Kis Hajni filmográfiája ugyan nem hosszú, viszont annál nagyszerűbb alkotásokat tartalmaz: a diák-Oscar-jelölt Szép alak című kisfilmjével került a köztudatba 2016-ban, amely egy gimnáziumi takarítónő vonzalmát mutatja be egy fiatal kosaras lány iránt, azóta pedig már láthattuk SZFE-s diplomafilmjét, a Zsurzs Kati főszereplésével készült Last Call-t, ebben pedig egy idős nő készül maga mögött hagyni addigi életét, hogy külföldre utazzon a lányához. A két kisfilm sorra nyerte a díjakat, így nem is volt olyan meglepő, hogy a Filmalap Inkubátor Programján nyert támogatást első egész estés filmjére, az életrajzi ihletésű Külön falkára. A podcastban Hajni beszélt arról, hogy mennyire elvárt egy fiatal magyar filmestől, hogy A-kategóriás filmfesztiválon debütáljon, hogy mekkora terhet jelentett neki a diák-Oscar-jelölés, emiatt milyen megfelelési kényszer alakult ki benne és hogyan kezelte helyén a felé támasztott elvárásokat a diplomafilmjénél. Kiderült, nagyon szereti az amatőr szereplőket, és a Last Call eredeti terveiben is egy tai chi táborban megismert nő alakította volna a főszereplőt, a Külön falkáról pedig megtudtuk hogyan kötődik a rendező életéhez és milyen személyes motivációi voltak a film elkészítéséhez. (Ez az adás másfél évvel ezelőtt készült, a Külön falka forgatása mostanáig még nem indult el.)

Újratervezés című kisfilmjével több mint másfél millió embert ríkatott meg pár éve, az Osvárt Andrea főszereplésével készült Susotázs pedig tavaly rákerült a tízes szűkített Oscar-listára. A szinkrontolmácsos vígjáték végül nem kapott jelölést, ám Tóth Barnabás rendezőnek nem értek véget az izgalmak idénre: ismét beleveti magát az Oscar-versenybe, ugyanis a héten a mozikba kerülő Akik maradtak című posztholokauszt drámája lett a hivatalos magyar nevezés a nemzetközi film kategóriában. Podcastunkban elmesélte a Susotázs őrületes fesztiválkörútját, beavatott minket halandókat a legmenőbb amerikai filmfesztivál titkaiba és az Akik maradtak adaptációs folyamatába, kiderült, mit csinált éppen, amikor megtudta, hogy Oscar-közelbe került, illetve az Oscar-misztikum hátterében lévő kőkemény munkáról is lerántotta a leplet. A Filmalap által sokszor kikosarazott rendező nem a sérelmeire koncentrál, tele van filmtervekkel, de azért azt is megkérdeztük tőle, hogy fantáziált-e Andy Vajnáról. Megtudtuk továbbá, hogy miért nem érdemes leszólítani kedvenc amerikai filmünk sztárszínész főszereplőjét.

Hartung Attila eddig a legfiatalabb rendező, aki a Filmalap támogatásával csinálhatta meg az első filmjét. A FOMO a mai budapesti fiatalok életét és szexuális szokásait mutatja be, bepillanthatunk a Z generáció az átbulizott éjszakáikba és a social media használatukat is megismerhetjük. Hartung még csak 27 éves, de közelebb állnak hozzá a mai tinédzserek problémái, mint a harmincasok dilemmái, hiszen vissza tudott nyúlni a saját tapasztalataihoz és abból meríteni ihletet. Ennek ellenére szorong a social media használatától és komoly görcsöt okoz neki kiposztolni egy-egy képet Instagramra vagy Facebookra, de a voyeurködést ő sem veti meg. Mesélt az amatőr tinédzserszereplők castingjáról, a Filmalappal való konzultációkról, a iPhone filmnyelvi használatáról, társadalomkritikáról és arról, vajon hogyan juthat el majd az október 10-én mozikba kerülő FOMO a célközönséghez.

