Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter, társaink Gyöngyösi Lilla, Rácz Viktória, Földi Gábor, Mikó László, Nagy Szabolcs.
Északi filmekkel foglakozó sorozatunk második részeként Roy Andersson rendezőtől tekintettük meg a Sånger från andra våningen (Dalok a második emeletről) című darabot 2000-ből.
Miután végigtekintünk Roy Andersson különös filmográfiáján, elmerülünk a még különösebb rendezői stílusában. Tudunk még nevetni a nyomoron, vagy teljes a kilátástalanság? Hol helyezkedik el a rendező Aki Kaurismaki, a Monty Python társulat és Wes Anderson koordinátarendszerében? Megszámoljuk, hány vágás található a Dalok a második emeletről című filmben, és rátromfolunk a kameramozgások számával. Nemcsak a film egyházi és költészeti motívumaival kelünk birokra, hanem a szuperlatívuszokkal is, amelyekkel ezt az egyedi darabot ajánlani lehetne.
A Kitekintőben Roy Andersson tévéreklámos múltjára reflektálva a kedvenc reklámjainkat emeljük ki a kedvenc filmrendezőinktől.
Linkek
Ezúttal három film erejéig Észak-Európába vádorolunk, hogy megnézzük, hogyan vigadnak sírva az ottani filmesek. Elsőként a Leningrad Cowboys menni Amerika és más filmek legendás rendezője, Aki Kaurismaki 2002-es filmjét, Mies vailla menneisyyttä (A múlt nélküli ember)-t tekintettük meg.
Tekinthető komédiának A múlt nélküli ember? Működik egyfajta urbánus meseként is? Mi az a titkos recept, amellyel a mélyszegénységben tengődő szereplők túlélését be lehet burkolni életigenlő köntösbe anélkül, hogy giccsessé vagy hamissá váljon? Verdiktet mondunk a slow cinema műfajáról, és eldöntjük, beletartozik-e A múlt nélküli ember, majd megbeszéljük, melyik házba tartoznának a film szereplői a Trónok harcából. Az adásból továbbá azt is megtudhatjátok, mi fán terem az Arany Párna-díj.
A Kitekintőben a film legfőbb toposzával, az amnéziával foglalkozunk, és felidézzük a legkedvesebb és a legszörnyűbb filmes élményünket az emlékezetvesztéssel kapcsolatban.
Linkek
Krzysztof Kieślowski Trois couleurs: rouge (Három szín: piros) című filmje 1994-ben követte a Fehéret. A Három szín trilógia harmadik része a francia zászló harmadik színét képviseli, és a francia köztársaság alapeszményei közül a testvériséget dolgozza fel. Főszerepében Irène Jacobot és Jean-Louis Trintignant-t láthatjuk.
Miután megküzdünk a színek különféle elnevezéseivel és a francia nevek kiejtésével, megvitatjuk a filmtrilógiák általános színvonal-ingadozását. Mindig a harmadik rész a leggyengébb, vagy vannak kivételek? Ez a film kivétel? Később elmorfondírozunk azon, jótett-e a jótett, ha önzőségből fakad, a Jean-Louis Trintingnant által játszott bíróval kapcsolatban bibliai párhuzamokat vélünk feltárni, és még azt a filmművészetet évtizedek óta megosztó kérdést is eldöntjük, hogy Kieslowski felér-e bravúrosságban M. Night Shyamalanhoz.
Linkek
Krzysztof Kieślowski Trois couleurs: Blanc (Három szín: fehér) című filmje 1994-ben követte a Kéket. A Három szín trilógia második része az egyenlőséggel foglalkozik a francia köztársaság három alapeszménye közül, főszerepében pedig Zbigniew Zamachowski és Julie Delpy látható.
Tényleg ez az epizód volna a leggyengébb a trilógiából, mint sokan állítják? Lehet a fehér színnel is intenzív hatást kelteni? Gonosz dolog az egyenlőségre törekvés? Kivesézzük, milyen véleménnyel van Kieślowski a rendszerváltás utáni, újra egyesülő Európáról, és hihető-e Karol Karol karakteríve a finálé tükrében. Sőt, a film főszereplőjével kapcsolatban olyan tévétörténeti mérföldkövekkel is párhuzamokat vonunk, mint a Breaking Bad és a Szomszédok.
