Ha azt mondom, hogy turné, sokaknak a kilencszemélyes, a benzinkutas hot dog és az esőben pakolás jut az eszébe, viszont van egy maroknyi magyar zenész, akiknek a mindennapjai bőven túlmutatnak ezen. Erről mesél ma nekünk a trombitájával a bolygót körbejáró Koós-Hutás Áron.

Támogatónk a Hangfoglaló Program és a Nemzeti Kulturális Alap.

Szeretek villanyrollerel járni a városban. Szeretem a forgatagot nézni, elmélázni életképeken,de van, amikor egyszer csak ott terem Kovács Krisztián a Fish!-ből, hogy “Hé! El ne üss már, légyszives!” Azt hiszem, egyikünket sem kell félteni, ha valahol beszélni kell… ennek apropóján migráltuk a stúdióba az egyébként tőlünk megszokott kocsmai stílusú, de utcai csevegést. A téma adta magát.

Vegyünk egy 25 éve szünet nélkül és folyamatosan működő rockzenekart, amelyik a kispincétől a fesztivál nagyszínpadig mindenhol megtalálható és akárhol simán megtart egy tornaórát. Negyed évszázad alatt pont annyira alakult át maga a zeneipar is, mint amennyire egy ilyen bandának ezeket változásokat a saját történetében le kellett követnie. Senior Hal a Kovács Krisztián verzióban érkezett hozzám, hogy górcső alá vegyük, hogyan jutottunk el idáig.

Soha életemben nem szerepjátékoztam, de Bodrogi András digitális zeneüzlet szakértővel egy képzeletbeli, 17 évesekből álló vidéki zenekaron modelleztük le, hogy nagyjából mi történik a próbateremtől az első netes bevételük kézhez kapásáig. Gondolom, hogy nem árulok el titkot azzal, hogy az egész téma nem csak a tizenhét éveseket érinti, hanem nagyjából mindenkit manapság, aki bármilyen platformra feltöltött már legalább egy dalt. A történetnek többször ugrunk neki és az univerzumról mindig egy kicsit más derül ki.

Örülök, mert sikerült megint olyan beszélgetőpartnert megnyernem, aki - ahogy szoktam mondani - tényleg ott volt aznap. Amellett, hogy “annak idején” sokat láthattad a tévében, játszott az AC/DC előtt 40.000 embernek, kisegítette a FreshFabrikot az európai koncerteken, nagykiadós színekben ott volt, amikor még neve sem volt az épp kialakuló digitális zeneterjesztésnek, majd egy napon megkereste a Google… szóval online zeneterjesztés, kiadvány stratégia, online világban való eligazodás,

önazonosság, statisztika, hangfelvételjogok, gatekeeper és hasonló címszavak, szembe állítjuk a rock és hip-hop közeg szokásait, de szóba kerül a Depeche Mode, a Down For Whatever, Fluor, Mr. Busta és Azahriah is. Nem rövid műsor, de ajánlom végighallgatni, mert én személy szerint rengeteget tanultam ez alatt a beszélgetés alatt. 

Támogatónk a Hangfoglaló Program, a Nemzeti Kultúrális Alap.

Ha egy jó könyvet a kezedbe veszel, akkor előbb-utóbb észreveszed, hogy akarva-akaratlan belebújtál a főhős bőrébe. Egy ember van, aki megelőzött ebben téged, ő pedig a szellemíró, a fordító, vagy maga az író személyesen. Első kézből Dudich Ákos mesél ma nekünk erről.

Támogatónk a Hangfoglaló Program és a Nemzeti Kulturális Alap.

2024 nyarán, egy keddi este leültünk beszélgetni arról, hogy mi a helyzet a nyomtatott zenei sajtóval, majd végül ott kötöttünk ki, hogy egyáltalán a zenei sajtóval mi a helyzet.

Vendégeim Cselőtei László (HAMMERWORLD), Léderer Fruzsina (Santos Productions) és Nyerges Tamás (ROCKSTAR).

Támogatónk a Hangfoglaló Program és a Nemzeti Kulturális Alap.

Ha valaki már 12 évesen - indokoltan - a hazai legnagyobbakkal játszik, majd végigzenéli Európát, egy idő után elindul, hogy gyerekkori álmainak eleget téve bevegye Amerikát is.

Benézett hozzám Borlai Gergő, hogy első kézből tudhassuk meg, hogy is van mindez.

Támogatónk a Hangfoglaló Program és a Nemzeti Kulturális Alap.

Mit szólsz ha azt mondom, hogy ha nagy leszel, akkor a legjobb erősítők és a legritkább dobok vesznek majd a nappalidban körül, ezeken esténként a kedvenc bandáid játszanak majd, és egy csomó ismeretlen arc idézgeti a dumádat? Hihetetlen, de van, akinek ez a valóság. Vendégem (az a) Sápi Géza. Támogatónk a Hangfoglaló Program és a Nemzeti Kulturális Alap.

Van egy figura, aki gitárt oktat, hangszereket tesztel, vonattal végiglátogatja az ország legismertebb gitárosait, énekesekkel furikáztatja magát, gitárokat osztogat, történelmi darabokat próbál ki, legtöbbször otthon, a saját kanapéján. Mai vendégem hazánk talán legismertebb gitáros vloggere, Kóródi Tamás.

Támogatónk a Hangfoglaló Program és a Nemzeti Kulturális Alap.

A hazai zeneipari mítoszok között létezik egy jelenség, átfogó néven A Temesi Berci. Mindenki tudja, hogy ki az, mindenki felismeri, de mégis kevesen tudják, hogy ki az, és hogy ezt az egészet hogyan csinálja. Meghívtam Bercit, ő eljött, feltettem neki azokat a kérdéseket, amiket általában a mások nem mernek, - vagy csak sutyorognak és a találgatás megy - ő pedig a tőle megszokott kedvességgel válaszolt mindre. Támogatónk a Hangfoglaló Program és a Nemzeti Kulturális Alap.

Ha most megkérnélek, hogy sorolj fel 10 amerikai és 10 brit előadót, valószínúleg megoldanád a feladatot. Még akár 4-5 németet is, bár nem biztos, hogy tudod, hogy ők németek egyáltalán. Aztán van a világ “másik része”, ahol egy óriási piacon futnak óriási turnék, gigantikus rajongói bázissal rendelkező előadókkal. Náluk hogy működik mindez? Hogyan csinálták? Hogyan csinálják? Nálam járt Thuróczy Richard, ex-rádiós, zenész, civil hírszerző, aki - mondhatni - régóta testközelből figyeli az ottani eseményeket.

Támogatónk a Hangfoglaló Program és a Nemzeti Kulturális Alap.