Még megy a magyar mozikban A legjobb dolgokon bőgni kell, ami egy érzékeny és vicces film egy mai harmincas nő, Maja (Rainer-Micsinyei Nóra) útkereséséről. A Filmklub podcast új adásában két vendégünk is volt egyszerre: Grosan Cristina rendező, illetve Huzella Júlia színésznő, a film másik főszereplője, aki Maja gyerekkori barátnőjét, ellenpontját, Sárát alakítja.

A legjobb dolgokon bőgni kell gondolata Cristina és Rainer-Micsinyei Nóra beszélgetéseiből, sztorijaiból született, együtt írták meg a forgatókönyvet és aztán „Lesz, ami lesz, csak nekünk tetsszen”-alapon vágtak bele az összerakásába. Juli elmondta mikor és miért sírt a saját filmjén, és azt is, hogyan élte meg, amikor annak ellenére Cristina nem adta neki automatikusan Sára szerepét, hogy eredetileg együtt találták ki ezt a karaktert.

Cristina huszonévesen, Romániából érkezett a MOME mesterképzésére Budapestre, magyarul akkor még csak egy 12 éves gyerek szintjén beszélt. Mesélt a nyelvi akadályokról, magyarságtudatról és a kedvenc magyar szaváról és arról, hogy egy félreértés miatt nem kellett nélkülöznie, amikor először megérkezett Magyarországra.

Mit szólnak ahhoz, hogy A legjobb dolgokon bőgni kellt sokan "a női VAN"-nak nevezik? Hol fáj a színésznek a visszautasítás? Hogyan kapott szerepet Nemes Jeles László a filmben és milyen volt elsőfilmes rendezőként Hernádi Juditot instruálni?  Mi a közös Grosan Cristinában és Steven Spielbergben? Milyen érzés volt szembesülni a nyitóhétvégi nézettségi adatokkal?

A legjobb dolgokon bőgni kell friss, finom humorral és remek színészekkel meséli el kicsit kattant, szerethető hőse néhány napját és egy sorsfordító éjszakáját. Ha tehetitek, nézzétek meg moziban!

Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreonon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Kövesd be a Facebook-oldalunkat, és ne tartsd magadban a jó véleményedet: oszd meg, csillagozd fel és véleményezd a podcastot, ahol csak lehet! Köszönjük!

A Filmklub podcast legújabb adásának vendége Dér Zsolt színész, aki a mozikban jelenleg futó romantikus vígjátékban, az Így vagy tökéletesben a leghálásabb szerepet játssza, és aki tavaly azzal okozott nagy meglepetést, hogy önszántából otthagyta a Katona József Színház társulatát és felhagyott a színpadi színészettel.

Az 1989-es születésű Dér Zsolt gyerekként már színházban játszott, szerepelt a Sorstalanságban, a Mansfeldben, a Seveledben, és ő volt az egyik főszereplője a százrészes romantikus telenovellának, az Oltári csajoknak. Az egyetem után leszerződött a Katonához, két éve Junior Príma-díjjal jutalmazták.

Művészcsaládban nőtt fel: édesapja Dér András, anyukája Dér Denisa színésznő, nővére az Anyáim története című dokumentumfilmet rendező Dér Asia (aki már volt vendégünk a podcastban), húga Dér Mária színésznő. Mennyire határozta meg az életét a gyerekkora, hogyan küzdött meg a családtól való leválással és leválásért, milyen utat járt be azóta?

Beszélgettünk arról a „tárgyiasító, hatalmi tekintetről”, ami a színészt kihasználja és szép tárgyként pakolgatja jobbra-balra. Igen, a hierarchia létezik a filmes-színházi szakmában, de, ahogy mondta, „ettől még lehetünk emberek és tiszteletben tarthatjuk egymás határait.” Mit kezdett ő maga ezzel a kiszolgáltatott pozícióval? Zsolt színészként megpróbált ettől a helyzettől minél messzebb kerülni, ami egy nap odavezetett, hogy felállt és kisétált a Katona társulatából és otthagyta a színpadi színészetet. Ennek a döntésnek és az azt követő „összeomlásnak”, ahogyan ő nevezi, a hátteréről, következményeiről, rémisztően nehéz pillanatairól mesélt.

