Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter, társaink Gyöngyösi Lilla, Rácz Viktória, Földi Gábor, Mikó László, Nagy Szabolcs.
Két évvel ezelőtt a The Last Jedi vészrészével indítottuk be a különkiadásainknak ezt a sorozatát, így hát törvényszerű volt, hogy vissza kellett térnünk a Skywalker-saga utolsó felvonásával is. A The Rise of Skywalker (Skywalker kora) alcímű Star Wars film komoly feladatra vállalkozott, hisz nemcsak a folytatástrilógiának, hanem a komplett kilencfilmes történetnek kívánt kielégítő lezárást nyújtani. Amilyen hamar csak tudtuk, megnéztük a filmet, és amilyen hamar csak tudtuk, megbeszéltük az első gondolatainkat róla. Az adás első perceiben teljesen spoilermentesen beszélünk arról, hogy mit is vártunk a filmtől, a véleményünket viszont már spoileresen fejtjük ki a későbbiekben. Az adásunkhoz csatlakozott Kati, Péter felesége is.
Az előzetes várakozások után megbeszéljük, mit gondoltunk a fordulatokról, amelyek már az első trailerből kiderültek. Utána belemegyünk a részletekbe, és megbeszéljük a film fogadtatását is. Hogyan folytatja a The Last Jedi-t a finálé? Melyik új karakterek működnek? Ki kap méltó lezárást? Sikerül-e J. J. Abrams rendezőnek minden igényt kielégítenie?
Az adás végén bejelentjük az év végi és a jövő év eleji terveinket, és bejelentünk Patreon részleteket!
Linkek
A mai epizóddal véget ér a musical évadunk. Az utolsó idei filmünk a Little Shop of Horrors (Rémségek kicsiny boltja) 1986-ból Frank Oz rendezésében, Rick Moranis főszereplésével. Vendégünk pedig a film rajongója és visszatérő látogatónk, Wostry Ferenc.
Sorra vesszük a film előzményeit, amely eredetileg egy fantasztikus történetek által inspirált Roger Corman-filmként kezdte 1960-ban, majd off-Broadway musicalként született újjá a nyolcvanas években. Az 1986-os filmadaptációval folytatódott a történet, ám az is csak 2011-ben nyerte el a végső formáját a rendezői változat megjelenésével. Milyen változásokon ment végig a cselekmény a különböző változatok között? És melyik a jobb befejezés? A stúdió által újravágatott moziváltozat, vagy Frank Oz eredeti víziója, amely közelebb áll a színpadi változathoz? Áradozunk a bábtechnikáról, amellyel a film életre keltette Audrey II-t, vagyis a címbéli rémséget, amely a kicsiny bolt alkalmazottait terrorizálja. A dalokat szerző Alan Menken és Howard Ashman párosának munkájába is belemegyünk: mit keres a filmben görög kórus? Milyen a hangja Rick Moranisnak? Mit ad hozzá a musicaltörténethez ennek a filmnek a zeneisége?
Adásunk végén ismét jót játszunk a filmben hallható dalok feldolgozásaival, majd összegezzük a musical évad tanulságait.
Linkek
Gőzerővel robogunk bele a nyolcvanas évekbe, és vele a végnapjait élő musical műfajába. Hagyományos zenés-táncos-éneklős darabok már talán nem is készülnek, helyettük elkezdenek megjelenni a szupersztár zenészek önfényező alkotásai. Élükön rögtön ott van a legendásan hiú Prince mítoszteremtő filmje, a Purple Rain. Adásunkhoz vendéget is hívtunk, Veres Szilárd tért vissza közénk.
Rögtön pletykákon csámcsogva kezdjük az adást, és kibeszéljük Prince és Michael Jackson szakmai rivalizálását, amely évtizedeken át tartott. Milyen személyiség volt a három évvel ezelőtt elhunyt Prince? Mi teszi őta nyolcvanas évek meghatározó zenei hangjává? Megnézzük, hogyan ihlette James Dean a Purple Raint, és rögtön szétcincáljuk, Prince Dean-interpretációja mennyire autentikus. Hány történetszálon kuszálódik a film cselekménye? Mit állít saját magáról ezzel a filmmel Prince? És podcastunk történetének eddigi legfontosabb kérdése: ki a jobb színész, Prince, The Rock vagy Vin Diesel?
Linkek
1977-be ugrunk, a múlt heti kitérő után visszatérünk az Új Hollywood-féle dekonstrukciós fősodorvonalba. Ezúttal Bob Fosse helyett Martin Scorsese rendezi Liza Minnellit, aki harmadjára is együtt dolgozik Robert de Niróval. Ez a film a New York, New York, amellyel Scorsese megkísérelte összeházasítani a naturalista karakterábrázolást a hőskorszaki musicalek fennköltségével.
