Keresés Jelentkezés Digitális innovációnk Mi a podcast.hu?

Vakfolt podcast

Frivalszky-Mayer Péter és Huszár András

Vissza

Vakfolt podcast

Frivalszky-Mayer Péter és Huszár András

Televízió és film Filmtörténet Filmkritika

Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter, társaink Gyöngyösi Lilla, Rácz Viktória, Földi Gábor, Mikó László, Nagy Szabolcs.

Spotify Rss Web

Epizódok

201-210 megjelenítése a(z) 442 elemből.

Újabb különkiadással jelentkezünk, ezúttal hogy a Solo: A Star Wars Story című filmről beszéljünk. A gátlástalan spoilerezés előtt az első 18 percben beszélünk az általános benyomásainkról, hogy mennyire éreztük szükségesnek ezt a filmet, illetve eltűnődünk, mi okozhatta, hogy egyelőre úgy tűnik, nem lesz hatalmas siker a mozipénztáraknál. Összehasonlítjuk kicsit a The Last Jedi című nyolcadik résszel, és megvitatjuk, van-e értelme közismert karakterről egy nem túl merész spinoffal előrukkolni ahelyett, hogy valami teljesen újat csinálnának a Lucasfilmnél.

A spoilerekbe belemenve már mélyebben kivesézzük a különböző karaktereket. Megbeszéljük, bejött-e Han Solo úgy, hogy nem Harrison Ford játssza, és hangot adunk Woody Harrelson iránti imádatunknak. Emilia Clarke Qi'rája, Phoebe Waller-Bridge L3-je és Thandie Newton Valje kapcsán azt is megnézzük, elég teret nyújtott-e a Kasdanék-féle forgatókönyv a női szereplőknek. De vajon milyen álmai valósultak meg Péternek a Solo-filmmel? Most komolyan jobbak az előzményfilmek az új produkcióknál? És mennyire megyünk át totál nördökbe? Minden kiderül, aminek ki kell derülnie, és az is, aminek nem - talán még a vezetékneveink eredetéről is fellebben a fátyol.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

A Biciklitolvajok szikár neorealizmusa után merész váltással Federico Fellini 1963-as mesterművének, a szürreális 8 és ½ című filmnek ugrottunk neki. Fellini nyolc és feledik alkotása a saját kétségeiről, alkotói válságáról és a nőkkel való viszonyáról szól, de olyan filmnyelvi leleményességgel, hogy képtelenség ellenállni neki.

Az évad során sokat beszélgettünk már róla, de most is érvényes a kérdés: érdemes csupán egy-egy filmre betekinteni ilyen hatalmas hagyatékkal büszkélkedő rendezők filmográfiájába, mint Federico Fellini? Lehetséges teljes egészében befogadni és megérteni a 8 és ½-et, ha az ember nincs tisztában az alkotó korábbi műveivel? Megkapargatjuk a túlbuzgó történet felszínét, hogy megértsük, mennyi mindenről akar beszélni Fellini. A Marcello Mastroianni által játszott főszereplőt is élve felboncoljuk, hogy feltárjuk benne a film rendezőjét saját magát, az összes komplexusával együtt. És természetesen nem tudjuk elkerülni, hogy az elmúlt tíz-húsz év összes olyan szerzői filmjével összemérjük, amelyek az alkotással küszködő filmesről szólnak, Charlie Kaufman műveitől kezdve Alejandro González Iñárritu és Darren Aronofsky közelmúltbeli dobásaiig.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Megkésve bár, de törve nem, az ötödik évadunk utolsó blokkjával jelentkezünk, amelyben olasz rendezők alkotásaival foglalkozunk három évtizedet felölelve. Elsőként az olasz neorealizmus csúcsműve, az 1948-as Biciklitolvajok kerül terítékre Vittorio de Sica rendezésében.

Múlt heti adásunk témájához hasonlóan ismét egy sokat szenvedő főhőst kísérhetünk végig a kálváriáján, ezért megint futunk egy kört azzal, hogyan lehet elkerülni a nyomorpornót. Milyen filmes és történelmi okok vezettek a neorealista irányzat kialakulásához, és hogyan hatott későbbi alkotókra? Milyen érzelmeket tud kiváltani belőlünk hetven év távlatából de Sica klasszikusa? És vajon mikor találhatták fel a pizzát? Az adás során kivesézzük az amatőr szereplők használatát, megkeressük a kedvenc rendezői megoldásainkat a látszólag egyszerű vonalvezetésű történetben, és elkezdjük összegezni a maratoni hosszúságú európai évadunk általános tanulságait is.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Az Arcélek, útszélek Oscar-jelölése miatt idén újra a figyelem középpontjába kerülő Agnès Varda 1985-ös filmjével, a Sem fedél, sem törvény (Vagabond) című alkotással foglalkozunk a héten.

