Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter, társaink Gyöngyösi Lilla, Rácz Viktória, Földi Gábor, Mikó László, Nagy Szabolcs.
Ha már untátok a rengeteg vendégek és különkiadást, eljött a ti időtök, ugyanis végre befejezzük a hónap elején megkezdett német nyelvű rendezőkkel foglalkozó blokkunkat. A nyakatekert megfogalmazás abból ered, hogy az e heti film rendezője az osztrák Michael Haneke. A német-osztrák stábbal leforgatott 1997-es Funny Games mellett szót ejtünk a 2007-es amerikai remake-ről is, amelyet Haneke képkockáról képkockára készített el Naomi Watts, Tim Roth és Michael Pitt főszereplésével.
Németajkú rendezőknél eddig valahogy mindig előkerült, hogy milyen képet alkotnak Amerikáról, ezúttal Hanekénél ennél is mélyebbre megyünk, és a Hollyoodból eredő szórakozató média hatásával, illetve erőszakábrázolásával foglalkozunk. Jogos a kritika, amellyel az erőszak bagatellizálásáról beszél, vagy csak a Haneke képmutatásáról tanúskodik a Funny Games?Mi van akkor, ha egy film szembemegy a rendezője szándékával? Miért jó nézni egy család másfél órás szenvedését? Alaposan megvitatjuk, hogyan ütközik a távolságtartó kamerakezelés a nyers színészi játékkal, hogy hatásvadász-e Haneke hatásvadászat elleni manifesztója, és meddig mehet el a rendező a műfaji eszközök használatával, ha egyszer épp a műfajt pellengérezi ki.
Linkek
Ebből a német filmes blokkból már úgysem lesz semmi összefüggő, ezért újra megszakítjuk, ezúttal azért, hogy a 25. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválról beszéljünk. Most már hagyománynak lehet nevezni, hogy Andrással elmegyünk néhány vetítésre, hogy aztán a podcastban kibeszéljük a látottakat, de ezúttal segítségünkre volt két nagyszerű vendégünk az Ekultura.hu csapatából, Vörös Eszter és Szabó Dominik.
Adásunkból megtudhatjátok, milyen, amikor valaki komolyan veszi ezt a podcast dolgot: Eszter és Dominik összesen huszonegy filmet és kisfilmet láttak a fesztiválon, míg mi jó, ha ötöt-hatot. A maratoni mozizást lezárva másnap már jöttek is hozzánk, hogy meséljenek, milyen izlandi dokumentumfilmet (Izlandi gyilkosok), thrillert (Elégtétel), milyen német coming-of-age-et, (LOMO - Egy blogger élete) milyen holland-norvég kísérleti filmet láttak (Quality Time), de szót ejtünk olyan darabokról is, amelyek később rendes moziforgalmazásba is kerülnek majd, mint a Kutyák szigete és A bosszú. Áradozunk még A rodeósról és összekülönbözünk A rabbi meg a lánya című filmen, és egyéb alkotások is szóba kerülnek, amelyekről már csak az adásban tudhattok meg többet.
Linkek
Elérkezett a Vakfolt podcast századik adása! Készüljetek fel a teljes őrületre. Ebben a különleges epizódban elhatároztuk, hogy ezúttal nem bepótolnivalókkal foglalkozunk, hanem száz percben megpróbálunk végigrobogni száz filmen, amelyet a legnagyobb kedvencünknek választottunk. Hogy mi alapján válogattuk a helyezetteket? Valójában teljesen mindegy, hiszen úgysem lehet átfogó, definitív, mindenek felett állóan tökéletes listát összehozni, nem igaz? Nem is ez volt a célunk, ezért egyszerűen fogtuk Az 501 legfontosabb film, amit mindenképpen látnod kell című kiadványt, ami épp kéznél volt, és ebből leszűkítettük a száz választottunkat olyan filmekkel, amelyeket magunk is láttunk.
Az adásban abba a lehetetlen vállalkozásba fogtunk bele, hogy mindezt száz perc alatt fel is dolgozzuk. (Hogy miért? Épp annyira nincs semmi értelme, mint egész eddig bárminek, amit kitaláltunk.) A filmeken sorrend nélkül – hisz nem toplistáról van szó -, asszociatív módon haladunk végig, és jutunk, amíg eljutunk, mondván, ami kimaradt, azt megosztjuk veletek majd szöveges formában.