Gyerekkorától kezdve szívta magába a filmművészetet, vágó édesanyja miatt sokat lógott az MTV-székház játszóterén és Tímár Péter filmjeinek forgatásán. 13 évesen már casting tippeket adott a 6:3 rendezőjének. Hivatalosan nem tanult rendezőnek, de végigjárta a filmes ranglétrát és kipróbált mindent, amit csak lehetett: színészkedett, operatőrködött, forgatáson futkosott férfitáskáért, werkfilmes céget alapított, castingolt a Made in Hungáriába, felfedezett fiatal színészeket, saját zsebből készített dokumentumfilmet, és az egyik legmenőbb kortárs magyar zenekarnak rendezett szkeccsfilmet (#Sohavégetnemérős). Minden vágya, hogy egy olyan musicalt rendezzen, mint a Sing Street, jelenleg pedig egyik gyerekkori álmát váltja valóra: egy karácsonyi romantikus komédiát fog csinálni. Szó esett arról is, hogy milyen színészeket fedezett fel, mely fiatal filmeseket tartja nagyra, hisz-e az amatőrökben, mit gondol a klasszikus filmszínész-képzésről, illetve, hogy hogyan lehet függetlenként filmet forgalmazni.

Főszerepet játszott a Virágvölgyben, EU Cannibal néven zenét szerez, rázós helyeken modellkedik, egy olasz tanyán nevel csirkéket, cipőket tervez és néhanapján együtt ebédel Rihannával, Robert Pattinsonnal nézi a vébét, vagy metrózik a Daft Punk tagjaival. Berényi Bianka a zenélést élvezi a legjobban, nem tartja magát lázadónak, művészeti egyetem helyett szülészettel próbálkozott, a 444-en megjelent portrécikke után pedig hirtelen a figyelem középpontjába került szokatlan életmódjával. De vajon mi van a bokorba pisilős és csirkesimogatós képek mögött, és hogyan csöppent a színészkedésbe? Ezekről is faggattuk, továbbá elmesélt egy egészen elképesztő sztorit a csecsenföldi kalandjairól.

Tasnádi Zsófival beszélgettünk, aki olyan filmeken dolgozott látványtervezőként, mint Reisz Gábor önéletrajzi ihletésű Rossz versek című mozifilmje, Freund Ádám diák-Oscarra jelölt Földiek című sci-fije, és Badits Ákos a Boglárka című SZFE diplomafilmje után felkérte debütáló egész estése, az Űrpiknik látványvilágát is megálmodni. Art directora volt Mundruczó Kornél menekült sci-fijének, a Jupiter holdjának, és visszatérő alkotótársa Szilágyi Fanninak (Kamaszkor vége, Minden vonal, A csatárnő bal lába életveszélyes), de kipróbálta magát reklámokban, videóklipekben és színházban is. Zsófi elsőgenerációs filmesnek számít jogász családjában, és ma már az egyik legfelkapottabb látványtervező itthon. A podcastból kiderül miből is áll pontosan egy látványtervező és egy art director munkája, de ami még izgalmasabb, hogy megtudhatjuk milyen volt a ’90-es éveket visszahozni a Rossz versekben, mely tárgyak voltak különösen fontosak Reisz Gábornak, vagy hogy milyen analóg technikával oldották meg a film látványilag legnehezebb és legérdekesebb jeleneteit.

Görbe Nóra 35 éve játszotta el Lindát, a magyar tévésorozattörténet egyik legemblematikusabb karakterét, neve pedig 35 éve forrt össze a Babettával járó, rövid hajú, taekwandózó feminista ikonnal, aki minden rosszfiút megagyal, majd hűvösre tesz. De hogy viselte a beskatulyázást és a hirtelen sikert? Milyen volt a kapcsolata színész apjával, és milyen tapasztalatokat hozott a fóti gyermekotthonban töltött évekből? Miért nem lett balerina és milyen verssel felvételizett a színművészetire? Mely filmek voltak rá a legnagyobb hatással és hogy bírja a kortárs mozit? És vajon volt-e hosszú haja? A Filmklub podcast adásában Görbe Nóra nemcsak a fenti kérdésekre ad választ, hanem többek közt a Linda gyártásáról és énekesi karrierjéről is mesél. (Ez a műsor 2014. június 22-én készült, de csak most találtuk meg a felvételt.)

