A Vakfolt versus utolsó hajrájában visszamegyünk az időben egészen a hidegháborúig: 1974-ben, Richard Nixon lemondásának évében minden a megfigyelésről, lehallgatásról és az összeesküvés-elméletekről szólt. Ebből az évből vetettük össze Francis Ford Coppola filmjét, a The Conversation-t (Magánbeszélgetés) Alan J. Pakula The Parallax View-jával (A Parallax-terv).

Hogyan éri el a két rendezőóriás, hogy a paranoiát ennyire különbözőképpen sikerül filmnyelvre fordítaniuk? Hogy mérhető egymáshoz a sztáralkatú Warren Beatty parádézása A Parallax-tervben és Gene Hackman szokatlanul visszafogott sertepertélése a Magánbeszélgetésben? Miközben merengünk azon, hogy hova lettek a pisztolyos fel-alá rohangálás nélküli thrillerek, elgondolkodunk, hogy mennyi mindent köszönhet ez a műfaj Coppola és Pakula filmjeinek. Végezetül, mekkora hibát követ el a két műsorvezető, hogy titkosítatlanul kürtöli világgá a podcastban a személyes információit?

Linkek

• A Vakfolt podcast Facebook oldala
• A Vakfolt versus a Letterboxdon
• Vakfolt versus az Apple podcasts oldalán
• Feliratkozás a Vakfolt versus podcastra Android készülékeken
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Emailen is elértek bennünket: feedback@vakfoltpodcast.hu

Kicsit fellélegzünk a gigászi hatrészes Martin Scorsese-blokkunkból, hogy megünnepeljük a Vakfolt podcast ötvenedik epizódját. A mérföldkő alkalmából vendéget hívtunk, a főcímzenénkért felelős Artúr zenekar énekesét, Török Dénest, aki segített nekünk megfejteni PJ Harvey zenei munkásságát.

Az énekes-dalszerző idén fellép a Sziget fesztiválon, így külön is pont jó, hogy végre bepótoltuk a vele kapcsolatos hiányosságainkat. Végighallgattuk az összes szólóalbumát a punkos, zajos kezdetektől a kísérletezős és a populáris korszakokon át a modern, letisztult, világpolitizálós lemezekig. A dalszövegekben is elmerültünk, legalább annyira, hogy megállapítsuk, a kezdeti tabudöntögető témáktól milyen úton jutott el az énekesnő mai világszemléletéig. Dénes segítségével átnéztük, milyen hatások érték Pollyt, milyen neves producerrel futott össze egy lemezboltban különösebb jelentőség nélkül, és persze felfedezzük azt is, hogy az őt követő előadók közül ő kikre volt félreértelmezhetetlen hatással.

A kitekintőben PJ Harvey és a radioheades Thom Yorke duettjéből kiindulva mindhárman felsoroltuk a kedvenc női-férfi duettjeinket. Az eredményt az erre szánt aloldalunkon megtekinthetitek.

Dénesnek köszönjük a vendégszereplését, és aki teheti, hallgassa meg őt és az Artúr zenekart a szegedi Grand Café Várkertben pénteken!

Linkek

• A Vakfolt podcast facebook oldala
• Vakfolt címke a Letterboxdon
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Emailen is elértek bennünket: feedback@vakfoltpodcast.hu
• A főcímzenénket az Artúr zenekar szerezte, akiket megtaláltok a Facebookon és a Twitteren is.

Ezúttal a repülőgépes-gépeltérítéses filmektől amúgy is hemzsegő időszakból emeltünk ki két égi thrillert, Wes Craven Red Eye-át és Robert Schwentke Flightplanjét.

A ring ellentétes sarkaiban rátermett női karakterek Rachel McAdams és Jodie Foster személyében, a másikban nyugtalanító tekintetű pszichopaták (spoiler!) Cillian Murphy és Peter Sarsgaard személyében, a középpontban pedig egy-egy elvetemülten túlkomplikált mesterterv. De melyiket sikerül mesteribben végrehajtani? Kinek az átható kék tekintete igézi meg a műsorvezetőket, Cillian Murphyé vagy Jodie Fosteré? Melyik rendező tud kitölteni másfél órát egy repülőgép fedélzetén? A nyaralásunk alatt, a természet zajaival kiegészítve felvett adásban frizurákat elemzünk,  szűk tereket éltetünk, szuperhősöket keresünk.

A kivágott bónuszfelvételek ezúttal elmaradnak, mert nem tudtunk annyit összehordani a két filmről, hogy még extrára is fussa.

Linkek

• A Vakfolt podcast Facebook oldala
• A Vakfolt versus a Letterboxdon
• Vakfolt versus az Apple podcasts oldalán
• Feliratkozás a Vakfolt versus podcastra Android készülékeken
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Emailen is elértek bennünket: feedback@vakfoltpodcast.hu

A The Truman Show vs. EdTV kivágott részében Péter a kvízkérdéseivel izzasztja meg Cyclót és Andrást, olyan filmekről, amelyek a nyitóhétvégéiken versengtek a héten tárgyalt két alkotással. Ti mennyivel sikeresebben találtátok el a két filmet, amely megakasztotta a játékosokat?

Mellékesen olyan dolgok is kiderülnek, mint hogy Péter Viggo Mortensen 90-es évekbeli alakításai közül a G.I. Jane-re emlékszik, de Az utolsó esélyre (Crimson Tide) már bezzeg nem. (Érdekességként megjegyeznénk, hogy a Psycho 1998-as remake-jével nem is lőtt annyira mellé Cyclo, mert azt is 1998-ban mutatták be, igaz, decemberben, de csodák csodájára a második helyen nyitott a mozipénztáraknál.)

Ezúttal átlógunk egyik naptári évből a másikba, és az 1998 nyarán bemutatott The Truman Show-t vetjük össze az 1999 tavaszán megjelent EdTV-vel. Egyúttal újabb együttműködés jött létre a Limitált széria és a Vakfolt podcast között, Fega után a második műsorvezető teszi nálunk tiszteletét Cyclotronic személyében.

Cyclo mindkettőnknél kicsit jobban képben van a valóságshow-kkal, így nem kettő, hanem rögtön három különböző olvasatát ismerhetitek meg a Truman Show-nak. Ahhoz már hárman is kevesek vagyunk, hogy fogást találjunk a rendező, Peter Weir filmográfiáján, nem beszélve az EdTV-t jegyző Ron Howardéról. Nemcsak azt tárgyaljuk ki, hogyan viszonyul a több pénzből készült, de bebukott EdTV a modern klasszikus Truman Show-hoz, hanem hogy melyik jósolta meg inkább a valóságshow-korszakot. Lehet kivetnivalót találni Peter Weir filmjében? Min csúszott el Ron Howard EdTV-je?Mit kapunk, ha lecseréljük Woody Harrelsont egy másik Woodyra? Cyclo nem hazudtolja meg a sorozatpodcastos hátterét sem: gondolatkísérletként megfontoljuk, melyik filmet hogyan folytatnák manapság egy kábeltelevíziós sorozatban.

Linkek

• A Vakfolt podcast Facebook oldala
• A Vakfolt versus a Letterboxdon
• Vakfolt versus az Apple podcasts oldalán
• Feliratkozás a Vakfolt versus podcastra Android készülékeken
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Cyclo a Twitteren: @CyClotroniC_
• Emailen is elértek bennünket: feedback@vakfoltpodcast.hu

A The Illusionist vs. The Prestige adásunk kivágott szeletében szót ejtünk azokról a fanfavorit szereplőkről, akiknek az alakításait elhomályosították a The Prestige főhősei. Andy Serkist mindketten ekkor láttuk először teljes valójában, CGI-mentesen, de David Bowie is ritkán ennyire humanoid a mozivásznon. Ebben kifejti a véleményét egy váratlan vendég is, aki orrára koppint Christopher Nolannek több elszalasztott lehetőség miatt is.

