Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter.
Krzysztof Kieślowski Trois couleurs: rouge (Három szín: piros) című filmje 1994-ben követte a Fehéret. A Három szín trilógia harmadik része a francia zászló harmadik színét képviseli, és a francia köztársaság alapeszményei közül a testvériséget dolgozza fel. Főszerepében Irène Jacobot és Jean-Louis Trintignant-t láthatjuk.
Miután megküzdünk a színek különféle elnevezéseivel és a francia nevek kiejtésével, megvitatjuk a filmtrilógiák általános színvonal-ingadozását. Mindig a harmadik rész a leggyengébb, vagy vannak kivételek? Ez a film kivétel? Később elmorfondírozunk azon, jótett-e a jótett, ha önzőségből fakad, a Jean-Louis Trintingnant által játszott bíróval kapcsolatban bibliai párhuzamokat vélünk feltárni, és még azt a filmművészetet évtizedek óta megosztó kérdést is eldöntjük, hogy Kieslowski felér-e bravúrosságban M. Night Shyamalanhoz.
Linkek
Krzysztof Kieślowski Trois couleurs: Blanc (Három szín: fehér) című filmje 1994-ben követte a Kéket. A Három szín trilógia második része az egyenlőséggel foglalkozik a francia köztársaság három alapeszménye közül, főszerepében pedig Zbigniew Zamachowski és Julie Delpy látható.
Tényleg ez az epizód volna a leggyengébb a trilógiából, mint sokan állítják? Lehet a fehér színnel is intenzív hatást kelteni? Gonosz dolog az egyenlőségre törekvés? Kivesézzük, milyen véleménnyel van Kieślowski a rendszerváltás utáni, újra egyesülő Európáról, és hihető-e Karol Karol karakteríve a finálé tükrében. Sőt, a film főszereplőjével kapcsolatban olyan tévétörténeti mérföldkövekkel is párhuzamokat vonunk, mint a Breaking Bad és a Szomszédok.
A Kitekintőben a fehér színnel kapcsolatos kedvenc filmes élményünket választottuk ki. Az adás legelején vadonatúj "Kaptunk egy kommentet" szekciónkat hallhatjátok, amelyben kicsit beszélünk a Full Metal Jacket adásunkról. Ha el akarjátok kerülni a spoilereket, tekerjetek a 05:00 perchez.
Linkek
Európai évadunkat Krzysztof Kieślowski francia gyártású trilógiájával folytatjuk. Az 1993-as Trois couleurs: Bleu (Három szín: kék) témája a szabadság, a folytatásoké pedig az egyenlőség és a testvériség. A filmben Juliette Binoche alakít egy frissen megözvegyült asszonyt, akiben a gyász viaskodik a saját függetlenségi vágyaival.
Az adásból megtudhatjátok, hányféle módon lehet feldolgozni filmen a gyászt, és működött-e számunkra Kieślowski megközelítése. Kielemezzük, hogy a rendező milyen szokatlan képi megoldásokkal házasítja a komolyzenét, és mennyi mindent jelenthet a kék szín egyszerre. Vajon hány percbe telik a műsorvezetőknek, mire elhangzik a "művészfilmes" kifejezés, mit árul el az emberről, ha van kedvenc karambolos jelenete, és hogy kerül ide Hans Zimmer?
A kitekintőben a kék színnel kapcsolatos kedvenc filmes élményünket választottuk ki. Jövő héten a Három szín trilógia következő darabjával, a fehérrel folytatjuk.
(Figyelem, a megszokottnál rosszabb hangminőség egy rossz beállítás műve, amit nem vettünk észre a felvétel közben. Elnézést kérünk!)
Linkek
A múlt héten hatalmas svunggal indult európai évadunkat rögtön meg is szakítjuk egy különkiadással, amelyben a Life Is Strange című 2015-ös videójátékról beszélünk. A játéknak épp a közelmúltban jelent meg az előzménye, a Life Is Strange: Before the Storm, ami jó apropónak tűnt, hogy végre mindketten bepótoljuk. Vendéget is hívtunk Moskát Anita író és szerkesztő személyében, akinek a Life Is Strange a megjelenése óta hatalmas kedvence.
Az adásban megbeszéljük, mitől különleges a Life Is Strange feleletválasztásos kalandjáték-mechanikája, és hogyan aknázzák ki a DONTNOD fejlesztői az idővisszatekergetős trükköt. El lehet viselni a 2010-es évek elejének tömény diákszlengjét? Hát az irritáló tiniket? Megtudhatjátok, hogy ki fedezte fel a legtöbb easter egget a játékban, kinek sikerült teljesen beleélnie magát Max karakterébe, és ki kezdett el egyből kegyetlenkedni a diáktársaival. Mi a helyzet a játék befejezésével? Létezik helyes döntés? És mit árul el a műsorvezetők és a vendég lelkivilágáról?
Linkek
Negyedik, európai témájú évadunkat Mathieu Kassovitz 1995-ös La Haine (Gyűlölet) című filmjével nyitjuk. Hogy megpróbáljuk magunkat apránként hozzászoktatni a hollywoodi filmek sokasága után a saját földrészünkhöz, első választásunk olyasvalakire esett, aki a saját példaképeinek olyan amerikaiakat tekint, mint Martin Scorsese, Steven Spielberg és Spike Lee.