Június 15-én, négy évad után véget ért az egyik legjobb magyar tévésorozat, az Egynyári kaland. Fiatalok nyaralnak a Balatonon, vagy épp a nyári munkájukat töltik a tó mellett, keverednek félreértésekbe, esnek szerelembe és keresik önmagukat. A 2015-ben indult széria (Dyga Zsombor által rendezett és Kovács M. András által írt) első évada még a szocialista ifjúsági sorozatok naiv báját és ártatlan meseszerűségét hozta, ám a második évadtól sokkal reálisabb problémák kerültek a középpontba, és meglepő nyitottsággal mutatta be a fiatalok korántsem gondtalan életét.

Ez az éles váltás Zomborácz Virághoz köthető, aki a második évadtól írta és rendezte a szériát, egyedi humora és botladozó karakterei pedig szerethetővé és átélhetővé tették a történetet. Bátor döntés volt addig jóformán ismeretlen színészekre osztani a főbb szerepeket (Rubóczki Márkó, Vecsei H. Miklós, Schmidt Sára, Dobos Evelin, Döbrösi Laura, Héricz Patrik, később pedig Király Dániel, Walters Lili, Fehér Balázs Benő, Piti Emőke), és a szuperül megírt mellékfigurákat híres neveknek adni (Szerednyei Béla, Zsurzs Kati, Mucsi Zoltán, Fullajtár Andrea), de az Egynyári kaland ezért is marad emlékezetes: egyfajta tabló, mely megismertette a nézőkkel a kortárs magyar filmművészet legígéretesebb tehetségeit.

Mikor a negyedik évadot forgatták, még nem lehetett tudni, hogy lesz-e folytatás, ám a műsorra kerülés után nem sokkal kiderült, nem kapunk több nyári kalandot és el kell búcsúznunk azoktól a fiataloktól, akiknek 26 epizódon át követtük a sorsát. A tökéletes záróepizód másnapján a Filmklub podcast vendége volt Zomborácz Virág író-rendező, az Ákost játszó Fehér Balázs Benő, valamint a Levit alakító Király Dániel. Az adásból többek közt kiderült, hogy

- Zomborácz Virág előszeretettel fürkészi az SZFE oldalát casting céllal, és hogy aki vele szeretne dolgozni, a legjobb, ha az Úri Muri környékén lófrál.
- Fehér Balázs Benő már a második évad castingján is megjelent egy egészen más szerepre, de túl szimpatikus volt a karakterhez.
- Melyik fiatal magyar színész Király Dániel legnagyobb konkurenciája, és hogy majdnem ő játszotta a Viszkist a róla szóló életrajzi filmben.
- Zomborácz számára élvezetes volt írni az Egynyári kalandot, mert „költötték magukat a karakterek”, és egyre többet inspirálódott a színészek személyiségéből, valamint a Kazinczy utcai éjszakákban felbukkanó figurákból.

Megtudtuk a sorozatírás legnagyobb titkát: a szórakoztatásnak része az is, hogy a néző rosszul érzi magát. Nem véletlen rágtuk a körmünket, hogy mikor jön már végre össze Luca és Ákos, és fogtuk a fejünket Luca szüzességének elvesztése pillanatában. Habár a sorozat közel sem kapta meg azt a fajta felhajtást, amit reméljük majd az idő kárpótol, Zomborácz megpróbálta mindenki számára megtalálni azt, amiért szívesen nézi: a romantikus szálat, a drámai cselekményt, a poénokat, az intrikákat, az akciót, sőt még a bosszút is több ízben.

És ha a sorozat már önmagában nem lenne tökéletes, Lucával egy felejthetetlen (Walters Lili személyében pedig egy imádnivaló) karakter került a képernyőre, akit már régóta szomjaztak a fiatal lányok példaképként: egy önfejű, cukin bunkó, magabiztos, de érzékeny figurát, aki nem fél felrúgni a nőkkel kapcsolatos társadalmi szabályokat, és aki egy rossz szexuális élmény után sem törik össze.

