Tizenhét évesen forgatta az első filmjét, amiben egy sorozatgyilkos megerőszakolta és megfojtotta, de nem ebben a sorrendben. Ez volt A martfűi rém, a díszbemutatóra a nagyszüleit is magával vitte. Szőke Abigél kortalan jelenség. Az Engedj be színpadi verziójában kétszáz éves vámpírlányt játszott, az Akik maradtak Klárájáról azt mondják a filmben, hogy "öt és hetven között bármennyi tud lenni". Megélt hatalmas sikereket: a szerény tévéfilmként indult Akik maradtak a legjobb tíz közé jutott az Oscaron, Abigélt egészen Kaliforniáig röpítette, ahol az a kritikus vezette körbe a környéket, aki "reveláció"-nak nevezte az alakítását a Varietyben, abban a lapban, ami később a tíz legígéretesebb fiatal színészi tehetség egyikének kiáltotta ki őt, és a berlini filmfesztiválon ünnepeltette. De beszélgettünk a csalódásokról is. A színművészetis felvételin kétszer is kiszórták, a Magyar Filmdíjon hiába tárolt az Akik maradtak, Abigél alakítását még csak nem is jelölték, és az Oscar-jelölés sem jött össze végül a filmnek. "Gigasztár lesz, ha jól választ projekteket" - mondta róla Szász Attila, a Félvilág és az Apró mesék rendezője, aki hosszas válogatás után Abigélre bízta következő filmje, egy 1962-ben játszódó ügynöksztori női főszerepét. Az életben zárkózott, már-már szégyenlős, a kamera előtt elképesztő átlényegülésre képes. Az Akik maradtakban az érzelmek teljes skáláját bejárta, a Reggelim a vacsorád című kisfilmben vadmacskaként cikázik és punk energiával vibrál. Szó esett még a Kisasszonyokra hasonlító gyerekkoráról, a külföldi karrier esélyeiről, a brazil rajongóiról és az Eszenyi-ügyről, arról, hogy milyen károkat okozott benne, hogy halálra dicsérték, illetve miért nincs fent a neten a születési dátuma.

A Filmklub podcast adásából megtudhatjuk, mit jelent Török-Illyés Orsolya számára a szakmai féltékenység és a karrier fogalma, hogyan kapcsolódik a #metoo mozgalomhoz, milyen egy Tarr Béla-színdarabból egy Herendi-filmbe kerülni, hogyan élte meg a Las Vegasban töltött hónapokat és egy félbehagyott filmforgatást, az elvi okokból visszautasított támogatásokat, a túlhajszolt fesztiválkörutakat, nem vágyik-e végre boldog nőt alakítani. Kiderültek a Los Angeles-i álmai kürtöskalács-árusként, valamint beszámolt az édesanyjáról szóló könyvtervéről is. Férjével, Hajdu Szabolccsal olyan kultfilmeket készítettek, mint a Macerás ügyek, a Bibliotheque Pascal vagy az Ernelláék Farkaséknál, jelenleg három színházi előadásuk fut különböző játszóhelyeken, ezeken kívül Orsit mostanában még láthatjuk a Tarr Béla első filmje alapján készült Családi tűzfészek című előadásban, és még az idén a mozikba kerül a Hajdu Szabolcs rendezte Békeidő című film, illetve a Szabó Győző önéletrajzi ihletésű könyvén alapuló Toxikoma.

Az utóbbi idők legmonumentálisabb előadása, a magyar színházi élet Sátántangója, az "első osztálynál is magasabb osztályú", hatórás Utas és holdvilág főszereplőivel beszélgettünk. Laboda Kornél beszámolt arról, hogyan fogyott le húsz kilót Mihály kedvéért, illetve mik voltak a tanulságai annak, hogy írt egy ifjúsági regényt, Törőcsik Franciska pedig elárulta, aludt-e már el előadás közben, mivel bukott meg igazán, valamint azt is, milyen A mi kis falunk sztárjának lenni.

