Keresés Jelentkezés Digitális innovációnk Mi a podcast.hu?

Vakfolt podcast

Frivalszky-Mayer Péter és Huszár András

Vissza

Vakfolt podcast

Frivalszky-Mayer Péter és Huszár András

Televízió és film Filmtörténet Filmkritika

Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter, társaink Gyöngyösi Lilla, Rácz Viktória, Földi Gábor, Mikó László, Nagy Szabolcs.

Spotify Rss Web

Epizódok

151-160 megjelenítése a(z) 442 elemből.

Stephen Frears brit rendező amerikai bemutatkozása négy Oscar-jelölést érdemelt: a The Grifters (Svindlerek) 1990-es filmje olyan neveket vonultatott fel, mint Anjelica Huston, Annette Bening és John Cusack. A szélhámosok szerelmi háromszögéről szóló film alapjául szolgáló Jim Thompson-regényt Donald E. Westlake dolgozta fel, az ő munkáját is Oscar-jelöléssel jutalmazták.

A Veszedelmes viszonyok épp az ezt megelőző filmje Stephen Frearsnek, és nem is olyan régen foglalkoztunk vele a podcastban. Áttekintjük a brit rendező életpályáját, hátha sikerül konklúziókal levonnunk ennyi film alapján a stílusáról és az érdeklődési köréről. Annette Beninget is viszontlátjuk, vele legutoljára a Veszedelmes viszonyok ikerfilmjében, a Valmontban találkoztunk: miben hasonlít egymásra a két szerep? Hogyhogy nem ő játszotta a Batman visszatérben a Macskanő szerepét? Hol tartott ekkor a karrierjében a magnólóbáló John Cusack? Anjelica Huston alakítását pedig nem győzzük eleget méltatni.

Az adás végére marad a három játékunk: az Oscar-kvízben egyre ismerősebb címekkel van dolgunk, a box office játékban váratlanul sok Arnold Schwarzenegger bukkan fel, a The Grifters képzeletbeli remake-je pedig talán még jobban is tetszik nekünk, mint az eredeti.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Steven Soderbergh (Traffic, Ocean's Eleven) huszonhat éves korában készítette el első filmjét Sex, Lies, and Videotape (Szex, hazugság, videó) címmel, amely 1989-ben fenekestől felforgatta a hollywoodi stúdiórendszer filmgyártásról alkotott elképzeléseit. Soderbergh forgatókönyvét Oscarra jelölték, de csak miután a film elnyerte a Cannes-i filmfesztivál legrangosabb díját. Hogy képet alkossunk a munkamániás rendező életpályájáról, meghívtuk régi rajongóját, Földi Gábort, azaz Fegát.

Adásunk ezúttal a szokásos szerdai nap helyett késett, mert a felvétellel technikai problémák adódtak.

Kezdésnek áttekintjük Steven Soderbergh idestova harminc évet felölelő karrierjét, amelyben közönségsikerek és furcsa indie-k egyaránt helyet kapnak. Beszélünk a korai nyugdíjba vonulásáról és váratlan visszatéréséről, ahol szó esik az HBO-val és a Netflixszel folytatott közös munkájáról is. Ezt követően összevetjük a Sex, Lies, and Videotape-et más rendezők debütáló filmjeivel: milyen közös vonásokat lehet felfedezni a szintén minimális költségvetéssel dolgozó, a kilencvenes évek elején berobbanó sztárrendezők első alkotásaival? Milyen szokatlan húzások teszik merésszé Soderbergh rendezését? Szót kell ejtenünk az őrült munkatempójáról és sokoldalúságáról is, így a forgatókönyvet és a vágást sem hagyhatjuk ki - amelyek mellé később felírhatta a portfoliójába a fényképezést is.

