Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter, társaink Gyöngyösi Lilla, Rácz Viktória, Földi Gábor, Mikó László, Nagy Szabolcs.
Marilyn Monroe-tól a The Misfits (Kallódó emberek) című 1961-es filmjével búcsúzunk. A múlt héten a Gentlemen Prefer Blondes-ban látott, kirobbanó erejű alakítása után ezúttal egy melankolikus, introspektív szerepben látjuk, amely szinte baljóslatúan vetíti előre a színésznő korai halálát.
A The Misfits olyan sztárokat vonultat fel, mint Clark Gable (Elfújta a szél), Montgomery Clift (Most és mindörökké), Eli Wallach (Babuci, A hét mesterlövész, később pedig a Jó, a rossz és a csúf), valamint Thelma Ritter (Beszéljünk Éváról!), a rendezője pedig a sikert sikerre halmozó John Huston. Mégis hatalmasat bukott a maga idejében, és kritikailag is csupán az utókor értékelte fel. Mi lehetett a szomorkás történet meg nem értettségének az oka? Mennyire lehetett szokatlan a kor nézőjének Marilyn Monroe-t komolyabb szerepben látni? Sikerült a sztárnak megbirkóznia a szereppel, amelyet akkori férje, Arthur Miller (Salemi boszorkányok, Az ügynök halála) írt a számára? A többi főszereplőt is értékeljük aszerint, mennyire szerethetően ragadták meg a kallódó karaktereiket, és John Huston képi megoldásait is előszeretettel vizsgálgatjuk.
Linkek
Marilyn Monroe ikonikus szerepeivel ismerkedünk meg a most következő blokkunkban. Elsőként Gentlemen Prefer Blondes (Szőkék előnyben) című filmjére esett a választásunk, az adáshoz pedig vendéget is hívtunk, aki nem más, mint Rácz Viktória, az IGN munkatársa.
Az 1953-as Howard Hawks film egy csapásra sztárt csinált a platinaszőke üdvöskéből, de muszáj megnéznünk, milyen út vezetett idáig. A tragikusan fiatalon elhunyt Marilyn Monroe életét rengeteg nyomasztó élmény terhelte, amelyektől nem lehet eltekinteni, ha a munkásságáról akarunk beszélni. Persze a film alapjául szolgáló, 1920-as évekbeli történetet is felidézzük: hogyan lett befolyásos forgatókönyvíróvá a Gentlemen Prefer Blondes szerzőnője a kibontakozó Hollywood patriarchális rendszerében? Mi az, ami még ma is forradalminak számít ebben a két női főszereplős történetben? Apropó, női főszereplők, egymással versengve fejtegetjük, Jane Russell vagy Marilyn Monroe vett-e le bennünket jobban a lábunkról, és megpróbáljuk kitalálni, mi a párosuk titka, és miért nehéz hozzájuk foghatót találni a mai filmekben.
Linkek
Jack Nicholson-blokkunkban ezúttal óriási hiányosságunkat pótoljuk be, a témánk ugyanis a Chinatown (Kínai negyed) 1974-ből. Minden idők egyik legjobb forgatókönyvéből Roman Polanski rendezett film noirt.
Mint a film noir irtózatos tudású szakértői, azonnal nekiveselkedünk, hogy megvizsgáljuk, melyik karakter melyik archetípusnak feleltethető meg. Faye Dunaway karaktere femme fatale? Jack Nicholson karaktere antihős? Mennyire dekonstruálja a műfajt Robert Towne forgatókönyve? A nyomozás cselekményszála a vízművekkel csak elsőre hangzik rém unalmasnak, vagy rejteget izgalmas áthallásokat? Mi a jelentősége a híres utolsó mondatnak? Az is kiderül, mivel vesz le bennünket a lábunkról Jack Nicholson, mivel hozza ránk a frászt John Huston, és mivel ejti rabul a figyelmünket Roman Polanski kamerakezelése.
Linkek
Jack Nicholson! A 81 éves színészlegenda a most következő blokkunk főszereplője, amelyet a Five Easy Pieces (Öt könnyű darab) című 1970-es filmmel nyitunk meg. A kaján vigyorú nőcsábász 80-as, 90-es évekbeli szerepein nőttünk fel, ezért úgy döntöttünk, visszatekintünk a karrierje kezdetére. Bár Nicholson a 60-as évektől kezdve dolgozott, mégis a Five Easy Pieces főszerepe hozta meg számára az igazi elismerést, amellyel kiléphetett a karakterszínészek skatulyájából.
