Több mint száz férfi, nő és gyermek élt azon az angol gyarmaton, melyet Sir Walter Raleigh alapított 1587-ben az észak-karolinai Albemarle-tengerág torkolatában levő szigeten. Három év sem telt el, s a kolónia eltűnt. Sorsáról csak egyetlen, szívbe markoló nyom árulkodott...

Az időutazás egy tudományos elmélet, amely szerint lehetséges az időben való utazás a téridőben. A jelenlegi tudományos álláspont szerint az időutazás különböző paradoxonokhoz vezethet, mint például az időparadoxon. Ezek a paradoxonok kihívásokat jelentenek az elmélet kutatói számára, akik megoldásokat keresnek ezekre a problémákra.

1978. február 24-én öt férfi tűnt el Yuba megyéből, Kalifornia államból, az Észak-kaliforniai vadonban. Egy kosárlabda mérkőzés után indultak haza, ami egy egyszerű autóútnak indult, de aznap este a családok rájöttek, hogy egyikük sem tért haza. A következő hetekben folytatott keresések során csak az őket szállító autót találták meg. Végül egy sor szörnyű felfedezés erősítette meg a legrosszabb félelmeket...

Emlékműveket avattak a tiszteletére, utcákat neveztek el róla, tiszteletbeli amerikai állampolgárságot kapott, könyveket írtak életéről - de, hogy ez az élet miként ért véget egy szovjet börtönben vagy munkatáborban, ma sem tudja senki.

A Piri Reis térkép egy rejtélyes és lenyűgöző mű, melyet Piri Reis, az oszmán török tengernagy és térképész készített még 1513-ban. Ezen térkép egy kis szeletét találták meg a Topkapi palota Oszmán Birodalmi Irattárában dolgozó kutatók 1929-ben.

De mi teszi ezt a térképet olyan különlegessé?

Kezdetben csak legendák és találgatások keringtek a Seuso kincsekről, de 1974-ben mindez megváltozott, amikor egy földmunkás sorsdöntő felfedezést tett a magyarországi Polgárdi közelében. Az ásás során egy lenyűgöző kincsesláda került elő, melyben ezüstből készült ékszerek és más luxuscikkek rejtőztek.

Az ékszerek minősége és a stílusok alapján a kincseket a római korszakhoz kötik, és valószínűleg egy gazdag római patrícius, Seuso tulajdonában álltak.

Kívülről nem látszik rajtuk semmi rendkívüli. Az alkalmi látogatónak semmi sem kelti fel a figyelmét. De azok az emberek, akik közelebről ismerik a festői szépségű kastélyokat, udvarházakat és más, látszólag közönséges házakat, másként vélekednek erről. Ők megtapasztalták a szorongást keltő rejtélyes hangokat, a levegőben ok nélkül repkedő élettelen tárgyak okozta rémületet, és a valószerűtlen, túlvilági látomások iszonyatát.

Ez a különleges tárgy egy olyan szöveget tartalmaz, amelyben az angyal, Gábriel egy messiás szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról beszél, mindez pedig a Kr.e. első századra datálható.

A kőtábla szövege izgalmas kérdéseket vet fel a messiási hagyományokról és azok kapcsolatáról a kereszténység kialakulásával. A tábla, amelyet a Holt-tenger keleti partjainál találtak, egyedülálló módon tintaírással készült, nem vésett formában, ami szokatlan a régiónkban fellelt vallási szövegek között.

A Szent Lándzsa, más néven Longinus lándzsája vagy a Sors Lándzsája, nem csupán egy vallási jelkép, hanem egy politikai hatalmi eszköz is volt, amely körül számos mítosz és legenda szőttek. Az első keresztes hadjárat idején, Antiochia ostrománál került elő, és Peter Bartholomew állítólagos látomásai nyomán fedezték fel 1098 nyarán. A lándzsa felfedezése jelentős hatással volt a keresztesekre, és a keresztes hadjáratok politikájára is.

A Dropa kőkorongok egyike a régészeti rejtélyeknek, amelyeket állítólag 1938-ban találtak meg a Himalája egy barlangrendszerében. A történet szerint Chi Pu Tei, a Pekingi Egyetem régész professzora és hallgatói csoportja fedezte fel őket, amikor a barlangok mesterséges faragásait vizsgálták.

A korongok körülbelül 23 cm átmérőjűek, 2 cm vastagok, és egy tökéletesen kerek, 2 cm-es lyukkal rendelkeznek a közepükön. A felszínükön finom spirál barázda található, amely egyfajta írást formáz. A leletek korát 10 000 és 12 000 év közé becsülték, ami még az egyiptomi nagy piramisnál is idősebbre teszi őket.