Az adás végén Fegát izzasztjuk meg a kérdéseinkkel: milyen filmek versengtek az Oscar-szobrokért az 1990-es gálán? Hogyan alakult a mozifilmes bevételi toplista? Végezetül ismét kísérletet teszünk egy indokolatlan remake-re új rendezővel, új szereplőkkel, sőt, új műfajban.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Szégyen, de még egyetlen filmet sem láttunk Pedro Almodóvartól. Ideje volt ezen változtatnunk, így 1988-ból az Oscar-jelöltek legesélyesebbjei helyett az ő filmjére esett a választásunk, amely a legjobb idegen nyelvű film jelöléséig jutott. Az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén (eredetileg Mujeres al borde de un ataque de nervios) nemzetközi elismertséget hozott a prolifikus spanyol rendezőnek.

Almodóvar ebben a kompakt, alig kilencvenperces történetben több rendezői fogást villant fel, mint mások egész karrierjük alatt: hogyan ússza meg, hogy fárasztóan tömény legyen a filmje? Milyen zsánerekkel ráz kezet, hogy a harsány képi megoldásait összhangba hozza a szaoppanoperai magasságokban szárnyaló sztorival? Milyen kellemetlen kliséket asszociálunk a megcsalt nőkkel, és hogyan kerüli el ezeket Almodóvar? Végül színelméleti teóriát is felállítunk, csak hogy rögtön elbizonytalanodjunk a saját filmesztétai képességeinkben.

Az adás végén Péter vért izzadva fejti meg az Oscarra jelölt filmeket és az amerikai bevételi toplista helyezettjeit, és ismét meglepő címekkel találkozunk mindkét játékban. Szokás szerint váratlan, valahogy mégis találó műfajban kell remake-elnünk a filmünket, sajnos a technika ördöge ezt a szegmenst kicsit megnyirbálta, ezért kétszeresen is a hallgatóinkra bízzuk, hogy hogyan képzelnek el egy kortárs változatot az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén című filmből.

 

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

1987 Oscar-szezonját Bernardo Bertolucci Az utolsó császára dominálta, mi azonban idén sem a nagyágyúra vetettünk szemet. Egy kisebb filmet választottunk az adásunk témájának, amely a színésznői kategóriákban aratott: Norman Jewison rendezése, a Moonstruck (Holdkórosok) Cher és Nicolas Cage főszereplésével hat Oscar-jelöléséből hármat is díjra tudott váltani.

A Holdkórosok számtalan tekintetben előképe a ma is divatos "etnikai" romantikus komédiáknak: milyen műfajteremtő hatásokat fedezünk fel az olasz-amerikai közösségben játszódó történetben? Mi választja el a nevetséges sztereotípiát a kulturális sajátosságok hiteles ábrázolásától? Hogyan válik egy szimpla szerelmi sztori operai melodrámává, és el tudja-e kerülni, hogy saját maga paródiájává váljon? Na és mi a helyzet Nicolas Cage alakításával? Már fiatalon is fékezhetetlen őslény volt? A díva Cherről is muszáj beszélnünk, lenyűgözve nézzük végig az ötvenéves karrierjét.

Az epizód végén az Oscar-kvízre is sor kerül, és jót szórakozunk a meglepetésekkel teli box office játékon, végül váratlan, mégis odaillő műfajban remake-eljük a Moonstruckot. Ti kivel tudjátok elképzelni ennek a filmnek a mai változatát?

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

 

Oscar-évadunkban 1986-ból a The Mission (A misszó) című brit filmet választottuk. Hét Oscar-jelöléséből egyet Roland Joffé rendező érdemelt, egyet pedig Ennio Morricone filmzenéje. Színészi kategóriákban nem indult a film, annak ellenére, hogy a szereposztása olyan nevekből állt, mint Robert de Niro, Jeremy Irons és Liam Neeson. Az adáshoz vendéget is hívtunk, Nagy Szabolcs az, akit a vallási témáról kikérdezünk.