Hallgassátok hát, hogyan szívódik fel az épelméjűség a podcastunkból, és derítsétek ki, vajon csúfos kudarcot vallunk-e egy eleve értelmetlen küldetésben, mint valami pocsékabbul sikerült Coen-film hősei. Nemsokára jelentkezünk a száz filmmel írásos formában is, ha netalántán értéket látnátok ebben a vállalkozásban.
Linkek
Ez itt a Vakfolt podcast 99. adása. Mi is nehezen hisszük el. A jövő heti ünnepi őrület előtt azonban még folytatnunk kell a nemrég megkezdett blokkot, amelyben német nyelvű rendezők filmjeivel fogalkozunk. Jobb híján így neveztük el a témát, mert Wim Wenders filmje Amerikában forgott, amerikai színészekkel, így aligha nevezhető német produkciónak. A Paris, Texas (vagy magyarul Párizs, Texas) történetében Harry Dean Stanton vág neki a végtelen tájnak, hogy megtalálja egykori szerelmét (Nastassja Kinski) és helyrehozza a kapcsolatát a családjával.
A Werner Herzog-blokkunkban már beszéltünk a road movie-król, és arról, hogy mit tud mondani Amerikáról egy európai rendező. Óhatatlanul összehasonlítjuk Herzog borúlátását Wim Wenders melankolikus humanizmusával, elismerve, hogy a Paris, Texas forgatókönyvén két amerikai író dolgozott. Alámerülünk Harry Dean Stanton színészi játékában, hogy a lelki Grand Canyonjának másik végén új emberként másszunk a felszínre, kielemezzük Wim Wenders tájábrázolási módszereit, és megnézzük, mennyire árulkodnak a film élénk színei az amerikai álomról.
Linkek
Húsvét alkalmából rendhagyó különkiadással jelentkezünk, melyben a Jézus Krisztus Szupersztár című musical/rockoperával foglalkozunk két vendégünk, Nagy Szabolcs és Földi Gábor társaságában. Szabolcsot ismerhetitek a Bringing Out the Deadről szóló adásunkból, Fegát pedig korábban a Goodfellasról hívtuk meg diskurálni.
Andrásnak gyerekkora óta nagy kedvence az Andrew Lloyd Webber és Tim Rice nevéhez kötődő 1973-as film és az 1970-es lemez, míg Szabolcs és Péter kevésbé ismerték, Fega pedig szinte egyáltalán nem. Így lehetőségünk volt felmérni, hogy negyvenöt év távlatából kinek mennyire működik a szerzemény, számít-e, ha valaki évek óta hallgatja, frissen hat-e ma is a hippikorszak zenéjét a Passió történetével házasító mű. Megnézzük a film főbb szereplőinek életpályáját, kicsit összehasonlítjuk a produkciójukat a három évvel korábbi concept album előadóival, majd kedvenceket próbálunk választani közülük és a betétdalok közül. Hogyan kapcsolódik a 70-es évek kiábrándultsága a Jézust övező reményhez, és mi a jelentősége, hogy Norman Jewison rendező Izraelben forgatta a filmet? A sztárkultuszt, valamint Jézus és Júdás kapcsolatát is kivesézzük, így az is kiderül, mi köze a názáretinek a YouTube-sztárokhoz.
Linkek
Ha már untátok a csapongásunkat a témák közt, nem kell tovább elégedetlenkednetek: új blokkba kezdünk a héten. Igaz, a következő három filmünk között a vékonyka kötőszövet csupán annyi, hogy mindhárom rendezőjének német az anyanyelve. Közülük az első a legendás Rainer Werner Fassbinder, akitől A félelem megeszi a lelket (Angst essen Seele auf) című filmet néztük meg.
Az 1974-ben megjelent film az idős német takarítónő és a fiatal marokkói bevándorló, Emmi és Ali szerelméről egyből meghozta a nemzetközi elismerést Fassbindernek. Megnézzük, milyen filmek ihlették a rendezőt, és összevetjük későbbi alkotásokkal egyaránt, amelyekre Fassbinder gyakorolt hatást. A stiláris döntéseit is megpróbáljuk megérteni, amelyekkel eléri, hogy az elfogadásról szóló története autentikus és megható maradjon. De vajon naiv-e A félelem megeszi a lelket? Sikerül Fassbindernek egyenrangúan ábrázolnia a két főszereplőjét? Min múlik végső soron, hogy a film működik?