Hol helyezkedik el Robert de Niro karaktere a Robert de Niro-karakterek sorában, akiket Martin Scorsese filmjeiben játszott? Liza Minnelli hogyan idézi meg ebben a filmben az édesanyját, Judy Garlandot? És hogy idézi meg Scorsese a színésznő édesapját, Vincente Minnellit? Hogyan viselte a Taxisofőrrel két évvel korábban óriásit szakító mester, hogy a következő filmje pénzügyi és kritikai bukás lett? És hogyan értékeli az utókor ezt az újraértelmezett musicalt? Újra beszélünk Fred Ebbről és John Kanderről, akik a Cabaret után a New York, New York zenéjéét is írták. Mi a legendás címadó sláger története, és hogyan sajátította ki Frank Sinatra a dalt? A film gerincét képező párkapcsolaton is rengeteget mélázunk: miét nehéz nézni De Niro és Minnelli karakterének kapcsolatát? Hogyan vált ki érzelmi hatást a nézőjéből Scorsese, és hogyan látjuk viszont a technikáit negyven évvel később a The Irishmanben?
Linkek
1975-ben járunk, hat évvel a Stonewall forradalom után és a hatvanas években kezdődött szexuális forradalom kellős közepén: eljött az ideje egy musicalnek, amelynek a főszereplője egy földönkívüli, transzvesztita gonosztevő. A heti témánk a kultikus Rocky Horror Picture Show 1975-ből, főszerepben Tim Curry ikonikus alakításával. A rendező Jim Sharman, az író Richard O'Brien.
Utánanézünk a különleges film történelmi hátterének az eredeti angliai bemutatótól kezdve a film amerikai éjféli vetítéseiig, amelyekre éveken át tódultak az emberek. Megmenthet-e egy lehengerlő alakítás egy egyébként bénácska filmet? Lehet-e minden hibája ellenére őszintén szeretni a Rocky Horror Picture Show-t? Mi választja el a campyt a cheesytől és a giccsestől? Miben különböznek a Tommy Wiseau-féle The Room vetítéseire vonuló tömegek és a Rocky Horror Picture Show-ra vallásosan járó nézőseregek? Az adás során megkíséreljük felállítani a rossz, az olyan rossz, hogy az már jó, és a jó, pedig rossz filmek taxonómiáját is.
Linkek
Visszatérünk Amerikába, és rögtön átendülünk a hetvenes évekbe, a New Hollywood-érába. Bob Fosse második játékfilmjét, az 1972-es Cabaret-t (magyarul Kabaré) néztük meg. A rendezőtől korábban láttuk az 1979-es Mindhalálig zene című filmet, ezúttal Liza Minnellivel közös munkáját néztük meg.
Liza Minnelli szüleivel már láttunk musicaleket: Vincente Minnelli volt a rendezője az Egy amerikai Párizsban című Gene Kelly-filmnek, Judy Garland pedig a leendő férje által rendezett Találkozunk St. Louisban főszereplője volt. Miben hasonlít Garlandra Liza Minnelli, és miképpen lép túl az édesanyja árnyékán? Bob Fosse 1970-es évekbeli musicalje milyen fejlődést mutat a klasszikus musical-érához képest? A film története a náci uralom alá kerülő Németországban játszódik, azaz igen közel A muzsika hangjához. Mennyivel merészebben nyúl a témához Bob Fosse musicalje? Kivesézzük, milyen egyéb társadalmi témákkal kacérkodik a meglepően progresszív film, mitől lenyűgöző Joel Grey, és végérvényesen eldöntjük, jó pasi-e Michael York.
Linkek
A musical évadunkban egy alkalomra Európába látogatunk, és megnézzük Jacques Demy 1967-es filmjét, a Les Demoiselles de Rochefort-t, magyarul A rochefort-i kisasszonyokat. A francia új hullám rendezőjének ez volt a második kísérlete a zenés műfajjal, a '64-es Cherbourg-i esernyők melankóliája után egy vérbeli, Hollywoodot megidéző musical-komédiát készített, és még Gene Kellyt is kölcsönvette egy jelentős szerepre. A női főszerepekben Catherine Deneuve-öt és testvérét, Françoise Dorléac-t láthatjuk, és visszatér a West Side Storyból George Chakiris is.
Hogyan idézi meg A rocherfort-i kisasszonyok Gene Kelly nemzedékének a musicaljeit, és hogyan csavar egyet a jól bevált paneleken a Nouvelle Vague-os Jacques Demy? Lehet-e a hollywoodi stúdiórendszeren kívül is újrateremteni a musical aranykorának a sikereit? Vajon az évadunkban harmadszor visszatérő Madarász Isti lelkesedése ugyanolyan töretlen, mint amikor Robert Wise képeiről kell beszélni? Megvitatjuk, jól áll-e a franciáknak a musical, mennyire kell egy rendezőnek kicentiznie a nézőkre gyakorolt hatást, mechanikusak vagy melankolikusak-e inkább a szerelmes szereplők majdnem-találkozásai. És persze mérlegre tesszük, mi mindent vett kölcsön Damien Chazelle a La La Landhez Jacques Demy munkásságából.