Hogyan élte meg Gothár Péter bántalmazási ügyét a Katonában? Mi volt a színpadon és a próbák alatt a túlélési stratégiája? Milyen idegállapotban mondta el a köszönőbeszédét a Junior Príma-gálán? Mit gondol a nepotizmusról? Van olyan munka, amit elvi alapon visszautasítana? Beszélt a másoktól való függésről, a szexuális útkereséséről, a terápiájáról, a mindennapos túlélésről is.

Zsolt kifestett szemmel, tigrises női kabátban, FREE SZFE-pólóban néz ránk az Így vagy tökéletes díszbemutatóján készült fotón, amin a rendező Varsics Péter, a főszereplő Fekete Ernő és Béres Márta és a többi stábtag mellett ott álldogál Lajos Tamás is, a film producere, egyben az új SZFE kuratóriumi tagja. Mit akart Zsolt elérni ezzel a gesztussal? Szabadságharcosnak érzi magát? Mit gondol a régi SZFÉ-ről? Hogyan látja az új generáció lehetőségeit?

És mikor meri végre rávenni magát, hogy felhívja Dörner Györgyöt és felkérje élete első kisfilmjének az egyik szerepére? A terápiás mágikus-realista filmvígjátékot Zsolt írja és rendezi és ez az egyik olyan dolog, amiről csillogó szemmel, őszinte lelkesedéssel mesélt. A másik a fekete szemceruzája, amivel harcos indiánként száll szembe a világgal.

Várjuk a kisfilmet és szeretettel öleljük Zsoltot innen is!

Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreonon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Kövesd be a Facebook-oldalunkat, és ne tartsd magadban a jó véleményedet: oszd meg, csillagozd fel és véleményezd a podcastot, ahol csak lehet! Köszönjük!

A Filmklub podcast rendhagyó adásában a cannes-i filmfesztiválról beszélgetett két és fél órán át a legendás Origo Filmklub rovat aranykorának három oszlopos tagja: Onozó Róbert (az idei volt a 15. Cannes-ja), Varga Ferenc (neki ez volt a 14. Cannes-ja) és Gyárfás Dorka (ő még sosem volt Cannes-ban, de érdekli a dolog). Miért kezd el valaki Cannes-ba járni? Miért jó ott lenni? Hogyan változott az évek során az, hogy mivel töltötték az idejüket a fesztiválon? Miben hasonlít a drogfüggőséghez a Cannes-ba járás? Mi a helyzet a kasztrendszerrel? Milyen interjúzni Cannes-ban? Milyen tudósítást írni? Milyen egy díszbemutató belülről? Miért fontos ez az egész? És persze, milyen filmeket láttak idén a fiúk, és mit gondoltak róluk. Nagyon sűrű, tartalmas, csapongó és szenvedélyes beszélgetés ez, ami még hagyományt is teremthet itt a podcastban.

"Ki a fasz kap húszévesen színésznőként Ezüst Medvét úgy, hogy nem is színésznő?" - teszi fel a kérdést a Filmklub podcast legújabb adásában Kizlinger Lilla, aki másodéves rendezőszakos hallgatóként, a Rengeteg - Mindenhol látlak című Fliegauf Bence-filmben nyújtott alakításáért nyerte el az idei Berlinalén az egyik legrangosabb nemzetközi színészi elismerést, amit magyar ember valaha elnyert.

Kizlinger Lilla drámatagozatos gimnáziumba járt, de nagyon hamar elvették a kedvét a színészettől. Azt sulykolták belé, hogy furcsa, tehetségtelen, és semmire sem fogja vinni az életben. Az osztályfőnöke rendszeresen idiótának nevezte. Érettségi után az esélytelenek nyugalmával jelentkezett a filmrendező szakra az SZFE-n. Négyszáz ember próbálkozott, hatot vettek fel. Lilla köztük volt.

