Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter, társaink Gyöngyösi Lilla, Rácz Viktória, Földi Gábor, Mikó László, Nagy Szabolcs.
A harmadik évadot néhány önálló adással zárjuk, ezek közt az első egy Csodanő-képregény, a Wonder Woman: The Hiketeia, amely egy külön graphic novel. A héten mutatják be a Wonder Woman filmet Gal Gadot főszereplésével az előző epizódban tárgyalt Monster rendezőjétől, Patty Jenkinstől, ezért döntöttünk úgy, hogy megismerkedünk a karakterrel.
Tömören végignézzük a Csodanő történetét az 1941-es megszületésétől a napjainkig, érintve a képességeit és tulajdonságait, hogy megpróbáljuk őt megkülönböztetni a hasonló karakterű hősöktől, mint Superman vagy a Marvel-univerzum Amerika kapitánya. Mi újat tud mutatni egy 2002-es képregényben a szerző, Greg Rucka egy akkor már több mint hatvanéves históriával rendelkező karakterről? Domináns vagy alárendelt lenne-e Batman a BDSM-ben? Megbeszéljük, tud-e működni a jelenkorban Wonder Woman mitologikus háttértörténete, és komolyan lehet-e venni a járművét. Végezetük arra is kitérünk, hogy mire számítsunk a filmtől, és miért van nagy szükség ma egy optimista, önmarcangolástól mentes szuperhősre a vásznon.
Linkek
A Monster (A rém) című 2003-as, igaz történeten alapuló Patty Jenkins-filmmel zárjuk az indie rendezőnőkkel foglalkozó blokkunkat. A film főszerepéért Charlize Theron Oscar-díjat nyert, Patty Jenkins azonban tizennégy évig nem forgatott újabb mozifilmet, és csak most tér vissza a Wonder Womannel.
Legyetek fültanúi újabb nézeteltérésünknek, és ítéljetek: rémisztően hiteles vagy fájdalmasan maníros Charlize Theron alakítása? Fárasztóan tévéfilmes vagy pont hogy témához illő Patty Jenkins rendezése? Hova lett a Kitekintő? Vitatkozunk azon, hogy mi az igaz és mi a hamis a filmben; hogy lehet-e elegánsan bemutatni egy való életbeli sorozatgyilkos lelki világát; és hogy miért szereti Hollywood elcsúfítani a lélegzetelállító szépségű sztárjait.
Trigger warning: az adásban foglalkozunk a filmben kulcsfontosságú nemi erőszakról is beszélünk.
Linkek
Folytatjuk az indie rendezőnőkről szóló sorozatunkat, ezúttal Andrea Arnold 2009-es, Fish Tank című filmjének futottunk neki.
A Fish Tank főszereplőjének, a 15 éves Miának a coming-of-age története ismerős lehet, de mi az, ami mégis egyedivé varázsolja Andrea Arnold interpretációját az apakomplexussal küzdő kamaszlányról? Michael Fassbender ellenállhatatlan csábereje? Vagy a kifogástalan zenei ízlése és tánctudása? A kisvárosi Anglia pusztulata? Egy fehér ló? A beszélgetés közben olyan laza témákat érintünk, mint a felnőtt férfi és a kamaszlány szexuális viszonyának etikai kifogásolhatósága, vagy az, hogy mikor lesz túl sok a szenvedés, amin a főszereplőt keresztülrángatják, és jót tesz-e a filmnek egy különösen kiakasztó fordulat.
A Kitekintőben a film legváratlanabb jelenetét alapul véve olyan balvégzetű döntéseket sorolunk fel, amelyek azt váltották ki belőlünk, hogy a képernyővel üvöltözve próbáljuk jobb belátásra bírni a főszereplőket.
Trigger warning: az epizódban fiatalkorúakkal létesített szexuális kapcsolatról beszélünk.
Linkek
Új blokkunkban három indie rendezőnő munkájával fogunk megismerkedni, köztük elsőnek Lynne Ramsay 2002-es, Morvern Callar című kultfilmjével.
A Morvern Callar alapjául Alan Warner 1995-ös, azonos című regénye szolgált, így rögtön fel is próbáljuk fedezni a skót irodalom röppályáját Iain Banks elborult A darázsgyárától Irvine Welsh forradalmi Trainspottingján keresztül a Morvern Callarig, egyúttal arra is választ keresve, hogy mi fogta meg Lynne Ramsay-t a regényben. A címszereplőt, Morvern Callart játszó Samantha Morton karrierjén elmerengve megállapítjuk, miért van szükség több földönkívülire a filmekben, és mi teszi egyedivé az enigmatikus alakítását. Végezetül az Aphex Twin nevével fémjelzett soundtracken legalább olyan nehen találunk fogást, mint Ramsay képi megoldásain.
