Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter, társaink Gyöngyösi Lilla, Rácz Viktória, Földi Gábor, Mikó László, Nagy Szabolcs.
Negyedik évadunk (egyben második naptári évünk) lezárásaképpen toplistát állítunk azokból a filmekből, amelyeket idén a legjobbnak tartottunk a mozikban. A tavaly megteremtett hagyományoknak megfelelően elsősorban a hazai premierdátumokat vettük figyelembe a válogatásunk összeállításakor, de becsempésztünk jó pár olyan filmet is, amelyek sosem fognak hazai moziforgalmazásba kerülni.
A kétórás adásban nemcsak a mi tíz-tíz kedvencünket ismerhetetitek meg, hanem idei vendégeink is újra bejelentkeznek, hogy elmeséljék, melyik film nyűgözte le őket a legjobban az elmúlt évben.
Linkek
A vizesblokkunkat minden idők legnagyobb nedves álmával, a Titanic című, éppen húszéves gigaprodukcióval zárjuk. James Cameron ezzel a filmmel taszította le a box office trónjáról az E.T.-vel és a Jurassic Parkkal 1983 óta regnáló Steven Spielberget, hogy aztán tizenhárom évvel később a saját rekordját döntse meg az Avatarral.
Pedig nem indult simán a Titanic: extrahosszú adásunkban végigtekintünk az előzetes jeleken, amelyek Waterworld-méretű bukást prognosztizáltak, és megpróbáljuk megérteni, hogy lett mégis ekkora kritikai és közönségsiker ez a romantikus katasztrófafilm. Hogyan passzol össze az elsüllyeszthetetlen titáni szerkezet mérnöki hübrisze és a mai árfolyamon 300 millió dolláros költségvetésre rúgó produkció vakmerősége? Miért tökéletes párosítás a technofil James Cameron és a Titanic témája? Hol helyezkedik el Billy Zane a filmes főgecik örökös ranglétráján? A Leo-mánia taglalása mellett nosztalgiázunk a VHS-korszakon, a befejezés kapcsán elspoilerezzük a Get Out-ot, és pontot teszünk az örökös vita végére, hogy elfért volna-e Leo a deszkán.
Linkek
A heti rendes epizódunk előtt egy rövidkének szánt, aztán egész hosszasra sikeredett különkiadást szentelünk a Star Wars saga legújabb részének, Az utolsó jedik című filmnek. Muszáj volt néhány összefüggéstelen gondolatunkat kieresztenünk a rajongókat megosztó epizódról, amely bennünk is megannyi tépelődést keltett. Talán már unjátok is a rengeteg véleményt és olvasatot, amellyel internetkábelt lehet rekeszteni, de ha azt látjuk, hogy kíváncsiak vagytok erre a vészrészre, akkor megfontoljuk, hogy később is készüljünk-e hasonlókkal. Figyelem, 6:30-tól spoilerezünk!
Linkek
Év végi vizesblokkunkat minden idők egyik leghírhedtebb hollywoodi fiaskójával, a 90-es évek elejének Kevin Costner-hullámát meglovagolni próbáló Waterworld kitárgyalásával folytatjuk. Ehhez pedig a film egyik óriási rajongóját, Madarász Isti filmrendezőt (Hurok, A fekete múmia átka, Egy szerelem gasztronómiája) hívtuk meg sztárvendégnek.
Tönkrevághat-e egy ambiciózus filmet a bemutatót megelőző rossz sajtó? Vagy egy hiú sztár, aki átveszi az irányítást a filmje fölött? Egyáltalán, tényleg olyan nagy bukás-e a Waterworld, mint az a hollywoodi legendákban szerepel? Adásunkban kitárgyaljuk a posztapokaliptikus kalandfilm összes elképzelhető párhuzamát a Mad Max: Fury Roaddal, és megnézzük, lehet-e családbarát blockbustert csinálni egy flegma antihőssel. Átbeszéljük a film készítése körüli összes horrorsztorit, és kísérletet teszünk arra is, hogy a 2017-ből visszanézve újraértékeljük Costner eposzát.
A Kitekintőben visszatér a nyári Vakfolt Versusból ismerős boxoffice-játékunk, és érdemes az elköszönésre is maradni, ahol vendégünk új tévéfilmjéről oszt meg exkluzív anekdotákat.
Linkek
Idei utolsó blokkunkban távolabb merészkedünk Európától, és a tenger vizén teszünk kirándulást: először a Das Boot (A tengeralattjáró) című német filmmel foglalkozunk, amelyet 1981-ben mutattak be. Mi a közel négy órás, bővebb rendezői változatot tekintettük meg.
Lehet-e autentikusan, mégis neutrálisan bemutatni a második világháborút német tengerészek szemszögéből? Hogy nézett volna ki a film, ha amerikai stáb forgatja? Ki Jürgen Prochnow amerikai megfelelője? Az adás során bebizonyítjuk, hogy igenis fenn lehet tartani három és fél órán keresztül a feszültséget egy gyakorlatilag egy helyszínes drámában, és megvitatjuk, hol bicsaklik meg a háborús film hiperrealizmusa. A Das Boot apropóján végignyargalunk Wolfgang Petersen hollywoodi karrierjén is, és egy idei Oscar-esélyessel is összevetjük a klausztrofób dráma megoldásait.
Linkek
Hatalmas csinnadrattával zárjuk le Werner Herzog filmjeivel foglalkozó sorozatunkat: operát viszünk az őserdőbe! Az 1982-es Fitzcarraldo címszerepében Klaus Kinski újra felkerekedik, hogy meghódítsa Dél-Amerikát, ám ezúttal nem az arany, hanem a haszontalanság konkvisztádoraként.