A történet valós eseményeken alapszik, Dél-Amerikában, az 1750-es években a portugál és spanyol hódító hatalmak közé ékelődő jezsuita rend tagjaival ismerkedünk meg. A papok egyetlen célja, hogy megőrizzék a helyi guaraní törzs függetlenségét, és bizonyítsák a hittérítői kísérleteik sikerességét. Vajon mi a relevanciája ennek a történetnek 1986-ban? Miről akar mesélni a vallásos kontextuson keresztül az ateista Roland Joffé? Összehasonlítjuk a filmet Martin Scorsese Némaságával is, amely ugyancsak idegen országba érkező hittérítőkről szól, rendezője azonban maga is katolikus vallású. Meg kell még említenünk Werner Herzogot, aki a dél-amerikai őserdő rettenetével foglalkozik rengeteget. Van-e olyan jelentős a dzsungel Joffé filmjében, mint Herzognál? Mit ad hozzá az atmoszférához Ennio Morricone zenéje?

Az adás végén szokás szerint a film Oscar-teljesítményét vizsgáljuk meg, miközben megtippeljük a többi jelöltet az évből. A The Mission ugyan megbukott az amerikai mozipénztáraknál, de attól még érdemes megnéznünk, milyen furcsa felhozatal tölti ki a tíz legnyereségesebb film toplistáját az 1986-os évből. Végezetül bátor műfaji váltással újra feldolgozzuk a The Missiont, talán még sikerül is kijavítnunk a film néhány hiányosságát!

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

1985-höz érkeztünk, és az év legnagyobb Oscar-sikerei helyett egy apróbb, a mozipénztáraknál sem túl sikeres filmmel foglalkozunk. Terry Gilliam rendezése, a Brazil lehet, hogy nem aratott azonnal sikereket, de ma is hivatkozási alapja a szatíráknak, disztópiáknak, főleg ha a bürokrácia embertelen működését kell vászonra vinni. Kultfilm státusza is megkérdőjelezhetetlen, és Gilliam mesterművei közt is egyértelmű helye van a Félelem és reszketés Las Vegasban és a 12 majom mellett.

Elsőként a film főszereplőjéről, a Jonathan Pryce által játszott Samről beszélünk. Kedvelhető a karaktere? Lehet szurkolni érte? Mi választja el az egy évvel korábbi 1984-adaptáció Winston Smith-étől? Milyen lett volna a szerep, ha egy hollywoodi sztáralkat kapja meg? Beszélünk Robert de Niro mellékszerepéről is, és vele kapcsolatban a filmben megjelenő terrorizmusról: mi igazság az akcióikból, és mi koholmány? Mi a jelentősége a csővezetékeknek és a nagyítólencséknek? Kivesézzük az elnyomó rendszer ábrázolását, párhuzamokat vonva a 2019-es politikai aktualitással az álhírektől a rendőrállamokon át az ellenségképek teremtéséig. Gilliam Monty Python-os társának, Michael Palinnek a szerepét sem hagyhatjuk szó nélkül Végül Terry Gilliam rendezői erősségeit is mérlegre tesszük, legyen szó díszlettervezésről vagy kamerakezelésről.

Az adás végén ismét kvízjátékban vetjük össze az Oscar-jelölt filmeket a közönségsikerekkel, a Brazilt pedig váratlan műfaji csavarral dolgozzuk fel a szokásos blokkunkban.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

1984-be érkeztünk, és az év legnagyobb Oscar-nyertes filmjét pótoljuk be: Miloš Forman életrajzi drámáját, az Amadeust csak Péter nem látta még, de András is szívesen újranézte. Visszatérő vendégünknek, Cyclónak pedig az egyik kedvenc filmjéről van szó, így nem hagyhattuk ki az alkalmat, hogy visszahívjuk a podcastba. A nyolc Oscar-díjas alkotás főszerepeiben F. Murray Abraham (Antonio Salieri) és Tom Hulce (Wolfgang Mozart) láthatóak, előbbi meg is nyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat, de a legjobb film, legjobb forgatókönyv és legjobb rendezés kategóriáiban sem maradt üres kézzel a film.

