Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter, társaink Gyöngyösi Lilla, Rácz Viktória, Földi Gábor, Mikó László, Nagy Szabolcs.
Stanley Kubrick utolsóelőtti filmjével intünk búcsút a rendezőnek. Az 1987-es Full Metal Jacket (Acéllövedék) a vietnami háborúba repít bennünket, ám mielőtt a frontvonalon megmérettetnék magukat a szereplőink, át kell esniük Hartman őrmester elembertelenítő kiképzésén.
Foglalkozunk Leonard Lawrence, avagy Gomer Pyle közlegény (Vincent D’Onofrio) lelki világával és Joker önironikus jungi kettősségével, valamint az őt alakító Matthew Modine alakításával. Nem maradhat szó nélkül a minden kiképzőőrmesterek legnagyobbika, a kíméletlen Hartman sem R. Lee Ermey zsánert meghatározó játékában. Megpróbáljuk megérteni, mi tette zsenivé Stanley Kubrickot, és ehhez összehasonlítjuk a film két felvonását, a rövidebb kiképzős szakaszt és a Tet-offenzíva alatt játszodó második szakaszt. Hosszan vitatkozunk arról, vajon mit is jelentenek a záró képsorok: Joker emberiességre lelt az embertelenségben, vagy pont, hogy örökre elvesztette az ártatlanságát? És még arra is fény derül, milyen szerepet játszott a film születésében Val Kilmer balhés természete.
A Vakfolt podcast tizedik epizódjában Stanley Kubrick kevésbé ismert, de nem kevésbé mesteri művével, az 1975-ös Barry Lyndon című filmmel foglalkozunk. Az első kisebb mérföldkövünk alkalmából vendéget hívtunk az adásunkba: Wostry Ferenc csatlakozott hozzánk, hogy a kedvenc Kubrick-filmjéről értekezzen velünk.
Az adásban szót ejtünk a Wiliam Makepeace Thackeray eredeti, The Luck of Barry Lyndon című könyvéről, amelyet Kubrick a hírnevéhez méltó módon újraértelmezve adaptált. Megismerhető-e számunkra több száz év távlatából a 18. századi társadalom, amikor még a háborúkat is szabályok szerint vívták? Van-e keresnivalója az önzetlenségnek az ember eredendő gyarlósága és zsigeri egoizmusa mellett? Hosszan beszélünk a főszereplő, Redmond Barry, illetve későbbi nevén Barry Lyndon személyiségéről, azonosulhatóságáról; szóba kerül, hogy hátrány-e vagy előny Ryan O’Neal amerikai sztáralkata, és megpróbálunk olyan Kubrick-szereplőket keresni, akiket szeretett a rendező. Összehasonlítjuk a háromórás darab két felvonását, a főhős kalandos felemelkedésének, majd tragikus elbukásának stiláris különbségeit. És természetesen nem maradhatnak említés nélkül Kubrick technikai eszközei, a film képi megoldásai a természetes fény használatától kezdve az agresszív zoomokig.
Stanley Kubrick munkásságával foglalkozó trilógiánkat a Dr. Strangelove or: How I Learned to Stop Worrying and Love the Bomb (magyarul Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni) című filmmel nyitjuk.
Az epizódban beszélünk a film keletkezésének történelmi hátteréről, ihletéséről a kubai rakétválságtól kezdve Peter George Red Alert című regényéig. Rangsoroljuk Peter Sellers három gyökeresen eltérő alakítását (a sima modorú Mandrake, a higgadt Merkin Muffley elnök úr, és az elmebeteg Dr. Strangelove), majd George C. Scott állatias Buck Turgidsonja és Sterling Hayden megszállott Jack D. Ripperje kapcsán kitérünk a férfiassággal, szexualitással kapcsolatos egyértelmű motívumokra. Stanley Kubrick rendezői eszköztárát is megvizsgáljuk, több jelenetet mikroelemezve, és kis híján az egész epizódot az utolsó egy mondatnak, Dr. Strangelove “Mein Führer, I can walk”-jának szenteljük, amely talán a “Gentlemen, you can’t fight here, this is the War Room”-nál is ismertebb szállóige. Végezetül teszteljük, mitől térne ki a leginkább egy Kubrick-rajongó a hitéből: ha remake-elnék a Dr. Strangelove-ot, vagy ha folytatás készülne hozzá.
Sofia Coppola filmjeit feldolgozó sorozatunkat a Marie Antoinette életéről szóló 2006-os produkcióval zárjuk. Mindkettőnknek újdonság volt a Kirsten Dunst és Jason Schwartzman főszereplésével készült modern kosztümös alkotás. Az adás egy órájában végigtekintjük a Coppola kézjegyévé vált filmes eszközöket a zeneválasztástól az atmoszférikus világábrázolásig, amelyek ezúttal a francia királyi udvar teljes pompája és a new wave rock különös házasságában valósulnak meg. Megvitatjuk, rágógumi-e a film, vagy a felszín alatt mélyebb rétegek is rejlenek. Az elszigetelt, privilegizált helyzetű szereplők motívuma is visszatér, valamint ismételten hosszasan dicsérjük a színészek alakításait.
A Kitekintő rovatban András egy riportról mesél, amelyet a The Americans című sorozat forgatásáról írtak, Péter pedig a Hello from the Magic Tavern podcastról ejt néhány szót.
Linkek
Tovább ismerkedünk Sofia Coppola munkásságával. A 2003-as Lost in Translation (Elveszett jelentés) András nagy kedvence, míg Péter most látta először a Bill Murray és Scarlett Johansson főszereplésével készült, érzékeny romantikus drámát. A szűk egy órás beszélgetés során megvizsgáljuk a film Japánról alkotott képét, összevetjük a vizuális megoldásait Spike Jonze Herjével, és körbedicsérjük a színészi alakításokat. Megvitatjuk, rasszista-e a film, netán irritálóan sznobok-e a szereplők, és még egy váratlan párhuzamot is felfedezünk az egyik korábbi adásunk témájával. A Garfieldról pedig egy szót sem ejtünk.
A Kitekintő rovatban Beyoncé új albumáról, a Lemonade-ről, valamint a The Film Reroll című podcastról beszélünk.
Linkek
Első zenés adásunkban a Simon & Garfunkel duó munkásságát dolgozzuk fel. Paul Simon és Art Garfunkel kezdetben Tom & Jerry néven léptek fel, aztán 1964 és 1970 között sikeres amerikai folk rock zenekarrá váltak öt stúdiólemezükkel. Ezen az öt albumon – Wednesday Morning, 3 A.M. (1964), Sounds of Silence (1966), Parsley, Sage, Rosemary and Thyme (1966), Bookends (1968), Bridge over Troubled Water (1970) – haladunk végig az egyórás műsor alatt. Kiemeljük az emlékezetesebb dalokat, köztük az olyan slágereket, mint a The Boxer vagy az America vagy a Mrs. Robinson, és persze a személyes kedvenceinkről is beszélünk. Végül kicsit kitérünk a két zenész szólókarrierjére, a kitekintőben pedig egy nagyszerű magyar filmről és egy sorozattal kapcsolatos remek hírről hallhattok.
Linkek:
A Vakfolt podcastban nemcsak műfaji válogatásokat tervezünk, hanem rendezői életműveket is bevizsgálunk időről-időre. Olyan rendezőkét, akikről rengeteget halottunk, adott esetben láttunk is tőlük dolgokat, de nagyobb alapműveik valamiért kimaradtak az életünkből. Az első kiszemeltünk Sofia Coppola, akinek három filmjét fogjuk megnézni a következő hetekben.
Az Öngyilkos szüzek (The Virgin Suicides) Coppola első egészestés filmje 1999-ből, és korábban sem András, sem Péter nem látta. Azért esett erre a választásunk, mert lazán kapcsolódik az előző blokkunkhoz, a tinédzseres filmekhez. Jeffrey Eugenides 1993-as, azonos című regényének az adaptációjára korábban felkérték a Ghost World rendezőjét, Terry Zwigoffot is, továbbá a The Virgin Suicides főszereplői ugyancsak tinédzserek. Ezúttal a kamaszkor énkeresésébe, a szexualitás felfedezésébe nyerhetünk betekintést ebben a kísérteties, melankolikus atmoszférájú filmben. Egy hetvenes évekbeli kisvárosi tragédiát láthatunk öt testvérről, akik nem találják a helyüket a világban, vagy ha úgy tetszik, a világ nem tudja a helyükön kezelni őket. Egy olyan coming-of-age film ez, amely elutasítja a coming-of-age-et. A film soundtrackjét a francia elektronikus zenei duó, az Air szerezte.
A Kitekintő rovatban a Bem mozi és a Toldi mozi programjait dicséri András, Péter pedig Prince 2004-es Rock Hall of Fame fellépését idézi fel.
Linkek
A Ghost World (Tétova tinédzserek) című Terry Zwigoff-filmmel zárjuk le a tinédzseres-felnőttéválásos tematikus blokkunkat. Daniel Clowes 1993-1997 között kiadott képregényéből a forgatókönyvet együtt írta Zwigoff és Clowes. A főszerepekben Thora Birch (Enid), Scarlett Johannson (Rebecca) és Steve Buscemi (Seymour) látható. A film témái a nosztalgia, a fogyasztói társadalom kritikája és az érettségi utáni felnőtté válás illetve az énkép keresése. Ezeken kívül beszélünk a film bogaras humoráról, a kitekintő rovatban pedig a Better Call Saul sorozatról szóló Polite Fight videók és a Marvel új Black Panther-szériája kerül elő. Linkek
A Vakfolt podcast első évadjának harmadik adásában folytatjuk a tinédzseres, felnőttéválásos tematikus trilógiánkat, és Richard Linklater Dazed and Confused (Tökéletlen idők) című filmjével ismerkedünk meg. A főbb szerepekben Ben Afflecket, Milla Jovovichot, Adam Goldberget és persze Matthew McConaughey-t láthatjuk. Ezúttal a szokottnál kicsit hosszabb adással készültünk, ami egyrészt jelzi a lelkesedésünket, másrészt passzol a film csapongó, céltalan stílusához. Ráadás: a podcast első – nem hivatalos – vendégszereplői is tiszteletüket teszik!
Linkek:
A Vakfolt podcast első évadjának második adásában John Hughes Nulladik óra (The Breakfast Club) című 1985-ös filmjéről beszélgetünk. A főszereplők Emilio Estevez, Molly Ringwald, Paul Gleason, Judd Nelson, Ally Sheedy és Anthony Michael Hall. Az adás egy három epizódos tematikus blokk első felvonása.
Linkek