Gyerekkorunk Jokerjéről és kamaszkorunk Jack Torrence-éről lévén szó, azzal kezdjük az adást, hogy melyikünknek mennyit jelent Jack, és melyik szerepében volt számunkra a legkedvesebb. Végigtekintünk az ötven évet felölelő karrierjén, hogy aztán elmélyedjünk ebben az ifjúkori szerepében. Azonnal sikerül párhuzamokat felfedeznünk a blokkunk másik sztárcsináló filmjével, a James Dean nevével fémjelzett Rebel Without a Cause-zal. De Nicholsonnak mi oka van haragban lenni a világgal? Mi fűti a dühét ebben a filmben, és egyébként is, hogyan dühös állandóan ez a Jack? Arról is beszélünk, hogy Bob Rafelson filmje micsoda fordulópont részese Hollywood történelmében, és milyen politikai légkör kellett ahhoz, hogy zajos sikert arasson a korában. Az adásból az is kiderül, valójában ki volt a kedvenc színésze ebben a filmben Andrásnak.
Linkek
Deborah Kell filmográfiájával foglalkozó rövidke blokkunkat a From Here to Eternity (Most és mindörökké) című 1953-as filmmel zárjuk. Fred Zinneman háborús drámájában a főbb szerepeket Burt Lancaster, Montgomery Clift és Frank Sinatra játszották Kerr mellett.
Mit tudunk meg Deborah Kerr-ról az egyik legjelentősebb amerikai filmszerepében? Bár szerepe nem a legfontosabb a filmben, de hozzá kötődik a film leghírhedtebb jelenete, amelynek a korszak botrányosan erotikus képkockáit köszönhetjük. Ennek kapcsán elmerengünk azon, hogy milyen megvizsgálni a filmtörténelem híres nagyjeleneteit kontextusukban. A férfi főszereplőkön is muszáj elidőznünk: James Dean filmjeivel egy időben járunk, és azokhoz hasonlóan itt is egymásnak feszül két generáció, két színiiskola, a Burt Lancaster által képviselt Old Hollywood és az Actors Studio fénylő csillaga, a method színész Montgomery Clift. Nemcsak a felállásuk hasonló, mint a nemrég tárgyalt Giant két főszereplőjéé, de a kettejüket övező legendák is legalább olyan izgalmasak, mint a Rock Hudson és James Dean körüli sztorik. De melyikük ejtette inkább rabul a szívünket, Lancaster vagy Clift?
Linkek
Mai adásunkban újabb színészlegendával ismerkedünk meg. Ő Deborah Kerr, akit hosszas karrierje során hat alkalommal jelöltek Oscar-díjra, többek közt az Anna és a sziámi király és az Ég tudja, Mr. Allison című filmek főszerepéért. Első alkalommal egy olyan filmjével foglalkozunk, amely nemcsak az ő főszerepe miatt keltette fel az érdeklődésünket, hanem a rendezőpáros neve miatt is: Michael Powell és Emeric Pressburger készítették a Black Narcissus, azaz Fekete nárcisz című filmet 1947-ben.
A magyar származású Pressburgerrel és kollégájával korábban már találkoztunk az A Matter of Life and Death című filmjük kapcsán, és azóta foglalkoztatott bennünket a Black Narcissus, amely nemzetközi elismerést hozott Deborah Kerr számára. Visszatérő vendégünk, Wostry Ferenc régi kedvence a rendezőpáros, ezért meghívtuk őt, hogy beszélgessünk az apácákról szóló, meglepően erotikus filmről. Jó választás volt-e Kerr életművéből ez a film, ha a színészetével akarunk megismerkedni? És mit tudunk meg Powellről és Pressburgerről, immár, hogy a második filmjüket látjuk? Szexista-e a film, vagy inkább rasszista? És honnan jönnek ezek a furcsa zajok a podcastfelvétel alatt, amitől a műsorvezetők megtébolyodnak?
Linkek
James Dean utolsó alakítását néztük meg a héten. A Giant (Óriás) című háromórás texasi cowboyeposzt halála napjáig forgatta, az 1956-os bemutatót és az azt követő posztumusz Oscar-jelölést tragikus autóbalesete miatt nem érte meg. A filmben mellékszerepben bukkan fel ugyan, de a karaktere fiatalkorától idős éveiig végigkíséri a két főhős, Rock Hudson és Elizabeth Taylor életét.
A három színész évtizedeket felölelő alakításánál talán csak a film körüli botrányok és máig kibontakozó pletykák érdekesebbek. Hogyan szaladt ki George Stevens (Shane) rendező kezéből a gyeplő annyira, hogy a film költségvetése megsokszorozódott, és az utómunkálatok több mint egy évig tartottak? Hogyan viszonyul a rendezői stílusa a két korábbi Dean-filmhez, a Rebel Without a Cause-hoz és az East of Edenhez? Használt, vagy ártott a filmnek Rock Hudson és James Dean személyes ellentéte? Beszélünk Elizabeth Taylor eseménydús karrierjéről és életútjáról egyaránt, amelyet színésztársaival való romantikus és baráti kapcsolatai köveztek ki. És James Dean szörnyen korai halálán is lamentálunk: milyen lelki gondok gyötörték a 24 éves sztárt? Mennyire befolyásolja a mitikus kultuszát, hogy ilyen fiatalon elhunyt? Ezzel a filmmel reméljük, végérvényesen megtaláljuk a választ arra a kérdésre, amelyet már az előző két adásban is feszegettünk: mi minden járult hozzá ahhoz, hogy James Dean a popkultúra kultikus alakjává vált.