Az adásban alaposan körbe is járjuk, hogyan érhető tetten Kassovitz munkájában a hollywoodi előképek hatása, a kamerakezeléstől a zenehasználatig. A Do the Right Thing után ismét elmerülünk a társadalmi ellentétekben és a gettók feszült hétköznapjaiban, de nem állnak meg itt a párhuzamok Spike Lee filmjével: az adásunkban meghallgathatjátok, milyen hasonlóságokat fedeztünk fel a két produkció közt, és mégis mi teszi eredetivé a Gyűlölet-et. Megpróbáljuk megérteni Vincent Cassel bestiális varázsát, miközben arra is magyarázatot keresünk, mi az istennyila történt a nagy reményekkel induló Mathieu Kassovitz rendezői karrierjével. Hogyan lesz Vincent Casselből a francia Robert de Niro? Ki a film Samuel L. Jacksonja? És hogy kerül ide Asterix?
Ezen kívül kérünk benneteket, hogy ha még nem tettétek meg, akkor töltsétek ki a második magyar podcasthallgatói felmérést! A podkaszt.blog.hu gyűjtőoldal kezdeményezésébe mi is beszállunk, szeretnénk többet megtudni a hallgatói szokásaitokról, hogy még jobb tartalmat kínálhassunk nektek.
Linkek
Kicsit fellélegzünk a gigászi hatrészes Martin Scorsese-blokkunkból, hogy megünnepeljük a Vakfolt podcast ötvenedik epizódját. A mérföldkő alkalmából vendéget hívtunk, a főcímzenénkért felelős Artúr zenekar énekesét, Török Dénest, aki segített nekünk megfejteni PJ Harvey zenei munkásságát.
Az énekes-dalszerző idén fellép a Sziget fesztiválon, így külön is pont jó, hogy végre bepótoltuk a vele kapcsolatos hiányosságainkat. Végighallgattuk az összes szólóalbumát a punkos, zajos kezdetektől a kísérletezős és a populáris korszakokon át a modern, letisztult, világpolitizálós lemezekig. A dalszövegekben is elmerültünk, legalább annyira, hogy megállapítsuk, a kezdeti tabudöntögető témáktól milyen úton jutott el az énekesnő mai világszemléletéig. Dénes segítségével átnéztük, milyen hatások érték Pollyt, milyen neves producerrel futott össze egy lemezboltban különösebb jelentőség nélkül, és persze felfedezzük azt is, hogy az őt követő előadók közül ő kikre volt félreértelmezhetetlen hatással.
A kitekintőben PJ Harvey és a radioheades Thom Yorke duettjéből kiindulva mindhárman felsoroltuk a kedvenc női-férfi duettjeinket. Az eredményt az erre szánt aloldalunkon megtekinthetitek.
Dénesnek köszönjük a vendégszereplését, és aki teheti, hallgassa meg őt és az Artúr zenekart a szegedi Grand Café Várkertben pénteken!
Linkek
A The Truman Show vs. EdTV kivágott részében Péter a kvízkérdéseivel izzasztja meg Cyclót és Andrást, olyan filmekről, amelyek a nyitóhétvégéiken versengtek a héten tárgyalt két alkotással. Ti mennyivel sikeresebben találtátok el a két filmet, amely megakasztotta a játékosokat?
Mellékesen olyan dolgok is kiderülnek, mint hogy Péter Viggo Mortensen 90-es évekbeli alakításai közül a G.I. Jane-re emlékszik, de Az utolsó esélyre (Crimson Tide) már bezzeg nem. (Érdekességként megjegyeznénk, hogy a Psycho 1998-as remake-jével nem is lőtt annyira mellé Cyclo, mert azt is 1998-ban mutatták be, igaz, decemberben, de csodák csodájára a második helyen nyitott a mozipénztáraknál.)
Ezúttal átlógunk egyik naptári évből a másikba, és az 1998 nyarán bemutatott The Truman Show-t vetjük össze az 1999 tavaszán megjelent EdTV-vel. Egyúttal újabb együttműködés jött létre a Limitált széria és a Vakfolt podcast között, Fega után a második műsorvezető teszi nálunk tiszteletét Cyclotronic személyében.
Cyclo mindkettőnknél kicsit jobban képben van a valóságshow-kkal, így nem kettő, hanem rögtön három különböző olvasatát ismerhetitek meg a Truman Show-nak. Ahhoz már hárman is kevesek vagyunk, hogy fogást találjunk a rendező, Peter Weir filmográfiáján, nem beszélve az EdTV-t jegyző Ron Howardéról. Nemcsak azt tárgyaljuk ki, hogyan viszonyul a több pénzből készült, de bebukott EdTV a modern klasszikus Truman Show-hoz, hanem hogy melyik jósolta meg inkább a valóságshow-korszakot. Lehet kivetnivalót találni Peter Weir filmjében? Min csúszott el Ron Howard EdTV-je?Mit kapunk, ha lecseréljük Woody Harrelsont egy másik Woodyra? Cyclo nem hazudtolja meg a sorozatpodcastos hátterét sem: gondolatkísérletként megfontoljuk, melyik filmet hogyan folytatnák manapság egy kábeltelevíziós sorozatban.
Linkek
A The Illusionist vs. The Prestige adásunk kivágott szeletében szót ejtünk azokról a fanfavorit szereplőkről, akiknek az alakításait elhomályosították a The Prestige főhősei. Andy Serkist mindketten ekkor láttuk először teljes valójában, CGI-mentesen, de David Bowie is ritkán ennyire humanoid a mozivásznon. Ebben kifejti a véleményét egy váratlan vendég is, aki orrára koppint Christopher Nolannek több elszalasztott lehetőség miatt is.