A csavargó, magányos nő életéről szóló humanista történet már bőven túlvan a francia új hullámon, de az új hullámon belül is különutas rendezőként induló Varda itt is meg tudja mutatni az eredeti képi megoldásait. Miben különbözik a Dél-Franciaországban játszódó road movie a műfaj klasszikus példáitól? Meg lehet-e úszni a nyomasztást, ha az első jelenetekben meghal a főhős? Imponáló-e a minden kötöttségre fittyet hányó szabadságvágy, vagy túlzottan romantikus? András felkészültségének köszönhetően össze tudjuk hasonlítani a filmet Varda egy korábbi darabjával, a Cléo 5-től 7-iggel is, így rögtön képet kapunk a rendezői sokoldalúságáról is. A végén kiderül a lényeg is: megjött a kedvünk a blokk után jobban elmélyedni a francia filmművészetben?

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Francia filmekkel foglakozó blokkunknak elkerülhetetlen része a francia új hullám, így hát rögtön a legismertebb darabjának, a Kifulladásig című 1960-as Jean-Luc Godard filmnek futottunk neki.

Mit érdemes elmondani egy olyan filmről, amelyről már mindent elmondtak? Megpróbáljuk összefoglalni a legfontosabb tudnivalókat erről a filmtörténeti mérföldkőről, amely úgy dekonstruálta az azt megelőző filmművészeti berögződéseket, hogy egyúttal meg is mutatta az utat a következő generációnak. Godard filmje géppuskagolyó-záporként sorozza ránk a filmnyelvi újításokat, de a forradalmi megoldások nem fárasztóak a mai kor nézőjének? Jean-Paul Belmondo öntelt főhőse leveszi a lábáról, vagy az agyára megy a nézőnek? Mitől emlékeztet a Kifulladásig egy divatbemutatóra? És hogyan fricskázza a gengszterfilmeket a Kifulladásig?

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Megkezdjük a francia filmekkel foglalkozó blokkunkat az évad utolsó előtti hajrájában. A méltán híres francia filmművészet legfontosabb mérföldköve minden bizonnyal az ötvenes évek végére datálható francia új hullám, ám mielőtt belevágnánk abba, még megismerkedünk egy klasszikus vígjátékkal 1953-ból, az Hulot úr nyaral című filmmel.

Hulot úr olyan figurája a komédiának Franciaországban, mint Charlie Chaplin vagy Buster Keaton Amerikában, illetve Mr. Bean Angliában. Elkerülhetetlen, hogy össze is vessük Jacques Tati író-rendező-főszereplő figuráját ezekkel az alakokkal, akiket már volt szerencsénk jobban ismerni korábbról. Megnézzük Tati életművét is, amelyben egy sor további Hulot úr-film is helyet foglal, ennek kapcsán pedig elgondolkozunk, vajon működhet-e a vígjáték, ha nagyratörő és monumentális. Próbáljuk azonosítani azokat a stílusjegyeket, karakterjegyeket, amelyek Hulot urat és Tati humorát egyedivé teszik, kezdve a hangok használatától az eszement testtartásokon át a kérlelhetetlen pontossággal kivitelezett Rube Goldberg-i gegekig. Végezetül elsiratjuk a nem dialógusokra épülő, a kamerára és a fizikára egyaránt hagyatkozó vígjátékokat, és megpróbáljuk megfejteni, fellelhetőek-e manapság szellemi örökösei Jacques Tatinak és komikustársainak.

Linkek

 

 
Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Nemsokára érkezik a már megígért epizódunk az európai évadból, de különkiadást szentelünk a Marvel legújabb gigantikus blockbusterének, az Avengers: Infinity War-nak, vagyis magyarul a Bosszúállók: Végtelen háború című filmnek.  András nem szerette különösebben a filmet, de Péter hiperlelkes, úgyhogy az előző két vészrész, a The Last Jedi utáni tanácstalanságunk és a Black Panther utáni eufóriánk után most egy harmadik, köztes állapotot hallhattok.

Természetesen spoileres az adás, az első pillanattól kezdve belerobogunk a cselekmény értelmezésébe, és próbálunk egyetértésre jutni a film hibái és erősségei felett. Nem is írunk semmi élményrontót a show notesban, beszéljen magáért az adás.