A kitekintőben Samantha Mortonnal rokonságot mutató, az emberi faj jellemvonásait maguk mögött hagyó földöntúli színészeket sorolunk fel, akikről itt olvashattok.
Linkek
Lezárjuk a hatrészes Martin Scorsese-blokkunkat, méghozzá a rendező egyik legnagyobb bukásával, a Nicolas Cage főszereplésével készült Bringing Out the Dead című filmmel. A keresztény szimbolikában tobzódó nyomasztó drámához segítségül hívtuk a Kötőszó című evangélikus közösségi portál szerzőjét és jó barátunkat, Nagy Szabolcsot.
Megpróbáljuk megérteni, hogyhogy nem ért el sem közönség-, sem kritikai sikereket a Holtak útja, és egyúttal kísérletet is teszünk arra, hogy megfejtsük Scorsese rejtnyelvét is, amellyel a film mélységeit lehet feltárni. Annak is utánajárunk, hogy a De Niro- és a DiCaprio-éra határán hogyan kap helyet ez a Scorsese-Cage együttműködés, és mi köze van a Taxisofőrhöz a Nic Cage által játszott mentősnek. Mitől igézi meg mindhármunkat Nic Cage mániákus színészete, mikor működik és mikor hullik szét az ő alakítása? Megállja mellette a helyét Patricia Arquette? Mi köze a Bringing Out the Deadhez George Lucas Star Wars-előzménytrilógiájának? Szabolcs mesél nekünk arról, mit állít a film a modern kori ember és a kereszténység halállal való viszonyáról, top 3-at rögtönzünk a kedvenc Nic Cage alakításainkról, és még egy easter egget is elrejtünk a nyári adástematikánkról.
Extra hosszúra nyúló Kitekintő rovatunkban megkavarjuk a szokásos formátumot, és nem egy, hanem három, a filmhez kapcsolódó témához szemezgetünk jelölteket.
Linkek
Ismét visszatérünk Martin Scorsese-hez, a blokkunk ötödik adásában az 1995-ös Casino című filmmel foglalkozunk. Scorsese újra összefogott a Goodfellas forgatókönyvírójával és annak két főszereplőjével, Robert de Niróval és Joe Pescivel, hogy újabb igaz történetet dolgozzanak fel. Az adáshoz vendégül láttuk Baráth Katalint, hogy megvitassuk, a Nagymenők utánérzése-e ez a film, vagy inkább a The Wolf of Wall Street előszele.
Ha a 2000-es években kezdődő Scorsese-DiCaprio együttműködésbe már nem is tekintünk bele ebben a blokkunkban, akkor legalább itt megragadjuk az alkalmat, hogy összemérjük a rendező két kedvenc olasz származású férfiszínészét: hogy állna Leónak a De Niro által játszott Ace Rothstein öltönykavalkádja? Miért elengedhetetlen tartozéka a bakelit telefonkagyló Joe Pescinek? Hogyan lopja el a show-t Sharon Stone? Adásunkban utánajárunk, mi vágta ki a biztosítékot Péternél, illetve András szüleinél a Casinóban, és hogy mit keres a barokk egy maffiafilm közelében. Bátrabb hallgatóink pedig részt vehetnek ivós játékunkban, melyben valahányszor összekeverjük egy karakter, színész, való életbeli személy és/vagy stábtag nevét, le kell húzni a felest. Ki marad talpon?
Disclaimer: Saul Basst tévesen zeneszerzőként neveztük meg, természetesen a híres főcímek grafikus tervezőjéről van szó.
Linkek
Ismét megszakítjuk Martin Scorsese-blokkunkat, ezúttal azért, hogy a nemrég befejeződött 24. Titanic Filmfesztivál programjáról beszéljünk. Összesen hat filmet néztünk meg, köztük a Raw-t és a Free Fire-t.
Nem könnyű mind a hat filmet egyetlen ívre felfűzni, de mi azért megkíséreltünk eljutni a szívhezszóló drámáktól a nihilista golyózáporig. Melyik tavalyi film női főszereplője gyakorolt ránk nagyobb hatást: a kifejező szemű Ruth Negga a Lovingból vagy az Akadémia által mellőzött Annette Bening a 20th Century Womenből? Az A Quiet Passion szellemes szópárbajait vagy a Free Fire szadista, cselekménymentes lövöldözésorgiáját sikerült-e jobban megvalósítani? Szóba kerül, hogy jót tesz-e a visszafogott történetmesélés a történelmi filmeknél, futólag mérlegre tesszük a District 9-val ismertté vált Sharlto Copley karrierjét, és összemérünk egy meglepően szép francia kannibálhorrort egy zavarbaejtő dél-koreai természetfeletti őrülettel.
