel. Az adásból többek közt kiderült, hogy

- Zomborácz Virág előszeretettel fürkészi az SZFE oldalát casting céllal, és hogy aki vele szeretne dolgozni, a legjobb, ha az Úri Muri környékén lófrál.
- Fehér Balázs Benő már a második évad castingján is megjelent egy egészen más szerepre, de túl szimpatikus volt a karakterhez.
- Melyik fiatal magyar színész Király Dániel legnagyobb konkurenciája, és hogy majdnem ő játszotta a Viszkist a róla szóló életrajzi filmben.
- Zomborácz számára élvezetes volt írni az Egynyári kalandot, mert „költötték magukat a karakterek”, és egyre többet inspirálódott a színészek személyiségéből, valamint a Kazinczy utcai éjszakákban felbukkanó figurákból.

Megtudtuk a sorozatírás legnagyobb titkát: a szórakoztatásnak része az is, hogy a néző rosszul érzi magát. Nem véletlen rágtuk a körmünket, hogy mikor jön már végre össze Luca és Ákos, és fogtuk a fejünket Luca szüzességének elvesztése pillanatában. Habár a sorozat közel sem kapta meg azt a fajta felhajtást, amit reméljük majd az idő kárpótol, Zomborácz megpróbálta mindenki számára megtalálni azt, amiért szívesen nézi: a romantikus szálat, a drámai cselekményt, a poénokat, az intrikákat, az akciót, sőt még a bosszút is több ízben.

És ha a sorozat már önmagában nem lenne tökéletes, Lucával egy felejthetetlen (Walters Lili személyében pedig egy imádnivaló) karakter került a képernyőre, akit már régóta szomjaztak a fiatal lányok példaképként: egy önfejű, cukin bunkó, magabiztos, de érzékeny figurát, aki nem fél felrúgni a nőkkel kapcsolatos társadalmi szabályokat, és aki egy rossz szexuális élmény után sem törik össze.

„Nem az a feladata, hogy üzenjen hogyan kell élni, hanem reagál arra hogyan élünk” – mondta az Egynyári kalandról Király Dániel, ami a sorozat karaktereinek morális döntéseire és a sokszor a kellemetlenségig valóságos problémákra is reflektál, legyen szó a hőn áhítatlan munkáról, az érzelmi bizonytalanságról, a kiforratlan jövőképről, vagy éppen a szüzesség elvesztéséről. Ez utóbbival kapcsolatban Zomborácz megjegyezte, „nem vinni kell ezt a kis értéket az egyetlen tökéletes embernek”, hiszen „még annyi rossz szex lesz az életedben.”

A Sport szelet-reklámok bajszos edzőjeként, az Egynyári kaland Máriójaként és a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan Amigo Dávidjaként ismert színésszel beszélgettünk az egri aranykorról, a lélekölő vígszínházas évekről, az egykori osztálytársaival évről-évre magukról csinált előadásokról, a Vajna-korszakban játszott tizenegy filmszerepéről, és arról, hogyan találta meg a helyét végül Orlai társulatában. Kiderült, milyen kemény meló létrehozni azt a természetes beszédmódot, amit hallunk tőle előadásokban és filmekben, illetve az is, mit gondol azokról a kollégáiról, akik elvi alapon nem vállalnak el szerepeket.