A Kitekintőben a fehér színnel kapcsolatos kedvenc filmes élményünket választottuk ki. Az adás legelején vadonatúj “Kaptunk egy kommentet” szekciónkat hallhatjátok, amelyben kicsit beszélünk a Full Metal Jacket adásunkról. Ha el akarjátok kerülni a spoilereket, tekerjetek a 05:00 perchez.
Linkek
Európai évadunkat Krzysztof Kieślowski francia gyártású trilógiájával folytatjuk. Az 1993-as Trois couleurs: Bleu (Három szín: kék) témája a szabadság, a folytatásoké pedig az egyenlőség és a testvériség. A filmben Juliette Binoche alakít egy frissen megözvegyült asszonyt, akiben a gyász viaskodik a saját függetlenségi vágyaival.
Az adásból megtudhatjátok, hányféle módon lehet feldolgozni filmen a gyászt, és működött-e számunkra Kieślowski megközelítése. Kielemezzük, hogy a rendező milyen szokatlan képi megoldásokkal házasítja a komolyzenét, és mennyi mindent jelenthet a kék szín egyszerre. Vajon hány percbe telik a műsorvezetőknek, mire elhangzik a “művészfilmes” kifejezés, mit árul el az emberről, ha van kedvenc karambolos jelenete, és hogy kerül ide Hans Zimmer?
A kitekintőben a kék színnel kapcsolatos kedvenc filmes élményünket választottuk ki. Jövő héten a Három szín trilógia következő darabjával, a fehérrel folytatjuk.
(Figyelem, a megszokottnál rosszabb hangminőség egy rossz beállítás műve, amit nem vettünk észre a felvétel közben. Elnézést kérünk!)
Linkek
A múlt héten hatalmas svunggal indult európai évadunkat rögtön meg is szakítjuk egy különkiadással, amelyben a Life Is Strange című 2015-ös videójátékról beszélünk. A játéknak épp a közelmúltban jelent meg az előzménye, a Life Is Strange: Before the Storm, ami jó apropónak tűnt, hogy végre mindketten bepótoljuk. Vendéget is hívtunk Moskát Anita író és szerkesztő személyében, akinek a Life Is Strange a megjelenése óta hatalmas kedvence.
Az adásban megbeszéljük, mitől különleges a Life Is Strange feleletválasztásos kalandjáték-mechanikája, és hogyan aknázzák ki a DONTNOD fejlesztői az idővisszatekergetős trükköt. El lehet viselni a 2010-es évek elejének tömény diákszlengjét? Hát az irritáló tiniket? Megtudhatjátok, hogy ki fedezte fel a legtöbb easter egget a játékban, kinek sikerült teljesen beleélnie magát Max karakterébe, és ki kezdett el egyből kegyetlenkedni a diáktársaival. Mi a helyzet a játék befejezésével? Létezik helyes döntés? És mit árul el a műsorvezetők és a vendég lelkivilágáról?
Linkek
Negyedik, európai témájú évadunkat Mathieu Kassovitz 1995-ös La Haine (Gyűlölet) című filmjével nyitjuk. Hogy megpróbáljuk magunkat apránként hozzászoktatni a hollywoodi filmek sokasága után a saját földrészünkhöz, első választásunk olyasvalakire esett, aki a saját példaképeinek olyan amerikaiakat tekint, mint Martin Scorsese, Steven Spielberg és Spike Lee.
Az adásban alaposan körbe is járjuk, hogyan érhető tetten Kassovitz munkájában a hollywoodi előképek hatása, a kamerakezeléstől a zenehasználatig. A Do the Right Thing után ismét elmerülünk a társadalmi ellentétekben és a gettók feszült hétköznapjaiban, de nem állnak meg itt a párhuzamok Spike Lee filmjével: az adásunkban meghallgathatjátok, milyen hasonlóságokat fedeztünk fel a két produkció közt, és mégis mi teszi eredetivé a Gyűlölet-et. Megpróbáljuk megérteni Vincent Cassel bestiális varázsát, miközben arra is magyarázatot keresünk, mi az istennyila történt a nagy reményekkel induló Mathieu Kassovitz rendezői karrierjével. Hogyan lesz Vincent Casselből a francia Robert de Niro? Ki a film Samuel L. Jacksonja? És hogy kerül ide Asterix?
