A Dicsőséges nagyurak... című versét 1848. március 11-én mondja el Petőfi a Pilvaxban. A vers helyszíne a vidék, címzettjei a felsőtábla Kossuth március 3-i feliratát tárgyalni nem akaró mágnások, azonban a szöveg versszakról versszakra átcsúszik egy mi-ők ellentétpárba, azt sugallja, hogy az egész nemesség néz farkasszemet a föld népével, sőt azt is, hogy a költő áll e felkelt paraszthadak élén. A szöveg egy véres parasztlázadás - a megelőző évtizedekből nem ismeretlen - fenyegető vízióját idézi fel, játékos verselése azonban előkészíti a föloldó végkövetkeztetést: van még mód a megegyezésre, a pusztító indulatok visszafojtására.

Lehet, hogy elsőként ezt a verset szánta Petőfi a reformlakomára, s ezért próbálta ki hatását a Pilvax közönségén. A költő szavalata után a felháborodás óriási, Jókai szerint Petőfi az egyértelmű elutasítást látva nyilvánosan elégeti a kéziratot. A szöveg az utókorra Egressy Gábor, Petőfi színész barátja szavalókönyvében marad fönn. Számos példánya titokban kerengett az országban, levelekben terjedt, ez a vers volt 1848 márciusának egyik legtöbbet másolt kézirata. Később merült fel a gyanú, hogy még meglevő példányait kinyomtatták. Ez a vers valószínű magja annak- a pozsonyi diétát nagyban befolyásoló rémhírnek -, hogy Petőfi fel- fegyverzett parasztok tömegeinek élén táborozik Rákoson, ez a híresztelés adja a forradalom napjaiban a döntő lökést a jobbágyfelszabadítás kimondásához.

A vers korabeli népszerűségének egyik kulcsa mindenképpen nyilvánosságra kerülésének módja. A pesti forradalom szimbólumává váló költemény, "Petőfi himnusza" hihetetlen karriert fut be: napok alatt országosan ismertté válik, színházakban, népgyűléseken szavalják, hamarosan nem lehet közéleti eseményt elképzelni nélküle, "mint polgári miatyánk imádkoztatik" - írja a Hazánk 1848. márc. 18-án. Már a forradalom napjaiban több megzenésítése, fordítása lát napvilágot, ezzel esketik fel a nemzetőrséget, tanítják az iskolákban, szobor- vázlat, az egyes szakaszokat megjelenítő allegorikus metszetsorozat készült a vers nyomán. (Pesti Divatlap 1848. márc. 26. PN 398) "A közönség elragadtatása akkor ért tetőfokra, amikor ami kitűnő Petőfinknek minden magyar szívbe beírt Nemzeti dalát adták elő. A közönség egy része együtt énekelte az ünnepélyes szavakat, komoly férfiak könnyeztek és minden arcon a nagy forradalmi vívmányok boldogító tudata ragyogott"- írja a Morgenröthe a német színházban a bécsi forradalom áldozatainak tiszteletére rendezett ünnepségről (KISS 1970). Amikor egy öngyilkos szabólegény zsebében megtalálják a vers egy röplappéldányát, a Der Ungar hírrovatának szerkesztője így kiált fel: "Tehát a lelkesítő, bátorító szavak sem önthettek lelket a csüggedőbe!" (Der Ungar 1848. márc. 29. II. PAt I. 209)

Kalla, Zsuzsa (2000) Petőfi Sándor politikusi képe. In: A márciusi ifjak nemzedéke. Magyar Nemzeti Múzeum (MNM), Budapest, pp. 79-101. ISBN 963 9046 56 6

http://real.mtak.hu/38655/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Pet%C5%91fi_S%C3%A1ndor

http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/dicsnagy.htm

Illusztráció: Fodor Kata

https://www.instagram.com/fodorkata_illustrations/