Most csak halkan csendülnek fel az összekoccanó borospoharak. A következő epizódunkra hagyjuk a borfókuszt, ebben a beszélgetésben inkább a Balatonról és annak átalakulásáról lesz szó. Tamás elárulta, eredendően külügyi pályára készült, a szőlész-borász életet a belgiumi felismerés hozta el számára 17 évesen, cserediákként. A birtokmag ezer négyzetméteres részén kezdte el a bakhátas szőlőtermelést és, ahogy fogalmazza, a csúszás-mászást. Alig néhány ével később a csopakival már eljutottak a 2-3 Michelin-csillagos belga éttermekbe, aztán a Furminttal az USA-ba. Belevágunk a gasztro-témába és kibogozzuk, hogy a Szent Donát Borkúria miért zárta be a messzeföldön híressé vált éttermét. Itt nyitjuk meg beszélgetésünk igazán hardcore fejezetét, a Balaton átváltozásának elemzését. Tamás tősgyökeres balatoniként éli és alakítja munkájával a tájat, felmenői ugyanezt tették generációk óta. Ha a hiteles hangot akarjuk hallani, akkor az övére mindenképpen figyeljünk! 20 éve a szlogen a "Gyere nyaralni!" volt, ma már a "Négyévszakos Balaton!" koncepció dívik. Lassan egy várossá válik a tókörnyék, urbanizálódik, a Tihany-Almádi-Veszprém térség 10 éven belül agglomerációs övezetté válik. Sokan mondják, hogy ez vészkárogás, de Tamás szerint olyan fejlesztések zajlanak, mintha ide akarnánk hívni az egész világot. Azonban, ha a táj elveszíti az érdekességét, akkor nem jön majd ide senki - mondja. A beszélgetés végén megérkezik a Széchenyi-lány csinos nászajándéka, a Tramontana. Tomi kamaszként ült először ezen a klasszikus mahagóni versenyvitorláson, ami a Dolomitokból lefutó északi szélről kapta a nevét. Azóta lelkes rajongója és támogatója a Balaton egyetlen eredeti állapotúra felújított oldtimerének. Amit egyébként a füredi hegyen hozott rendbe az a német gyökerű manufaktúra, amelyik a II. Világháború után kényszerűségből így hirdette magát: "hajó és koporsókészítés".