Linkek
Ezen a héten Jiří Menzel cseh rendezőtől tekintettük meg egy régi pótolnivalónkat, a Szigorúan ellenőrzött vonatok-at (eredetileg Ostře sledované vlaky). A film több szempontból is személyes jelentőséggel bír barátunk, Veres Szilárd számára, ezért újra meghívtuk a podcastba, hogy beszélgessünk egyet.
Hogyan fér meg a coming-of-age a második világháborús film műfaja mellett? Mit keres egy filmben az egészséges erotika és a nyomasztó disztópia? Százmillió áthallást fedezünk fel a különféle jelképekben, a vasútállomástól a ruhadarabokon át a háziállatokig. Milyen módszert választanak a szereplőink, hogy ellenálljanak az elnyomó rendszernek? Miért nem lett Szilárd Jiří Menzel legjobb barátja? És hogy lehet összehasonlítani Menzel feldolgozását Bohumil Hrabal azonos című kisregényével?
Figyelem: Valamelyikünk telefonja rakoncátlankodott a felvétel során, elnézést kérünk a zörgésért.
Linkek
A 21. század eleji román új hullámhoz térünk vissza egy adás erejéig, hogy megnézzük Cristian Mungiu 4 hónap, 3 hét, 2 nap című filmjét. Ismét két fiatal lány a főszereplőnk, mint a múlt heti Redvás Amalban, ám ezúttal nem éppen a humor és a románc helyezkedik el a középpontban.
A rendszerváltás előtt, a Ceausescu-korszakban játszódó sztori történelmi hátterének feltárásával kezdjük az adást, aztán rátérünk a fajsúlyos drámára, amelyet feszeget. Hogy lehet minimális rendezői eszköztárral maximális feszültséget teremteni? Hogyan tudja egy pici film Kelet-Európából felforgatni az Oscar-díjakat? Megvitatjuk, hogy Mungiu a két női főszereplő közül kit tart fontosabbnak, és ingoványos talajra lép-e azzal, ha nem egyenlő arányban foglalkokozik velük. Feláldozhatja-e az izgalmas karakterábrázolást egy történet a társadalmi kommentár oltárán? Végül megnézzük a film szereplőinek utóéletét, amely során kellemes meglepetésekbe botlunk.
Linkek
Köszönöm, blokkot nem kérek! Az évad közepére egy különösebb ok nélküli válogatást biggyesztettünk, persze maradunk Európában, de nem tematizáljuk a következő néhány adásunkat ennél konkrétabban. Elsőként a svéd Lukas Moodysson első filmjével, a Fucking Amal-lal, vagyis a Redvás Amallal ismerkedtünk meg 1998-ból, amely az amerikai mozikban Show Me Love címmel ment (bizony van köze Robyn dalához, ha már így kérdezitek).
A két kamaszlány szerelméről szóló felnövéstörténetről nem tudunk úgy beszélni, hogy ne hasonlítanánk össze a megoldásait a közelmúlt nagy sikerű coming of age darabjaival, így The Edge of Seventeen mellett szóba kerül a Lady Bird is, de még a The Perks of Being a Wallflower is idekeveredik valahogyan. Mitől olyan borzasztóan nehéz kamasz karaktereket nemcsak hitelesen, de azonosulhatóan ábrázolni? Miben nyújt többet Moodysson filmje, mint a hollywoodi produkciók? Mielőtt szokás szerint végleg a kedvenc poénjaink elsorolásába csapnánk át, vetünk egy pillantást a film stílusbeli megoldásaira is. Végignézzük Lukas Moodysson alkotói kézjegyeit egészen a legutóbbi filmjéig, a We Are the Best-ig, a befejezést pedig az LGBTQ-filmek tágabb kontextusában értékeljük.
Linkek
Itt a díjszezon vége, a hétvégén osztják az Oscarokat. Idén a Vakfolt podcastban is kivesszük a részünket az eseményből, és vendégünk, CyClotronic segítségével végignézzük, kiket jelölt az Akadémia a főbb kategóriákban, majd saját jelöltlistákat is állítunk, esélyeket latolgatunk, saját győzteseket hirdetünk. Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a magyar jelölt, Enyedi Ildikó filmje, a Testről és lélekről mellett sem, de az adásban a színészi kategóriákat is megvitatjuk tinédzserektől öregmaszkokig. A nagyszabású eseményt két részletben adjuk ki, ebben a felében a technikai kategóriák egy részével foglalkozunk még, a néhány nap múlva várható második részben pedig eljutunk a legjobb rendezőig és a legjobb filmig is. Kezdődjön hát az Első Vakfolt díjátadó, jó szórakozást!
Linkek