Linkek
Minden idők legmagasabb bevételt elért musicaljéhez jutottunk, az 1965-ös The Sound of Music (A muzsika hangja) című filmig. A rendezői székben a West Side Storyn még Jerome Robbinsszal együtt dolgozó, most már önállósodott Robert Wise-t láthatjuk viszont, a főszerepben pedig az egy évvel korábbi Mary Poppinsszal Oscar-díjat szerzett Julie Andrewsszal ismerkedünk meg. Vendéget is hívtunk a hatalmas sikerű filmhez, visszatért közénk Madarász Isti, aki a legutóbb épp a West Side Storyról beszélgetett velünk.
A muzsika hangja igaz történeten alapul: milyen volt a valóságban a Julie Andrews által játszott Maria von Trapp és a Christopher Plummer által játszott Georg von Trapp? Milyen az összhang a Plummer-Andrews páros közt, és milyen színészekkel lehetne őket újrakasztingolni egy remake-ben? Lehet-e még cinizmusmentesen történetet mesélni? Kitárgyaljuk, mennyire lehet a film optimizmusát, naivitását elfogadni, hogy jön a képbe Steven Spielberg, James Cameron és Mijazaki Hajao, mik az idejétmúlt megoldások a musicalben, mitől kortalan mégis, és vendégünk még azt is elárulja, élete mely jeles eseményénél akart ihletet meríteni A muzsika hangjából.
Linkek
Évadunk derekán eljutottunk az 1964-es My Fair Lady című filmig, amely az 1956-os, azonos című Broadway-musicalen alapszik, továbbá George Bernard Shaw 1913-as Pygmalion című művét dolgozza fel. A főszerepben Audrey Hepburn és Rex Harrison, a rendező pedig az a George Cukor, akinek a nevével legutóbb az Óz, a csodák csodájáról és az Elfújta a szélről szóló adásunkban beszélgettünk. Nem ő az egyetlen visszatérő abból a felvételből, hiszen újra köztünk van vendégünk, Lepp Tünde is a Popkult, csajok, satöbbi podcastból.
Beszélünk a film elkészültének körülményeiről, a bonyodalmas szereplőválogatástól kezdve a monumentális költségvetésig. Hányféle adaptáción és adaptációs kísérleten át jutottunk el a Pygmaliontól eddig a filmig? Hogyhogy nem a Broadway-darab főszereplője, Julie Andrews kapta a film címszerepét? Miért csak szavalja a betétdalait Rex Harrison? Miért lett leszinkronizálva Hepburn - musicalben korábban már bizonyított - énekhangja? Működik-e mai szemmel a két főszereplő közti románc, amelyről G. B. Shaw korábban hallani sem akart? Mit mond a film a társadalmi különbségekről? George Cukor rendezői stílusáról is beszélünk, beleértve nemcsak a látványos tömegkoreográfiákat és impresszív díszleteket, hanem egyes szereplők burkolt - vélt vagy valós - homoszexualitását is.
Linkek
A The Band Wagon után újabb öles lépést teszünk a musicalhistóriában, és egészen 1961-ig, a West Side Story című musical filmadaptációjáig ugrunk. A legendás Stephen Sondheim és Leonard Bernstein dalaira írt Broadway-musicalt Robert Wise vitte vászonra, amelyben társrendezőként közreműködött az eredeti színdarab koreográfusa, Jerome Robbins is. Vendégünk az Egy szerelem gasztronómiája című gasztromusical rendezője, Madarász Isti.
Miért tekinthető óriási mérföldkőnek a West Side Story az eddig látott musicalekhez képest? Hogy dolgozza fel a történet Shakespeare Rómeó és Júliáját? Mik a különlegességei Jerome Robbins koreográfiájának, és mennyire időtállóak Stephen Sondheim huszonöt évesen írt dalszövegei? Mennyire megkapó Maria és Tony szerelmi szála és hogy viszonyultunk a mellékszereplőkhöz, Anitához, Bernardóhoz és Riffhez? Beszélünk a film hatásáról a musical műfajára és a kor nézőire, különösen a komolyabb hangvételű, fajsúlyosabb témáktól sem ódzkodó befejezéssel kapcsolatban. Végezetül mit várunk Steven Spielberg 2020-ban megjelenő remake-jétől? Van értelme feldolgozni egy eleve remekbeszabott filmet?
Linkek