Filmes családba született: apukája az Oscar-jelölt Testről és lélekről producere, anyukája az Oscar-shortlistes Akik maradtak forgatókönyvírója. Az ország csaknem összes középiskolájából eltanácsolták, de közben már Szlávik Juli jelmeztervező mellett dolgozott, és szerepelt a Berlinalén versenyző Erdő című kisfilmben. Gyerekkora óta mappákba gyűjtötte az infókat minden színészről, akit csak látott filmekben, ezt akkor sem hagyta abba, amikor a krétakörös hamlet.ws miatt totál rákattant a színházra is. Szinte törvényszerű, hogy casting director lett belőle.

Itthon sokáig főleg a bulvárlapok címoldalairól volt ismert, miközben régóta építi külföldi karrierjét. Ma már nemcsak színésznőként, hanem producerként is serénykedik. Magyarországon a Megdönteni Hajnal Tímeát című romkom címszerepével került újra előtérbe, majd Tóth Barnabás Oscar-shortlistes Susotázs című kisfilmjében láthattuk, mint a hűtőgép-konferencia tolmácsainak vágyainak tárgyát. Próbáltuk olyan témákról faggatni Osvárt Andreát, amikről a legritkább esetben szokták kérdezni. Beszélt például a selfmade karrierépítésről, az outsiderségről, szóba került a ’48-as kosztümös filmterve, az önbecsülési problémája és a népszerű pszichológiai blogja, amellyel a nárcisztikus személyiségzavaros férfiak hálójában vergődő nőkön igyekszik segíteni. Kiderült, rajong Nemes Jeles Lászlóért és a Napszálltában is szívesen játszott volna, nagy vágya egyszer egy Sorrentino-filmben szerepelni, valamint elárulta, mi a véleménye a filmes meztelenkedésről, és miért idegesíti, ha otrombán túlszexualizált címet adnak egy róla szóló cikknek. Nem számítottunk rá, de végül elmesélte az is, mi történt, amikor tizenpár évvel ezelőtt felment Harvey Weinstein hotelszobájába. (Ezt a műsort még tavaly csináltuk.)

Vajon milyen gyakran fordul elő, hogy a féltékenység barátságba fordul két nő között? Andrasev Nadja animációs rendezővel és Znajkay Zsófia színházi író-rendezővel pont ez történt. Őket nemcsak a közös szerető köti össze, hanem az is, hogy a művészet útján dolgozták fel az érzéseiket. Nadja a Szimbiózis című filmjében mutatta meg, hogyan nyomozott és készített gyűjteményt a pasija szeretőiről, köztük Zsófiról is, aki pedig Az ölében én című színdarabban dolgozta fel azt a terrort, amiben az anyja tartotta egészen a haláláig. Szó esett még öngyűlöletről, nyilvános megcsalásról, állatkerti sztalkolásról, szájba tömött acetonos zsebkendőkről, az anyákról kialakult szent kép ledöntéséről, rémeink megszelídítéséről, illetve arról, hogy milyen egy negyvenes testben élni 16 éves fejjel.

Zurbó Dorottya dokumentumfilmes rendező, aki a Filmalap legelső Inkubátor programján nyert támogatást Könnyű leckék című első egész estés filmjére, ami egy 17 éves szomáliai menekültlány beilleszkedésének története, aki a gyerekházasság elől menekült Magyarországra. A film Kafia mindennapjaira fókuszál, az ő életén keresztül ismerhetjük meg a kulturális identitásváltással járó lelki folyamatot, azt a lelkiismereti konfliktust, amikor elhagyod az addigi kultúrád és egy újat veszel fel. A beszélgetésből többek közt kiderül, hogyan ismerte meg egymást a főszereplő és a rendező, hogyan épült ki köztük a bizalom, megtudjuk továbbá milyen fejlesztési folyamatai vannak egy dokumentumfilmnek és mennyiben más a gyártása, mint egy fikciós filmnek, és hogy nemcsak szociális segítő hatása lehet a doksiknak, hanem életre szóló barátságok is alakulhatnak a forgatáson. (Ezt a podcastot tavaly ősszel vettük fel).

Csak pár éve fordult a színészet felé, de már emlékezetes alakítást nyújtott minden idők legjobb magyar tévésorozatában, illetve az Oscar-díjas Saul fia rendezőjének második filmjében is. Gyerekkorában folyamatosan videózta az anyukája, az erdő közepén nőtt föl, a drámasuliban egy teljes éven át nem szóltak hozzá az osztálytársai. Tévériporternek tanult, amikor megkapta a kiismerhetetlen Dóra szerepét az Egynyári kalandban, aztán a Viszkis barátnőjére maga Antal Nimród nézte meg, de végül más lett a befutó. Nemes Jeles László egy hónapokig tartó folyamat végén választotta ki a Napszállta második legfontosabb női figurájának megformálására. Evelin elárulta, mi volt az a zeneszám, amit megszállott módjára hallgatott újra és újra a forgatás szüneteiben, nem tudtuk rávenni viszont, hogy szavalja el azt a Szabó Lőrinc-verset, amivel tarolt a castigon. Megvitattuk a Napszállta kiábrándító fogadtatását, méltatlankodtunk azon, hogy senkinek nem hozott újabb lehetőségeket a film, és épp kanyarodtunk volna rá Evelin lelkének a kitárgyalására, amikor áramszünet miatt hirtelen vége szakadt az adásnak, így azt már nem tudtuk megkérdezni, mikor halt ki belőle a naivitás.

Kis Hajni filmográfiája ugyan nem hosszú, viszont annál nagyszerűbb alkotásokat tartalmaz: a diák-Oscar-jelölt Szép alak című kisfilmjével került a köztudatba 2016-ban, amely egy gimnáziumi takarítónő vonzalmát mutatja be egy fiatal kosaras lány iránt, azóta pedig már láthattuk SZFE-s diplomafilmjét, a Zsurzs Kati főszereplésével készült Last Call-t, ebben pedig egy idős nő készül maga mögött hagyni addigi életét, hogy külföldre utazzon a lányához. A két kisfilm sorra nyerte a díjakat, így nem is volt olyan meglepő, hogy a Filmalap Inkubátor Programján nyert támogatást első egész estés filmjére, az életrajzi ihletésű Külön falkára. A podcastban Hajni beszélt arról, hogy mennyire elvárt egy fiatal magyar filmestől, hogy A-kategóriás filmfesztiválon debütáljon, hogy mekkora terhet jelentett neki a diák-Oscar-jelölés, emiatt milyen megfelelési kényszer alakult ki benne és hogyan kezelte helyén a felé támasztott elvárásokat a diplomafilmjénél. Kiderült, nagyon szereti az amatőr szereplőket, és a Last Call eredeti terveiben is egy tai chi táborban megismert nő alakította volna a főszereplőt, a Külön falkáról pedig megtudtuk hogyan kötődik a rendező életéhez és milyen személyes motivációi voltak a film elkészítéséhez. (Ez az adás másfél évvel ezelőtt készült, a Külön falka forgatása mostanáig még nem indult el.)

Újratervezés című kisfilmjével több mint másfél millió embert ríkatott meg pár éve, az Osvárt Andrea főszereplésével készült Susotázs pedig tavaly rákerült a tízes szűkített Oscar-listára. A szinkrontolmácsos vígjáték végül nem kapott jelölést, ám Tóth Barnabás rendezőnek nem értek véget az izgalmak idénre: ismét beleveti magát az Oscar-versenybe, ugyanis a héten a mozikba kerülő Akik maradtak című posztholokauszt drámája lett a hivatalos magyar nevezés a nemzetközi film kategóriában. Podcastunkban elmesélte a Susotázs őrületes fesztiválkörútját, beavatott minket halandókat a legmenőbb amerikai filmfesztivál titkaiba és az Akik maradtak adaptációs folyamatába, kiderült, mit csinált éppen, amikor megtudta, hogy Oscar-közelbe került, illetve az Oscar-misztikum hátterében lévő kőkemény munkáról is lerántotta a leplet. A Filmalap által sokszor kikosarazott rendező nem a sérelmeire koncentrál, tele van filmtervekkel, de azért azt is megkérdeztük tőle, hogy fantáziált-e Andy Vajnáról. Megtudtuk továbbá, hogy miért nem érdemes leszólítani kedvenc amerikai filmünk sztárszínész főszereplőjét.