Linkek
Legújabb különkiadásunkban Spike Lee rendezőhöz térünk vissza, akinek korábban különálló blokkot szenteltünk. Legújabb, BlacKkKlansman című filmjét (magyarul Csuklyások) most is játsszák a mozik, és annyira tetszett nekünk, hogy ezt el akartuk mesélni a hallgatóinknak is.
A film története valós eseményeket dolgoz fel, amelyben a hetvenes években egy Colorado Spring-i fekete bőrű rendőr telefonon összehaverkodott a Ku Klux Klan tagjaival, és egy fehér bőrű nyomozó kollégája segítségével be is épült közéjük. Az adásban beszélünk Denzel Washington kisfiának, John David Washingtonnak a menőségéről, Adam Driver komikusi tehetségéről, valamint természetesen Spike Lee rendezői erősségeiről: jól tud-e állni egy filmnek az egyértelmű politikai állásfoglalás? Működnek-e a direkt áthallások a jelenkorra? Mik a vitatható eltérések a valós eseményektől a jelentősen dramatizált cselekményben, és mennyire elfogadhatóak ezek?
Linkek
Mai második adásunkban James Dean legismertebb, sztárcsináló filmjéről hallgatthattok bennünket. A Rebel Without a Cause (Haragban a világgal) 1955-ös premierjét már nem érhette meg a színész, de alakítását a lázadó tinédzser szerepében a közönség mindmáig kitartó rajongásával hálálta meg.
Nicholas Ray filmje lényegében nemcsak James Dean mítoszát alkotta meg, hanem műfajteremtő alkotás is. A tinédzserekről szóló coming-of-age drámák egyik prototípusa ez a film, és azonnal fel is fedeztünk benne olyan stílusjegyeket, amiket még a nem olyan régen tárgyalt Fucking Amalban is előszeretettel hasznosítanak újra a mai filmesek. Persze nincs jó tinédzserfilm jó barátok és első szerelmek nélkül, így mind a három főszereplő színészi stílusát alaposan szemügyre vesszük, és elcsámcsogunk a forgatás körüli korabeli pletykákon is. Nicholas Ray rendezése sem kerüli el a figyelmünket, de kinek áll jobban a kameradöntögetés, neki, vagy Elia Kazannek? Az idestova hatvanhárom éves sztorit sem kíméljük: működik-e a huszonnégy óra alatt lezajló felnövéstörténet? Ma is érvényes a dramaturgiája? És James Dean tényleg akkora jelentőségű színész, mint amekkora a legendája? Sorra vesszük, kiket ihletett meg Johnny Depptől Tommy Wiseau-ig, és tetten érjük James Franco összes francóizmusát is.
Linkek
Színészes évadunk folytatásában James Dean a témánk. A popkulturális ikon 1955-56 között három filmben szerepelt, és azonnal generációja egyik legfontosabb sztárjává vált. Ám egyedül a legelső mozifilmje, az East of Eden (Édentől keletre) premierjét érte meg; még 1955-ben életét vesztette autóbalesetben.
John Steinbeck monumentális családregényéből nem más, mint az Actors Studio atyja, Elia Kazan forgatott filmet. Kazan néhány évvel korábban katapultálta a sztárságba Marlon Brandót a Vágy villamosa, a Viva Zapata! és a Rakparton című filmekkel (ezek közül kettővel nemsokára foglalkozunk a Vakfolt podcastban is), most megnézzük, hogyan bánt a szárnyait bontogató, Brandónál lényegesen zárkózottabb, ifjú James Deannel. Miért okozott meglepetést a színész az elvárásainkhoz képest? Maníros-e, vagy naturalista a method actingje? Sikerül-e megfejteni a Steinbeck-adaptáció finoman kendőzött bibliai utalásait? Az adás során kielemezzük a különböző színészi stílusok ütközését, és vitába szállunk azon, hányszor jó megdönteni egy film alatt a kamerát.
Továbbá egy jó hírünk van a hallgatók számára: bár két-két adást jelentettünk be a színészekkel, akikkel az évadban foglalkozunk, de nem tudtunk ellenállni, és megnéztük James Dean teljes filmográfiáját. Ezért ma még egy Vakfolt podcasttal jelentkezünk, és jövő héten hallhatjátok a James Deanről szóló harmadik adásunkat.
Linkek