Az Országos Széchényi Könyvtár a tudás tárházaként a magyar kulturális örökség papíralapú és elektronikus könyvtári dokumentumainak megőrző és közvetítő intézménye.
Kádár Erzsébet neve ma már ritkán kerül szóba, pedig a két világháború közötti magyar irodalom egyik rendkívüli alkotója volt. A Baumgarten-jutalmat kapó író, festő, kritikus életművét korai halála és a töredékesen fennmaradt hagyaték hosszú időre a feledés homályába vonta. De mitől lehet ma is érvényes az a hang, amelyet egykor a Nyugat olvasói ismertek és elismertek?A Csevej 54. epizódjában Tóth Péter vendége Baranyai Laura, az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának kutatója, aki doktori kutatásában Kádár Erzsébet kéziratos hagyatékát dolgozza fel. A beszélgetésből kirajzolódik egy rendkívüli életút: egy írónőé, aki festőként indult, a korszak legjelentősebb alkotóival dolgozott együtt, mégis háttérbe szorult az irodalmi emlékezetben.Az adásban szó esik a Harminc szőlőskosár című kötetben megjelent, Reggeltől estig című, jelentős szakmai figyelmet kiváltó novelláról, a női sorsok és társadalmi szerepek ábrázolásáról, Illés Endréhez fűződő kapcsolatáról, valamint arról is, hogyan segíthetik a kéziratok és a levéltári források egy elfeledett életmű felfedezését. Vajon miért írta Vas István, hogy Kádár Erzsébetet „sem folytatni, sem elfelejteni nem lehet”?
A Kossuth-kultusz nemcsak szobrokban és emléktáblákban él tovább, hanem könyvek lapjain is. Vajon mit mesél egy csaknem ötezer kötetes magánkönyvtár Magyarország egyik legismertebb államférfijáról? Milyen történetek rejtőznek a dedikációk, a személyes bejegyzések és az emigráció éveiben kapott könyvajándékok mögött?53. csevejünk vendége Elbe István, aki kiadványában a Kossuth-könyvtár legkülönlegesebb darabjait mutatja be. A könyv szerkesztőjével beszélgetünk dedikált kötetekről, díszalbumokról, az államférfi saját kézjegyéről és arról, hogyan rajzolódik ki egy egészen emberi Kossuth a könyvek történeteiből.Tartsanak velünk egy izgalmas könyvtári nyomozásra, ahol a kötetek nemcsak olvasmányok, hanem történelmi források is. A felvételben Solymosi Ákos működik közre, a beszélgetést Tóth Péter vezeti.Iratkozzanak fel csatornánkra, hogy ne maradjanak le a nemzeti könyvtár legújabb beszélgetéseiről!
Tényleg sok bort ittak a janicsárok? Lassabban folyik-e a Duna pontban éjfélkor és délben? Egy angol utazó szerint mindkét kérdésre igen a válasz – és ez csak az egyik meglepetés abból a csaknem négyszáz éves útleírásból, amely most először jelent meg magyar nyelven.Henry Blount Utazás a Közel-Keleten című műve 1636-ban született meg, amikor szerzője hónapokon át járta az Oszmán Birodalmat, útja során pedig a hódoltsági Magyarországot is érintette.A Csevej vendége Bakonyi Zsuzsanna történész, régi könyves kutató, a kötet fordítója és sajtó alá rendezője. Vele beszélgetünk arról, hogyan lett egy XVII. századi angol útleírás a kor egyik legnagyobb bestsellere, milyen volt a török uralom alatti Magyarország, mit látott egy kíváncsi angol arisztokrata Nándorfehérváron, és valóban olyan szabadon borozgattak-e a janicsárok, mint ahogy azt Blount állítja.Az adásban szó lesz az út fordításának kulisszatitkairól, az Apponyi-gyűjtemény különleges darabjairól és arról is, hogy miért tud ma is újat mondani egy négyszáz éves könyv. A beszélgetést különleges felolvasás színesíti: Egyed Balázs, a fordító fia Henry Blount művéből olvas fel részleteket.De ez még csak a kezdet. Kiderül az is, hogyan kell segíteni egy elakadt tevén, miként menekült meg Henry Blount attól, hogy rabszolgának adják el, esténként miért mert mindössze három pohár bort meginni, hogyan került kapcsolatba az oszmán igazságszolgáltatással, és persze milyen volt Konstantinápoly, Kairó és a hódoltsági Magyarország, a Duna és a Száva találkozása egy kívülálló angol szemével.A Csevej házigazdái Tóth Péter kulturális menedzser és Solymosi Ákos hangmérnök. Ha szereted a történelem rejtett történeteit és az olyan könyveket, amelyek teljesen átírják a múltunkról alkotott képet, iratkozz fel a csatornára, kapcsold be az értesítéseket, és segíts elérni a következő nagy mérföldkövet: a 10 000 feliratkozót!