"Nagyon ritka, hogy valakinél ennyire egyértelmű legyen, hogy csillogó tehetség" - mondta róla Schwechtje Mihály rendező, aki ott volt a felvételijén, és később szerepet adott neki a Gina című előadásban a Radnóti Színházban, és a Ballagási cipő című kisfilmjében is. Amióta bekerült az SZFE-re, teljesen megváltozott Lilla élete.

"Végre azt éreztem, hogy nem A Fura Lány vagyok, hanem sok furából az egyik fura" - mesélt erről a podcastban. "És ez olyan jó érzés volt. Végre megtaláltam a helyem. Végre emberként kezelnek, végre megbecsülik, amit csinálok, végre megértenek engem, vagy ha nem értenek, megérteni akarnak. És ez hiányzott egész életemben, hogy oké, hogy nem értenek meg, de nem is akartak megérteni."

A közel kétórás adásunkban csak úgy dőlt a szó Lillából. Beszélgettünk a klipről, amit a Carson Coma zenekarnak rendezett, a Kábelek című kisfilmről, amit Babinchak Atanázzal együtt csinál, illetve az apátlanságról szóló dokumentumfilmjéről, amihez 30 órányi interjút vett fel emberekkel, akik elveszítették az édesapjukat. Minden munkája nagyon önéletrajzi, legközelebb Hajdu Szabolcsot, Rába Rolandot és saját magát rendezi egy színházi előadásban, aminek a címe: Nem rólam szól.

Mit szólt ahhoz, hogy a Nemzeti Filmintézet nem adott hírt a díjáról? Miért emlegette a Magyar Narancs címlapon a pasiját? Mit érez akkor, amikor azt mondják, nagyon hasonlít Léa Seydoux-hoz? Hol tartja az Ezüst Medvéjét? És milyen gyakran nyúl hozzá? Mit élvez a színészkedésben? Fel tud oldódni a boldogságban? Mi az a sikerdepresszió?

Szó esett ízlésről, tehetségről, magabiztosságról, arroganciáról és nárcizmusról is, valamint arról a kis videóról, ami akkor készült, amikor Lilla megtudta, hogy Ezüst Medve-díjat nyert.

Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreonon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Kövesd be a Facebook-oldalunkat, és ne tartsd magadban a jó véleményedet: oszd meg, csillagozd fel és véleményezd a podcastot, ahol csak lehet! Köszönjük!

Legújabb adásunk vendége Bakony Alexa rendező, akinek első egész estés dokumentumfilmjét, a Tobi színeit egy hete vetítik a magyar mozik és amit mi is csak ajánlani tudunk. Rég láttunk ilyen érzékeny, mély, megható és vicces filmet arról, mi az a család, mi az a szeretet, mit tesznek meg egymásért emberek, akik igazán szeretik egymást.

A jelzőkkel egyébként végig gondban voltunk: próbáltuk megtalálni azt az egy szót, ami a legjobban leírja a Tobi színeit, de nem volt egyszerű. Sokszínű, felejthetetlen élmény. Alexa 4 és fél éven át követte operatőrével és hangmérnökével a Tuza családot; Tobit, a transznemű, tizenéves fiút, Évát, az édesanyát és Zolit, az édesapát. Ők hárman toporognak, táncolnak, lépkednek egymás körül és próbálják mindig, minden körülmények között fenntartani a kommunikációt egymás között, akkor is, amikor legszívesebben kirohannának a világból.

Alexa az SZFE-n végzett először televíziós műsorkészítő szakon, majd elvégezte a dokumentumfilm-rendező szakot is. Készített már rövidfilmet és két rövidebb dokumentumfilmet is, de persze a Tobi színei élete eddigi legkomolyabb munkája. Sokat mesélt a forgatás hosszú éveken átívelő folyamatáról, arról, sírt-e a film készítése alatt, mikor és hogyan született meg a bizalom a filmje szereplői és a stáb között, melyik amerikai dokumentumfilm volt rá diákként nagy hatással, és mit gondol a nemrégiben elfogadott melegellenes törvényről, illetve arról, hogy a filmje egyszer csak eltűnt a veszprémi Magyar Mozgókép Festivál programjából.

Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreonon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Kövesd be a Facebook-oldalunkat, és ne tartsd magadban a jó véleményedet: oszd meg, csillagozd fel és véleményezd a podcastot, ahol csak lehet! Köszönjük!

Vendégünk Szeleczki Rozália filmrendező, aki pár hete a Cicavízió című filmtervével elnyerte a Nemzeti Filmintézet Inkubátor programjának támogatását, így hamarosan elkészítheti első nagyjátékfilmjét.

Rozi az érettségi évében felvételizett először az SZFE-re, ahol az utolsó fordulóban gyakorlatilag eltanácsolta a szakmától Enyedi Ildikó (abba az osztályba került volna, ahova Reisz Gábor és Szimler Bálint járt, és ahova Ács Dánielt és S. Takács Andrást sem vették fel). Ezután csaknem tízéves kitérő következett, amikor képzőművészként és Marina Abramović-szerű videóművészként kereste az önkifejezés érvényes formáit, de valami nem stimmelt, és végül egy egérrágta amsterdami lakásban eszmélt rá, hogy mégis csak a filmkészítés lesz az ő útja.

A „művészeti egyetem-szédelgő” címet levetkőzve, Rozi másodszorra bekerült az SZFE-re, ahol három rövidfilmet rendezett: a csodás című Csodapuncit, az Arany János-balladát sztriptíztáncosnős-legénybúcsús közegbe helyező Rozgonyinét és a nyolcvanas években játszódó, Rocktérítő-feelinges Mióta velem járt. Az utóbbi két kisfilmben közreműködő Törőcsik Franciska az évek során a múzsája lett és ahogy a Cicavízió castingja kapcsán fogalmazott: „Csak a halál biztos és Törőcsik Franciska”.

A Cicavízió Rozi szavaival egy „abszurd, romantikus vígjáték”. Kemény Zsófival együtt írják, főszereplője egy harmincas, magányos lány (Törőcsik Franciska) és egy szerelmi háromszögről szól, amelyben az egyik fél egy beszélő kandúr. Rozi felidézi azt a pillanatot, amikor ki kellett állnia a szakmai zsűri elé a Toldi mozi színpadára és bemutatnia a filmtervét. És bár nem látszott rajta, borzasztóan izgult.

Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreonon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Kövesd be a Facebook-oldalunkat, és ne tartsd magadban a jó véleményedet: oszd meg, csillagozd fel és véleményezd a podcastot, ahol csak lehet! Köszönjük!

Harmadszor jár a podcastban Köves Gábor újságíró, akinek a mániája, hogy sztárokkal csinál interjúkat. A héten jelent meg második könyve, a Végszónak sem rossz, benne 38 hírességgel készült interjúval, Juliette Binoche-tól kezdve Woody Allenen át Suzanne Vegáig. Egy kiáltvány ez a könyv a világ vulgaritása ellen: szellemes, intelligens emberek beszélgetnek érdekes dolgokról, mintha mi sem lenne természetesebb.

Gábor rendszeresen fut a Margitszigeten (az új könyve címe is futás közben jutott az eszébe), de még nem futott össze a mostanában ott futkározó hollywoodi sztárokkal. Félreértés amúgy, hogy ha valaki itt forgat, az könnyebben elérhető egy magyar újságíró számára, de azért elfantáziáltunk arról, mit kérdeznénk Ethan Hawke-tól egy ad hoc interjún.

