Mára két viszonylag friss megjelenést szemeztem ki magamnak.

Mindig nagyon szorítok, amikor egy új Sabrina sorozat indul és az utóbbi egy évtziedben csak ritkán okoztak csalódást. Nagy rajongója vagyok a Kelly Thompson által írt és Veronica Fish a férjével rajzolt modernizációnak. A múltunknak köszönhetően természetesen izgatottan vetettem bele magam ebbe az új sorozatba, melyben Sabrinának ismét a tini élete és a boszorkánysága között kell zsonglőrködnie, miközben meg kell szoknia az őt körülvevő világ változásait és egy váratlan gonosz felbukkanását.

Sokat vártam ettől a modern újragondolástól Corinna Bechko és Kano együttműködéséből és úgy érzem pontosan azt sikerült nyújtania az első számának, amit elvártam tőle.

Emellett elolvastam a héten megjelent Archie #2. számát is, ami bár továbbra is jó és szórakoztató, valahogy mégsem tud felnőni Sabrina szintjére. Vajon mi lehet ennek az oka?

Egy kreatívipari konferenciáról hazaérkezve úgy gondoltam megosztom veletek gondolataim a képregényiparról és annak hiányáról. Vajon túl késő ezen változtatni vagy épp itt az idő?

Stan Sakai The First Ronin történetet írja az IDW-nek, mely a The Last Ronin világában játszódik. Újabb bőr vagy érdemes izgatottnak lenni érte?

Az IDW miután visszatért a csődből a Blumhouse produkciós céggel kötött liszensz szerződést, mely értelmében több modern horror franchise is képregényes formában megjelenhet az IDW Dark részlegében.

Grant Morrison támasztja fel James Bondot a képregények médiumában!

A SkyBound alkotói fókuszt helyez előtérbe több Transformers és G.I.Joe történeténél is, melyek önállóan is működhetnek és nem kell képben lenni a teljes világgal hozzájuk.

Az Ignition press 2024-ben indult, és az elmúlt hónapokban folyamatosan kerülnek a figyelem középpontjába. Elképesztő limitált sorozatokat adnak ki, most pedig újabb nagy hullámban érkeztek neves alkotók a kiadóhoz, akik alkotói képregényeket fognak készíteni a számukra. Akad köztünk folytatólagos és limitált sorozat is, de csupa olyan ötlet és koncepció, ami megérdemli a figyelmet.

Emellett az Image Comics izgalmas bejelentésekkel készült a New York Comic Con-ra, melyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Kezdetnek azzal, hogy újra összeáll a Paper girls verhetetlen alkotó csapata!

Milyenek a magyar képregényes rendezvények? (Daily Cultree #29.)

Az Ignition press 2024-ben indult, és az elmúlt hónapokban folyamatosan kerülnek a figyelem középpontjába. Elképesztő limitált sorozatokat adnak ki, most pedig újabb nagy hullámban érkeztek neves alkotók a kiadóhoz, akik alkotói képregényeket fognak készíteni a számukra. Akad köztünk folytatólagos és limitált sorozat is, de csupa olyan ötlet és koncepció, ami megérdemli a figyelmet.

Emellett az Image Comics izgalmas bejelentésekkel készült a New York Comic Con-ra, melyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Kezdetnek azzal, hogy újra összeáll a Paper girls verhetetlen alkotó csapata!

Szervezőként így láttam és éltem meg a rendezvényt. Kemény munka volt, sok-sok belefektetett idő, energia és pénz árán került megrendezésre az esemény.

Milyenek a magyar képregényes rendezvények? (Daily Cultree #29.)

Gondoltad volna, hogy volt olyan évtized(ek), amikor az emberek olvastak képregényeket Magyarországon? És nem csak pár százan vagy ezren, hanem tízezren!

Az 1950-es évektől a Füles, a Pajtás, később a Kockás és más lapok révén tömegek találkoztak képregénnyel. A Füles 1957-től rendszeresen közölt képregényeket, 1964-től már két, 1970-től három folytatásos történet futott benne egyszerre.  A Kockás pedig 1981 és 1992 között kifejezetten népszerű volt fiatalok és idősebbek körében is. Ám 2026-ban nincs egyikhez sem fogható erejű megjelenés sem.

Miért nem lett ebből olyan stabil kulturális ökoszisztéma, mint amilyen például Franciaországban, Belgiumban, Olaszországban, Japánban vagy az Egyesült Államokban kialakult?

Mi kell ahhoz, hogy valódi képregénykultúra épüljön Magyarországon? Nem elég, ha a képregényeket meg lehet venni – az embereknek először találkozniuk is kell velük.

Az adásban az elérhetőség és a láthatóság különbségét járjuk körül: miért nem oldja meg a problémát önmagában egy budapesti könyvfesztiválon lévő képregény zóna távol mindentől, hogyan lehet képregényeket eljuttatni vidéki településekre, és milyen szerepe lehet ebben a könyvtáraknak, iskoláknak, könyvesboltoknak, kiadóknak és rendezvényeknek.

Beszélünk arról is, hogyan lehet kicsiben képregénykultúrát építeni – akár egyetlen könyvtárban –, és mit tehetnének a hazai piaci szereplők azon túl, hogy évről évre megjelennek ugyanazokon a képregényes rendezvényeken.

Hogyan lesz a „láttam egy képregényt” élményből „olvasok képregényt”?