Linkek
Martin Scorsese-sorozatunk negyedik részében az 1993-as The Age of Innocence (Az ártatlanság kora) című kosztümös filmet tekintettük meg, ezzel szándékolatlanul is úgy alakítva a menetrendet, hogy egy maffiafilmet mindig egy Scorsesetől szokatlan választás kövessen (majd meglátjátok, a blokkunk harmadik részében hogyan folytatódik a sorminta).
A film Edith Wharton 1921-es Pulitzer-díjas regényének feldolgozása. Elgondolkodtunk, hogy sikerült ebből az alaphelyzetből Scorsese-nek egy teljesen férfiközpontú filmet összehoznia, aminek kapcsán kielemezzük a főszereplők alakításait is. De vajon az ekkor már Oscar-díjas Daniel Day-Lewis, a kilencvenes évek ikonikus színésznője, Michelle Pfeiffer, vagy a kosztümös filmek üdvöskéje, Winona Ryder lesz-e a műsorvezetők titkos kedvence? Ki az, aki magához képest meglepően visszafogott alakítást nyújt, és ki az, akinek a szerepén összekülönbözünk? Megnézzük, beleillik-e a film tematikája Marty filmográfiájába, mindentudó narrátorokként köszörüljük a nyelvünket a béna szerelmeseken, és még a 19. századi úri szalonokba is bevisszük a maffiát.
A Kitekintőben álmodozunk kicsit azon, hogy milyen egyéb, tőle szokatlan műfajokban látnánk szívesen Scorsese-től filmeket. A helyezettjeinket a szokásos aloldalon megleshetitek.
Frissítés: az adás megjelenésének napján, már a felvétel és a vágás után érkezett a szomorú hír, hogy a film operatőre, Michael Ballhaus elhunyt, így már nem tudtuk korrigálni az adásban róla elhangzottakat. Nyugodjék békében!
Linkek
Martin Scorsese-blokkunk harmadik adásában nemcsak egy újabb De Niro-Scorsese együttműködésre kerítünk sort, hanem a Limitált széria és a Vakfolt podcast első együttműködése is létrejön. Vendégünk Fega, akit a Limitált szérián kívül ismerhettek a Twitterről és az Index kultúra rovatából, beleértve a Comment:comot és a Kultrovat podcastot is.
A témánk az 1990-es Goodfellas, vagyis a Nagymenők. Fega nagy kedvence a közel két és fél órás film, amely Henry Hill kiugrott gengszter Nicholas Pileggi által írt életrajzi könyvéből készült. A rendező a saját állítása szerint erre a maffiatörténetre várt egész életében, de vajon mit értett ez alatt? Magát képzeli a gengsztereibe, vagy azt akarja, hogy szégyelljük magunkat, amiért élvezzük a filmjét? Elég érdekes-e és jóképű-e Ray Liotta a főszerepben? Megnézzük, hogyan forradalmasította az amerikai közönségfilmeket a Nagymenők, és találni-e benne kivetnivalót; megvitatjuk, hogy ultraerőszakos maffiafilmben vagy bábsorozatban ijesztőbb-e Joe Pesci; és fejlődési ívet keresünk a negyven évet felölelő Mean Streets, Goodfellas és a The Wolf of Wall Street hármasa közt.
Linkek
Továbbra is Martin Scorsese munkásságával foglalkozunk. Tíz évvel a Mean Streets után, már ünnepelt rendezőként elkészítette ötödik közös filmjét Robert de Niróval, a The King of Comedy (A komédia királya) című rendhagyó vígjátékot 1982-ből.
A film az alkotóknak és a kritikusoknak egyaránt megterhelő élmény volt: Scorsese és De Niro hét évig nem forgattak újra együtt, a közönség pedig nem tudott mit kezdeni a kínos humorral, a cringe comedyvel. Mi mindent jósolt meg a The King of Comedy a sztárkultusz változásairól? Vajon össze lehet kötni Rupert Pupkin figuráját David Brenttel vagy BoJack Horsemannel? Mikor túl kínos a kínos humor? És meddig lehet együtt érezni egy önáltató pancserral? Megvitatjuk, karizmatikus vagy szándékosan esetlen-e a főszereplő, megpróbáljuk szétválasztani a valóságot és a fantáziát, és az is kiderül, melyik műsorvezető szokott hosszas beszélgetéseket folytatni a podcaston kívül a fejében is.
A kitekintőben ezúttal a Jerry Lewis által játszott talkshow-host töketlenül véghezvitt túszul ejtésétől ihletve a kedvenc emberrablásainkat soroltuk fel. A toplista helyezettjeit az erre szánt aloldalon megtekinthetitek.
Linkek