Beszélgettünk arról is, hogyan rendezte át a járvány a kerekasztalos interjúk (ún. "junket"-ok) világát, és hát nagyon durván. Úgy fest, örökre eltűnik ez a műfaj, ami ugyan nem volt a legideálisabb, de legalább megadta az újságírónak az élményt, hogy nagy sztárokkal szívjon egy levegőt, szemben a lelketlen Zoom-interjúkkal, amik semmilyen élményt nem adnak. Azért pár jó dolog is kijött a karantén időszakából, például nagy meglepetésre kötélnek állt Matthew McConaughey, és Patti Smith is rögtön válaszolt Gábor e-mailjére.

Mi az interjúzás kis halála? És a hierarchiája? Hogyan érdemes interjúért kuncsorogni? Ki volt a legellenségesebb az alanyai közül? Miért nem beszélget fiatal emberekkel? Jól bírja, ha megfagy a levegő interjú közben? Milyen egy megúszós interjú? Mit gondol, amikor meghal egy interjúalanya? Címadásnál mik a szempontjai? A legjobb interjút akarja csinálni vagy a legkövesesebbet? A bölcsességet akarja kiszedni az emberekből? Vagy mit akar?!

Mesterházy Lili sajnos nem tudott részt venni ebben a műsorban, talán ezért Gábor is kevésbé produkálta magát ezúttal. Mesélt az iszonyatosan vicces Kaurismäki-interjújáról, elárulta, hogyan tudta becsempészni a Star Warst egy tök más kapcsán készült Adam Driver-interjúba, és természetesen ismét felidézte az emlékezetes hamburgerezését John le Carréval. Köves Gábort két órán át hallgatni... szerintünk ez az egyik legkellemesebb időtöltés a világon!

Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreonon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Kövesd be a Facebook-oldalunkat, és ne tartsd magadban a jó véleményedet: oszd meg, csillagozd fel és véleményezd a podcastot, ahol csak lehet! Köszönjük!

Itt a jubileumi, 125. adás és benne egy izgalmas, tehetséges animációs filmrendező, Bucsi Réka, aki varázslatos világokat, lényeket, mozdulatokat és érzelmeket kreál a vászonra és akinek már a diplomamunkája, a Symphony No. 42 rákerült az Oscar rövidfilmes shortlistjére. Azóta elkészült a Love és a Solar Walk is és mindhárom animáció indult a Berlinale versenyében is és rengeteg díjat söpört be értük a világ minden táján.

Faggattuk ausztriai gyerekkoráról és mesélt arról is, hogy a sok nem neki való film közül, amiket gyerekként imádott, melyiktől rettegett a legjobban. Réka 2013-ban végzett a MOME animációs szakán és már egészen korán a klasszikus hős útja és karaktere helyett inkább az atmoszféra, a színek, a hangok izgatták. Mesélt Viborgról, egy Twin Peaks nagyságú animációs mesebirodalomról Dániában, ahol rengeteg időt töltött.

Hogyan éli meg, hogy sokan zseninek tartják? Fogyasztott már LSD-t? Igaz, hogy soha nem érték eddig szakmai kudarcok? Mi a sztori Réka híres instás táncvideói mögött? Miről diskurált Bill Murray-vel Berlinben és minek volt köszönhető Bong Joon-ho alig burkolt fenyegetése? Ki az a Phil Tippett, akinek az adás alatt örökre megtanultuk a nevét? És miért panaszolta be őt az egyik fesztiválnál egy néző a Symphony No. 42 vetítése után?

Amit csak lehetett, mindent megtudtunk Rékától legújabb és eddigi legnagyszabásúbb projektjéről, most készülő, első egész estés animációs filmjéről, a The Great Silence-ről. Hol tart és mennyire bizakodó, hogy egyszer ebből film lesz? Mit ért azalatt, hogy „a megértés és az érzés egy és ugyanaz” és mostanában mivel kapcsolatban tör rá hullámokban a szomorúság? És miért lett öngyilkos a róka az erdőben?

Kilenc év után úgy döntöttünk, hogy lehetőséget biztosítunk az átlagosnál lelkesebb hallgatóinknak, hogy támogassák a Filmklub podcastot. Megtalálsz minket a Patreonon, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Célunk, hogy a hallgatók támogatásával még komolyabban foglalkozhassunk a műsorkészítéssel, és létrehozhassunk új típusú tartalmakat is, amikhez csak támogatóink jutnak majd hozzá. Van Facebook-oldalunk is, lájkold vagy kövess be minket! És ha tetszenek az adások, oszd meg és véleményezd őket, ahol csak lehet! Köszönjük!

