A naphoz

A mai Astoria szálló helyén állt Kölber kocsigyáros háza, az épület második emeletét a nemrég indított Pesti Divatlap szerkesztője, Vahot Imre bérelte. Az olykor forradalmárkodásba tévedt, de leginkább kupec-lelkű szerkesztő szerény fizetést ad segédjének, az irodalomba valósággal berobbant Petőfinek, viszont függönnyel elkerít egy zugot – ne szépítsük: egy konyha melletti cselédszoba az –, s a költővel aláíratott munkaszerződés szerint a lakhatást is vastagon beszámítja a javadalmazásba. Vahot ért hozzá, hogyan lehet jótékonyságnak, tehetség-pártolásnak, sőt, családias gesztusnak előadni a kizsákmányolást. Két-három évtized múltán persze maga is hiszi, amit emlékezéseiben makacsul hajtogat, hogy „Petőfi sohasem lett volna az nélkülem, amivé lett”. Mindenesetre akkor, 1844 szeptemberében még békés a kapcsolatuk, s Petőfit se a napfény-hiány, se a „szűk kalit“ más fogyatékossága nemigen zavarja – akinek versírás a mestersége, jobb, ha élcelődve tudomásul veszi, hogy nem is lehet pompás szobája. A kelmednek szólított, kollegának tisztelt nappal alkudozó strófákban ugyanaz a hetyke báj hallható, ami például a megrendítő-hősiesnek induló Halálom című négysorosban: „A halál két neme áll előttem“ – a csattanó, hogy „Éhen vagy szomjan halok-e meg?“

Három hónappal később itt írta a János vitézt, innen röptette hősét az Óperenciás-tengeren is át.

Forrás: https://ligetmuhely.blog.hu/2012/10/16/fenycsova_lobbant_petofi_sandor_a_naphoz

https://www.facebook.com/baloghferencverskaszt

https://www.instagram.com/baloghferenc_verskaszt/

PC: https://anchor.fm/ferenc-balogh/episodes/02-18--A-naphoz-e1sjmd5

YT: https://youtu.be/lQ0QOJOlxBI