Hogyan öregedett az Amadeus? Nem ez az első kosztümös filmünk, de mindig megjegyezzük, hogy a témához társított képzetek - modoros előadásmód, lassú tempó - mennyire igazak ezúttal. Az Amadeus vágását azonban nem hiába jelölték Oscarra, a hangvágása pedig nem véletlenül nyert is. Meg kell vitatnunk azt is, hogy mi a helyzet Tom Hulce Mozartjával, mitől működik az ő alakítása, és miért esett vajon Forman választása egy relatíve ismeretlen színészre? F. Murray Abraham Oscar-nyertes szerepéről is kimerítően beszélünk: milyen árnyalatokat tud beletenni Abraham az alapvetően "gonosztevői" szerepbe? A film készítésével kapcsolatos érdekességekre is kitérünk, kezdve a fények használatától a Vasfüggönyön innen zajló forgatás részleteiig. Végül megválaszoljuk a mindannyiunk oldalát furdaló kérdést is: melyik Miloš Forman fő műve, ez vagy a Száll a kakukk fészkére?

Az adás végén Cyclo sem maradhat ki a visszatérő blokkjainkból, ahol ismét megtekintjük az év tíz legsikeresebb filmjét, valamint a legfontosabb Oscar-kategóriákat is, hogy további tanulságokat vonjunk le a díjazott és az anyagilag sikeres filmek szétválásáról. Az Amadeust is remake-eljük, méghozzá kétezres évekbeli akciófilmként. Ha nektek van elképzelésetek, milyen szereposztással és melyik rendezővel lehetne újra leforgatni Mozart és Salieri rivalizálását, küldjtétek el nekünk az ötleteiteket!

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

1984 még olyan év volt, amikor egy apró költségvetésű családi komédia-dráma egyszerre versenghetett a világ legnagyobb franchise-ának epikus fináléjával nemcsak a mozipénztáraknál, hanem az Oscar-díjátadón is. A Terms of Endearment (Becéző szavak) még technikai kategóriákban is versenyre hívta A jedi visszatért, végül pedig két szereplője kapott Oscart, az egyszemélyes rendező-író-producer James L. Brooks pedig három díjat is bezsebelt élete első játékfilmjével.

Mi lehetett a Becéző szavak döbbenetes sikerének titka? Milyen mai filmek állnak hozzá legközelebb, és hova lettek a box office toplistákról? Hogy fér meg egymás mellett a hisztérikus komédia és a betegséges családi dráma ebben a filmben? Hogyan tudja klisék tömkelegét elkerülni ez a történet? James L. Brooks egy 1975-ös regényt dolgozott fel, de jelentősen átdolgozta azt, így meg tudjuk figyelni a markáns írói kézjegyeit is, no meg persze a szokatlan karakterkezelését. Ebben partnerei a színészek is: Debrah Winger, Shirley MacLaine, Jack Nicholson, Jeff Daniels és John Lithgow mindannyian kiveszik a részüket abból, hogy a karaktereik eredetiek és megismételhetetlenek legyenek. Kezdő rendezőként Brooks azért a kamera mögött is bátran kísérletezik, megnézzük a vágással és a színészvezetéssel kapcsolatos őrült húzásait is.

A Box office game-ben együtt hüledezünk a Terms of Endearment sikerén, az Oscar-kvízben pedig már csupa ismerős filmmel van dolgunk, ahogy közeledünk a saját születési dátumainkhoz. És persze ez a film sem kerülheti el a remake-rémet, könyörtelenül feldolgozzuk és kiköpjük, minden cinizmusunkat beleadva a teljesen értelmetlennek tűnő feladatba.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Costa-Gavras, görög születésű, Franciaországban alkotó rendező első amerikai produkcióját néztük meg a héten. A Missing (Eltűntnek nyilvánítva) című filmet 1982-ben mutatták be, és az Oscar-gálán a maga négy jelölésével olyan filmekkel versengett, mint a Tootsie (Aranyoskám) és a Gandhi. A főbb szerepekben Jack Lemmon, Sissy Spacek, valamint John Shea láthatók. A film zenéjét  - elvégre a nyolcvanas években járunk, és egy görög származású rendező filmjéről beszélünk - Vangelis szerezte.