Anton Pavlovics Csehov: Sirály – OSZK MEK Hangoskönyv
Színjáték négy felvonásban
fordító: Makai Imre
felolvasó Szoboszlai Éva
Én átkoztam, gyűlöltem magát, Nyina, eltéptem a leveleit, fényképeit, de minden pillanatban tudtam, hogy a lelkem örökre magához van láncolva. Nem bírom kivetni a szívemből, Nyina... Hirtelen félbeszakadt az ifjúságom, és úgy rémlik, mintha már kilencven évet éltem volna ezen a földön.
Mohácsot többnyire a magyar történelem legnagyobb tragédiájaként tartjuk számon. De vajon valóban csak a magyarok ügye volt? Miért harcoltak cseh és morva katonák II. Lajos seregében? Mit tudunk ma a cseh részvételről, és hogyan emlékeznek erre az eseményre Csehországban?Az OSZK Csevej következő adásának vendége Tuček Viktor történész-kutató, aki a Mohács 500 program keretében a cseh katonák szerepét és Mohács helyét vizsgálja a cseh történelmi emlékezetben.A beszélgetés során szóba kerül II. Lajos személye is, aki nemcsak Magyarország, hanem Csehország királya volt. Vajon miért halványult el ennek emlékezete a cseh köztudatban? Tényleg elkéstek a cseh segélycsapatok, vagy a történet ennél jóval összetettebb?Egy izgalmas beszélgetés Közép-Európa közös történelméről, új kutatásokról, történelmi mítoszokról és a mohácsi csata kevéssé ismert szereplőiről.🎓 Vendég: Tuček Viktor történész🎧 Hangmérnök: Solymosi Ákos🎙 Beszélgetőtárs: Tóth Péter kulturális menedzser#podcast
A jubileumi, 50. Csevej vendége Zsupán Edina klasszika-filológus, az Országos Széchényi Könyvtár kutatója, a HUN-REN – OSZK Fragmenta et Codices Kutatócsoport vezetője, az MTA doktora.De ez most nem a corvinákról szól.Hanem a kutatói pálya kialakulásáról.
Egy Zalából induló életútról, Csesztregről, az Eötvös-kollégiumról, latinról és ógörögről, régészetről és újgörögről, tanításról, Bizáncról, transzcendenciáról és arról, milyen ma elhivatott kutatóként élni egy zajos világban.
🎧 Solymosi Ákos hangmérnök
🎙️ Kérdez: Tóth Péter
Ez a jubileumi, 50. Csevej.#OSZKÉLET
Mit lehet kiolvasni egy papírból, amit első ránézésre észre sem veszel? Az OSZK 49. beszélgetésében Szebelédi Zsolt történész, neolatinista, a nemzeti könyvtár kutatója mesél arról, hogyan segítenek a vízjelek a kéziratok és könyvek korának, eredetének és hitelességének meghatározásában. A műsort Tóth Péter vezeti, a munkát Solymosi Ákos segíti.A beszélgetésben szóba kerül, hogyan kerül a vízjel a papírba, milyen lépésekből áll egy vizsgálat, és hol helyezkedik el a vízjel a datálás és az azonosítás eszköztárában. Konkrét példákon keresztül megmutatjuk, hogyan derülhet ki egy dokumentumról, hogy nem az, aminek mondják, és hogy léteznek-e jellegzetesen magyar vízjelek vagy papírmalmok. Az is kiderül, miben különbözik az egyedi vízjelek vizsgálata a típusok elemzésétől, és miért fontos az egységes leírási rendszer.A „Vízjelvilág” egy Facebook-oldalon megjelenő szerelemprojekt, amely ezt a különleges területet igyekszik közelebb hozni a nagyközönséghez. Posztokat elemzünk, hogyan kapcsolódik mindez a magyar papírtörténethez, milyen példákat ismerünk a közelmúltból – akár a diósgyőri papírgyár vízjeleire –, és hogy a digitális korban miért marad továbbra is releváns ez a kutatás, illetve hol érdemes elkezdenie annak, akit mélyebben is érdekel.
Mi történik a könyvtárakkal a digitális korszakban, és van-e jövője a könyvtáros szakmának a mesterséges intelligencia árnyékában? Az Országos Széchényi Könyvtár Csevejének legújabb epizódjában Szeifer Csaba, a Háromká könyvtári magazin főszerkesztője és Szüts Etele, a Könyvtári Intézet vezetője, egyben a szerkesztőbizottság elnöke beszélgetnek ezekről a kérdésekről.A beszélgetést Tóth Péter, a nemzeti könyvtár tartalompakolója vezeti, a technikai háttérért pedig Solymosi Ákos hangmérnök felel. Az epizódból kiderül, hogyan született meg a Háromká a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros utódjaként, milyen témák és műfajok jelennek meg a magazinban, és milyen kihívásokkal szembesül ma egy szakmai szerkesztőség.Szó esik szakmai párbeszédről, együttműködésekről és a könyvtári világ átalakulásáról is. A digitalizáció és az AI hatása megkerülhetetlen: a beszélgetés arra is választ keres, hogyan tud a könyvtáros szakma alkalmazkodni, és milyen irányba fejlődhet a következő években – akár új platformok és formátumok felé nyitva.#podcast #csevej #könyvtár
Az Országos Széchényi Könyvtár podcastjának 47. epizódjában a kora újkori történetírás világába utazunk. Vendégünk Kasza Péter, a Kulcsár Péter Historiográfiai Kutatócsoport vezetője, akivel nemcsak a magyar historiográfia kulcsfiguráiról beszélgetünk, hanem arról is, hogyan születnek és formálódnak történeti narratíváink a források mögött.A műsor házigazdája Tóth Péter, a nemzeti könyvtár kulturális megosztója, a beszélgetést pedig Solymosi Ákos hangmérnök rögzítette és vágta.Szó esik arról, miért viseli a kutatócsoport Kulcsár Péter nevét, és milyen örökséget hagyott a magyar irodalom- és történettudományban. Megismerjük a kutatócsoport tevékenységét, az OSZK és a Szegedi Tudományegyetem együttműködését, valamint azt is, hogyan kapcsolódnak be fiatal kutatók ebbe a munkába.A beszélgetésben konkrét kutatások is előkerülnek: Wolfgang Lazius udvari történetíró szerepe a Habsburg-kori történeti narratívák kialakulásában, az új Zermegh János-kiadás vagy Szerémi György különös történetei a Magyarország romlásáról című műből.A beszélgetés végén már a Mohács 500-ba is belecsapunk: milyen kutatások, konferenciák és együttműködések várhatók a jubileum kapcsán, és hogyan segíthetnek a régi krónikások szövegei abban, hogy újraértelmezzük a magyar történelem egyik legfontosabb korszakát.#Mohács #podcast #történelem
Shakespeare legnagyobb és világszerte legismertebb tragédiája a Hamlet: az elmúlt három évszázadban az emberiség legnagyobb elméi az elragadtatás hangján szólnak róla. Már a XVII. század végén a jeles angol költő és kritikus, Dryden, a Hamletre célozva állapítja meg, hogy más drámaírók csupán utánozzák a természetet, Shakespeare pedig "maga a természet". A XIX. században Hazlitt azt mondja, hogy "mi magunk vagyunk Hamlet". A nagy XIX. századi orosz kritikus, Belinszkij a Hamletet "a drámai kötlők királyának sugárzó koronájában" a legragyogóbb gyémántként becsüli. Elragadtatott magasztalóinak sorát folytathatnók Voltaire, Goethe, Hegel, Taine nevével, vagy a magyar irodalom nagy XIX. századi klasszikusaival.