A Fitzcarraldo elkészüléséről legalább annyit lehetne beszélni, mint magáról a filmről, így sorra is vesszük a filmet ért katasztrófákat, amelyek miatt több mint négy évig húzódott a pokoli forgatás. Érhet-e még meglepetés az Aguirre és a Nosferatu után Klaus Kinski játékát illetően? Melyik szereplőt dolgozza ki jobban Herzog: Claudia Cardinale madame-ját, vagy Fitzcarraldo gőzhajóját? Miért nem lehet beszélni erről a filmről a kulisszák mögötti események nélkül? Az adásban megvitatjuk, lehet-e együtt lelkesedni a főhős nagyravágyásával, és hogy egy rendező veszélyes megalomániája kifogásként szolgálhat-e egy mestermű megalkotására.
Linkek
A lét melankóliájával ez alkalommal egy vámpír szemszögén keresztül ismerkedünk meg, ugyanis az 1979-es Nosferatu: Phantom der Nacht a soros a Werner Herzog-életműből szemezgető blokkunkban.
A film az 1922-es német némafilm feldolgozása, így természetesen nem maradhatnak el az összehasonlítások. Hogyan helyezi el magát Herzog a német film történetében? Mivel tiszteleg F. W. Murnau klasszikusa előtt? Mi köze Klaus Kinskinek a csirkékhez? Sikerül-e a rendezőnek beoltania saját filozófiájával a Nosferatu archetípusait? Kitárgyaljuk, jól áll-e Herzognak egy klasszikus zsánerfilm, és hogy miért nem lett még elegünk a filmes vérszívókból.
A Kitekintőben olyan alakításokat kerestünk a közelmúltból, amelyek akár némafilmben is elmentek volna.
Linkek
Folytatjuk a birkózásunkat a létezés enigmájával és az univerzum felfoghatatlanságával, azaz Werner Herzog rendezői életművével. A spanyol konkvisztádorok után ezúttal az NSZK népi hőse, Stroszek veszi be Amerikát, ám a természet helyett most a kapitalizmus gyűri maga alá a nagyravágyó hódítót.
Hogyan állítja szembe Herzog a szülőhazája és az USA ábrázolását? Miért megy mindig eseményszámba, ha valaki a határain túlról érkezve forgat filmet Amerikáról? És mi a baj a tyúkokkal? A rendezővel versengve ámulunk el a film szedett-vedett szereposztásán, beszélünk a már nevében is rejtélyes Bruno S. iránti empátiájáról. Kielemezzük, hogyan mosódnak el a határok Werner Herzognál a valóság és a fikció között, és összevetjük a film befejezését az új-hollywoodi anti-happyendekkel.
A Kitekintőben az amerikai álomról, USA-ba bevándorlós filmekről beszélünk.
Linkek
Monumentális Werner Herzog-blokkba kezdünk ezzel az adással: az Aguirre, Isten haragja (Aguirre, der Zorn Gottes) című alkotás az első darabja a négyrészes sorozatunknak, amelyben a különleges orgánumú német rendező mesterműveivel foglalkozunk.
Értetlenül hüledezünk, hogy a Dél-Amerikában forgatott film hogyan készülhetett el az NSZK filmes rendszerében, és megcsodáljuk Herzog leleményes túlélési módszereit és trükkjeit, amelyekkel véghezvitte ezt a lenyűgöző rendezői teljesítményt. Próbát teszünk, hogy ebből az egy filmből megértsük Werner Herzog világképét az emberi viselkedésről és a természetről, hogy fel is fedezzünk párhuzamokat és ellentéteket a létező összes ezt követő dzsungeles témájú mozifilmmel. Kitárgyaljuk a Werner Herzog mítoszokkal tarkított együttműködését Klaus Kinskivel, a film címszereplőjével, a munkakapcsolatuk leglenyűgözőbb és a legrémisztőbb pillanataival egyetemben, amellyel kapcsolatban kitárgyaljuk a filmgyártás notóriusan toxikus/desktruktív munkakapcsolatait: meddig tart a színész hangulatával való trükközés, hol kezdődik a manipuláció, és meddig lehet elmenni egy legendás alakítás kinyerése érdekében?
A kitekintőben Aguirre karakterétől megihletve a legőrültebb, legmániákusabb színészi alakításokat vesszük sorra.
Linkek
Észak-európai komédiákkal foglalkozó blokkunk záró darabjában Dániába látogatunk el, hogy Anders Thomas Jensen debütáló rendezését, a Blinkende Lygter (Gengszterek fogadója) című filmet tekintsük meg 2001-ből.
Van élet a kortárs dán filmművészetben Lars von Trieren és a Dogme 95 mozgalmon túl? Milyen dolog az, hogy Mads Mikkelsen nem öltönyben van, hanem atlétatrikóban? Megnézzük, Anders Thomas Jensen melankóliájának mi köze egy másik háromnevű Thomashoz, a karrierjének meg egy másik egykori videotékás forgatókönyvíró-rendezőhöz. Adásunkból azt is megtudhatjátok, sikerült-e megfejtenünk a skandináv humor mibenlétét, és megnézzük, mi történik, amikor európai rendezők szerencsét próbálnak Hollywoodban. Annyi nevet sorolunk fel, alig győzzük szuflával!
A Kitekintőben megragadjuk az alkalmat, hogy a kedvenc olyan rendezői bemutatkozásainkról beszéljünk, amelyek hosszú és sikeres forgatókönyvírói karriert követtek.
Linkek