Gosta-Gavras ízig-vérig politikus rendező, az első filmjétől kezdve minden alkotását átitatja a politika. 1969-es Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája című munkája megnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart, az adásunkban tárgyalt Missing pedig Cannes-ban érdemelte meg az Arany pálmát. A valós eseményeket feldolgozó történet Augusto Pinochet chilei hatalomátvételét meséli el néhány amerikai fiatal szemszögéből, valamint a fia eltűnése után nyomozó Jack Lemmon karakterén keresztül. Az adásban megnézzük, hogyan helyezi földközelbe az ország életét felforgató eseményeket Costa-Gavras. Meglátjuk, milyen módokat talál arra, hogy a chilei puccsot minél több szemlélő és résztvevő nézőpontján keresztül megismerjük. A rendező kamerakezelésével, az események rétegzésével is foglalkozunk. Nem utolsósorban pedig Jack Lemmon és Sissy Spacek alakításával is muszáj foglalkoznunk, hiszen két Oscar-jelölt szerepről van szó.

Az adás végén a szokásos Oscar-kvíz és a Box office game kapcsán elmerengünk, hogy lassan megérkezünk azokba az évekbe, amikor a közönségsikerek és az Oscar-sikerek már köszönőviszonyban sincsenek egymással, majd megalkotjuk a Missing két remake-jét is, science-fictionbe, disztópiába, a kétezres évekbe helyezve a történetet.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Warren Beatty második rendezése kerül ma terítékre a Vakfolt podcastban. Előző héten is színészből rendezővé vált hollywoodi sztárral foglalkoztunk, most megnézzük, milyen, amikor a híresség nem egy családi drámára használja a befolyását, hanem egy romantikus filmeposzra. Beatty rendezése az 1910-es évek végére repíti a nézőit, és az Oroszországban lezajló októberi szocialista forradalmat mutatja be egy amerikai újságíró történetén keresztül. Warren Beatty saját maga játssza a főszerepet, John Reedet, aki a Tíz nap, amely megrengette a világot című könyvet írta az eseményekről. Diane Keaton játssza a feleségét, Jack Nicholson játssza Eugene O'Nell későbbi Nobel-díjas írót, és olyan nevekkel találkozhatunk még a stáblistán, mint Vittorio Storaro operatőr vagy Stephen Sondheim zeneszerző.

Warren Beatty szívét-lelkét beleadta ebbe a filmbe, évekig viaskodott a forgatókönyvvel, és a forgatáson is megszállottan rendezett. A film végül három Oscar-díjat nyert, csupán eggyel elmaradva Robert Redford első rendezésétől, az Ordinary People-től. Az adásban a főbb szereplők alakítását tárgyaljuk meg, megragadva az alkalmat, hogy ismét szót ejthetünk Jack Nicholsonról, és immár harmadszor foglalkozhatunk Warren Beattyvel, továbbá másodszor Diane Keatonnel. Hogyan oldja meg a film az ilyenkor elengedhetetlen expozíciódömpinget? Mitől friss egy századeleji - hovatovább kosztümös? - történet? Hogyan egyensúlyoz a rendezés a neves orosz forradalmárok és a szerelmespár fontossága közt? Mi teszi sokrétűvé Beatty és Keaton karaktereinek a kapcsolatát? A film több mint háromórás játékidejét nemcsak a kettejük szerelmi története tölti meg, hanem a forradalmi, világháborús eposz is, amelyben a rendező minden eszközt bevet, hogy lenyűgözze a nézőit: megfér egymás mellett a két hangvétel? Sikerül a szinte kezdő rendezőnek biztos kézzel vezetnie az akciójeleneteket? Árt a filmnek a "sok" rendezés?

Az adás végén természetesen mind a három visszatérő kategóriánkat hallhatjátok: András megtippeli, milyen filmekkel versenyzett a Vörösök az Oscar-gálán, milyen filmek előzték meg az amerikai mozipénztáraknál, végül együtt megálmodunk két remake-et is, őrült zsánerugrással és bizarr szereposztásokkal.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés