Népmese és/vagy műmese?

A mese és ezen belül a népmese kapcsán csak ritkán jut az eszünkbe, hogy ez a műfaj akár komoly tudományos kutatás tárgya is lehet. Pedig így van, és a folklorisztikának komoly nemzetközi intézményrendszere foglalkozik vele legalább másfél évszázada. A Bagoly mondja legújabb részében Liszka József etnológus, folklorista beszél e kutatások néhány aspektusáról.

 Liszka József (1956) etnológus, a Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központjának igazgatója. Tudományos érdeklődése elsősorban a néprajz elméleti problémáira, tudománytörténeti kérdésekre, az interetnikus kapcsolatok vizsgálatára, továbbá a szakrális néprajzra és a szövegfolklórra összpontosul. Kiemelt érdeklődéssel foglalkozik a szlovákiai Kisalföld és az ott élő etnikumok kultúráinak egymásra gyakorolt hatásával.

A Zay-család az egyik legpatinásabb felvidéki nemesi família, amely kiemelkedő szerepet játszott a régió történetében. Az a szlovák nemzeti mozgalom szempontjából is fontos szerepet játszó család élenjárt a régió iparosításában is, kiemelkedő szerepet kapott az evangélikus egyház életében is. A Szlovák Tudományos Akadémia kutatója, Gaucsík István elsősorban a család 19. és a 20. században fontos szerepet játszó képviselőinek a történetét kutatja. A Bagoly mondja új adásában elsősorban Zay Albertről és Zay Miklósról beszél majd. 

Gaucsík István (1973)

Történész, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének kutatója. Leginkább a 19. és 20. század gazdaság és társadalomtörténetével foglalkozik, különös tekintettel a szlovákiai magyarok történetére. 

Az óceánkutatás világába merülünk alá a Bagoly mondja legközelebbi adásában. A Fórum Intézet podcastjének soron következő vendége a Hawaiin élő, zselízi születésű Dulai Henrietta atomvegyész oceanográfus, a honolului állami egyetem professzora, aki nemcsak a nagy kékség titkait fürkészi, hanem a partvidék geokémiáját is vizsgálja. Tartsanak velünk képzeletbeli utazásunkon a hűsítő habokba augusztus 28-án, aloha!

Dulai Henrietta (1973) - Oceanográfus/hidrológus, geokémikus, a Hawaii Egyetem professzora, a Föld- és Bolygótudományok Posztgraduális Program vezetője. Az egyetemen nemcsak oktat és témavezetői feladatokat lát el mesterszakos hallgatók és doktoranduszok mellett, hanem kutatásokat is folytat. Ezen kívül két tudományos folyóirat szerkesztője es nemzetközi szervezetek kutatási tanácsadója. Azt tanulmányozza, hogyan hatnak ki az emberi tevékenységek a vízminőségre, valamint hogyan tudnánk csökkenteni az emberi szennyezés és klímaváltozás kihatását az óceánokra es egyéb vizekre. 

Miből és kikből állt Gúta társadalma a 18. és a 19. századokban? Hogy pontosan hogyan zárult le a feudalizmus időszaka, s eközben hogyan bontakozott ki a jobbágyi kötöttségektől már mentes világ, azt a leginkább a helyi szintekről kiindulva érthetjük meg igazán. Angyal Bélával legújabb könyve kapcsán arra teszünk kísérletet, hogy ezeket a folyamatokat Gúta példáján keresztül ragadjuk meg.

Angyal Béla (1958) – történész, etnográfus, a Fórum Kisebbségkutató Intézet külső munkatársa. Szerteágazó tudományos pályája során foglalkozott etnográfiai és történeti témákkal, illetve szűkebb szülőföldjének, Gútának a történetével.

A Bagoly mondja új adása a gyerekvállalás kérdését járja körül – szokatlan módon azonban egy politológus szemével. A podcast vendége, Öllös László azonban azt vallja, hogy a népesség fogyása mögött értékrend változás áll, és az európai identitás csak akkor maradhat fenn, ha fennmaradnak az európai nemzetek, mint ennek az identitásnak a hordozói. A podcastban Lampl Zsuzsa kérdezi Öllös Lászlót. 

Öllös László (1957) A Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Fórum Társadalomtudományi Szemle szerkesztőbizottságának elnöke. Fő kutatási területei a nemzeti és az emberi jogok viszonya, a magyar–szlovák kapcsolatok értékrendje, valamint az európai identitás.

A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban élő nemzetiségek helyzetét 1968 őszén a hatalom

alkotmánytörvényben rögzítette. Milyen politikai légkörben született meg a jogszabály? A

későbbi években, évtizedekben tudtak-e élni a törvényben rögzített jogaikkal a kisebbségek?

Vagy Husákék megpróbálták ezeket a jogokat alárendelni a kommunista szellemiségnek?

Erről beszélgetünk podcastunkban. Nagy Ildikó vendége Popély Árpád történész, a Selye

János Egyetem Történelem Tanszékének oktatója.

Popély Árpád (1970) történész, a Fórum Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa, a

komáromi Selye János Egyetem Történelem Tanszékének docense. Fő kutatási területe

Csehszlovákia és a szlovákiai magyarság második világháború utáni története.

A régi japánok úgy tartották, a szárazföld egy gigantikus harcsa háta, amely kilátszik a vízből. Ha ez az óriáshal csap egyet a farkával, mindig megrázkódik a föld. Nos, a földrengésnek, ma már tudjuk, jóval tudományosabb a magyarázata. A Bagoly mondja legközelebbi adásában Csicsay Krisztián szeizmológus, a Szlovák Tudományos Akadémia Földtani Intézete Szeizmológia Részlegének vezetője lesz a vendégünk. Tartsanak velünk képzeletbeli utazásunkon a Föld középpontja felé, június 27-én.

Csicsay Krisztián (1982) – alkalmazott geofizikus, szeizmológus, a Szlovák Tudományos Akadémia Földtudományok Intézet Szeizmológiai Részlegének vezetője. Fő feladatköre a szlovák szeizmológiai szolgálat menedzselése, azon belül is a Nemzeti Szeizmológiai Hálózat karbantartása, javítása, felújítása és esetleges bővítése.

Dunaszerdahely 1960-ban nyerte el a városi rangot. Vajon milyen település volt ezt megelőzően, és milyen átalakuláson ment át 1945-től eddig az időpontig? Kik játszották a legfontosabb szerepet a város arculatának átalakításában? A város 20. századi történelméről szól podcastunk. Nagy Ildikó vendége Vajda Barnabás történész, a Selye Egyetem Történelem Tanszékének oktatója.

Vajda Barnabás (1970) tanár, történész, a Selye János Egyetem történelem tanszékének a docense. Kutatóként elsősorban történelemdidaktikával, illetve a huszadik század második felének egyetemes történetével, azon belül is a hidegháború folyamatával foglalkozik. Több munkája jelent meg, amelyben Dunaszerdahely történetével foglalkozik, különös tekintettel a város arculatának a szocializmus évtizediben való átformálására. 

„Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy többször ugyanaz az üzenet hangzott el, amelyben felhívták a lakosok figyelmét, hogy a Varsói Szerződés katonái megtámadták Csehszlovákiát. Kinéztünk az ablakon, tele volt az utca tankkal, autókkal, mindre fehér csík volt ráfestve” – így emlékezett egy párkányi adatközlő 1968 forró nyarára, amikor a volt keleti blokk katonai szövetségének hadosztályai bevonultak az országba, hogy véget vessenek az Alexander Dubcek nevével fémjelzett demokratizálódási, liberalizálódási folyamatnak. A Prágai tavasz leveréséről, pontosabban annak emlékezetéről szól L. Juhász Ilona néprajzkutató, etnológus legújabb kutatásait összegző, visszaemlékezéseket is tartalmazó könyve, amely Ruszkik haza! Adalékok Csehszlovákia 1968-as katonai megszállása szlovákiai magyar emlékezetéhez címmel jelent meg a Fórum Kisebbségkutató Intézet kiadásában. A Bagoly mondja legközelebbi adásában a kötet szerzője, komáromi Etnológiai Központ tudományos munkatársa lesz a vendégünk. 

L. Juhász Ilona (1960) etnológus, a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi székhelyű Etnológiai Központjának tudományos munkatársa. 2007-ig ő állította össze a (cseh)szlovákiai magyar néprajzi bibliográfiát. Kutatási témái közé elsősorban a temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai, a különböző emlékjelek (háborús emlékjelek, halálhelyjelek, emlékoszlopok/kopjafák, a holokauszt emlékjelei stb.), valamint a szokásváltozások és a hiedelmek tartoznak. E témákban több monográfiája is megjelent.

A közép-európai nemzetállamok mindig is gyanakvással tekintettek a szomszédos népek

nemzeti szimbólumaira. Így volt ez az első Csehszlovák Köztársaságban is, ahol az

államhatalom egyáltalán nem tűrte meg a magyar nemzeti himnuszt. A szlovákiai magyarok

azonban ennek ellenére is énekelték azt, ami bírósági perek sorozatához vezetett. Erről szól

a Bagoly mondja következő adása, amelyben Nagy Ildikó kérdezi a téma kutatóját, Simon

Attila történészt.

Simon Attila (1966)

Történész. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Fórum Kisebbségkutató Intézet

igazgatója és a Selye János Egyetem tanszékvezető docense. Fő kutatási területe a szlovákiai

magyarok két világháború közötti története.