Keresés Jelentkezés Digitális innovációnk Mi a podcast.hu?

Vakfolt podcast

Frivalszky-Mayer Péter és Huszár András

Vissza

Vakfolt podcast

Frivalszky-Mayer Péter és Huszár András

Televízió és film Filmtörténet Filmkritika

Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter, társaink Gyöngyösi Lilla, Rácz Viktória, Földi Gábor, Mikó László, Nagy Szabolcs.

Spotify Rss Web

Epizódok

121-130 megjelenítése a(z) 425 elemből.

Elkezdődött szeptember, és ezzel a Vakfolt podcast nyolcadik évadja is. Idén ősszel musicalekkel, illetve zenés-táncos filmekkel fogunk foglalkozni. Péter gyakorlatilag teljesen tájékozatlan a műfajban, András pedig az utóbbi években kezdett pótolni komoly alapműveket. Kitaláltuk, hogy mi sem tökéletesebb alkalom arra, hogy kicsit bepótoljuk a hiányosságainkat ezen a téren, mint hogy egy egész évadot szenteljünk neki a Vakfoltból. Szteppcipőket, felhúzni, hangszálakat beénekelni, kezdődik a musical-évad!

Első alkalommal az 1933-as Footlight Parade című filmmel foglalkozunk, amelyben James Cagney először mutatta meg a mozinézők számára a tánctudását. Koreográfusa Busby Berkeley volt, aki mindmáig hivatkozási alap a nagyszabású táncjelenetek terén. Az adás elején végigszáguldunk a musical, mint filmes műfaj történetén nagy vonalakban. Elhelyezzük a történetben Busby Berkeley-t, illetve a filmet gyártó Warner Bros. stúdió szerepét. Zenés filmről lévén szó, utánanézünk a zeneszerzőknek is, akiknek a fülbemászó dalokat köszönhetjük. A filmet magát sem hagyjuk szó nélkül, persze: ma is olyan ellenállhatatlan Jimmy Cagney karizmája, mint az 1930-as években? Mennyire koptatta el az idő a fekete-fehér, Hollywood aranykora-beli felvételeket? És milyen a cselekmény tempója ahhoz képest, amihez a mai néző hozzá van szokva? 

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Legújabb különkiadásunkban Quentin Tarantino kilencedik filmjéről beszélünk, a Once Upon a Time... in Hollywood (Volt egyszer egy Hollywood) című bombasikerről. A kibeszélő spoileres, nehogy nekiálljatok, mielőtt a filmet láttátok volna!

Mik a film témái, mi köti össze Rick Dalton és Cliff Booth, valamint Sharon Tate történetszálát? Mi ihlette meg Sharon Tate tragédiájában Tarantinót? Mi a jelentősége még, hogy a film 1969-ben játszódik? Beszélünk a hollywoodi filmipar dinoszauruszairól és üdvöskéiről, illetve arról, hogy mit gondol a rendező az úgynevezett "Old Hollywoodról" és a "New Hollywoodról". Kibeszéljük a három főszereplő alakítását, melyikük alakított jobbat a filmben, Leonardo DiCaprio vagy Brad Pitt? Mi a helyzet Margot Robbie-val? Elégedettek voltunk a szerepével? Ha már itt tartunk, szóba jönnek a filmmel kapcsolatos ellentmondások is. Kitérünk Tarantino kézjegyeire: mi van azokkal a legendás dialógusokkal és dalbetétekkel? Végezetül beszélünk a film Oscar-esélyeiről.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

A Vakfolt versus idei évadjára talán minden idők legnagyobb rendezői duplázásával tesszük fel a koronát. Igaz, Victor Fleming nem egyes-egyedül dirigált a Gone with the Wind (Elfújta a szél) és a The Wizard of Oz (Óz, a csodák csodája) forgatásain, de ő volt az egyetlen rendező, akit mind a két 1939-ben megjelent film stáblistáján láthattak a nézők. A filmek elkészítésének különös körülményeiről és sok minden másról beszélgetett velünk, Lepp Tünde a Popkult, csajok, satöbbi podcastból.

Hogy került kapcsolatba mindkét filmmel Hollywood hőskorának legendás rendezője, George Cukor? Hogyhogy Victor Fleming kapta mindkét film rendezői kreditjét? Mindkét alkotás mindmáig legendás, de ki mikor látta őket először? Mennyire működhet a mai kisgyerekeknek az Óz, a csodák csodája? Mennyire relevánsak ma az Elfújta a szél témái? Beszélünk az Óz és az Elfújta a szél szereposztásáról egyaránt (ki a kedvencünk Dorothy útitársai közül? Jó-e az összhang Vivien Leigh és Clark Gable közt?), na és persze Fleming rendezői erősségeiről, eszközeiről. A két nagyszerű filmmel elbúcsúzunk a rendezői duplázós Versus-évadtól, és fél lábbal már bele is lépünk a szeptemberben induló új Vakfolt-etapba, amelyben musicalekkel foglalkozunk. Részletek hamarosan!

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Denis Villeneuve minden bizonnyal a kortárs auteur, vagy vizionáriusnak kikiáltott filmrendezők egyik legfrissebbike. Művészfilmesnek túl agyas, mainstream filmesnek túl elvont. Ezen a határmezsgyén egyensúlyozik a két 2013-as filmje: az előbbi, az Enemy a függetlenfilmek határait feszegeti a vizuális effektusaival, az utóbbi, a Prisoners a stúdiófilmek nézőinek türelmét teszi próbára a komótos tempójával. Az adásunkhoz Török Dénest hívtuk vendégül, aki az Artur zenekarral a Vakfolt podcast (nem a versus!) összes eddigi főcímzenéjében részt vett, és korábban hallhattátok a PJ Harvey adásunkban zenéről beszélni. Adásunkban két rejtélyes, fordulatos filmet taglalunk, óriási spoilerekkel!

Hol helyezkedik el ez a két produkció a kanadai független filmesként indult, azóta blockbustereket szállító rendező karrierjében? Kiket nevez meg ihletőforrásaként a két film kapcsán? És mitől ilyen népszerűek Villeneuve filmjei? Mik a felszíni és a mélyebb hasonlóságok az Enemy és a Prisoners közt, és milyen átivelő gondolatokat lehet felfedezni a rendező egyéb műveivel összefüggésben? Belemegyünk az Enemy kriptikus történetmesélésébe is, és a saját magyarázatainkkal szolgálunk a doppelgängeres rejtélyre, valamint arra, hogy miket rejtenek a film szimbólumai. Az ikonikus befejezést is kielemezzük. A Prisoners kapcsán megvitatjuk, mi áll jobban Villeneuve-nek: a visszafogott, introvertált főhősök, mint Jake Gyllenhaal az Enemyben, vagy Hugh Jackman kirobbanó alakítása a Prisonersben? Van mélyebb olvasata is a ponyva-krimi történetnek? Érdemes egyáltalán leásni odáig? A versusban nemcsak a két filmet mérjük össze egymással, hanem összesen három Jake Gyllenhaal-alakítást is párbajnak indítjuk Hugh Jackman játékával.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

A jelenleg is alkotó rendezők közül az egyik legtermékenyebb minden bizonnyal Steven Soderbergh. 2000-es teljesítményét azonban valószínűleg már sosem fogja felülmúlni. Abban az évben ugyanis két olyan filmje is megjelent gyors egymásutánban, amelyek aztán a rá következő Oscar-díjátadón több kategóriában is egymással versengtek. Ezek közül az első a Julia Roberts főszereplésével készült Erin Brockovich, a második pedig az összes hollywoodi sztár főszereplésével készült Traffic. Az adáshoz újra vendégül hívtuk Fegát, azaz Földi Gábort, akivel legutóbb Steven Soderbergh első rendezéséről, a Sex, Lies and Videotape-ről beszélgettünk.

A spielberges epizódunk óta nem volt két ennyire különböző hangvételű film a Vakfolt versusban. Mégis, milyen tematikai hasonlóságokat lehet felfedezni Soderbergh két rendezésében? Lehet átfogóbb párhuzamokat találni az életművében ezen a két filmen keresztül? Megnézzük azt is, mi történt vele a Szex, hazugság, videók után, hogy ennél a két filmnél kötött ki, és természetesen most sem szalasztjuk el az alkalmat, hogy a pályája későbbi szakaszát is az egekbe magasztaljuk. A hasonlóságo után azt is megvizsgáljuk, milyen markáns rendezői megoldások különböztetik meg a két 2000-es filmjét. Muszáj beszélnünk a felvonultatott sztárseregletről is: kiderül, mit gondoltunk Julia Roberts díjnyertes alakításától, illetve ki volt a Traffic legértékesebb csapatjátékosa, ki okozott óriási meglepetést, és ki okozott csalódást.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Alfred Hitchcock minden idők egyik legtermékenyebb rendezője, nem egyszer sikerült egy éven belül két mozival is előállnia. Nincs azonban még egy olyan éve, mint az 1954-es, amikor két akkora klasszikust hozott egyszerre tető alá, mint a Dial M for Murder (Gyilkosság telefonhívásra) és a Rear Window (Hátsó ablak). Mindkét filmben Grace Kelly játssza a női főszerepet.

A Dial M for Murder a maga idejében nem volt sikeres, ma viszont Hitchcock legtöbbet méltatott filmjei között szerepel. A Rear Window ellenben már a bemutatásakor is kassza- és kritikai sikert könyvelhetett el. Ráadásul az előbbit Alfred Hitchcock a szülőhazájában forgatta, utóbbit pedig Amerikában, így a stáb jelentős része is lecserélődött. Azért rengeteg a hasonlóság is, hisz mindkét film lényegében egy helyszínen játszódik. Melyiket milyen vizuális történetmesélési trükkökkel dobja fel a legendás krimirendező? Melyik történet mesélteti jobban magát a filmvásznon? Melyik film Grace Kellyje érdekesebb? És melyik férfi főszereplő lopja be magát a szívünkbe, James Steward Robert Capáról mintázott kalndvágyó fotósa, vagy Ray Milland csavaros észjárású gonosztevője?

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Preston Sturges az 1940-es évek legendás komédiarendezője és -írója. A legjobb éve 1941 volt, amikor két mesterműve jelent meg egymás után: először a The Lady Eve februárban, majd év végén a Sullivan's Travels (Sullivan utazásai). Előbbiben Barbara Stanwyck és Henry Fonda romantikázik, utóbbiban Joel McCrea és Victoria Lake.

A The Lady Eve szélhámosos screwball comedyje kapcsán rögtön exhumáljuk vakfoltos emlékeinket, és összehasonlítjuk a látottakat a Gentlemen Prefer Blondesszal, a His Girl Fridayjel, de még a közelmúltbeli Griftersszel és a Titanickal is találunk párhuzamokat. Hogyan feszegeti az öncenzúrázó Hays Code határait Preston Sturges? Mitől izgalmas főszereplő Barbara Stanwyck? Mennyire hihető a karizmatikus Henry Fonda a film balekjaként?

A Sullivan's Travels szerelmespárját rögtön össze is mérjük a The Lady Eve-ével, és ennél a filmnél is találunk remek párhuzamokat korábbi vakfolttal, hiszen Sturges könnyed humorú Hollywood-szatírája Altman The Playerjét idézi fel bennünk. Mik a közös vonások a két Sturges-film társadalomábrázolásában? Mi különbözteti meg a két, hasonlóan együgyű férfi főhősét? Összhangban van-e a film végkövetkeztetése azzal, amit Preston Sturges a saját filmjével a vászonra visz?

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

A Vakfolt versus című spinoff-podcastunk harmadik évadja veszi kezdetét a héten. Ebben a szezonban nem ikerfilmek és nem is remake-ek a témáink, hanem olyan filmpárosokat tekintünk meg, amelyeket a rendezőjük egyazon naptári évben készített. Vissza fogunk menni egészen Hollywood hőskoráig, de közelmúltbeli duplázásáokra egyaránt sort kerítünk majd. Első alkalommal az egyik legszorgosabb rendezővel foglalkozunk: Steven Spielberg számtalanszor készített már két sikeres filmet egy évben, mi most a 2002-es Minority Report (Különvélemény) és a Catch Me If You Can (Kapj el, ha tudsz!) című alkotásait vetettük össze. A megmérettetésben segítségünkre volt vendégünk, a Brandon Hackett néven alkotó sci-fi szerző, Markovics Botond.

Általános áttekintéssel kezdjük az adást: mik a közös jellemzői Spielberg duplázásainak? Miben hasonlít mondjuk a The Post-Ready Player One páros a Catch Me If You Can-Minority Report kettősére. Hol tartottak ekkor karrierjeinkben a filmek főszereplői, Tom Cruise és Leonardo DiCaprio? Hogy került éppen ez a script Spielberg kezei közé? Ezt követően elmerülünk a Különvélemény disztópiájában, és megnézzük, Philip K. Dick művei miért annyira közkedvelt alapanyagai a hollywoodi science fictionöknek. Mennyire átgondolt a Különvélemény világteremtése? Mennyire állja meg a helyét 17 évvel később a film?