Legfrissebb adásunk vendége egy különlegesen szenvedélyes, szókimondó, laza és derűs ember: Polgár Tamás, akit kamaszként fedezett fel az Aszódi Javítóintézetben Mundruczó Kornél, vele forgatta le Afta című kisfilmjét, majd 2002-ben a Szép napok főszerepét bízta rá. Azóta játszott az Oscar-díjas Saul fiában, a Napszálltában, Hajdu Szabolcs Délibáb-jában és Pálfi György Mindörökkéjében, de a színészet helyett végül egy másik filmes munkában találta meg boldogulását: kellékes lett.

Tomi őszintén mesélt élete korai, kemény éveiről és arról is, most mivel tölti napjait, azóta mekkorát fordult vele a világ. Beavatott minket jelenlegi szakmája titkaiba és rengeteget sztorizgatott az itt forgató világsztárokról. Mire búgta neki Cate Blanchett, hogy „More, baby, more!” és miért ragadta meg a karját Eva Longoria? Melyik a „tökös, profi, jó csávó”, Clive Owen vagy Robert Pattinson? Ránézhet halandó ember Penélope Cruzra? Mivel hozta rá a frászt Daniel Brühl, és mivel igézte meg Tarr Béla? És kinek voltak „Nintendo-nyomkodó kis kezei”?

Miért találja varázslatosnak a munkáját és hogy lehet az, hogy azokat a kollegáit is szereti, akiket nem szeret? Mi az a munka viszont, ami soha, semmilyen körülmények között nem vállalna el? Hogyan kell profin disznóban hegeszteni és miért kellett egyenként megfestenie egy köbméternyi rózsaszirmot? Ki nevezte őt „dreamkiller”-nek? Mit tekint eddigi legnagyobb szakmai kudarcának? Ki az az egyetlen ember, akinek akkora rajongója, hogy elájulna, ha az életben találkozna vele? És mi történt, amikor kért egy sört valahol Indiában?

Természetesen arról is mesélt, milyen volt az a sorsdöntő pillanat, amikor először találkozott Mundruczó Kornéllal az Aszódi Javítóintézetben és mit gondolt akkor, amikor először meglátta magát a filmvásznon. Kötelező jelleggel meg kellett tárgyalnunk azt a bizonyos Delta-bulit Cannes-ban, amin Tomi is részt vett és ami mindannyiunk életére nagy hatással volt.

Kilenc év után úgy döntöttünk, hogy lehetőséget biztosítunk az átlagosnál lelkesebb hallgatóinknak, hogy támogassák a Filmklub podcastot. Megtalálhatsz minket a Patreonon, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Célunk, hogy a hallgatók támogatásával még komolyabban foglalkozhassunk a műsorkészítéssel, és létrehozhassunk új típusú tartalmakat is, amikhez csak támogatóink jutnak majd hozzá. Van Facebook-oldalunk is, lájkold vagy kövess be minket! És ha tetszenek az adások, oszd meg és véleményezd őket, ahol csak lehet! Köszönjük!

A Filmklub podcast első szponzorált adásában a Budapest Ritmo világzenei fesztivál felkérésére beszélgetünk Szilágyi Fannival, Reisz Gáborral és Szimler Bálinttal beszélgetünk azokról a koncertfilmekről, amiket a fesztivál két idei fellépőjével, a Mordái-jal és az Odd ID-vel csináltak.

Mindhárom rendezőnek erős zenei kötődése van: Reisz Gábor az összes filmjéhez maga írta a zenét és játszik a VAN filmzenekarban, Szimler Bálint az egész estés Balaton Method-dal feszegette az élőzene filmes határait, Szilágyi Fanni pedig számos klipet rendezett, többek között Boogie-nak, Szedernek, a P.A.W.A-nak és a Magashegyi Undergroundnak.

Milyen érzés a kihalt, hetvenes évekbeli, fásult barna pompájában neszező Gellért Szállóban forgatni? És a fülledt, pálmaház-jellegű, örökké huszonhat fokos Twentysix-ben? Hiányzott a közönség és miért nem lehetett őket mondjuk vájtfülű madarakkal pótolni? Mennyire kellett harcolni a zenekarok egójával és mi volt a legnehezebb kihívás a két koncertfilmben? Hogyan lehet a David Lynch-hangulatra Scorsese-filmmel alapozni? Szabad instruálni a zenészeket? És főleg, hogyan nyomták le ezt az iszonyatosan megterhelő egynapos forgatást, ahol élőben kellett a zenélni és ezért „nem csúszhattak szét és nem őrülhettek meg”?

A legszebb az egészben, hogy mindhármuk volt már a Filmklub podcast vendége korábban, így olyan filmes arcokkal beszélgethettünk érdekes dolgokról, akiknek őszintén kíváncsiak voltunk a gondolataikra. Szó esett arról, hogyan ismerkedtek meg annak idején az SZFE-n és hogyan viszonyulnak a zenés-filmes munkáikhoz. Elmondták, milyen koncertekre vágynak a korona után és egy jótanács is elhangzik arról, hogyan érdemes nézni ezeket a ritmós koncertfilmeket. Meséltek a videóklip-rendezéseikről, amivel „könnyeden lehet játszani”, de alapjában véve egy „kedves, karitatív dolog”, mert keresni viszont nem lehet vele, inkább csak ráfizetni.

A legszebb az egészben, hogy mindhárman vendégeskedtek már a Filmklub podcastban korábban, így olyan filmes arcokkal beszélgethettünk érdekes dolgokról, akiknek őszintén kíváncsiak voltunk a gondolataikra. Szó esett arról, hogyan ismerkedtek meg annak idején az SZFE-n és hogyan viszonyulnak a zenés-filmes munkáikhoz. Elmondták, milyen koncertekre vágynak a korona után és egy jótanács is elhangzik arról, hogyan érdemes nézni ezeket a ritmós koncertfilmeket. Meséltek a videóklip-rendezéseikről, amivel „könnyeden lehet játszani”, de alapjában véve egy „kedves, karitatív dolog”, mert keresni viszont nem lehet vele, inkább csak ráfizetni.

Az idei Budapest Ritmo kizárólag online érhető majd el, így Fanni, Gábor és Bálint filmjeit is online nézhetitek majd meg a május 10-től 12-ig tartó fesztivál utolsó napján, este 9 és 10 között. Nem a Mordái és az Odd ID az egyetlen, akiknek a koncertjéből film készült: a fesztivál honlapján megnézhető még Cserepes Károly a Füvészkertből és Dresch Mihály koncertje az Epreskertből.

A Ritmo oldalán lehet majd követni az élő stream koncerteket is az Akváriumból (Tárkány Művek, Bettika Quintet, Cimbaliband) és ahogy az adásban is szó esik róla, lesznek zenei témájú dokumentumfilmek is, köztük Joao Gilberto tokiói koncertfilmje és a tangókirály Astor Piazzoláról egy ritka felvételeket bemutató, megrázó erejű életmű-darab. Nézd a Ritmo Programtábláját, mert a programok csak bizonyos időben indíthatóak el és nézhetők meg!

Kilenc év után úgy döntöttünk, hogy lehetőséget biztosítunk az átlagosnál lelkesebb hallgatóinknak, hogy támogassák a Filmklub podcastot. Megtalálhatsz minket a Patreonon, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Célunk, hogy a hallgatók támogatásával még komolyabban foglalkozhassunk a műsorkészítéssel, és létrehozhassunk új típusú tartalmakat is, amikhez csak támogatóink jutnak majd hozzá. Van Facebook-oldalunk is, lájkold vagy kövess