A Vakfolt versus történetének első olyan összecsapása következik, amely nem ipari kémkedés eredménye, hanem teljesen véletlenszerűen alakult. A 2006-ban másfél hónap eltéréssel bemutatott The Illusionist és a The Prestige (magyarul A mágus, illetve A tökéletes trükk) mindkettője 19. század végi bűvészekkel foglalkozik, ám Neil Burger novellafeldolgozása és Christopher Nolan regényadaptációja egymástül függetlenül készültek.

Bár a Following kapcsán már kitárgyaltuk Nolan filmográfiáját, azért ismét átfutjuk, milyen út vezetett ahhoz az üres csekkhez, amelyet a The Prestige-re váltott be a rendező. Megtárgyaljuk, miért pont ebben a filmjében értek össze a legszebben a kedvelt témái, ahogy azt is, mi hiányzik a The Illusionist-ből a nagy varázslathoz. Ki kerül ki győztesen az évtized nagy szuperhőseinek csatájából: Wolverine, Batman, vagy a későbbi Hulk? Talán nevető negyedikként valamelyik színésznő? Hány halott feleséggel lehet rekordot dönteni Nolannél? És van-e olyan, hogy túl sok Paul Giamatti? Megannyi rejtély, amelyek közül egyet sem hagyunk megoldatlanul, és szemfüles hallgatóink kedvéért néhány tárgyi tévedést is eldugtunk az adásban, természetesen csakis szándékosan.

Linkek

• A Vakfolt podcast Facebook oldala
• A Vakfolt versus a Letterboxdon
• Vakfolt versus az Apple podcasts oldalán
• Feliratkozás a Vakfolt versus podcastra Android készülékeken
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Emailen is elértek bennünket: feedback@vakfoltpodcast.hu

A vártnál kicsit később, de végre összecsap 1998 két másik nagy ikerfilmje, a CGI animációs filmek első hírnökei a Toy Story után, a beszélő ízeltlábúakat kétféleképpen értelmező Antz (Z, a hangya) és az A Bug’s Life (Egy bogár élete).

A Pixar Toy Story-ja még konkurencia nélkül érhetett el jelentős sikereket 1995-ben, de az Egy bogár életének már komoly kihívóval kellett szembenéznie. Át is tekintjük, hogyan indult a rivalizálásuk a DreamWorks Animation stúdióval, és megnézzük, melyiknek sikerült jobban az önálló identitás kialakítása a bogaras filmekben. Mennyire jó ötlet bogarakat megtenni a meséd főszereplőjének, és ha már megtetted, mennyire lehet őket emberivé varázsolni? Az is kiderül, melyik műsorvezető van rákattanva a nagydarab mamlasz CGI-mesehősökre, és melyiküket lehet lenyűgözni pár kézenfekvő bogaras poénnal. Végre eldől a történetmesélés történetének legősibb vitája is arról, hogy többet ér-e az, ha egy jól ismert sztorit kockázatmentesen, de szakértelemmel feldolgoznak, mint ha valami szokatlannal és egyedivel próbálkoznak, még ha az eredmény sete-sutább is lesz.

Linkek

• A Vakfolt podcast Facebook oldala
• A Vakfolt versus a Letterboxdon
• Vakfolt versus az Apple podcasts oldalán
• Feliratkozás a Vakfolt versus podcastra Android készülékeken
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Emailen is elértek bennünket: feedback@vakfoltpodcast.hu

Az Armageddon vs. Deep Impact adásunkból néhány érdekességet kivágtunk, de nem akartuk, hogy lemaradjatok róluk. Összevetjük Michael Bay és Mimi Leder izgibb rendezői megoldásait, de nem kíméljük a forgatókönyvírók teljesítményét sem, ezek mellett az öt percbe belefér még az is, hogy leleplezzünk egy-két abszurd kulisszatitkot.