A Kapj el, ha tudsz! szintén adaptáció, de valós történetet dolgoz fel. Mégis találni hasonlóságokat közte, és a teljesen fiktív Különvélemény közt? Mit akarhatott ezzel a két történettel elmesélni Spielberg, és legfőképpen mi fogta meg őt a szélhámos Frank Abagnale Jr. karakterében? Milyen műfaji elemekkel zsonglőrködik a két film, és melyiknek sikerül konzekvensebben végigvinnie a tézisét? Melyik John Williams-score az elmékezetesebb? Mit hoz ki a filmekből Janusz Kaminski kamerája? Melyik főszereplő nyújtja élete alakítását, Leo vagy Tom?

Az adás végén ismét kvízezünk, a két film nyitó hétvégéjén egymással versengő filmeket kell kitalálnia Botondnak és Andrásnak.

Linkek

 
Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Elérkeztünk a hetedik évadunk fináléjához. Ezen a héten egy olyan alkotást beszéltünk meg, amelyet ti, a hallgatóink ajánlottatok a figyelmünkbe. Tarr Béla Kárhozat című, 1987-es filmjét néztük meg, köszönjük mindenkinek, aki szavazott!

Hogyan kezd neki két avatatlan néző egy Tarr Béla-filmnek? Milyen előismeretekkel, milyen előítéletekkel vágtunk bele ebbe az adába, és mi sült ki belőle a végén? Mik igazak a legendás rendező filmjeit övező közhiedelmekből? Beszélünk alkotótársairól, Hranitzky Ágnesről, Víg Mihályról és természetesen Krasznahorkai Lászlóról. Mivel szippantja be a nézőit Tarr "slow cinema" módszere? Hogyan teremtenek atmoszférát, és mit mesélnek a kameramozgásai? Baj-e, ha egy film annyira lassú, hogy időnként le is dobja a nézőjét? Hogy lehet mértéktelen alázat és áhitat nélkül beszélni Tarr Béláról? Hallgassátok meg, hogy apró lépéseink egy nehezen megmászható kulturális hegy első emelkedőjén hogyan sikerülnek.

Az adás végén visszatekintünk az évadunkra, számot vetünk, reflektálunk. A Kárhozat sem szabadulhat rossz szokásunktól, és megkíséreljük ezt is remake-elni, ami legalább arra jó, hogy megtaláljuk Tarr Béla nemzetközi megfelelőit.

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés

Az 1993-as évet egyetlen személy dominálta, Steven Spielberg, akinek két filmje is versengett az Oscar-szobrocskákért. Mi viszont egy másik rendező mesterművét vettük elő, amely három díjat is érdemelt a kiélezett versenyben. Jane Campion The Piano (A zongoralecke) című filmje a Jurassic Park és a Schindler listája díjesője mellett a színésznői kategóriákat tarolta le Holly Hunter és Anna Paquin alakításával, valamint az író-rendezőnő forgatókönyvét is jutalmazta az Akadémia.

Évadunk méltó megkoronázásának bizonyult a The Piano. Hosszasan ecseteljük is, miért szerettünk bele Jane Campion atmoszférateremtő képeibe, miért hengerelt le bennünket a két színésznő játéka. Nem szabad elfeledkeznünk a férfi mellékszereplőkről sem, hisz mind Sam Neill, mind Harvey Keitel kiveszik a részüket abból, hogy rabul ejtsen bennünket ez a film. Hogy lesz egy szűkre szabott kosztümös dráma ennyire erotikus? Hogyan teszi a néma főszereplőnő introspektív történetét expresszívvé Jane Campion történetmesélése? Mit ragad meg az érzelmekből Michael Nyman zenéje?

Az évad utolsó Oscar-kvízében több meglepetéssel is szembesülünk, hisz nem csak Spielberg nagy duplázásának éve volt az 1993-as. A box office játékban meglepetések már kevésbé érnek bennünket, de véglegesen megerősödnek a teóráink a 90-es évek kedvenc zsánereiről. Végül kéretlenül remake-eljük A zongoraleckét, a választott műfajunk pedig jobban működik, mint gondolnánk.

Jövő héten a közönségszavazás nyertes filmjével térünk vissza, amely Tarr Béla Kárhozat című munkája lesz 1987-ből. Köszönjük a szavazataitokat!

Az adás végén pedig bejelentjük a Vakfolt versus harmadik évadjának terveit, és az ősszel érkező nyolcadik Vakfolt-évadról is lehull a lepel. Ne kapcsoljátok ki idejekorán a lejátszást!

Linkek

Olvass tovább
00:00:00
/
00:00:00
Letöltés