Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter, társaink Gyöngyösi Lilla, Rácz Viktória, Földi Gábor, Mikó László, Nagy Szabolcs.
Második évadunk – és első naptári évünk – végeztével újabb különkiadással jelentkezünk, amelyben eltérünk a podcast premisszájától. Ezúttal azért, hogy (sosem találnátok ki) felállítsuk a top tízes listánkat a Magyarországon idén bemutatott filmekből. Na jó, ennyire azért nem egyszerű a helyzet, mert összevissza csaltunk, hogy a kedvenceinket be tudjuk juttatni a listába. Beengedtük azokat a filmeket is, amelyeknek rendes premierje nem volt nálunk, csupán fesztiválokon mutatták be, illetve becsempésztünk olyanokat is, amelyeket külföldön idén játszottak, de esélytelen, hogy nálunk mozikba kerüljenek.
A rekordhosszúságú, kétórás adásban mindketten felsoroljuk a tíz-tíz helyezettünket, és meghallgathatjátok azt is, hogy a korábbi vendégeinknek az elmúlt évből mi volt a kedvenc filmjük. A kitekintő rovatot ezúttal annak szenteljük, hogy kiválasszuk a legjobb könyv-, zene, illetve sorozatélményünket az elmúlt évből.
Linkek
A szokásosnál hosszabbra nyújtottuk a távol-keleti harcművészettel foglalkozó blokkunkat, hogy Wong Fei-hung után Ip Man két életrajzi filmjét is összehasonlítsuk. A múlt heti alkotás után az In the Mood for Love rendezője, Wong Kar-wai (magyar átírásban Vong Kar-vaj) filmjét, a 2013-as A nagymestert (The Grandmaster) vizsgáltuk meg.
A fő kérdésünk: sikerült-e Wongnak a saját stílusára formálnia a kung fu filmes műfajt. Megállapítjuk, mik az inkább művészfilmesként ismert rendező erősségei és gyengeségei, és mennyire férnek össze a kézjegyeiként ismert képi megoldások a The Grandmaster premisszájával. A két főszereplő, Tony Leung és Zhang Ziyi (magyar átírásban Csang Ce-ji) karakterének románcát vizsgálva megkeressük, kiről szól valójában ez a film, összehasonlítjuk Donnie Yen és Tony Leung Ip Manját, megpróbáljuk megfejteni, mi mindent jelenthet egy lassítás, és András még szerelmet is vall az egyik főszereplőnek.
Kitekintő
Ezen a héten Gong Er és Ip Man összecsapásától inspirálva olyan filmes jeleneteket rangsoroltunk, amelyben férfi és nő karakterek csapnak össze.
Linkek
Wong Fei-Hung után egy fiatalabb legenda, Ip Man életét dolgozzuk fel újabb két epizódban. A távol-keleti harcművészet óriási jelentőségű mesterének életét 2008 óta számos alkalommal dolgozták fel, mi most ezek közül is az első filmmel, a Donnie Yen főszereplésével készült Ip Man című 2008-as filmmel foglalkozunk.
Tud-e egy Jet Li és egy Jackie Chan film után, 2008-ban újat mutatni egy kung fu film? És Donnie Yen vajon megállja a helyét a két másik akciósztárhoz képest? Ha a korábbi két filmünkben a túlkomplikált cselekményre panaszkodtunk, akkor vajon meg tudunk-e végre elégedni az Ip Man lényegretörően egyszerű történetével? Vagy már semmi sem elég a Vakfolt podcast műsorvezetőinek? Megpróbáljuk feltárni, mi lehetett az Ip Man alkotóinak célja a kung fu mester élettörténetének kozmetikázásával, miközben mondvacsinált filmes párhuzamokkal sem fukarkodunk, és két váratlan összecsengést is felfedezünk A hét mesterlövésszel.
Kitekintő
Ezúttal azokat a kedvenc igaz történet alapján készült filmjeinket listáztuk, amelyeket annyira szerettünk, hogy azt is meg tudtunk nekik bocsátani, hogy szemérmetlenül átírták a történelmet.
Linkek
A távol-keleti harcművészettel – azon belül is főként kung-fu filmekkel – foglalkozó blokkunk második fejezetében a hongkongi filmgyártás egyik legnagyobb sztárját, Jackie Chant vesszük elő, az 1994-es Részeges karatemester 2. (Drunken Master II.) című filmje kapcsán, amelyben a múlt heti adásunk alanyával, Wong Fei-Hunggal találkozhatunk ismét, más felfogásban.
Miben különbözik Jackie Chan és Jet Li interpretációja? Mely jellemvonásait domborítják ki a kínai Robin Hoodnak? És egész pontosan mitől olyan időtálló Jackie Chan művészete? A beszélgetés során kitárgyaljuk, hogyan viszonyulunk az akciósztár színészi képességeihez, pellengérre állítjuk Harvey Weinsteint, továbbá azt is megtudhatjátok, vajon James Cameron felveheti-e a versenyt Jackie Channel. Az adás második felében aztán kicsit elrugaszkodunk a tárgyalt filmtől, és tágabb kontextusban beszélgetünk arról, mikor működik számunkra egy akciójelenet.
Kitekintő
Jackie Chan egyik védjegyéből kiindulva ezen a héten olyan filmeket kerestünk, amelyekben a szereplők kreatív módon használnak fegyverként hétköznapi tárgyakat.
Linkek:
Új blokkunkban a távol-keleti harcművészettel foglalkozunk, azon belül is kínai, hongkongi mozifilmekkel. Időrendben az első választottunk az 1991-es Volt egyszer egy Kína, angol címén Once Upon a Time in China, amely a kínai népi hős, Wong Fei-Hung életéről szól Jet Li főszereplésével.
A kínai nevek kiejtésével hősies harcot folytatva igyekszünk történelmi és filmtörténeti kontextusba is helyezni a mitikus Wong Fei-Hung karakterét. Teljesen laikusként megküzdünk azzal, hogy a wire-fu alzsáner kialakulásának az okait meghatározzuk, ezzel kockáztatva, hogy magunkra haragítjuk a műfaj rajongóinak seregeit. Legalább ilyen eposzi a csatánk a túlkomplikált történetszálak kibogozásával, valamint a hirtelen stílusváltásokkal, amelynek során magyarázatot próbálunk találni a csetlős-botlós poénokra is ebben a véresen komoly filmben. Végezetül eláruljuk, miért találkozunk jövő héten is Wong Fei-Hunggal.
Kitekintő
A Volt egyszer egy Kín végső leszámolásához kapcsolódóan a kedvenc film végi összecsapásainkat rangsoroltuk.
Linkek
A történelem első videojátékos Vakfolt podcastjában walking simulatornak gúnyolt indie kalandjátékokkal, elsősorban a Firewatch-csal és a The Stanley Parable-lel foglalkoztunk, de szóba hoztuk a Gone Home-ot is, vállalva, hogy hosszabb legyen az e heti adás a megszokottnál. Vendégünk Juhász Viktor, a NeocoreGames narratív designere.
Az adás első felében a Firewatch a téma, hallgassátok, hogy András, a szinte teljesen kezdő játékos hogyan bukdácsol végig a szemet gyönyörködtető tájon, mi tetszett a szokatlan játékmenetben Péternek, és miket figyelt meg szakmai szemmel Viktor. Megbeszéljük, miért ez a valaha készült legmagányosabb játék, és ennek ellenére – vagy épp ezért – miért nagy élmény végigjátszani, felfedezni vélünk rengeteg tévésorozatos referenciát, és megvitatjuk, kellenek-e drámai fordulatok, vagy jobb a cselekménytelenség.
A második részben a The Stanley Parable című rendhagyó “meta”-játékkal foglalkozunk, ami elé minél kevesebb előzetes ismerettel érdemes leülni. Szórakoztató lehet egy kezdő számára a minden szabályt felrúgó, kigúnyoló mechanika? Milyen kliséket parodizál a The Stanley Parable? Kinek melyik volt a kedvenc befejezése ebben a vég nélküli játékban? A hallgató ezen a ponton abbahagyta az olvasást, még a kitekintő rovat tartalmát, nevezettjeit is átugrotta, egyből elindította inkább az adást. Mondom, elindította. Ehh, nem is értem, miért vesződök veled.
Kitekintő
A toplistánkban olyan egyéb műfajba tartozó alkotásokat soroltunk fel, amelyek kísértetiesen emlékeztettek bennünket a videojátékokra – persze szigorúan olyanokat, amelyek nem játékadaptációk voltak.
Linkek
Kétrészes Scott & Scott blokkunk második felvonásában az ifjabbik testvér, Tony Scott munkásságából ragadunk ki egy darabot, ez pedig a True Romance (Tiszta románc) lesz 1993-ból. A Quentin Tarantino egyik első forgatókönyvéből készült film olyan sztárparádét vonultat fel, amelyben Christian Slater, Patricia Arquette, Christopher Walken és Gary Oldman csak néhány név a sok közül.
Hogy fér meg egymás mellett a Tarantino-féle eltúlzott irónia a Scott-féle önfeledt szórakoztatás? Milyen mítoszt teremt a True Romance a Thelma & Louise vérbeli amerikai sztorijához képest? Sok-e vagy kevés az alkotók kölcsönös mértéktelensége? Egy gondolatkísérletben elképzeljük, milyen lehetett volna a Tiszta románc, ha nem Tony Scott, de még csak nem is Tarantino rendezi, a múlt héthez hasonlóan addig méltatjuk a film mellékszereplőit – és higgyétek el, rengetegen vannak -, míg bele nem botlunk egy filmsztár elfeledett kistestvérébe, és újabb fejezettel bővítjük Péter “beef”-rovatát. Ráadásként még egy neves vendéget is üdvözölhetünk a körünkben.
Kitekintő
A héten nem tudtuk kihagyni a lehetőséget, és Gary Oldman legfurcsább szerepeit soroltuk fel.
Linkek
Disclaimer: Elnézést kérünk a késedelemért, az adásfelvételbe váratlanul hiba csúszott. Sajnos kis stúdió lévén mi nem építjük be a produkciós menetrendbe a pótfelvételeket, így csak kis késéssel sikerült leszállítanunk a javított műsort.
Ezen a héten a két felvonásos Scott & Scott blokkunk első felét mutatjuk be, amelyben a Ridley és Tony Scott testvérpár egy-egy munkájával foglalkozunk. Súlyos hiányosságunk volt Sir Ridley életművéből a rengeteget méltatott Thelma & Louise, ezúttal végre ezt is bepótoltuk.
Az adásban megérteni ugyan nem, de megvilágítani megpróbáljuk Hollywood mostoha bánásmódját a színésznőivel Geena Davis és Susan Sarandon karrierjén keresztül. Megnézzük, hogy ha nekik nem is, akkor Brad Pittnek miért lehetett ez a film hatalmas ugródeszka a világsztárság felé, és megállapítjuk, melyik másik hollywoodi csillaggal jártak be párhuzamos életpályát. A film castingjának a méltatása során felfedezünk egy elveszett Baldwin-testvért, valamint Michael Madsen brillírozását látván megmondjuk a frankót a “mindig csak saját magukat játszó” színészekkel kapcsolatban. A kedvenc karakterek meg a kedvenc poénok mellett rengeteg szó esik Callie Khouri forgatókönyvének ellentmondást nem tűrő feminizmusáról, és megcsodáljuk Ridley Scott képi világát is. Felmerül, hogy mi a film felelőssége a bűn, bűncselekmények ábrázolásával, de szerencsére András és Péter ezzel kapcsolatos nézeteltérését sikerül elsimítani az adás végéig.
Kitekintő
Imádtuk a Thelma & Louise bolti rablását, ezért felállítottunk egy rögtönzött top 3-3 rablós jelenetes listát.
Linkek
Végéhez ért az 1940-es éveket feldolgozó blokkunk, amelyet az 1950-ben (tudjuk, tudjuk) megjelent Sunset Boulevard (másként Sunset Blvd., magyarul pedig Alkony sugárút) című Billy Wilder-filmmel zárunk.
Hogyan csavar egyet a film noir paneljein Wilder alkotása? Hogyan házasítható össze ez a földhözragadt és cinikus műfaj Hollywood saját maga iránti nosztalgiájával? Milyen párhuzamokat lehet felfedezni a film csodás szereposztása és a megformált karakterek között? Beszélünk a film duplafenekű narrációjáról, triviázunk kicsit a Sunset Boulevard Oscar-jelölései ürügyén, megpróbáljuk megfejteni, mit jelent a majom, és az is kiderül az adásból, hogy ki volt a 40-es, 50-es évek Hollywoodjának Jeremy Rennere.
Kitekintő
Ezen a héten a legkülönlegesebb rendezői cameókat listáztuk.
Linkek:
A múlt héten megkezdett, 1940-es évekbe visszatekintő blokkunk második darabjával maradunk a romantikánál, de ezúttal az újságírók morálisan szürke valósága helyett az élet és halál, a földi és a földön túli világ közötti fantasztikus létbe csöppenünk. Az A Matter of Life and Death című film, amelyet Amerikában Stairway to Heaven, Magyarországon Diadalmas szerelem címmel mutattak be, a nagy nevű brit alkotópáros, Michael Powell és a miskolci születésű Emeric Pressburger (Pressburger Imre) munkája.
Hol köszönnek vissza a mai nézőnek hetven év távlatából azok a képek, amelyekkel Powellék a túlvilágot ábrázolják? Valóban megtörténnek a film eseményei, vagy csupán David Niven karakterének a fejében zajlik le a mennyei tárgyalás? Egyáltalán tud-e működni manapság egy ilyen bájosan naiv és méltóságteljes mese? Két műsorvezetőnk nem tud kiegyezni abban, hogy a monokróm halál utáni léttel szembeállított ragyogó Technicolor valóság érzelemgazdaggá vagy giccsessé teszi-e a filmet, megpróbálják a helyére tenni a film politikai jellegű hangsúlyváltását, és arra is fény derül, mi köze egy II. világháború utáni filmnek a Mad Max: Fury Roadhoz vagy J. K. Rowlinghoz.
Kitekintő
E heti toplistánkat a színek és a fekete-fehér képek váltakozása inspirálta, olyan filmeket rangsoroltunk, amelyek ezzel az eszközzel ügyesen játszanak.
Linkek