Linkek

 
Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Ha már untátok a rengeteg vendégek és különkiadást, eljött a ti időtök, ugyanis végre befejezzük a hónap elején megkezdett német nyelvű rendezőkkel foglalkozó blokkunkat. A nyakatekert megfogalmazás abból ered,  hogy az e heti film rendezője az osztrák Michael Haneke. A német-osztrák stábbal leforgatott 1997-es Funny Games mellett szót ejtünk a 2007-es amerikai remake-ről is, amelyet Haneke képkockáról képkockára készített el Naomi Watts, Tim Roth és Michael Pitt főszereplésével.

Németajkú rendezőknél eddig valahogy mindig előkerült, hogy milyen képet alkotnak Amerikáról, ezúttal Hanekénél ennél is mélyebbre megyünk, és a Hollyoodból eredő szórakozató média hatásával, illetve erőszakábrázolásával foglalkozunk. Jogos a kritika, amellyel az erőszak bagatellizálásáról beszél, vagy csak a Haneke képmutatásáról tanúskodik a Funny Games?Mi van akkor, ha egy film szembemegy a rendezője szándékával? Miért jó nézni egy család másfél órás szenvedését? Alaposan megvitatjuk, hogyan ütközik a távolságtartó kamerakezelés a nyers színészi játékkal, hogy hatásvadász-e Haneke hatásvadászat elleni manifesztója, és meddig mehet el a rendező a műfaji eszközök használatával, ha egyszer épp a műfajt pellengérezi ki.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Ebből a német filmes blokkból már úgysem lesz semmi összefüggő, ezért újra megszakítjuk, ezúttal azért, hogy a 25. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválról beszéljünk. Most már hagyománynak lehet nevezni, hogy Andrással elmegyünk néhány vetítésre, hogy aztán a podcastban kibeszéljük a látottakat, de ezúttal segítségünkre volt két nagyszerű vendégünk az Ekultura.hu csapatából, Vörös Eszter és Szabó Dominik.

Adásunkból megtudhatjátok, milyen, amikor valaki komolyan veszi ezt a podcast dolgot: Eszter és Dominik összesen huszonegy filmet és kisfilmet láttak a fesztiválon, míg mi jó, ha ötöt-hatot. A maratoni mozizást lezárva másnap már jöttek is hozzánk, hogy meséljenek, milyen izlandi dokumentumfilmet (Izlandi gyilkosok), thrillert (Elégtétel), milyen német coming-of-age-et, (LOMO - Egy blogger élete) milyen holland-norvég kísérleti filmet láttak (Quality Time), de szót ejtünk olyan darabokról is, amelyek később rendes moziforgalmazásba is kerülnek majd, mint a Kutyák szigete és A bosszú. Áradozunk még A rodeósról és összekülönbözünk A rabbi meg a lánya című filmen, és egyéb alkotások is szóba kerülnek, amelyekről már csak az adásban tudhattok meg többet.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Elérkezett a Vakfolt podcast századik adása! Készüljetek fel a teljes őrületre. Ebben a különleges epizódban elhatároztuk, hogy ezúttal nem bepótolnivalókkal foglalkozunk, hanem száz percben megpróbálunk végigrobogni száz filmen, amelyet a legnagyobb kedvencünknek választottunk. Hogy mi alapján válogattuk a helyezetteket? Valójában teljesen mindegy, hiszen úgysem lehet átfogó, definitív, mindenek felett állóan tökéletes listát összehozni, nem igaz? Nem is ez volt a célunk, ezért egyszerűen fogtuk Az 501 legfontosabb film, amit mindenképpen látnod kell című kiadványt, ami épp kéznél volt, és ebből leszűkítettük a száz választottunkat olyan filmekkel, amelyeket magunk is láttunk.

Az adásban abba a lehetetlen vállalkozásba fogtunk bele, hogy mindezt száz perc alatt fel is dolgozzuk. (Hogy miért? Épp annyira nincs semmi értelme, mint egész eddig bárminek, amit kitaláltunk.) A filmeken sorrend nélkül – hisz nem toplistáról van szó -, asszociatív módon haladunk végig, és jutunk, amíg eljutunk, mondván, ami kimaradt, azt megosztjuk veletek majd szöveges formában.

Hallgassátok hát, hogyan szívódik fel az épelméjűség a podcastunkból, és derítsétek ki, vajon csúfos kudarcot vallunk-e egy eleve értelmetlen küldetésben, mint valami pocsékabbul sikerült Coen-film hősei. Nemsokára jelentkezünk a száz filmmel írásos formában is, ha netalántán értéket látnátok ebben a vállalkozásban.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés