A képregényes közösségekben könnyen kialakulhat az a benyomás, hogy az igazi rajongó gyűjtő is. De vajon ez tényleg így van? Mert egy rajongó alapesetben ismeri a sorozatokat, követi a megjelenéseket, a kronológiai sorrendeket is észben tartja, tudja, melyik kiadás milyen, és természetesnek veszi, hogy a kedvenceit megveszi, megtartja, rendszerezi. Valahol ez utóbbi nagyon sokat hozzá tud tenni a teljes élményhez.

Csakhogy az olvasás, a rajongás és a gyűjtés három különböző dolog.

Valaki olvashat sok képregényt anélkül, hogy egyetlen kötetet is meg akarna tartani. Más inkább könyvtárból kölcsönöz, digitálisan olvas, barátoktól kér kölcsön, vagy csak azokat a történeteket vásárolja meg, amelyekhez később visszatérne.

Ezek nem a rajongás alacsonyabb fokozatai. Egyszerűen más viszonyt jelentenek a történetekhez és a tárgyakhoz.

Ma azt próbálom a saját példámon keresztül megmutatnia, hogy a képregények szeretetéhez nem kötelező a birtoklási vágy. Nem kell gyűjtővé válni ahhoz, hogy olyan gyűjteményt vagy polcokat alakíts ki, amik boldoggá tesznek, és a teljességre való törekvés hiánya sem fog kevésbé elszánt képregényolvasóvá tenni.

Ez szerintem fontos különbség, különösen egy olyan kiadói és rendezvényszervezői háttérrel gondolva ezt, ahol a könyvvásárlás természetesen központi szerepet kap. Mégsem kell úgy tenni, mintha a vásárlás nem lenne fontos, de érdemes megérteni azokat is, akik szeretnek olvasni, csak nem akarnak gyűjteményt építeni.

A gyűjtő kívülről nézve képregényfüzeteket, köteteket, kiadásokat, borítókat és ritkaságokat gyűjt. A legtöbben így fogyasztják a képregényeket és élik le az életüket, gyűjtőként. Ma azt a kérdéskört járom be, hogy vajon mit és miért gyűjtenek azok, akik gyűjtők?

Mert van aki egy történet teljes magyar kiadását szeretné megszerezni. Másvalaki minden borítót begyűjt egy adott képregényből (ez főleg Amerikában igaz). A harmadik típus egy gyerekkori élményt próbál újra átélni. A negyedik a képregénytörténet egy korszakát dokumentálja. Ám akad ötödik is, aki azért vásárol meg mindent egy alkotótól, mert kíváncsi arra, hogyan alakult és fejlődött a munkássága.

Ahány ember, annyiféle szokás. És pont ez vonz annyira ebben a kérdéskörben, hiszen a gyűjtemény tárgyai láthatók és büszkék is vagyunk rá, ám a gyűjtés valódi okai és logikája gyakran láthatatlan, mert a felszín alatt húzódik meg. Ránézve egymás gyűjteményére lehetnek sejtéseink róla, de vajon jól sejtjük miért azok a címek és kötetek alkotják valaki gyűjteményét?

Ma azt vizsgálom meg, hogy a gyűjtésben mi adja a valódi értéket: maga a tárgy, a mögötte lévő történet, a teljesség érzése, a megszerzés élménye vagy az a jelentés, amit a gyűjtő a tárgyakhoz kapcsol.

Ki ölte meg Hal Jordant?

Kezdetét vette ennek az ügynek a felgöngyölítése, mely során 10 év után találkozik Hal és John Stewart egymással. A közös jelenetük rengeteg kérdőjelet felvetett bennünk, melyekre elkezdtük keresni a megoldásokat.

Majd pedig rátértünk arra, hogy milyen is az a Hal, aki a szezon második felében van jelen a képernyőnkön.

Mára két viszonylag friss megjelenést szemeztem ki magamnak.

Mindig nagyon szorítok, amikor egy új Sabrina sorozat indul és az utóbbi egy évtziedben csak ritkán okoztak csalódást. Nagy rajongója vagyok a Kelly Thompson által írt és Veronica Fish a férjével rajzolt modernizációnak. A múltunknak köszönhetően természetesen izgatottan vetettem bele magam ebbe az új sorozatba, melyben Sabrinának ismét a tini élete és a boszorkánysága között kell zsonglőrködnie, miközben meg kell szoknia az őt körülvevő világ változásait és egy váratlan gonosz felbukkanását.

Sokat vártam ettől a modern újragondolástól Corinna Bechko és Kano együttműködéséből és úgy érzem pontosan azt sikerült nyújtania az első számának, amit elvártam tőle.

Emellett elolvastam a héten megjelent Archie #2. számát is, ami bár továbbra is jó és szórakoztató, valahogy mégsem tud felnőni Sabrina szintjére. Vajon mi lehet ennek az oka?

Egy kreatívipari konferenciáról hazaérkezve úgy gondoltam megosztom veletek gondolataim a képregényiparról és annak hiányáról. Vajon túl késő ezen változtatni vagy épp itt az idő?

Stan Sakai The First Ronin történetet írja az IDW-nek, mely a The Last Ronin világában játszódik. Újabb bőr vagy érdemes izgatottnak lenni érte?

Az IDW miután visszatért a csődből a Blumhouse produkciós céggel kötött liszensz szerződést, mely értelmében több modern horror franchise is képregényes formában megjelenhet az IDW Dark részlegében.

Grant Morrison támasztja fel James Bondot a képregények médiumában!

A SkyBound alkotói fókuszt helyez előtérbe több Transformers és G.I.Joe történeténél is, melyek önállóan is működhetnek és nem kell képben lenni a teljes világgal hozzájuk.

Az Ignition press 2024-ben indult, és az elmúlt hónapokban folyamatosan kerülnek a figyelem középpontjába. Elképesztő limitált sorozatokat adnak ki, most pedig újabb nagy hullámban érkeztek neves alkotók a kiadóhoz, akik alkotói képregényeket fognak készíteni a számukra. Akad köztünk folytatólagos és limitált sorozat is, de csupa olyan ötlet és koncepció, ami megérdemli a figyelmet.

Emellett az Image Comics izgalmas bejelentésekkel készült a New York Comic Con-ra, melyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Kezdetnek azzal, hogy újra összeáll a Paper girls verhetetlen alkotó csapata!

Milyenek a magyar képregényes rendezvények? (Daily Cultree #29.)

Az Ignition press 2024-ben indult, és az elmúlt hónapokban folyamatosan kerülnek a figyelem középpontjába. Elképesztő limitált sorozatokat adnak ki, most pedig újabb nagy hullámban érkeztek neves alkotók a kiadóhoz, akik alkotói képregényeket fognak készíteni a számukra. Akad köztünk folytatólagos és limitált sorozat is, de csupa olyan ötlet és koncepció, ami megérdemli a figyelmet.

Emellett az Image Comics izgalmas bejelentésekkel készült a New York Comic Con-ra, melyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Kezdetnek azzal, hogy újra összeáll a Paper girls verhetetlen alkotó csapata!

Szervezőként így láttam és éltem meg a rendezvényt. Kemény munka volt, sok-sok belefektetett idő, energia és pénz árán került megrendezésre az esemény.