Ezen kívül kérünk benneteket, hogy ha még nem tettétek meg, akkor töltsétek ki a második magyar podcasthallgatói felmérést! A podkaszt.blog.hu gyűjtőoldal kezdeményezésébe mi is beszállunk, szeretnénk többet megtudni a hallgatói szokásaitokról, hogy még jobb tartalmat kínálhassunk nektek.
Linkek
A Vakfolt versus utolsó hajrájában visszamegyünk az időben egészen a hidegháborúig: 1974-ben, Richard Nixon lemondásának évében minden a megfigyelésről, lehallgatásról és az összeesküvés-elméletekről szólt. Ebből az évből vetettük össze Francis Ford Coppola filmjét, a The Conversation-t (Magánbeszélgetés) Alan J. Pakula The Parallax View-jával (A Parallax-terv).
Hogyan éri el a két rendezőóriás, hogy a paranoiát ennyire különbözőképpen sikerül filmnyelvre fordítaniuk? Hogy mérhető egymáshoz a sztáralkatú Warren Beatty parádézása A Parallax-tervben és Gene Hackman szokatlanul visszafogott sertepertélése a Magánbeszélgetésben? Miközben merengünk azon, hogy hova lettek a pisztolyos fel-alá rohangálás nélküli thrillerek, elgondolkodunk, hogy mennyi mindent köszönhet ez a műfaj Coppola és Pakula filmjeinek. Végezetül, mekkora hibát követ el a két műsorvezető, hogy titkosítatlanul kürtöli világgá a podcastban a személyes információit?
Linkek
Kicsit fellélegzünk a gigászi hatrészes Martin Scorsese-blokkunkból, hogy megünnepeljük a Vakfolt podcast ötvenedik epizódját. A mérföldkő alkalmából vendéget hívtunk, a főcímzenénkért felelős Artúr zenekar énekesét, Török Dénest, aki segített nekünk megfejteni PJ Harvey zenei munkásságát.
Az énekes-dalszerző idén fellép a Sziget fesztiválon, így külön is pont jó, hogy végre bepótoltuk a vele kapcsolatos hiányosságainkat. Végighallgattuk az összes szólóalbumát a punkos, zajos kezdetektől a kísérletezős és a populáris korszakokon át a modern, letisztult, világpolitizálós lemezekig. A dalszövegekben is elmerültünk, legalább annyira, hogy megállapítsuk, a kezdeti tabudöntögető témáktól milyen úton jutott el az énekesnő mai világszemléletéig. Dénes segítségével átnéztük, milyen hatások érték Pollyt, milyen neves producerrel futott össze egy lemezboltban különösebb jelentőség nélkül, és persze felfedezzük azt is, hogy az őt követő előadók közül ő kikre volt félreértelmezhetetlen hatással.
A kitekintőben PJ Harvey és a radioheades Thom Yorke duettjéből kiindulva mindhárman felsoroltuk a kedvenc női-férfi duettjeinket. Az eredményt az erre szánt aloldalunkon megtekinthetitek.
Dénesnek köszönjük a vendégszereplését, és aki teheti, hallgassa meg őt és az Artúr zenekart a szegedi Grand Café Várkertben pénteken!
Linkek
Ezúttal a repülőgépes-gépeltérítéses filmektől amúgy is hemzsegő időszakból emeltünk ki két égi thrillert, Wes Craven Red Eye-át és Robert Schwentke Flightplanjét.
A ring ellentétes sarkaiban rátermett női karakterek Rachel McAdams és Jodie Foster személyében, a másikban nyugtalanító tekintetű pszichopaták (spoiler!) Cillian Murphy és Peter Sarsgaard személyében, a középpontban pedig egy-egy elvetemülten túlkomplikált mesterterv. De melyiket sikerül mesteribben végrehajtani? Kinek az átható kék tekintete igézi meg a műsorvezetőket, Cillian Murphyé vagy Jodie Fosteré? Melyik rendező tud kitölteni másfél órát egy repülőgép fedélzetén? A nyaralásunk alatt, a természet zajaival kiegészítve felvett adásban frizurákat elemzünk, szűk tereket éltetünk, szuperhősöket keresünk.
A kivágott bónuszfelvételek ezúttal elmaradnak, mert nem tudtunk annyit összehordani a két filmről, hogy még extrára is fussa.
Linkek