„Nem az a feladata, hogy üzenjen hogyan kell élni, hanem reagál arra hogyan élünk” – mondta az Egynyári kalandról Király Dániel, ami a sorozat karaktereinek morális döntéseire és a sokszor a kellemetlenségig valóságos problémákra is reflektál, legyen szó a hőn áhítatlan munkáról, az érzelmi bizonytalanságról, a kiforratlan jövőképről, vagy éppen a szüzesség elvesztéséről. Ez utóbbival kapcsolatban Zomborácz megjegyezte, „nem vinni kell ezt a kis értéket az egyetlen tökéletes embernek”, hiszen „még annyi rossz szex lesz az életedben.”

A Sport szelet-reklámok bajszos edzőjeként, az Egynyári kaland Máriójaként és a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan Amigo Dávidjaként ismert színésszel beszélgettünk az egri aranykorról, a lélekölő vígszínházas évekről, az egykori osztálytársaival évről-évre magukról csinált előadásokról, a Vajna-korszakban játszott tizenegy filmszerepéről, és arról, hogyan találta meg a helyét végül Orlai társulatában. Kiderült, milyen kemény meló létrehozni azt a természetes beszédmódot, amit hallunk tőle előadásokban és filmekben, illetve az is, mit gondol azokról a kollégáiról, akik elvi alapon nem vállalnak el szerepeket.

Az egyik legszimpatikusabb magyar színész, Simon Kornél volt a vendégünk, akire a Társas játék című nagyszerű (mármint csak az első évada) HBO-sorozatban figyeltünk fel, aztán láttuk a Megdönteni Hajnal Tímeában és a Víkendben, de a Coming out legjobb (egyetlen jó?) poénja is az ő száján jött ki. Gyerekkorában nagyszerűen utánozta Torgyán Józsefet és Kállai Ferencet, drámatagozatos gimibe járt Szentesre, de mielőtt a színészet felé fordult pszichológia szakra felvételizett háromszor, sikertelenül. Csatlakozott a szegedi Mini Színház utazó társulatához, főleg gyerekelőadásokat csináltak, kolikban és művelődési házak padlóján aludtak. Élvezte, kivéve, ha Mikulást kellett játszani. Háromszor megpróbálta a színművészetit, nem jött össze. Pestre jött, megkapott pár reklámot, majd 26 évesen a Tea című tévésorozat főszerepét, ami eufórikus élmény volt, és óriási előrelépés a karrierjében. A sorozat nem futott sokáig, ahogy a későbbi Limonádé sem, de arra elég volt a siker, hogy Kornél beképzelt és kezelhetetlen lett, de aztán kollégái rávezették, hogy vissza kéne venni az arcból. Sokáig úgy volt, hogy övé lesz az egyik főszerep a Szabadság, szerelemben, de aztán addig ment a kavarás, hogy azt Csányi Sándor kapta, ő meg egy sokkal kisebbet. Sosem volt hiánya a munkában, a Legénylakás című előadás volt az áttörés a színházban, a moziban pedig a Hajnal Tímea, aminek a paraszt humorát nagyon szerette. Elhívták a Pince Színházba egy előadásra, gyengének tűnt a szerep, de amikor megtudta, hogy Gryllus Dorka lesz a partnere, egyből megtetszett neki a munka. Dorka nagy hatással volt rá, 11 kilót fogyott a próbafolyamat alatt, lázálmai voltak, 120-at vert a szíve folyamatosan. A premierbulin mondták ki, hogy szerelmesek egymásba, a harmadik előadás után megbeszélték, hogy mégse, aztán mégis mindketten kiléptek az aktuális párkapcsolatukból, és azóta együtt vannak. Fel kellett nőnie ehhez a kapcsolathoz, talpraesettebb és magabiztosabb lett, megtanult németül, rendezni kezdett, rájött, hogy az ambíció nem bűn. 35 évesen lett apa, nem volt kérdés, hiányzott még valaki az ágyból. Viaskodott magában azzal, hogy elvállalja-e a TV2-s A Nagy Duettet, de aztán a pénz és a nagyobb hírnév reményében megtette - nem különösebben büszke erre, de legalább odatette magát, és megnyerte a műsort. (Ez az adás másfél évvel ezelőtt készült, azóta Kornél főszerepet játszott az Ízig-vérig című tévésorozatban Dorka oldalán, lefogyott 20 kilót, abbahagyta az ivást, és most ősztől a székesfehérvári Weöres Sándor Színház társulatát fogja erősíteni.)